Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-23 / 45. szám

A mi Júliánk Oöákünn vörös zászlók hir­dették fővárosunk felszabadu­lásának negyedszázados ju­bileumát, s szinte ömlött a hó fehéren, tisztán — benn, a Budapesti Pártbizottság szék­hazának egyik egyszerű dol­gozószobájában pedig szint­úgy vörös lobogásban zuhog­tak egy asszony hófehéren tiszta életének emlékei. Ne­mes Júliával, Szakasits Árpád özvegyével beszélgettünk gazdag múltjáról. Városunkban kezdte \ Négy és fél évtizede Mis­kolcon lépett a munkásmoz­galomhoz vezető útra. Alig múlt el tizenöt éves, s ó. a négygyermekes mozdonyveze­tő leánya, máris nagy aktivi­tással részt vett a Magántiszt­viselők Országos Szövetsége helyi csoportjának létrehozá­sában. Felkereste a különbö­ző cégek irodáiban dolgozó gép- és gyorsírónőket, akik az övéhez hasonló páriasorban tengődtek s szervezte őket a MOSZ-ba. — Természetesen nem mint öntudatos marxista szántam rá magam erre. Azt azonban már tudtam, hogy nekünk, a kisemberek gyer­mekeinek össze kell fognunk. Cselekvésre a megaláztatások sarkalltak, amelyekben a pol­gári iskolában, majd az egy­éves leánykereskedelmiben nem egy tanárom és a jómó­dú társaim részesítettek. Nem­különben az is ösztönzött, hogy akkoriban a munkához jutott gép- és gyorsírónőknek két hónapig tartó próbaidő alatt ingyen kellett dolgozni­uk. Mivel a Szociáldemokrata Pártot a szakszervezetek anyagilag támogatták, s a magántisztviselők járulékát 6 hordta a Sötétkapu alatt le­vő szegényes pártirodába, itt időnként felkérték kisebb ad­minisztrációs munkák elvég- aésére. Áldozatkészsége lát­tán megszerette a pártelnök, Beisinger Ferenc, a titkár, Rónai Sándor és a Tanácsköz­társaság idején viselt tisztsé­ge miatt börtönt is ült, a hi­vatása gyakorlásától eltiltott Visnyai György tanító. Utób­bi. aki különböző adminiszt­rációs ügyeket intézett az SZDP-ben, rövid idő alatt al­kalmassá nevelte Nemes Jú­liát arra, hogy felvegyék — 1927-ben — a munkásosztály legális pártjába. Mindenütt ott volt Ettől kezdve mindenütt ott volt Miskolcon, ahol tenni hellett valamit a város mun­kásságáért. A párt szeminá­riumain képezte magát, majd az ifjúmunkások egyik tanu­lókörét vezette; részt vett a nőbizottság szervezésében, s a vasárnaponkénti háziagitá- ciókon, amikor a Népszavát és a Nőmunkás című újságot terjesztették. Az országgyűlé­si képviselőválasztások előtti felvilágosító munkából, s a gyűlések szervezéséből sem hiányzott soha. Élükön sze­repelt azoknak, akik pénzt gyűjtöttek a proletárgyerme­kek ingyenes nyaraltatására, s azok soraiban is, akik Ascher Oszkár, Basilides Má­ria, Kassák Lajos és más haladó fővárosi művészek sze­repeltetésével az öntudatot növelő irodalmi esteket szer­veztek. Lelkes aktivitásáért a harmincas évek elejétől min­dig beválasztották a párt végrehajtó bizottságába, _ s szűkebb és tágabb körben csak így nevezte mindenki: „A mi Júliánk.” ö sem kerülhette el az ízig-vérig forradalmárok sor­sát: 1944 májusában letartóz­tatták, s a már korábban őri­zetbe vett nővérével, a szin­tén .forradalmár Kornéliával együtt egy csehszlovákiai koncentrációs táborba depor­tálták. Pontosan egy év múl­va, a béke első napján, 1945. május 9-én szabadult, s ti­zenegy nap múlva érkezett szeretett városába, Miskolcra. A szíve már a kommunisták­hoz húzott, s ekkor tudta meg azt is, hogy az SZDP- ben