Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-09 / 57. szám

£ A Győri kapuban air Eszperantó tártól körülbelül egykilométeres szakaszon néhány napja megkezdték az úttest javítását a Mis­kolci Mélyépítő Vállalat munkásai A KPM megrendelésére ezer tonna aszfaltot teríte­nek az úttest megrongálódott részeire. Az 1 millió 200 ezer forint értékű munkával előreláthatólag április negyedikéig végeznek. Távirat Leninhez, Sátoraljaújhelyről Kevesebb brigádban többen A szocialista címért dol- 4o/a> brigádok száma me­gyénkben egy év alatt tíz százalékkal, a szocialista cí­met nyert brigádok száma pedig két százalékkal csök­kent. Ezzel szemben emelke­dett a szocialista brigádok tagjainak száma — csaknem öt százalékkal. Megemlékezésekkel, kiállí­tásokkal készül a sátoralja­újhelyi járás lakossága Lenin születése 100. évfordulójának méltó megünneplésére. Külö­nösen a zempléni munkás­mozgalmak történelmi föld­jén, Sátoraljaújhelyen Idéz­getik, gyűjtik az emlékeket, amelyek Leninnel kapcsolat­ban az első világháború ide jéböl a város idős kommu­nistáinak „hagyatékában” él­nek. ráért, a munkások, parasztok és vöröskatonák tanácshatal­máért küzdenek. Éljen a nemzetközi proletárdiktatú­ra! Éljen a nemzetközi szo­ciális forradalom! Éljen a kommunizmus!” — fejező­dött be az újhelyieknek Leninhez küldött távirata. Jogos védelem a garázdákkal szemben 1. A köznyueahm érdekében lépnek fel Az utóbbi években gyak­ran hallunk olyan bűncselek­ményekről, amelyeket sokak szeme láttára követtek el. Volt rá példa, hogy ötven ember nézett végig tétlenül egy emberölést. Fizetési na­pokon pedig szinte napiren­den szerepel a különböző kocsmákban, italboltokban a garázdaság — számos néző passzív részvételével. — Én nem avatkozom be­le! — fordulnak el általában ilyenkor az emberek. Jogvédelem a jogos védelemért A látszólagos közömbösség egyik oka, hogy állampolgá­raink részben nem ismerik a jogos védelemmel kapcsola­tos törvényünket, másrészt nem szívesen vállalják a tor­túrát, amellyel a jogos vé­delem megállapítása jár. A Déli Hírlap szerkesztő­sége kerekasztal-konferen- ciára hívta meg városunk bűnüldöző és igazságügyi szerveinek vezetőit, kérve, tájékoztassák olvasóinkat: mit tehetnek társadalmunk tagjai a közbiztonságot veszé­lyeztető garázdákkal szem­ben, milyen jogvédelemben részesülnek, ha fellépnek a köznyugalom érdekében? A konferencián részt vett dr. Deák András megyei fő­ügyész, Tóth Tibor alezre­des, az MSZMP városi végre­hajtó bizottságának tagja, városi rendőrkapitány, dr. Farkas József, a Miskolci Járásbíróság elnöke, dr. Boj­tos Ottó, a Miskolc Járási és Városi Ügyészség vezetője és dr Lukács László, a me­gyei bíróság büntetőtanács­vezető bírája. A bűnözés csökken, de... A beszélgetés részvevői hangsúlyozták: az egész or­szágban — városunkban is — csökkent a bűnözés az utóbbi tíz évben. De ugyanakkor a garázdaság és az erőszakos bűntettek aránya nőtt. Éppen ez irányította a bűnüldöző és igazságügyi szervek figyel­mét — az utóbbi hónapok­ban fokozottabban — e kéc bűncselekményfajtára. A leg­főbb ügyészség állásfoglalása értelmében szigorúbban keli eljárni a garázda egyénekkel szemben, ugyanakkor megfe­lelő támogatást, bátorítást, törvényes védelmet kell adni azoknak, akik fellépnek elle­nük. Ezt hangsúlyozta parla­menti beszámolójában a leg­főbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Dr. Farkas József: A Bün­tető Törvénykönyv 25. pa­ragrafusa szabályozza a jo­gos védelmet. Eszerint nem, büntethető, aki cselekményét'- jogos védelemben követi el akár önmaga, akár a köz ér­dekében. A támadó vádol A jogosság megállapítása sok esetben okoz gondot a bíróságnak. Íriszen ' törvé­nyeink értelmében a támadó bizonyos es* tekben magan- vádas ' pert indíthat. Példa' erre: A márciusi hó a sízók szá­zait csábította tegnap a Bükkbe. Bánkút, Szentlélek környékén csakúgy, mint Bükkszentkereszt mellett csaknem másfél ezren hódol- í tak a hosszúra nyúlt télben a | síelés örömeinek. Megteltek * a turistaházak