Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

Gyógyuló bibliotéka A Városi Könyvtár Szabó Lőrinc fiókkönyvtára hóna­pok óta zárva van. Bővítik, modernizálják, és remélhető­leg tavasszal már át is adják az olvasóknak. Azért írom, hogy is, mert múlt év júni­usára ígérte először az építő­ipar. Ilyennek képzeltük Győri Erzsébettel, a könyv­tár igazgatójával járjuk a szabadpolcos fiókkönyvtár háromnegyed részben kész he­lyiségeit. Friss lakk- és fes­tékszag mindenfelé, a gázmü­vektől egy fiatalember ép­pen az új konvektorokat vizs­gálja. — Ideje már, hogy elké­szüljön a könyvtár, mi is na­gyon várjuk — mondja az igazgatónő. — Sok olvasón­kat elveszítettük az átalakítás miatt Persze, haszna is van a hosszú kényszerszünetnek. A könyvállomány katalogizálá­sét és sok adminisztratív munkát el tudunk végezni így, ami menet közben nehéz lenne. Győri Erzsébet a szakem­ber, én a könyvtárat szerető olvasó szemével nézegetem a padozat most még csupasz márványkockáit, a puszta polcokat és falakat. Gondo­latban a polcokra tesszük a szép- és ismeretterjesztő iro­dalmi műveket, a magyar és idegen nyelvű folyóiratokat. Helyükön látjuk az olvasó­asztalokat és lámpákat, a bőrfotelokat és kanapékat, a katalógus-dobozokat és azt a negyvenezer kötet könyvet, amelyek alatt a raktárak pol­cai görnyednek majd. Kevés a pénz A Városi Könyvtár 31 fiók- könyvtára és a 171 709 kötet könyv impozáns számoknak tűnnek. A szakembernek más a véleménye. — Elmúlt évi jelentésünk­ben a leírt számok helyet­tünk is beszélnek. Évente há­romszázezer forintot kapunk a könyvállomány felújítására. L969-ben 12 728 kötettel gya­rapodtunk, így jutott minden beiratkozott olvasóra egy új könyv. Rendkívül alacsony ez a szám. Különösen kevés a gyermekkönyv 6833 gye­rekolvasónk van, és csak 34 664 kötet ifjúsági köny­vünk. Helyiségek szempontiá. ból sem állunk jól. Jó néhány fiókkönyvtárunkban lehetet­len körülmények között fo­lyik a kölcsönzés, és kevéssé vigasztaló, hogy nincs egy­szerre pénz mindenre. Pilla­natnyilag négy fiókkönyvtá­rat korszerűsítünk, de vala­mennyit szeretnénk folyama­tosan felújítani. Nagy öröm­mel adjuk át majd a Szent- péteri kapui klub- és gyer­mekkönyvtárat. Bibliobusz Győri Erzsébet harmadik hónapja vezeti a Városi Könyvtárat; teli van tervek­kel. — Meg szeretnénk valósí­tani valamennyi könyvtáro­sunk negyedévenkénti to­va obképzósét. Létrehozunk egy központi anyagfeldolgozó csoportot, és egy munkatár­sunk legfőbb feladata a há­lózat olvasó-szolgálatának összefogása lesz. Továbbra is kiadjuk a Borsod—Miskolci Irodalomtörténeti Füzeteket. Ami egészen új: kidolgoztuk az érettségi tételek teljes bibliográfiáját irodalomból — szeretnénk történelemből is — és eljuttatjuk valamennyi középiskolába. Tavasszal elő­adóestre várjuk Vas István költőt. — Távolabbi elképzelése­ink? A legkedvesebb — és nagyon nehezen megvalósít­ható, tudom — a bibliobusz. Európa sok országában járja a vidéket és a nagyvárosokat az ötezer kötet szállítására és helybenolvasásra is alkal­mas jármű. Az idén elkészül a győri Rába gyárban a ma­gyar változat konstrukciója. Amíg új könyvtáralapításra alig van lehetőség, ez nagy­szerű megoldás lenne. MAKAI MARTA Megjelent a Napjaink márciusi száma Ebben a hónapban is jó néhány olyan írást közöl a Nap­jaink, melyek felszabadulásunk negyedszázados évfordulójá­nak jegyében fogantak. A lap első oldalán Gulyás Mihály Kezdetek címmel ar­ról ír. milyen nehézségek árán került földbe a gabona a felszabadulást követő első hónapokban. Hogyan indult az élet, mit jelentett a föld­osztás a nincstelen szegé­nyeknek 1945-ben, erről szól Kun László Űj honfoglalás