Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
Kosárban a Bükkbe Az Országos Idegenforgalmi Tanács felügyelete alatt működő Észak-magyarországi Intéző Bizottság tervei között szerepel egy Szalonna, Rakaca, Gönc, illetve Encs irányában haladó nyugat—keleti irányú útvonal kiépítése. Szorgalmazzák a Lillafüredet és a Bükk-fenn- síkot összekötő kosaras kötélpálya megépítését és dolgoznak az aggteleki barlangvasút tervein. 240 ezer szervezett dolgozó Borsodban Tavaly több mint 11 ezer dolgozó jelentkezett a szak- szervezetbe, s ezzel városunkban és a megyében 240 ezer szakszervezeti tagot számlálhatunk. Az érdekvédelmi szervezethez ez idő alatt csaknem négyezer nyugdíjas is csatlakozott. Tizenháromezer azoknak a dolgozóknak a száma, akik eddig még nem váltották ki a kék tagsági könyvet. jjc A Postaigazgatóság Kazinczy utcai kultúrtermében tegnap délelőtt nyitották meg a posta 25 éves fejlődését bemutató kiállítást. Az immár muzeális értékű Morse-készülék és telefonok mellett a látogatók megismerkedhetnek a posta mai segédeszközeivel, a modern telefonokkal és a géptáviróval is. A tablókon számok, diagramok, fényképek mutatják be, hogy a 25 év alatt milyen változások történtek a posta szervezetében és munkájában. A kiállítás április nyolcadikán zárul. Az örök kezdő Oda ért vissza, ahonnan elindult Börtönből szabadultak sorsa Több támogatást várnak Az I. kerületi tanács szociális csoportja az elmúlt két évben 140 aktát készített a börtönből szabadultak további sorsáról. A szociális csoport feladata, hogy az arra rászorulóknak egy alkalommal segélyt adjon, támogassa elhelyezkedésüket, s ezután egy évig tartsa a kapcsolatot az üzemekkel, vállalatokkal. A munkaadóknak negyedévenként kell jelentést küldeniük a dolgozó munkájáról, magaviseletéről. JNem is válaszoltak Két év alatt összesen hat- vanszor utaltak ki 200 forintos segélyt, ami arra szolgál, hogy a börtönből szabadult munkába állásáig lét- fenntartását biztosítsa. De — mint az iratokból kitűnik — az állásvállalás több okból nem is olyan egyszerű. A börtönparancsnokság álTaoscskoztaK a vetömagferinssztők Vetőmagtermesztő szakemberek tanácskoztak ma délelőtt 9 órakor a MTESZ Szemere utcai székházában. Faragó Károlynak, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének elnökletével. tál küldött jelentésben legtöbbször az olvasható, hogy az elítélt büntetésének ideje alatt nem is próbálkozott állást keresni, egyetlen válla- 'át üzemnek sem írt. De akik megkeresték a különböző munkahelyeket, azok sem sok sikerrel jártak. A vállalatok többsége még válaszra sem méltatta állást kérő levelüket, jobbik esetben azt írták, hogy ..Nincs módjukban alkalmazni”. A 140 börtönből szabadult közül tízet várt biztos kenyérkereseti lehetőség a büntetése leteltekor. Kényszeredett jelentések S hogy mi lett a többi százharminccal? A nyilvántartások szerint többségükről a személyi adatokon és börtönbüntetésük okán túl nem sokat tud a szociális csoport. A rendelkezések szerint szabadulásuk után mindnyájuknak jelentkezniük kellene az illetékes kerületi tanácson. Ezt azonban leginkább csak azok tartják be, akik segélyt kérnek. A többiek így eleve kiesnek az utógondozásból. A szabadulás utáni munkahelyről mindössze 69 esetben szerzett tudomást a kerületi tanács. Ezeket a vállalatokat, intézményeket levélben megkeresték és megkérték őket, hogy negyedevenként küldjenek jelentést a dolgozó munkájáról, magaviseletéről és jelöljenek ki számára egy patronáló munkatársat. A levelek jó részére — többszöri felszólítás ellenére — nem érkezett válasz. És ami jött, az is igencsak szűkszavú, kényszeredett jelentés volt. Néhány hónap múlva esetleg még egy értesítést küldtek, miszerint a dolgozó kilépett a vállalattól. így az utógondozás — amely az esetek többségében tanácsi felszólításokból és kényszeredett válaszokból áll — jóval az egy év letelte • -7 <• ni- az új'munkahelyről. a börtönből szabadult további sorsáról hírt sem kapnak. Az üzemek erkölcsi kötelessége A 140 akta sok mindent elárul a bennük szereplő emberekről, intézményekről, vállalatokról. A