az illegális kommunista pártnak nem egy tagja dolgo­zott. Bizonyos meggondolá­sokból a Szociáldemokrata Pártban kellett maradnia, s így küzdött a két munkáspárt egyesítéséért. Országgyűlési képviselőnek is megválasztot­ták 1945 novemberében. Fáradhatatlanul Későbbi meghurcoltatásáról nem beszélt A személyi kul­tusz visszásságaival kapcso­latban csupán Szakasits Ár­pádnak, a szociáldemokrata, majd kommunista vezető po­litikusnak a tragikus sorsát említette. A magyar munkás- mozgalom kiemelkedő egyé­niségét koholt vádak alapján 1950-ben, hatvankét éves ko­rában, feleségével együtt le­tartóztatták, s életfogytiglani börtönre ítélték. Az asszony meghalt a rabságban, s az 1956 áprilisában szabadult, rehabilitált Szakasits Árpád feleségül vette Nemes Júliát. — Kiváló forradalmár volt. Többször kérleltem, pihenjen már, de hetvenéves korában is járta az országot, azt mondta, az agitátor nem ismerheti a nyugalmat Sokat tanultam tőle az 1965 májusában be­következett haláláig. Vissza kőkorszakhoz! Bajorország iskoláiban fokozódó népszerűségnek örvend az m festési technika, amelyet a kőkorszak embere alkalmazott az Altamira-barlángban és az egyiptomiak Tut-Anch-Amon fáraó idejében: a viaszfestészet. Walter Weingart hattenho- fteni tanító a legbuzgóbb híve ennek a módszernek. Hang­súlyozza, hogy a viaszirón könnyen kezelhető, nem ej,t foltokat, nem piszkot és élénk színeivel meglepő teljesítmé­nyekre sarkallja a gyermeke­ket Az akvarelltechnika vi­szont igen nehéz és rendkí­vül sok iskolásnak veszi el a kedvét a rajzórától. Weingart, mint a viaszfes­tés és rajzolás szakértője, a kultuszminisztérium megbí­zatásából előadásokat tart a pedagógusoknak. Ezek során igyekszik meggyőzni kollégáit a viaszfestésre való áttérés szükségességéről. De nemcsak szóval magyarázza ezt, ha­nem, mint tehetséges festő, közvetlenül is demonstrálja a javasolt módszer előnyös­ségét. Ő sem tud pihenni, pedig már volna rá módja. Tizen­három éve dolgozik a Buda­pesti Pártbizottságon, s ez idő alatt számos miskolci felke­reste ügyes-bajos dolgával. És ő segített, segít most is a rászorulókon, mint ahogy mindig is ezt tette. Így szólít­ják meg: „Júlia elvtársnő”. Mi is így tartjuk számon mélységes tisztelettel. És úgy is, ahogy egykor emlegették: „A mi Júliánk”. TARJAN ISTVÁN 305 ezer fonni jutalom Az elmúlt héten ülést tar­tott a Pamutfonóipari Válla­lat miskolci gyárának szak- szervezeti bizottsága. Kijelöl­ték az 1970. évi feladatokat, ismertetek a jubileumi mun­kaverseny feltételeit, és az új műszaki fejlesztési intézke­déseket. A munkaverseny jutalma­zására 305 ezer forintot sza­vaztak meg, amit két rész­letben, áprilisban és decem­berben, az értékelés után fi­zetnek ki. Elaggott sajtok, vénséges aromák Mit szavatol a szavatosság? Szombaton délelőtt két, nagy forgalmú miskolci élel­miszerboltban tettünk kör­utat — szavatosság-ügyben. Pecsétes vaj Az Ady Endre utcai fű­szer-csemege boltban hiába kerestük a lejárat dátumát a Nyíregyházi Konzervgyár­ban készült őszibaracklé üve­gén. Jelöletlen volt a Miskol­con gyártott Utasüditő és a Bambi is. A 10 dekás vaja­kon csak hosszas kutatás után, a csomagolópapír belső ' | •• «Mim $ A megye húsvéti húsellátásához 60 vagon sertésre van szükség. Csülköt, tarját már feb­ruár végén, március elején szállít a boltok­nak a Miskolci Allatforgalmi és Húsipari Vállalói