című írása. Szintén a paraszti világhoz kapcsolódik Serfőző Simon Harmados kukorica című riportja. Rendkívüli erővel jeleníti meg az embe­rek megfeszített munkáját; hogy idejében tető alá kerül­jön az évi termés. „... a sza­badság nem azt jelenti, hogy mindenki azt tesz, amit akar” címmel Oravec János a fel­szabadult Magyarország ne- héziparának első lépéseiről számol be. Mai aktualitás jegyében fo­gant Fekete Gyula Sok jó ta­nács bánatos menyasszonyok­nak című írása. Jogosan bí­rálja azokat a vezetőket, akik visszaélnek beosztottaikkal szembeni helyzeti előnyükkel. Baráth Lajos Teljék ked­vem ... című írásában ked- ves-mulatságosan írja le egy téli nyaralás emlékeit. A múltról és a jelenről, iroda­lomtörténetről és kritikáról, ezeknek dialektikus kölcsön­hatásáról ír Bata Imre, a szépirodalmi műfajok kedve­lői pedig bizonyosan öröm­mel olvassák majd Novotny Vilmos, Pál Rita és Vathy Zsuzsa elbeszéléseit, Pardi Anna, Ízes Mihály, Rózsa Endre, Kalász László, Kiss Benedek, Papp József verseit. A lapot a megszokott, ér­tékesen elemző könyvrecen­ziók és művészi illusztrációk egészítik ki. Az élő színház és a tv Nem a Miskolci Nemzeti Színház az egyetlen, amely évad közben kénytelen változtatni a műsorterven, mert időközben a televízió is programjába iktatott egy-két színpadra szánt művet. A színházak — különösen a vidékiek — gyors után­járással igyekeznek a műsorban meghirdetett darab helyett hasonlóan értékes művet kiválasztani a világ drámatermésé­ből. Városunkban is az történt, hogy a tv által műsorba vett Revizor helyébe a 12 szék című Ilf—Petrov szatírát rendezték színpadra. A színházak kényszerű lépései szélesebb körű gondot vet­nek fel, ezért is érdemes ezekről szólni nyilvánosan is. A Magyar Színházi Intézet, a Művelődésüpvi Minisztérium meg­figyelése szerint a televízióban bemutatott daraboknak — a tv-premier idején, s ezt követően néhány hónapon belül — a színházakban úgyszólván semmilyen esélyük nincs. Időnek (egy év, két év) kell eltelnie ahhoz, hogy a sok milliós „szín­ház” után a néző érdeklődést tanúsítson a darab iránt. Sta­tisztikai adatok bizonyítják, hogy az élő színház varázsa sem olyan vonzó, hogy a tv-bemutató után közvetlenül — a szín­házak zsöllyéiből is — végignézzenek egy darabot. Ennek a magatartásnak igen kézenfekvő oka van; a tv- és a színpadi műforma nagyiéból azonos dramaturgiai építkezéssel, vagyis „színházszerűen” mutatja be a szóban forgó művet, s a néző (ezúttal a tv-néző) esztétikai-információs igénye kielégül. Azt természetesen egy pillanatig sem vitatjuk, hogv akadhatnak nézők, akik az élő színház produktumában is látni szeretnék a darabot, de ezek száma elenyésző; rájuk nem lehet építeni egy bemutatót. De más gond is felvetődik, ha esetleg a színházak vállalják az egyidejű versenyt. Nem kevesebb, mint hogy a nézőtér nap mint nap üresen várja az előadást, s ez nem annyira gazdasági kérdés (az állam tetemes összeggel segíti a nagy igényű előadásokat), mint inkább művészi, illetve művészet­politikai. A kérdés úgy vetődik fel: mit ér az a nívós darab, amely kongó nézőtér előtt ölt testet estéről estére? Márpedig a televízió közbelépése ilyen helyzeteket teremtett nem egy színházunknál. Mi lenne a teendő? Szorosabb együttműködés a színházak és a televízió drámai főosztálya között, ^'képzelhető, hogy mind a budapesti, mind a vidéki színháza: jó előre egyeztetik szándékaikat, s közös tanácskozásokon ismertetik a műsorterveket. A budapesti színházak vezetői már megkísérelték a koordinálást, a vi­dékiek elküldték a tv illetékeseinek műsorterveiket, de ez — mint a példa bizonyítja — nem elégséges. Az általunk vázolt koordinációból igen jelentős műsorpoli­tikai haszon származhat; a tv-nézők, a színházlátogatók (a két nézőréteg gyakran azonos) igen változatos színházi és televíziós programnak örvendezhetnének, hiszen a kölcsö­nösség az ország nézőközönségének igényeire épülne. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Holnaptól vetítik Utazás a koponyám körül A debreceni Csokonai Színház vendégjátéka Don Juan * Az Utazás a koponyám körül című film forgatókönyvének megjelenítését rangos szín­művészekre bízta Révész György rendező. A Ruttkai Sva—Latinovits Zoltán „páros” ez­úttal is élményt nyújtó játékkal szolgál a nézőnek. Hallgatjuk az Írót: „A világ legtermészetesebb dolga, hogy az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, ab­ból a rendkívül figyelemre méltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.” Mozart nagy' remekművei­nek sorából is messze ki­emelkedik az 1787-ben Prá­gában bemutatott és nagysi­kert aratott operája, a Don Juan. Zenei értékét elsősor­ban a csodálatos mélységű, gazdagon árnyalt muzsika, a nagyszerű jellemábrázolás, a drámai és buffo elemek fel- használásának hihetetlenül széles skálája adja. Ebben az operában már egyetlen sze­replő sem énekelhet öncélú áriákat, nem csillogtathatja csupán képességeit (mint ahogy ez még Mozart idejé­ben is divatos volt), a zene a figurák jelleméből, azaz a mű tartalmából nő ki. A debreceniek vendégjáté­ka ezúttal is csalódást kel­tett. Kertész Gyula a sike­res Háry János-rendezés után a mozarti remekművel nem tudott mit kezdeni, Csá- rryi Árpád koporsó-hangula­tot teremtő fekete-ezüst dísz­leteit egy jeleneten keresz­tül is fárasztó nézni, nem­hogy az egész előadás alatt. A mai közönségnek a régi darabokat is modemül kell rendezni, néhány, a mű tar­talmához kapcsolódó, jelzett díszlet a célnak sokkal in­kább megfelelt volna. A címszereplő Berczelly István kitűnően mozgó, jó megjelenésű énekes-színész, méltó partnere volt Tréfás György (Leporello). Tréfást hanganyaga, színészi játéka egyaránt alkalmassá teszi en­nek a nagyszerű szerepnek az eljátszására. Egyértelműen dicsérhető még Kőváry Ani­kó (Donna Elvira). Marsay Magda Donna Anna alakját hullámzó teljesítménnyel for­málta, partnere, Karnausz Ti­bor (Don Ottavio) egyaránt adós maradt a hősszerelmes zenei és színészi megjeleníté­sével. A paraszti pár meg­személyesítőitől (Zerlina: Pallos Gyöngyi, Masetto: Vi­rágos Mihály) a mozarti re­mekműhöz méltó kulturált énekeshangot, művészi meg­jelenítést kérhetjük számon. Tóth József (kormányzó) sze­repét a rendező félreértette. A debreceni MÁV Filhar­monikus Zenekar Rubányi Vilmos karnagy irányításá­val elfogadható teljesítményt nyújtott BARTA PÉTER És természetesen az is, hogy filmet készítünk egy Karin- thy-műről, vagy inkább a Karinthy-életműről. Nem a kegyelet inspirált bennünket erre, a régi adósság becsületes törlesztése, hanem az író év­tizedeken átsütő élő, eleven szelleme, amelyet annyiszor idéznek öregek, fiatalok... Akik régen ismerik Révész Györgyöt, a film forgató­könyv-íróját és rendezőjét, mesélik, hogy évek óta készül erre az alkotásra: főművének szánt filmjére. Akik pedig már látták a filmet, meggyő­ződhettek róla, hogy a több éves készülődés nem volt hiábavaló. Nyugodtan kije­lenthetjük: a nagy írót keve­sen értik jobban Révésznél, s tán senki nem szereti jobban. Másként aligha sikerült vol­na újjáteremteni azt a külö­nös, groteszk világot, mely részint a néhány évtizeddel ezelőtti magyar valóság, ré­szint pedig az író fantáziája által benépesített „játéktér”. Cirkusz, színház, redakció, kávéház, s mindennek a szin­tézise. Révész lenyűgöző bizton­sággal