Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
Léleklátó színház Két napon át Miskolcon, illetve Borsodban szerepeltek, tanácskoztak az ország munkásszínjátszói, irodalmi színpadai. A két műfaj (irodalmi színpad, színjátszás) határai — a mostani produkciók is ezt mutatták —, egyre összébb mosódnak. Egyben persze tágulnak is a pódium és a színpad kedvelőinek lehetőségei. A műsorválasztás mindig nagy gondjából természetesen azok az együttesek vállalnak többet, amelyek — egy adott mondanivaló érdekében — maguk írják, szerkesztik szövegkönyvüket. (Gyanítom, hogy az utóbbi esztendők nem túl bő drámatermése is használt az irodalmi színpadoknak.) De hogyan is lehetne gyorsabban, frissebben reagálni az eseményekre az irodalmi színpadoknál, hiszen az együttesek tagjai, vezetői maguk is ott élnek az élet sűrűjében, számos társadalmi jelenséghez közvetlen élményük fűződik, vagy ha úgy tetszik, saját bőrükön érzik világunk szívderítő, s lehangoló eseményeit is. Mindennek a meglátása, rögzítése és továbbadása már nem játék, hanem felelősségteljes kötelesség. Jó, hogy egyre többen érzik ezt a felelősséget! Borsodban még inkább látható ez, mint más megyékben. Ezért is választotta a Népművelési Intézet a mostani találkozó színhelyéül megyénket, városunkat. Ügy hiszem, a két nap folyamán mindannak tanúi lehettünk, ami a mozgalomban dicséretes és fellelhettük a még, ki nem hevert gyermekbetegségek tüneteit is. Először talán a tartalomról ejtsünk néhány szót. Nagyon fontos tisztázni, hogy kiknek és mit akarunk elmondani. (Az egyetemi élet derűs eseményei, fonákságai nem biztos, hogy érdeklődést keltenek munkáskörnyezetben, és a bányászok problémái iránt is leginkább azok fogékonyak, akik élik az ő életüket.) De ha valamely nagy egyetemes • emberi gondolatot (szabadság, felelősség, szerelem stb.) emelünk pódiumra, akkor is ismerni kell a befogadó közeget. A másik — s ez már a formai törekvésekhez is kapcsolódik —, hogyan jelenítsük, elevenítsük meg a gondolatot? Azt hiszem (a most látottak még jobban meggyőztek erről), hogy sem a színpad, sem a dobogó nem teljesítheti funkcióját látható cselekvés’nélkül. Egyszóval: az irodalmi színpadi mű drámaként kell, hogy megszólaljon. Persze, nem a látványra gondolunk most, hanem a szereplők egymáshoz való viszonyát tisztázó cselekvésre, az asszociációkat, szimbólumokat megkönnyítő hely-, illetve helyzetváltásokra, változásokra. Kezd kialakulni az irodalmi színpadok formanyelve, amely nyilván visszafogottabb, jelzésszerűbb. mint a színházé, de alkalmazása éppen olyan elengedhetetlen. Ezt a nyelvet beszélni és érteni ma még nem könnyű. Elsősorban azért, mert nem elég tiszta. Olykor a színjátszás legrosszabb hagyományaival is keveredik. Öröm volt látni, hogy a hazaiak közül a két bányászegyüttes (Tatabányai Bányász Színpad, Borsodi Bányász Színpad) mennyire ismeri már. És van is mit elmondaniuk ezen a nyelven. Az összes fellépő együttes közül talán az imént említettek vették leginkább észre azt a társadalmi igényt, amelyet az irodalmi színpadokkal szemben támasztunk. A Nehéz kimozdulni című riportjáték és Baráth Lajos novellájának színpadra vitele közéleti, társadalmi töltésénél fogva ébresztgeti lelkiismeretünket. Mindkét együttes politizáló színpad. És ezt nemcsak hittel, hanem tehetséggel művelik. A többi összeállításnál is — legyen a műfaj szatíra vagy pamflett —, elsősorban ez a vízválasztó. Ez határozta meg az elmúlt két napon az együttesek életképességét, rangsorát is. GYARMATI BÉLA A Miskolci Nemzeti Színház történetének kutatói, írói