A lé vagonnyi sonkából 8—9 va­gonnal Miskolcon értékesítenek. Képünkön a 2-es üzem daraboló csoportja: naponta több mázsa sonkát készítenek elő. (Agatha felv.) Üzletet nyitnak a textilipari vállalatok A szolgáltatások fejlesztésé­ről néhány hónappal ezelőtt megjelent kormányhatározat lehetővé teszi, hogy azok a vállalatok, üzemek is beve- zéthessék a lakosság részére a közvetlen szolgáltatásokat, amelyek eddig csak termelés­sel foglalkoztak. A határozat megjelenése óta mintegy 70 vállalat kérte a Pénzügymi­nisztériumtól alapitó okmá­nyának ilyen irányú megvál­toztatását. Az új lehetőség­nek a könnyűiparban volt a legnagyobb a visszhangja: a tárca üzemei közül eddig 40 kért és kapott jogot arra, hogy saját termékeinek áru­sításába boltot nyisson. Ily módon például a bajai Fi­nomposztó Vállalat, a Szalag- és Zsinórgyár, a Magyaróvári Kötöttárugyár, a Győri Tex­tilipari Vállalat ezentúl köz­vetlenül is értékesíti áruit. Gyengélkedő pékek A Miskolci Sütőipari Vál­lalat 470 dolgozója közül a hét végén, betegség miatt már több mint százan ma­radtak távol munkahelyük­től. A vállalat a műszakok „megnyújtásával” és a sza­badnapok ideiglenes meg­szüntetésével biztosítja a vá­ros zavartalan kenyérellátá­sát. részén, gyakran magára a vajra pecsételve fedeztük fel — a legtöbbször olvashatat­lan — dátumot. A dobozos sajtok legtöbbjének hátolda­lán egyszerre több bélyegzés is található. Némelyiken több héttel ezelőtti dátumot ütöt­tek át újra! A kimért sajtok­nál sem jobb a helyzet. A boltban látott több kilós ementáli-darabokat például — a rendelkezéseket meg­szegve — egyáltalán nem csomagólták be, másokon csomagolás van ugyan, de hiányzik a szavatossági idő jelzése. Száraztészták — inkognitóban Hasonló tapasztalatokat szereztünk a Weidlich-bolt- ban is. Több napos, kiszá­radt, megrepedezett tortako­rongokat, jelöletlen sörös­üvegeket találtunk. A sörök közül egyébként csak a Ro­cky Chellar üvegén találtunk dátumot, mégpedig második hó 17-ét. Azt persze nem le­het tudni, hogy ez a dátum a gyártás vagy a lejárat napja. A boltban levő likőr-, rum-, pálinkaaróma-készlet túlnyomó része két-négy hó­napja lejárt. Meglepő volt az is, hogy a üzletben csoma­golt gesztenyemasszán sem­miféle címke, jelzés nincs. Hasonló a helyzet több házi tésztánál ,is, amelyek teljes „inkognitóban” tartják a gyártás helyét, idejét, legfel­jebb egy árjelző cédula talál­ható rajtuk. Nem érnek rá... A két üzletben tapasztalta­kat természetesen tudattuk a boltvezetőkkel is. Indokaikat, védekezéseiket leginkább igy lehetne summázni: tehetetle­nek, mert a gyártó üzemek nem reagálnak a reklamáció­ra. Már korábban megegyez­tek a tejüzemmel, hogy a le­járt szavatosságú árukat az visszaveszi tőlük, ezért nem látják különösen fontosnak a szavatossági idő feltünteté­sét. És végül a legáltaláno­sabb válasz: a boltokban nagy a forgalom, nem érnek rá naponta ellenőrizni a cik­kek szavatosságát. A két boltban látottak és a kereskedők válaszai arra engednek következtetni, hogy a szavatossági idő feltünteté­séről szóló miniszteri rende­letét úgy-ahogy, de legin­kább nem tartják be. Épp ezért nem ártana, ha szép számú ellenőrző szerveink néha szavatosság-ügyben is vizsgálatokat tartanának. PUSZTAI ÉVA Levél barátomnak Az új lakásról Kedves Jánosom! Családom és a ma­gam nevében köszönöm jókívánságaitokat. Ha- jaj, szép