jár ebben a labirintus­ban. De van-e hozzá kulcsa a nézőnek is? Bizonyára na­gyon sokaknak van. Az Utazás a koponyám kö­rül c. mű remek alkalmat kí­nál a forgtókönyv-írónak. A betegség néhány tünete, s majdan a műtőasztal; számos vízió forrása. Kirajzolódnak Karinthy világának körvona­lai. S benépesítik ezt a vilá­got képzelet-szülte hősök (a fiatalember, a rövidnadrágos kisfiú, ki egy melódiát kom­ponált, Énke — a film Már­kija — stb.) és a valódi élet ismerősei. Elővarázsolni őket — sohasem véletlenül, hanem mindig egy sajátos fiziológiai. pszichológiai állapotot indo­kolva — csak a film képes. A film, melynek lassan értői le­szünk, s mely már sajátos bakugrásaival sem hoz zavar­ba bennünket Ha össze akar­juk rakni az ezernyi darab­ból álló mozaikot, egyetlen percre sem lankadhat a fi­gyelmünk. (Figyelni persze nem nehéz.) Mikor aztán — a film végén — összeáll a kép, előttünk áll a zseni, az em­berré nőtt ember, aki ismer­te, szerette a világot, s aki humorban sohasem ismert tréfát... A film meséje elmesélhe- tetlen. De hát nem elég az, ha a másfél óra folyamán belénk plántálódik Karinthy szelle­méből valami? Révész Györgyön kívül nagy része van ebben Illés György operatőrnek és a sze­replők közül (Latinovits, Tö- rőcsik, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Major Tamás, Kállai Ferenc) főleg az írót alakító Latinovits Zoltánnak, f gyarmati) éjféltől reggelig 103 ÉVES VASDIPLOMÁS Ásványrárón adták át a 193 éves Schleifer Bertalan erdő- mérnöknek immár harmad­szor a vasdiplomát. 1867-ben született, 1894-ben kapott diplomát, 1921-ben vonult nyugdíjba. FILMHÍRADÓSOK KONFERENCIÁJA Az európai szocialista or­szágok filmhíradó főszerkesz­tői ma reggeltől március 6-ig Budapesten tartják konfe­renciájukat. TÁMAD A TÉL Az NSZK-ban a hó a Harz- hegységben, a Rajna-vidékén és Dél-Baj orországban eléri a kétméteres magasságot és komoly zavarokat okoz a közlekedésben. KÖZVETLEN INZULTUS Pompidou amerikai látoga­tása során a chicagói tünte­tések miatt volt felháborod­va, ahol a rendőrség kellő fizikai védelmet sem nyúj­tott így közvetlen inzultu­sokra került sor. Egy feliz­gatott tüntető leköpte a fran­cia elnök féleségét. MESTERLÖVÉSZEK Palesztinái mesterlövészek a Jordán-folyó völgyében megöltek négy járőrszolgála­tot teljesítő izraeli katonát. BUDAPEST CENTENÁRIUMA Közeleg 1973, Budapest 109. születésnapja, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének cente­náriuma. A főváros múltjá­ról, fejlődéséről monográfiá­kat jelentetnek meg. BIZTOS, HOGY MOSZKVA RENDEZI MEG Biztos, hogy Moszkva lesz az 1976. évi nyári olimpiai játékok házigazdája — írja a Tuniszi Sport című lap — Avery Brundage-nak, a NOB elnökének és számos olim­piai bajnoknak egybehangzó véleménye alapján. TŰZ A CSŐKIGYÁRBAN Egymillió márka kárt oko­zott az a tűz, amely reggel ütött ki a nyugat-berlini cso­koládégyárban. A tüzet a vil­lanyhálózatban bekövetkezeti hiba öJ'-nTt­EMtLhli.a A FÖLD ALATT Üzembe helyezték a japán főváros legmagasabb épüle­tét, a világkereskedelem köz­pontját. A 152 méter magas épületnek 40 föld feletti és három föld alatti emelete van. A látogatók a negyve­nedik emelet körerkélyéről gyönyörködhetnek Tokió pa­norámájában. ÖSSZECSAPÁSOK A franciaországi Nanterre- ben az egyetemisták össze­csaptak a rendőrséggel. A hatóságok bulldózerrel rom­bolták szét a barikádokat, miközben a tetőkről székek, csavarok és kövek hullottak rájuk. A rendőrök könnyfa­kasztó gránátokkal válaszol­tak. DALOSTALÁLKOZÓ A brassói nemzetközi köny- nyűzenei fesztiválon és da­lostalálkozón Monyók Ildikó vesz rés-'*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents