Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-19 / 42. szám
Vélemények és ellenvélemények Mi köti vállalatához a munkást? Megyénk országgyűlési képviselőcsoportja. tegnáp délelőtt meghallgatta a megyei bíróság és a megyei főügyészség munkájáról szóló tájékoztató jelentést. Képviselőink különösen nagy érdeklődéssel kísérték dr. Deák András főügyész szavait, aki — a munkajoggal kapcsolatosan — megemlítette: — Véleményem szerint a Munka Törvénykönyv bizonyos módosításával gátat kellene vetni a hatalmas méretűvé vált munkaerő-forgalomnak. Érdemes lenne megfontolni, hogy esetleg egy béremelési tilalommal elejét vegyük az évenkénti többszörös munkahely cserének. Mert most az a dolgozó jár jól, aki gyakran cseréli a helyét. „Munkaerődrágítás” Gácsi Miklós, a városi párt-vb tagja, országgyűlési képviselő, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója adatokkal támasztotta alá a főügyész szavait: —t A DIGÉP-ben a múlt évben 4200 dolgozó „mozdult” meg. Sok esetben csak 20 filléres órabérkülönbözet miatt. Ezért szerintem a fluktuáció — munkaerő-drágítás! S ez rendkívüli módon fellazítja a közmorált. Tudomásom szerint az LKM- ben is több ezer volt a munkaerő-forgalom. (A Lenin Kohászati Művekben valóban jelentős ez a szám. 1969-ben 3351 dolgozó számolt le, s 3266 új munkást vettek fel. Kiszámították: a távozó és az újonnan felvett dolgozók mindegyikénél átlagosan 14 napos kieséssel kell számol- .ni. A kilépőknél: mivel szándékuk érlel ődése alatt már kevesebb eredménnyel dolgoznak. Az érkezőknél: mivel gyakorlatot kell szerezniük. Mit jelentett mindez 1969- ben az DKM-nél? 220 dolgozó egész évi termelési értéke, azaz 57 millió forint veszett el.) S a megye egész iparát vizsgálva: a munkaerő-vándorlás tavaly 200 millió forint értékű termeléskiesést okozott Borsodban! Ezt pedig már megsínyli az egész népgazdaság! Adminisztratív intézkédést? Gazdasági vezetőink, ; tarthatatlan helyzet megoldására törekedve, hasonló következtetésre jutottak, mint a megyei főügyészség: javaslatot dolgoztak ki, s terjesztették a szakszervezetek elé Eszerint a megye ipari vállalatai többek között megállapodást kötnének egymással, hogy a 20—24 nagyvállalattól indokolatlanul távozó dolgozókat az előző munkahelyükön kapott alapbérnek csupán 90 százalékával vennék fel más vállalathoz. A javaslatot a szakszervezet megyei vezetői megtárgyalták, s kedden délelőtt konzultáltak róla a szakszervezetek országos vezetőivel is. Dr. Balogh András, az SZMT titkára lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: nem speciálisan borsodi vagy miskolci probléma a nagymértékű fluktuáció; a megyei titkárok országos értkezeJetén is igen sokan szóvá tették. A munkaerő-vándorlás tehát országosan is gondot okoz. A szak- szervezeti vezetők véleménye szerint a megoldást mégsem valamiféle kartellbe tömörüléssel kell elérni. Hiszen végső soron a gazdasági mechanizmus egyik vívmányának éppen a munkaerő szabad áramlását tekintettük. A gépgyári KISZ és MHSZ együttes tanácskozása Tegnap élénk vitákkal tarkított, késő délutánba hajló ülést tartott a Diósgyőri Gépgyár KlSZ-végrehajtóbizott- sága. A legbehatóbb eszmecsere az első napirendi pont keretében alakult ki, amikor a végrehajtó bizottsági tagok és meghívottak az MHSZ és a KISZ együttműködésének tavalyi eredményeit és idei feladatait beszélték meg. A két szerv közös akciói évről évre eredményesebbek, ám az MHSZ az eddigieknél is több segítséget vár az ifjúsági szervezettől, elsősorban a fiatalok honvédelmi neveléséhez. A vita 11 felszólalója elmondta azt is, hogy frissítésre szorul az MHSZ-klubok káderállománya is. A vb-ülés ezt követően a vállalat műszaki klubján belül működő ifjúsági klub eddigi tevékenységét értékelte. A mindössze 6 hónapos múltra visszatekintő klub egyre inkább az ifjúság, a gépgyári fiatalok kedvelt tartózkodási helyévé válik, s emellett helyet ad számos szakszervezeti, nőtanácsi és MSZBT-rendezvénynek is. Mégis, a jövőben több gondot kell fordítaniuk a KISZ- alapszervek fiataljai igényeinek kielégítésére. A vb-ülésen részt vett Koval Pál szociális igazgató, Szaniszló Bálint, a vállalati pártbizottság munkatársa, Bonta