dolog is az, amikor hosszú évek után, végre saját főbér- lettel rendelkezhet az ember. Tudod, vala­hogy úgy érzem ma­gam. mintha most kez­deném az életet. Igaz, Sárám olykor zsörtölő­dik, dehát tudod Te is, hogy milyenek az asz- szonyok... S miért ép­pen az én Sárám lenne kivétel? Ma is mi tör­tént: mig én örvendez­tem az új lakás gyö­nyörűségén, ő egyre- másra csak sopánko­dott. Hogy az ablakból hiányoznak a csavarok, hogy a konyhában pe­reg a mennyezetről a festék, hogy a függöny- karnis elrepedt, meg ilyenek... Hiába mond­tam neki, hogy mi az a két csavar, meg az a repedés, a pergő fes­ték, s a hulló mész... Ahelyett, hogy meg­nyugodott volna, újabb érveket keresett mor­cossága igazolására. Mivel már mást nem tudott kitalálni, abba kötött bele, hogy a für­dőszobánk küszöbe fel­jött a helyéről. Hát az­tán! Egy küszöb is va­lami?! Mit szóljon az, akinek küszöbe sincs?! Pláne fürdőszoba-kü­szöbe! Mert ez a lé­nyeg, nem igaz? Te, ha tudnád, micsoda élve­zet egy ilyen fürdőszo­ba! Sára persze ezt sem értékeli. Olyanokkal jön, hogy a kádról le­verték a zománcot, s az elektromos szellőző csak egy smafu, ugyan­úgy nem működik, mint a spajzszekrényé... Ha­nem a födém-összekap­csolásokat eltakaró lé­ceket illetően némiképp igaza van. Nem a^ért mondom ezt, mert az én fejemre zuhant, amikor az olaja kent ragasztó már nem volt hajlandó tovább teljesí­teni hivatását, hanem mert valóban lefesthet­ték volna felragasztás előtt fehérre. Egyszóval élvezzük az új lakást. Ha nem untatlak, még elmon­dom, számomra a leg­több örömet az okoz­za, hogy nem kell töb­bet hamuznom, fűte- nem. Persze, Sára en­nek sem tzid annyi, ön- feledtséggel örülni, mint én. Folyton a hő­mérőt dugdossa az or­rom alá, s mutatja, hogy már megint csak 17 fok van. Mintha te­hetne erről valaki! Sőt. A kazánház fűtője sze­rint a 20—21 fok az igazán egészséges hő­mérséklet. S ha néha alácsúszik? Hát iste­nem, vannak még hi­bák ... Különben is ki­találtam, hogy a gye­rekek aludjanak két pi­zsamában, s ez ellen Sára sem szólt semmit. Remélem, hamarosan megtiszteltek bennünket látogatásotokkal. Iga­zán boldoggá tennétek. Sárám súgja itt a fü­lembe, hogy írjam meg, új kártyánk van, s hogy hozzatok az apukád szerszámos készletéből néhány vé­sőt. Hogy miket beszel itt nekem ez a nő! No, nem kell megijedni, nem akarunk dolgoz­tatni, csak néhány be­épített szekrény zárja romlott el. A gáztűzhe­lyet nem tudom meg­csinálni egyedül, de a szekrények nem jelen­tenek nehézséget, ha van szerszám. Jaj, míg el nem fe­lejtem! Ha jöttök, lent meg kell nyomni egy gombot, s akkor a csengő a mi lakásunk­ban csörög. Erre én le­megyek értetek a lift­tel, s nem kell nyolc emeletet megmászno­tok. Azért, ha mégsem megyek, csak indulja­tok el nyugodtan. Nem mintha olyan rossz len­ne a lift, de már há­romszor beadta a kul­csot, s ilyenkor jó, ha óvatos az ember. Ezzel zárom is sorai­mat. Ne haragudj, hogy új és szép lakásunkkal untattalak, de nálunk most ez a sláger. A srá­cok jól vannak, szeren­csésen átvészelték az influenzát. Peti már nagy kamasz, s egyre szemtelenebb. Most az­zal lopta be magát Sá­ra szívébe, hogy ezt kérdezte tőle: „Ugye, anyuci, ha játékszek­rényekkel költöztünk volna, nem vertük vol­na le végig a lépcső­házban a falat és a szek­rények is épek marad­tak volna?” ölelünk benneteket: Kázmér

Next

/
Thumbnails
Contents