is, noha sok­felé, különösen a déli domb­oldalakon kásássá, latyakossá tette az erdei ösvényeket a vasárnapi napsütés. Az Ál­lami Erdőgazdaság ómassai erdei kisvasútja is „telt ko­csikkal'' közlekedett vasár­nap. Főleg Lillafüredre és Ömassára szállította a termé­szetjárókat — noha még ko­rántsem hóvirágos, hanem csak havas kirándulóhelyek fogadták őket Alighanem sokan tartják még Miskolcon, hogy „a már­ciusi hó szépít”: az Augusz­tus 20. strandfürdő meleg vizű medencéit tegnap dél­Fiata! házaspár hazafelé tart a Bábonylbércen. Kél részeg jön velük szemben, egyikük a férjhez lép: „Csó­kolj meg!” — tartja arcát. A férj nem akar bonyodal­mat — felesége 7 hónapos terhes, kímélni kell az izga­lomtól — megcsókolja. A ré­szeg nem elégszik meg eny- nyivel: „Ide is egy csókot!” — felkiáltással tartja másik arcát is. A férj természete­sen sokallja a szemtelensé­get, tiltakozik. A részeg ütés­sel válaszol, szerencsére a férj gyorsabb. Leüti a táma­dót. A másik férfi közben a terhes asszonyt a falhoz szo­rítja, erőszakoskodik vele. A férj odaugrik, s egy ökölcsa­pással eltávolítja az asszony­tól. A két részeg elmenekül, s amikor elfogják őket, vá­dat emelnek a férj ellen, az egyik súlyos, a másik körjy- nyű testi sértésért. A bíróság a férjet termé­szetesen felmentette, mivel tettét jogos védelemben kö- yyette el. A perrel járó tortú­rát azonban végig kellett szenvedn ie. (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA előtt mintegy félezren keres­ték fel, s nemcsak a meleg vízben lubickoltak, hanem hógolyóztak is. Szén—jövőre A borsodi szénfajták iránt megnőtt az igény, ezért a Borsodi Szénbányák — w. Egyesült Magyar . Szénbá­nyákkal egyetértésben — fe­lülvizsgálja az 1970-re és a XV. ötéves terv időszakára előírt termelési feladatait. Azt kutatják, hogy a bányák kapacitása milyen módon tartható meg a jelenlegi szinten. Rekonstrukciós mun­kálatokat végeznek a többi között Alberttelepen és Sze­les-aknán. A vizsgálatokra és a tervek elkészítésére az első fél év folyamán kerül sor. „Teltház’ a Blikkben Előadások az elnököknek Á TIT Kazinczy klubjá­ban, az agrár szabadegyete­men ezen a héten termelő­szövetkezeti elnököknek tar­tanak előadásokat. A többi között a kül- és belpolitikai helyzetről, megyénk mező- gazdaságáról és fejlődéséről, az AGROKER munkájáról, a vezetési módszerekről hang­zik el előadás. Az emlék kristály Mintegy ezer információt képes tárolni a tízmilliomod köbmilliméter térfogatú, tet­szőleges bázikus-haloid kris­tályszemcséből álló emlékező egység. E kristályokkal sikeres kí­sérleteket folytatnak a Lett Tudományos Akadémia fizi­kai intézetében. A kiváltott effektusnak az a lényege, hogy elektronsugár hatására a kristály belsejében szerke­zeti átrendeződés megy vég­be, villamos energia halmo­zódik fel, amely megvilágí­táskor felszabadul. Az infor­mációk bevitele mindössze * másodperc tízmilliomod ré­széig tart. Többen emlékeznek még például arra a lelkes hangu­latú gyűlésre, amelyet a pro­letárdiktatúra sürgetése ér­dekében rendeztek 1918. de­cember 26-án az újhelyi kommunisták. Ezen a Kom­munisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságá­nak küldötteként Rabinovits József elvtárs is részt vett. Az újhelyi kommunisták kö­zül Fenyő Mórnak és egy fiatal jogásznak, dr. Bettel­heim Ernőnek volt vezető szerepe a gyűlés szervezésé­ben és lebonyolításában. Hosszas vita után Zemplén munkás-, paraszt- és katona- tanácsainak közgyűlése egy­hangúlag kimondotta csatla­kozását a KMP-hez, köve­telve a proletárdiktatúrát, az összes termelési eszközök társadalmi tulajdonba véte­lét, a munkások és parasztok tanácshatalmának megterem­tését, a Vörös Hadsereg meg­szervezését. Ezután megfogalmazták a Leninhez küldött távirat szö­vegét. „A közgyűlés forró üd­vözletét küldi a hősiesen harcoló orosz proletariátus­nak és a világproletariátus legnagyobb vezérének, Lenin elvtársnak” — hangzott ^ a távirat szövege, majd így folytatódott: „Egyek va­gyunk az orosz proletárság- gal, a német Spartacus cso­porttal és mindazokkal, akik a proletariátus fegyveres fel­keléséért, a proletárdiktatú-i A DU felszabadulási pályázata A béke és barátság útja A Bükk lábainál hosszan elhúzódó völgykatlanban, ahol véget ér a várost közelítő müút, s a környező települések csupán erdei utakon közelíthetők meg, bányászok élték mindennapos, robottól terhes munkáséletüket. Pereces bá­nyatelepeit sem kímélte meg a háború vérzivatara. Különö­sen megbolygatta a bányatelep megszokott munkáséletét, a lőporíüsttől mérgezett front közeledte. Még a háború évei alatt elkezdték az erdőn keresztül ve­zető műút építését, amely a bányatelepet a Pitypalatyvölgy községeivel és Sajószentpéterrel kötötte volna össze. A több mint háromkilométeres útszakasznak a földmunkái telje­sen elkészültek, de azon járművel közlekedni, főleg az őszi­tavaszi időszakban, szinte lehetetlen volt. Amikor a néme­tek „rugalmasan elszakadó” hadmozdulataikkal a bánya­telep határáig értek, igyekeztek a bányászokat rávenni, valamiképp tegyék járhatóvá az épülő erdei utat, hogy az ne akadályozza gyors visszavonulásuk lehetőségét Erősza­kos fellépésükkel is csak néhány bányászt sikerült kivezé­nyelniük az erdei útra. Nem sokra jutottak ezeknek a mun­kájával sem; egyetlen német jármű sem tudott áthaladni az erdei úton. Az egyik reggelen erőteljesebb fegyverropogás verte fel a bányatelep csendjét Mindenki az utcára tódult, mert a fasiszták már árkon-bokron túl voltak. Ezek a fegyvertüzek az öröm, a felszabadulás, a győzelem üdvlövései voltak, s a pereces) bányászoknak a háború végét, a régen várt békét lelentették. A gyors ütemben előrenyomuló szovjet katonák sem szándékoztak megállni a bányatelepen. Rájuk még további nehéz feladatok vártak. A félbe maradt erdei út az üldözők­nek éppen olyan nehézséget jelentett, mint a menekülők­nek. Tanácskozásra ültek össze a szovjet katonák, a bánya­üzem műszaki vezetői, a leggyakorlottabb bányászok. Arról volt szó: ha sikerülne a szovjet katonáknak járműveikkel gyorsan áthaladni az épülőfélben levő erdei úton, a Pitypa­latyvölgy irányából hátba támadhatnák a Sajószentpétérén akkor még erőteljesen védekező német egységeket. Minden óra késedelem pótolhatatlan veszteséget jelenthetett a győ­zelmesen előrenyomuló szovjet csapatoknak. A felszabadu­lás, a szabadság első örömteli óráiban segíteni akartak a perecesi bányászok Hálájukat tettekkel juttatták kifeje­zésre. Másnap kora reggel a bányatelep apraja-nagyja kivonult az erdőbe. Csak az egészen öregek és a kisgyermekes anyák maradtak otthon. Mindenki segíteni akart, fiatalok, időseb­bek, leányok, asszonyok egyaránt. Több mint 3000 ember látott munkához. Felszabadulásuk első napján munkakö­zösségbe tömörültek, brigádokat alakítottak a bányatelep lakói. Egy-egy brigádban 30—40 ember látott munkához Egy részük a hatalmas szálfákat döntögette, majd megfelelő hosszúságúra vagdalta. A nők és gyerekek a felszabdalt: dorongokat vonszolták az erdei út szélére. Itt már gyakor­lottabb munkáskezek rakták, illesztették egymás mellé a négyméteres fahasábokat, majd a rések közé földet döngöl­tek. Hihetetlen gyorsasággal épült a dorongút. Magam if; vezetője voltam az egyik brigádnak. Bundába öltözött peda­gógusnő, fiatal legény és leányka, kérges kezű váiár és ács izzadt, verejtékezett velem együtt egészen szürkületig. Még enni is elfelejtettünk. De kinek is jutott ilyesmi eszébe? Előttünk egyetlen cél lebegett: mielőbb használható legyen az út. Egy nap alatt el is készült a több mint három kilo­méteres dorongút. Közben a Miskolc felől Saj őszentpéter irányába haladó szovjet egységek olyan gyorsan haladtak előre, hogy más­nap már nem volt szükség az erdei útra. De az út énftói még ma sem tartják haszontalannak az út építésénél töl­tött küzdelrhes órákat, mert ez az út már a béke. a barátság útja volt. A perecesi bányászok első hitvallása a szovjet— magyar barátság mellett, út az őszinte, igazi barátság felé. NEMES PÉTER Miskolc, III., Táncsics tér 4.

Next

/
Thumbnails
Contents