legáltalánosabb tanulság az, hogy többségük nem igényli a segítséget, igyekszik kibújni az ellenőrzés, vagyis az utógondozás alól. Ez azonban nem ment fel egyetlen vállalatot üzemet sem kötelességük, vagyis ezeknek az embereknek a pártfogása, támogatása alól. P. É. Idestova tizenöt éve dől- , gozik. Ha első munkahelyén megbecsüli magát, ma a törzsgárda egyik jeles tagja lehetne. Jó fizetéssel, a szakmában jártas, megbízható munkaerőnek járó kedvezményekkel. Ám K. László úgy váltogatta a munkahelyeit, mint más azt a bizonyos alsóneműt. Rövid „szerelem” — Rakodó és gépkocsikísérőként kezdtem a Kőbányai Sör- és Malátagyár miskolci üzeménél, de ezt nem vettem komolyan. A közlekedési vállalatnál tanulási lehetőség kínálkozott, oda mentem. Autóvillamossági műszerész lettem. Rövid gondolkodás után folytatja: — Innen elmentem az erdészethez, de csak egy ideig maradtam a szakmában, irodába kerültem. Kevesebb fizetést kaptam, de ez a munkaköröm legalább kényelmesebb volt. Az erdészetnél hűtőgépkezelői tanfolyamra is járt. Aztán beiratkozott a villamosipari technikumba, de nem végezte el. Közben munkahelyet cserélt. A jónevű Posta, Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság rá! dióállomása jobban érdekelte. Dé mint kiderült, csak fél évig. Fittyet hányva az autóvillamossági szakmának, a hűtőgépkezelői képesítésnek, munkára jelentkezett a Mélyépítő Vállalatnál. Életútjának a következő állomásairól csak röviden: hűtőgépkezelő a csokoládégyárban három hónapig, kisebb fizetéssel... Majd a főváros következett. Háromnégyszáz forintos albérletek, költséges utazgatások, közepes kereset, vándorlás. Ezek után már világos, hogy nem a pénze után futott. Szenvedélyévé, vérévé vált a vándorlás. Megvalósul az álma? A XIV. kerületi Építőipari Ktsz-t a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalattal cseréli fel. Aztán ... — Nemrég a miskolci építőipari vállalathoz kerültem. Most beiratkoztam az építőipari technikumba. — Miért nem a villamosipari technikumot fejezi be? Hiszen ott egy fél, legfeljebb egy évet kellene pótolnia az érettségiig? — Közben ez tetszett meg. Könyvtár a takarékszövetkezetben Mezőkeresztes március 1- Jől nagyközség lett, s most már szükség van azokra a szobákra is, amelyeket eddig a könyvtár foglalt el a községi tanács épületének emeletén. Prágay István vb-elnök vetette fel a gondolatot, hogy a könyvtárat a most épülő takarékszövetkezeti székházban kellene elhelyezni. A takarékszövetkezet igazgatóságának tagjai a javaslatot megértéssel fogadták. A terveket módosították, s így lehetővé vált, hogy a kétmillió forintos költséggel épülő takarékszövetkezeti székház emeleti részén helyet kapjon a jelenleg 11 200 kötetes, s 800 beiratkozott olvasót számláló községi könyvtár. Néhány „leg” a divat történetéből —í ,Milyen--‘-p.áiyáa-a iészült eredetileg? — Azt hiszem, építő szerettem volna lenni. És ez az álmom most valóra válik. — Nem sajnálja a tizenöt éves kerülőt, a fiatalságát? — Ügy látszik, szükségem volt rá, hogy az élet megtanítson. Értékesítés Az év első két hónapjában száz százalékra teljesítette értékesítési tervét a Lenin Kohászati Művek. Február végéig 870 millió forint értékű terméket állítottak elő és adtak el. A legalattomosabb divatellenes hadjáratot Napóleon folytatta. Annak érdekében, hogy a nehéz selymeket ■— bársonyt és brokátot — gyártó francia textilipar fellendüljön, a császár elrendelte: a Tuilleries-ben minden kandallóban ki kell oltani a tüzet. így akarta rákényszeríteni a divathölgyeket arra, hogy lemondjanak a külföldi eredetű vékony anyagok viseléséről. Az asz- szonyok azonban hajthatatlanok voltak: inkább dideregj tek, de továbbra is a divatók muszlin-és tüllanyagokat viselték. * A legrafinéltabb hajvíse-. letet a párizsi fodrászok kreálták a XVIII század kö7 zepén. Egyetlen hajkölteményre mintegy 2 font hájkenőcsöt, három font púdert! 12 méter tüllanyagot és száz hajtűt használtak fel. Ezenkívül gyakran még egy vízzel telt kis üveget is eihe-, lyeztek a hajban, melybe virágokat állítottak. * A legsúlyosabb nyakláncot a Kongó folyó mentén élő Monga törzs négerei viselték, Egy-egy nyaklánc súlya elérte a 12 kilogrammot. A leghosszabb ruhát II, Katalin cémő hordta a koronázási ünnepségen. A ruha uszályának hossza 70. szélessége 7 méter volt ötven apród vitte. Tízméteres léghőmerő Az örmény SZSZK egyik útja mentén hatalmas léghőmérőt állítottak fel. Az oszlop alakú, vasbetonból készült hőmérő magassága 10 méter. Az óriás oszlopban a hőmérséklet mérésére nem higany és nem is szesz szolgál; olyan elektromos hőmérőt (indikátort) alkalmaztak itt, amely rendkívüli pontossággal jelzi a hőmérsékleti ingadozásokat. Az óriás léghőmérő hatalmas méretei lehetővé teszik, hogy a hőmérsékletet még »gen nagy távolságból is leolvashassák. N. J. I. !. JEFIMOVSZKIJ: Hogyan szabadítottuk tel Miskolcot? © Széles, Miskolcot kelet felől átkaroló ék alakult ki. A város utcáin kibontakozott harcok idejére az ék szélessége több mint harminc, a hosszúsága húsz kilométer volt, amely elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy katonai erőinkkel, harci eszközeinkkel manőverezve, nagy részüket Miskolc észak felőli átkarolására irányítsuk. Ezekben a napokban igen sikeres hadműveleteket hajtott végre a 45. Gárda lövészhadosztály, amelyet a tapasztalt, határozott parancsnok, F. F. Bocskov vezérőrnagy irányított. A hadosztály, az ellenség sikertelen támadása után, a 27. hadsereg parancsnokainak utasítására, 90 fokos szögben megváltoztatta a támadás irányát, s váratlan csapással jelentős területet foglalt el Miskolctól északkeletre. A bátran, nagyszerűen végrehajtott manőver eredményeként kialakult annak lehetősége, hogy csapataink az ellenség miskolci csoportjainak háta mögé jussanak, s ez lényegében előre meghatározta a városért folyó harcok sikerét. A helyzet megoldásához hozzájárult az a tény, hogy parancsnokaink gyorsan tudták átcsoportosítani alakulataikat, s így hatalmas csapást mérhettek az ellenséges védelem legérzékenyebb pontjaira. Tüzérségi alakulataink mindössze egy éjszaka alatt a lövegek egész tömegét csoportosították át új állásokba. A harc a vártnál korábban kezdődött, s így az ellenség új erőket nem tudott bevetni ellentámadásra. Nehéztüzérségünk a front központjába irányította a támadást, megakadályozva az ellenséges harckocsik, csapatszállító teherautók és a gyalogos egységek egyesülését. Támadó csapataink határ 'ott gyorsasággal foglalták el a parancsnoki lagäslatok egész sorát, ahová tüzérségünk megfigyelő pontjait áthelyezték. Ezzel állandó ellenőrzési tűz alatt tartották a Miskolcra északnyugat felől vezető fő közlekedési országutat, a Sajó jobb partján. Már csak ez az útvonal maradt az ellenség kezén, s elkeseredett harc folyt érte. Ezt a területet bombázták légierőink is. Aktív támadó hadműveletek folytak a város délkeleti részén is. A Gárda aknavető „katyusái” a szó szoros értelmében elsöpörték az ellenséges tüzelőállásokat. A lövészegységek, amelyek az ellenséges állásokba ékelődő csapatunk szárnyát biztosították, védelmi állásban voltak Felsőzsolcánál, majd támadásba lendültek és elfoglalták a községet. A 4. Gárda légi-csapatszállító hadosztály — az országút és a vasút mentén haladva — hamarosan elérte Miskolc külvárosát, s elfoglalta az első épületeket. A város félig gyűrűben volt, amely egyre szűkebbé vált, s a harcok átterjedtek Miskolc északi részére is. Csapatainknak sikerült megfutamítaniuk az ellenséget a számára előnyös védelmi állásokból. A fasiszták kezén a várostól nyugatra emelkedő hegyek kis része maradt. Lehetetlen volt számukra védelmi állások kiépítése, mivel a hegygerinc lábánál húzódó utat már a szovjet csapatok birtokolták. A Miskolcért folyó harcokban az ellenséget óriási veszteségek érték. Miért is védte a német fasiszta hadvezetés olyan elkeseredetten e várost és környékét? Nem nehéz kitalálni. Itt, pontosabban Diósgyőrben s Ózdon összpontosult a magyar nehézipar jelentős része. Ezért kapták Miskolc megszállói azt a parancsot, hogy az utolsó katonáig álljanak ellen a szovjet csapatoknak, akadályozzák meg előrenyomulásukat. Tervüket nem sikerült meg- valósítaniok. (Folytatjuk.)
