Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-23 / 69. szám
$ Ebédszünetben. (Agotha Tibor felvétele) Mintha csati mi ismernénk a KRhSZ-t Négy évtized a busz-volánnál — 1927-ben, mikor a KRESZ-ből vizsgáztam, azt a kérdést kaptam, hogy az út melyik oldalán kell közlekedni. Megválaszoltam. Utána kaptam egy német lánc- hajtásas, karbidlámpái és tömör gumikerekű teherko- ,csit... — meséli Rigó Gyula nyugdíjas miskolci gépkocsi - vezető, a Munkaérdemrend arany fokozatának és még számtan más kitüntetésnek tulajdonosa. Egy knpiungozás 30 kiló Megsargult, régi amatőr- telvételt keres elő. A képen a közlekedési múzeumokban látható szögletes karosszériáié farácsos busznak támaszkodik egy jóképű, siltes sapkás fiatalember. — A harmincas években ezzel a falócás Lanciával jártam a tapolcai vonalon. Akkoriban ez volt az egyetlen buszjárat a városban. Hátul kellett felszállni — magyazott. A H-felségjelű buszokkal eljutott Európa majdnem valamennyi országába. A balesetmentes vezetésért gyémánt jelvényt kapott, karambolja sohasem volt, még rendőrségi bírságot sem kellett fizetnie. — Lillafüredi üdülőket vittem Kékestetőre az egyik télen. A „halálkanyarban” keresztbe állt előttünk egy teherautó, s meg kellett, hogy álljak. Ekkor vettem észre, hogy az autóbusz lassan csúszik lefelé a jeges úton. Rükvercben, motorfékkel fogtam le a kocsit (még most is gyöngyözik a hómMunkásszállókra - másfél millió forint A munkásszállók felújítására, tatarozására és karbantartására 1 millió 500 ezer forintot költ az idén a Borioka, ha visszagondol rá), közben az utasok óvatosan, egyenként kiszálltak. Többre nem is nagyon emlékszem. A szakadék előtt három méterrel álltam meg. A balesetmentes vezetés receptje — Mi a titka a baleset- mentes vezetésnek? — Mindig úgy kell vezetni, mintha csak egyedül mi ismernénk a KRESZ-t! sód megyei Állami Építőipari Vállalat. Az erre szánt összeg 327 ezer forinttal több, mint tavaly. Húsvéti csúcsforgalom a likőrgyárban Közelgő „pálinkás ünnepünk”, a húsvét máris érezteti hatását a Likőripari Vállalat miskolci gyárában. A rumtól a likőrökig és a konyakoktól a legkülönfélébb gyümölcspálinkákig naponta több mint 10 ezer üveg palackozott szeszes ital és csaknem 100 hektoliter demizso- nos alkohol hagyja el a vállalat telepét. A likőrgyár vezetői elmondták, ho®’ a hirtelen megnövekedett kereslet ellenére is ki tudják elégíteni a város és a megye igényeit. Megszoktuk mar, hogy a MTESZ miskolci csoportjai olykor különösen érdekes rendezvényekkel lepik meg tagjaikat, s az érdeklődő közönséget. Ilyen rendezvény volt az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportjának összejövetele a Technika Házában, ahol dr. Biczók Imre, neves budapesti építész számolt be a közelmúltban Japánban tett ta- nulmányútjáról. Névjegy mellé térkép Az előadó színes diaí'elve- teleken mutatta be' a 11 és fél millió lakosú Tokiót, amelynek csak kikötövárosá- ' ban, Yokohamában, 2,5 millió ember él. De még ez a Magyarország összes lakosságánál több embert tömörítő világváros is eltörpül majd a jövő Tokiója mellett, amelyet a japán szakemberek 35 millió lakosúra terveznek. Tokióban az idegenek egyik legnagyobb gondja a tájékozódás. Nincsenek ugyanis utcanevek és házezámok. Ezen, amikor megszállva tar. tották a várost, az amerikaiak is próbáltak segíteni, de ők is csődöt mondtak. Az a bizottság pedig, amely a tokiói olimpia előtt két évig tanulmányozta a világ nagyvárosainak utcaelrendezését, zárójelentésében azt rögzítette, hogy a tokiói rendszer a legjobb a világon. Így a tokióiak máig is megmaradtak hagyományuk mellett: hévjegyük mellé egy térképet is mellékelnek. Ezen feltüntetik lakásukat és egy fix tájé. kozódási pontot is. Földrengésnél, tájfunnál megártják Japán a tűzhányók országa is. Jelenleg 140 működő vulkánt tartanak nyilván, naponta átlag 22 földrengést jeleznek a szeizmográfok. Az építkezést is ennek rendelik (szenté) Üdülői pillanatképek rázza. 1944-ben már tizenhét autóbusz volt Miskolcon. Mind elvitték a németek a háború alatt. A felszabadulás után Rigó Gyula, mint párttag, tevékenyen kivette a részét a városi közlekedés újjászerve- aéséből. — Mi a véleménye arról, bogy manapság kevesen jelentkeznek buszvezetőnek? — Harmincöt autóbusz vár vezetőre a közlekedési vállalatnál. Nehéz és felelősségteljes szakma ez. Téli időszakban például egy kuplungozás 30 kilós erőkifejtést igényel. Három méterre a szakadéktól Ä volápnál eltöltött negyvenhárom év alatt több mint hárommillió kilométert utaA szobaelosztásnál sorba állnak az újonnan érkezett vendégek. — Juhász Istvánná, parancsoljon, itt a kettőszázegyes szoba kulcsa. — Juhász István, parancsoljon, szintén a kettőszázegyes szoba. Három nap múlva a hölgy beállít az üdülő vezetőjéhez: — Drága elvtárs, ha ezt a férjem megtudja... — Mit? — össze vagyok zárva egy vadidegen emberrel. — Hát, Juhász Istváimé és Juhász István... — Igen, de mi nem vagyunk házastársak. Szétköltöztetik őket, két nap múlva azonban ismét kopogtat a hölgy: — Elvtárs drága! Nem lehetne visszacsinálni? * Budapestről távirat érkezik az üdülőbe Kovács János címére. Mivel három ilyen nevű beutalt is van, mindhármuknak megmutatják, ,„Amíg ön üdül, a felesége itthon megcsalja” — írja a magát „egy jóakarója” aláírás mögé rejtő idegen. Mindhárman magabiztosan mondják: „Ez a távirat nem nekem szól.” Még aznap este azonban valamennyien hazautaznak, s a két hét elteltéig egyikük sem tér vissza. * Kömyékismertetö sétán a kuitúrfelelős tréfásan megjegyzi: — Ha valaki véletlenül vaddisznóval találkozna, szíveskedjék felmászni a legközelebbi fára. Egy kopaszodó gavallér így szól a -csoport hölgytagjaihoz: — Tudják, nem is az, hogy az az állat megöli az embert. Hanem — elfintorodik — előtte az a du-la-ko-dás! CZIGIER ROBERT Mit kapnak a bányászok? A Borsodi Szén bányák szakszervezeti bizottsága jóléti célokra az idén összesen 10 millió 800 ezer forintot költ. Kulturális és sportcélokra 1 millió 739 ezer forintot fordítanak. Az összeg jelentős részét a bányász művelődési intézmények — köztük az új kazincbarcikai művelődési központ — fenntartási költségeinek fedezésére fordítják. A vállalati üdülők s a hétvégi bányaszpihenók fenntartása összesen 5 millió 228 ezer forintba kerül, de ebben az (tószegben már a Balaton- szemesen jövőre átadásra kerülő bányász gyermek- üdülő építésének a költsége — 1 millió 929 ezer forint — is benne van. A dolgozók hazai és külföldi üdültetéséhez a Borsodi Szénbányák szakszervezeti • bizottsága — a fenntartási költségeken kívül — még további kétmillió forinttal járul hozzá Tokiói o jövő városa alá. Nemrégen épült fel Tokió legmagasabb épülete", egy 33 emeletes üzletház, amelyet most erős megfigyelés alatt tartanak. Amennyiben a tapasztalatok .kedvezőek lesznek (7-es erősségű földrengés még meg se kottyan neki),., hamarosan gombamód szaporodnak el a felhőkarcolók. Másik jellegzetessége az országnak és a fővárosnak, hogy már ma is mindent a jövőnek, a következő évszázadnak építenek. Ezt tükrözi a forgalom lebonyolításának megkönnyítésére tett intézkedések'sora is. Mindez nemcsak egy elhatározott szándék megvalósítás^, hanem kényszerűség is. Tokió főpályaudvara például egymaga 800 ezer embert fogad naponta. Ezek egyrészét a 210 km-cs sebességgel száguldó Kék Expressz szállítja. A vonat tökélétesen automatizált (a főpályaudvartól 600 km«es távolságig telje- sen automatizált központ irányítja a forgalmat), ajtóit fotocellák működtetik, s a szó legszorosabb értelmében másodperces pontossággal közlekedik. Az expressz a pályaudvaron a kijelölt le- és felszállóhelyektől legfeljebb csak 15 centiméteres (!) eltéréssel állhat meg. S még ez sem minden: a vonal mellett földrengés- és szélerősség- mérőket helyeztek el, s egy bizonyos határon túl, bárhol jár is a vonat, a főpályaudvari központ a műszerek jelzésére automatikusan megállítja. A Kék Expresszi ma már az egész világon a 2000. utáni évek vonatjának tartják. " 1 A jövő világvárosának előhírnökei a hat szinten futó, olykor 12 sávos autósztrádák, s a hol föld alatti, hol a város fölé emelkedő hipermodern garázsok is. Cseresznyét vigyen Japánba Tokióban nem ismerik a KRESZ-t. Egyszer mér megpróbálkoztak a bevezetésével, de az eredmeny elképesztő volt: a világ legnagyobb városának forgalma a közlekedési rend jóvoltából keletkezett dugók miatt egyszerűen megbénult Gyorsan visszatértek hát a régi módszerhez: mindenki arra megy, arra előz, amerre éppen beíy vap. Dr. Biczók Imre szerint az európai sofőröknek nem árt vigyázni... A Felkelő Nap és a Pillangókisasszony országban, a közhied elemin®! ellentétben, nem nemzeti ünnep a fese- resznyevirágzás. De a japánok, így a tokióiak is, szinte imádják a cseresznyéi. Azaz, csak a virágját, hiszen csodálatos fáik csak virágzanak, de sosem teremnek. így alá szenzációt keltő ajándékkal akar kedveskedni japán barátainak, cseresznyét vagy meggyet vigyen, ha csak befőttként is. NY. I. Várostörténeti miniatűrök Kószahölgyek az Avason A hires szinészdinasztia megalapítója, a miskolci színigazgató, Latabár Endre (1812—1873) nyári délutánokon pipázgatva üldögélt a Szemszúró 144-es szö- lőtanyáján és szemlélte a járókelőket. A tanya, szőlőivel és gyümölcsfáival, azon a lejtőn állott, amely ma a kilátó alsó körsétánya alatt füves oldalával meredeken lejt a város felé. Innen végig lehetett látni a színháztól egészen a diósgyőri várig. S lehetett szemlélni az Avas mikrokozmoszát is, a macskaköveken és a kavicsos ösvényeken sétálók színes világát. Zöldmázas korsóban ott volt a bor pipaközeiben. A feleség — Török Mária — pedig készítette a pörköltet a konyhában. Az asszony, a népszerű operák lírai szopránja, a magas homlokú szépség és a férj, a bonviván- szerepeket, s fényes gavallérokat alakító, érces hangú tenor, közös szenvedélye volt a színház... A pipázó színész kezébe vette a pesti Honderű legújabb számátamelybe bizonyos Agatocles egy „belföldi levelet írt Miskolcról”. Mégpedig igy: „Az Avashegy sétahely, hol igen sok ember gyönyörtelve sétál- (hatna), ha kedve lenne hozzá. És midőn itt, az isteni szép természetben ártatlan, szűz szemébe tekintvén, az ember mintegy megszentesül, s felejti, hagy bűn van a világon. akkor fülön csapja őt egy undok szó, s egy ronda kószahölgy toppan eléje. Illy förtelmes szörnyek az elhagyott pincebarlangokból kígyóként elősuhanva, a magános sétálót éppen akkor támadák meg, midőn elragadtatva a teremtés roppant csodái által, szent buzgalomtól áthatott lelke Istennel érintkezik...” A pörköltszag most már beterítette a Latabár-tanyát. — Mama! Van egy jó előadáscímünk.' — „Ugyan micsoda?” — Kószahölgyek! — nevetett Latabár. — Ösz- szel előadjuk! S szinte látta a közönséget, ahogy betölti a vadonatúj miskolci színházat 1851-beit... KOMÁROM? JÓZSEF