manapság gyakran felkeresik Fekete Alajost. A „latabáros” alkatú színész igen dús és változatos pályát futott be, itt Miskolcon és a város színházában. Hogy a színházzal eljegyezhette magát, egy váratlan eseménynek köszönheti. Még 1934-ben történt Bélapátfalván, hogy az ott játszó társulat táncos-komikusa megszökött a falu leggazdagabb kisasszonykájával. Kéznél volt Fekete Alajos, a jó humorú, kellemes hangú, színházszerető fiatalember, s a beugrástól számítva megindult vele is Thespis kordája. Arról már nem ő tehet, hogy erről a kordéról időnként le kellett szállnia. 1939-ben egy kellemetlen vita után a direktora a baloldaliak listájára tétette, s ezért nem kapott sehol sem szerződést. A diósgyőri vasgyárban befogadták; munkások között ápolhatta a színi kultúrát. A Jószerencse Színjátszó Körben egymás után rendeztek hangulatosabbnál hangulatosabb operetteket. Egy jól sikerült előadásra Földessy Géza, a Miskolci Nemzeti Színház akkori igazgatója is felfigyelt, s a tiltás ellenére szerződtette. vagyunk annak elmondásával, hogy a rendszeres színházi tevékenység miként kezdődött meg. Színpadon a Forgószél 1945. január 1-től Fekete Alajos hivatalosan is főrendezője és táncos-komikusa a Miskolci Nemzeti Színháznak. Az ocsúdás hónapjaiban sok vidámsággal, kevés gondot okozó operettel próbálkozott a színház, de az akkori provizórikufe vezetés becsületére legyen mondva, színre segítették Molnár Ferenc Ismeretlen lányát és Bo- ross Elemér Forgószél című darabját. Ez tettnek számított, hiszen Horthyék mindkét darabot leparancsolták a színpadról. A színházi élet megszervezése után, már 1947-ben, egy más pályára hívta a politika Fekete Alajost. A városi tanács kulturális osztályára rendelik, ahol a munkás kul- túrszövetségek megszervezését, a különböző kulturális versenyek irányítását bízzák rá. Csak 1952-ben kerül ismét vissza a színpadra, ahol a Havasi kürt, a Szelistyei asszonyok és a Luxemburg grófja főszerepei várják. Ismét Miskolcon Aztán 1957-ben újabb állomás: Eger. Ekkor szervezik meg Heves megye székvárosában a színházat. 1966-ban kerül vissza ismét szeretett városába, Miskolcra, és ahhoz a színházhoz, amelyért csaknem három évtizede már, politikusként és színészként is sokat fáradozott. Valaki egyszer azt mondta róla: „Ez a Fekete Alajos a legnehezebb helyzetben is feltalálja magát, mert hite és optimizmusa mindig töretlen.” Ez valóban így igaz. Most mint a színház figyelemre érdemes karakter-színésze, a szakszervezet immár 25 esztendeje tevékenykedő munkása, az öntevékenyek állhatatos segítője és nevelője fejt ki sokirányú tevékenységet (párkány) Színházindítás 1944-ben A háború legnehezebb napjaiban kisvárosokban turnézott a Miskolci Nemzeti Színház. 1944. szeptember 6-án Nyíregyházán egy nagy bombatámadást vészelt át a társulat; a színészek is segítettek a mentési munkákban. Az előadás elmaradt, a társulat ezt követően feloszlott. Miskolcon a kőszínház ekkor már néma volt: csak december 3. után a szovjet katonaszínház tagjai tartottak előadásokat. Fekete Alajos ebben az időben ismét a vasgyárban dolgozott, s a szovjet parancsnokság Árvay Gusztáv szín- igazgató mellett őt kérte fel a színházi munka megindítására. Arról már többször írtunk, hogy milyen erőfeszítések között indult meg a színházi élet városunkban. A János vitéz sikeréről is szóltunk már, de úgy véljük, adósok „Szuronyaikról sugárzott felém a lámpafény...” Kossuth Lajos levele Egerben >(e A Vármúzeum kiállítási tárgyait már a tavaszi napsugár világítja meg. A leletek ismét idősebbek lettek egy esztendővel, az