Lajos, a polgári védelem helyi parancsnoka, s H or nyák József, a Vöröskereszt helyi titkára is. Hollók a Molnár-sziklán (Tudósítónktól.) Mátyás király kihaltnak vélt madarából 1955-ben hat párat, „telepítettek” az erdészek a Bükkben, a Molnárszikla környékén. A hasznos madarak száma a másfél évtized alatt körülbelül 180-ra növekedett A fiatal, sűrű erdőkben két-három fiókát kiköltő holló az erdő „szanitéce”. Dögevő, elhullott vad a fő tápláléka. Az erdészek, vadászok azért szeretik, mert amikor a lőtt vadat a kutya sem képes megtalálni, a holló biztosan nyomra vezeti őket. A rendkívül éleslátású madár 300 méterről a mozgó egeret is észreveszi. Az emberrel szemben bizalmatlan, s ha az már 150 méterre megközelíti, elrepül. Egyébként törvény védi a hollót, s ennek az eredménye, hogy egyre szaporodik és mind gyakoribb vendége a Bükk különböző részeinek. B. G. De csak egészséges keretek között... Üdülőjegyekkel is — Más módon, a dolgozók érdekét is figyelembe véve kell a fluktuáció megszüntetésére törekedni. S ennek legjobb útja: a törasgárda jobb megbecsülése. A jelenlegi munkásállományt kell megtartani — hangsúlyozta dr. Balogh András. — Minden téren előnyt biztosítani a régebbi munkásoknak az újakkal szemben. Különbséget tenni a nyereség elosztásánál, a jutalmaknál, béremeléseknél, még az üdülőjegyek odaítélésénél is — a törzsgárda javára. Lássák, érezzék a dolgozók, hogy érdemes „leteleoedni”. RADVANYI ÉVA Véradó napok A Diósgyőri Gépgyárban február 25-én háromnapos véradó akció kezdődik. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói március 5-én, a BÁÉV dolgozói pedig március 12-én adnak vért. Miskolcra látogat a SZOT titkára Február 26-án Miskolcra érkezik Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. A program szerint délelőtt a Lenin Kohászati Művekbe látogat, s szakszervezeti aktivistákkal találkozik. Február 27-én a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában ugyancsak szakszervezeti aktivistákkal, délután pedig az SZMT elnökségének tagjaival cserél véleményt. jjc Március 1-től könnyebb lesz a palackozók munkája a Miskolci Likőrgyárban. A féldecis üvegeket jelenleg még négy brigád töltögeti kézzel. Munkájukat helyettesíti majd az új automatagép, amelyet most szerelnek. A felszabaduló munkaerőket a gyár más üzemrészeibe csoportosítják át. Főleg azokra a helyekre kerülnek, ahonnan sok nő ment el gyermekgondozási szabadságra. (Ágotha Tibor felvétele) Útvesztők nélkül Megítélésem szerint kétfajta kilincselő van. Az egyik kitartóan nyitogatja az ajtókat, némán és beletörődve engedelmeskedik azoknak, akik az embert is úgy tologatják ide- oda, mint aktáikat az asztalon. A másik típus tulajdonképpen nem kilincsel, mert összeköttetései révén előre tudja, melyik ajtón kopogtasson. Perlekedjünk az egyik vagy a másik fajta kilincselővei? Az előzővel nem tehetjük, hiszen mindenkinek jogában áll utánajárni a maga dolgának. Az utóbbinak se vehetjük fejét, mert ő is csak ügyét igazgatja — „rövid úton”, ahogy mondani szokás. Kivel szálljunk hát vitába? Azokkal, akik előidézői akár az égjük, akár a másik esetnek. Hiszen könnyű ezt mondani. Mondogatjuk is elég gyakran. Csak éppen a várt hatás késlekedik. Tipizáltuk a bürokratát, könyökvédős, tollszárat rágó hagyományos figurának rajzoltuk meg, ám erről a figuráról senki sem ismer magára. Nem akar magára ismerni. A bürokratákat ostorozó jószándék csak ritkán talál célba, mert a szó is valahogy el tekereg az útvesztőkön; keresi a közönyt, a nemtörődömséget, a lelketlenséget, a kötelességmulasztást, s bár tudja, hogy nagyon sok helyütt ott van, ott lapul — mégsem találja meg. így hát csak általánosságban vesz célba. De van-e olyan bürokrata, aki magára venné azt, ami nem névre szóló és ráadásul hivatalos pecsét sincs azon a kritikán!... A mi társadalmunkban az emberek életét, hangulatát befolyásoló ügyintézés nem jelenthet sem aktatologatást, sem kivételezést. Bármilyen apró ügyes-bajos dolga legyen is valakinek, azt egyforma becsületességgel és egyforma elbírálással kell intézni. És egyszerűen, bürokrácia nélkül. A maga érdekében kilincselő ember nem áll meg az első lépcsőn, ha akadályba ütközik. Feljebb megy. Pedig a legtöbb esetben „alapfokon” is elintézhetnék ügyét, de a közöny, a rész-nem-vállalás mások dolgában, tengeri kígyóvá növel apró-cseprő gondokat is. vagy teljesen fölöslegesen protek- torokért szalaszt. Mi szükség rá? Semmi. Nem lenne semmi szükség, ha mindenki, akinek olyan munkakör adatott, hogy emberi sorsutakat egyengessen, erkölcsi kötelességének tartaná a jóindulatot — a lehetőség határain belül. És — írva vagy íratlanul — parancsnak venné, hogy az embert nem szabad aktaként tologatni, sőt még az aktáit sem érzelem nélkül kezelni, mert azok az iratok nagyon fontosak annak, aki másokra bízta reménykedve, segítséget várva. Ezek a követelmények nem új keletűek. Társadalmi szintű igények, elvárások, amelyeknek — az elvet alkalmazó gyakorlatként — együtt kell fejlődniük a munkaerkölccsel, a munkastílussal. A bürokrácia gyűjtőnéven emlegetett rossz hivatali munkastílus felmérhetetlen károk okozója lehet — sajnos jól tudjuk. De általában csak helyenként és időnként nézünk szembe vele. főleg akkor, ha magasabb szervek követelik tőlünk. Ha azt mondjuk, hogy a bürokrácia meglehetősen elharapódzott, akkor napi tennivalóként kell elkönyvelni azt is, hogy egyre-másra kutassuk fel és nyesegessük sárkányfejét. Az nem elegendő, ha általános elvként fogadjuk el a bürokrácia elleni harcot Az elv csak követendő kiindulópont Mindegyik munkahelyen, hivatalban, intézményben a helyi vezetés, a helyi pártszervezet, a heiyi ellenőrzés láthatja meg legmélyebben a munkastílus bürokratikus vonásait a munkát végző — és mások sorsát igazgató — ember fogyatékosságait s cselekedhet a legjobban, a legésszerűbben. Az okokat kell megszüntetni, mert a kilincselés két típusa — bár nagyon lehetséges, hogy többféle is van — csak következmény. Szomorú következménye annak, ha egy tisztes elv elkallódik az íróasztalok fiókjában, bélyegzőktől terhesen, jóindulattól és ügybuzgalomtól nem kísérve. CSALA LÁSZLÓ MTZ-50 (Tudósítónktól, j Megyénk termelőszövetkezetei és állami gazdaságai részéről igen nagy az érdeklőHatárátkelőhely Aggteleken Az aggtelek—domicai határátkelőhely létesítéséről tárgyalt legutóbbi ülésén az Északmagyarországi Intéző Bizottság Elnöksége. A Csehszlovákiába utazó turisták szívesebben haladnának ezen a természeti szépségekben gazdag útvonalon, s a hidasnémeti határátkelőhely amúgy is túlzsúfolt. A kérdést a Halárkoordinációs Bizottság elé viszik. Rövidesen kidolgozzák a felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére rendezendő virágosítási és tisztasági verseny szervezésének tervét, s ezzel a megye is bekapcsolódik az országos mozAz ÉIB tervei galomba. A KISZ Borsod megyei Bizottsága pedig építőtáborok létesítésével járul hozzá a megye idegenforgalmának fejlesztéséhez. A Vályi Péter pénzügyminiszter elnökletével működő intéző bizottság elnökségi ülésének résztvevői beszéltek arról is, hogy jó lenne, ha Borsod—Heves—Nógrád megyének egy regionális idegenforgalmi fejlesztési tervet készítenének, hiszen mindhárom megye bővelkedik természeti látványosságokban. Az ÉIB foglalkozik még az idén Miskolc és a megye száüodahelyzetével, fürdőkultúrájának növelésével. Felkészülnek Tokaj 900 éves jubileumának megünneplésére is, ami 1973-ban lesz. dés a kitűnően bevált, szovjet gyártmányú MTZ—50 típusú, univerzális traktor iránt. Amíg például tavaly 112-t vásároltak meg, az idén eddig már 268 darabra küldték el megrendelésüket a Miskolcon székelő Mezőgazdasági Ellátó Vállalathoz. Az ugrásszerűen megnövekedett igény kielégítése problémát okoz, ezért a vállalat a megye tsz-einek négy területi szövetségével együtt dönti el, hogy a folyamatosan érkező erőgépeket milyen sorrendben juttassa el a megrendelőknek. H. T. Kevés a gyógyszeres üveg Az influenzában szenvedő betegeknek igen sok üveges gyógyszert írnak fel az orvosok, és ez a váratlan nagy forgalom szinte teljesen felemésztette a gyógyszertárak üvegkészletét. A zavartalan ellátás végett a patikusok nőst azt kérik a betegektől, hogy a receptek kiváltásakor hozzanak magukkal 2—3 de- cis gyógyszeres üvegeket (A beadott üvegekért természetesen fizetnek a gyógyszertárak.)