öreg vár azonban megifjodva várja a látogatókat, akik a télen bizony eléggé elkerülték. Az egri Érseki Levéltár iratanyagában a tanárképző főiskola irodalmi tanszékvezető tanára, Berzy András, több oldalnyi terjedelmű Kossuth-levélre bukkant, amely „eddig még publikációt nem nyert”. Az 1863. július 8-án Turinból keltezett levelet Kossuth az ugyancsak emigrációban élő Horváth Mihálynak küldte, aki az 1823—48 közötti korszak történelmének megírásához kért a szemtanútól és az élő történelmi kútfőtől hiteles adatokat és vallomást. Horváth történetíró volt és püspök, kultúrpolitikus, az MTA tagja, s 1849-ben a Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere. Elöljáróban még annyit, hogy „Huszonöt év Magyarország történetéből 1823—1848’ c. munkájában a levél részleteit, legnagyobb részt szó szerint felhasználta, de Kossuthra az idézeteknél nem hivatkozott. Kossuth a levélben örömmel üdvözli az 1823—48 közötti huszonöt év történetének megírására vonatkozó tervet és szándékot, de tüstént feltárja aggodalmait is. hogy az emigráció körülményei között, a történeti munka elkészítését lehetetlennel; tartja — történeti kútfők, cáfolhatatlan tények és adató1: hiányában. „Tények, kútfők nélkül, a kép, melyet a kor szelleméről adand. nyugasz- talás helyett egy vagy más oldalon ingerelni fog.” Horváth Mihály kérésére részletesen közli Kossuth a Törvényhatósági Tudósítások törvénytelen betiltásával és az ő letartóztatásával, bebörtönöz tetősével kapcsolatos eseményeket: „...Négy évi szakadatlan munka megrongálván egészségemet, a Budai hegyekben, a Zugligeti ,Isten Szeménél’ kerestem- üdülést. Egy éjjel erős kutyaugatás felébresztvén, világot látok ablakomon belövellni. Kalauz vezetett lámpással lakom felé egy csapat gyalog katonát.— Szuronyaikról sugárzott felém a lámpafény...” A Budai Vár „Bástya Kaszámyá”- iába hurcolták, s itt töltött három esztendőt. „Fogságom magán fogság volt — írja Kossuth. — Egyetlen egyszer a harmadik évben engedtetett meg Anyámnak, hogy a felügyelő tisztek jelenlétében meglátogasson. — Különben látogatót hozzám sohasem eresztettek. — Rostélyos ablakom kétharmada be volt falazva, faszékem hátlapja csúcsára kellett másznom, hogy egy tenyérnyi eget lássak ...” Az első évben nem adtak neki semmi olvasmányt, sem íróeszközt. S csak roppant lelkiereje óvta meg a megté- bolyodástól. Később, amikor engedett a szigor, vastürelemmel hozzáfogott az angol nyelv tanulásához, s e nyelv az emigrációban „a leghatalmasabb politikai agitáció eszközévé vált”. Mintegy 600 beszédet tartott Angliában és Amerikában a magyar haza érdekében, s e beszédei „millió és millió példányokban terjesztettek szét a világ minden részében” az angol nyelvű sajtó hasábjain. A levelet Kossuth, mint az utóiratban megvallja, sietve és zaj között írta, ezért elkapkodottak a betűk, ezért sok a törés. Ám így is megindító a levél, nem lehet olvasni meghatottság nélkül, annyi idő múltán sem. PATAKY DEZSŐ A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Két szólistával, énekkarral, változatos műsorösszeállítással indult a Filmharmónia tavaszi bérletsorozata. A megbetegedett Erdélyi Miklós helyett Mura Péter vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekar tegnap esti koncertjét, melynek első számaként Maros Rudolf Vonósszimfóniáját hallhattuk. A tételek ellentétes hangulatú zenei anyaga nagyobb differenciáltsággal kimunkálva, meggyőzőbb, biztosabb előadásban kedvezőbb képet adott volna erről a műről. Mozart o-moll zongoraversenyének (K. 491) szólistája ugyancsak beugró volt: Katona Ágnes. A művészi pályájának csúcsán álló zeneszerző ebben a koncertjében is a költői tartalom végtelen gazdagságával, ragyogó szellemmel, eleganciával nyilatkozik meg. Katona Ágnes interpretációját a nagyszerű stílusismeret, kiegyenlített, tudatos, muzikális játék jellemezte. Legszebbre a bensőséges hangulatú, megkapó lí- rájú románc sikerült, de a variációs zárótétel is technikai biztonsággal, lendülettel szólalt meg. Vivaldi d-moll fagottversenyének szólistája Nemes Ferenc, a zenekar tagja. A kiváló képességű és népszerű Cagottművész virtuóz, szép tónusú hangja, a zenei szövegbe tökéletesen beleilleszkedő stílusos játéka hálás hallgatóságra talált. A versenymű zenekari kíséretének hiánytalan megoldása példakép lehetett volna a Mozart- koncert számára is. A hangverseny befejezéseként elhangzó Vivaldi: Magnificat hatásos záróakkordja volt a koncertnek. Mura Péter biztos kézzel, határozott vezetéssel fogta össze a Rónai Sándor Művelődési Központ kibővített énekkarát (karigazgató Reményi János), az énekes szólistákat (Erese Margit, Fehér Zsuzsa, Prévoc József), valamint zenekarát. BARTA PÉTER HALÁLOS ÖKÖLVÍVÓ-MÉRKŐZÉS A japán fővárosban, Tokióban halálos ökölvívó mérkőzés zajlott le. A 17 éves Osamu Oyama fejére olyan hatalmas ütést kapott, hogy a kórházban meghalt A fiatal ökölvívó ezen a mérkőzésen akarta kivívni a profiszerződést. KILENC EMBERT KIVÉGEZTEK Újabb kilenc embert végeztek ki Brazíliában a hírhedt „halálbrigád” emberei. Áldozataik száma 1958 óta ezzel meghaladta az 1200-at. ÖSSZEÉGETT Zsenyuk Károly, 49 éves alkalmi munkás, aki Pesterzsébeten albérletben lakott, ittasan az ágyban dohányzott. Az égő cigarettától ruhája és az ágynemű meggyulladt. A szerencsétlen ember olyan súlyosan összeégett, hogy a helyszínen meghalt. ELÁRVEREZIK Elárverezik azt a könyvtárként használt épületet, amelynek egyik emeleti ablakából 1963-ban halálos lövést adtak le John Kennedy amerikai elnökre. Harold Byrd dallasi olajmágnás, az épület tulajdonosa arra számít, hogy a merénylet kapcsán hírhedtté vált épületért egymillió dollárt kaphat. LESZAKADT A FOLYOSÓ 272 munkásnő sebesült meg, közülük hatan súlyosan Saijo japán városban,, ahol leszakadt a Matsushita elektronikai konszern helyi televíziógyárának egyik függőfolyosója, amely két gyárépületet kötött össze. A munkásnők éppen termelési értekezletre igyekeztek, amikor a földtől mintegy 3 méter magasságban levő folyosó leszakadt. A SZÍNÉSZNŐ IS RÉSZT VETT AZ AKCIÓBAN A Washington állambeli katonai rendőrség őrizetbe vett 40 személyt — többségükben indiánokat —, akik az amerikai indián néppel szemben alkalmazott megkülönböztető intézkedések elleni tiltakozásul megpróbálták elfoglalni a Seattle városbeli Iawton erődöt. Az akcióban részt vett Jane Fonda, a neves amerikai színésznő is. öt azonban nem tartóztatták le. A HIPPIVEZETÖ DALA Egy Hollywood-i hanglemezgyártó vállalat kiadott egy hanglemezt Charles Man- son hippivezető 14 dalával, amelyeket a szerző saját gitárkísérettel énekel. A dalok között szerepel egy olyan is, amelynek címe: „Semmit ne tégy, ami törvénytelen”. Mint ismeretes, Manson ellen vádat Í emeltek, hogy ő volt Sharon Tate és barátai meggyilkolásának szervezője. Helyreigazítás Lapunk január 27-i számában. Sótlan volt című cikkünkben megbíráltuk a Miskolci Nemzeti Színházban 1970. január 26-án megtartott műsoros előadásokat. A glossza szerzője — téves információ alapján — rendező szervként az Országos Rendező Irodát jelölte meg. Ezzel szemben az az igazság, hogy az előadást nem a7 ŐRI rendezte. 4 hűség próbája
