Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
Bámulatos kalauz Amikor a GA 61—96 rendszámú Miskolc—Kazincbarcika között közlekedő távolsági autóbusz álmos tekintetű kalauza „elfelejtett" visszaadni ötven forintból, a közlekedés dolgozóinak ismert túlterheltsége jutott eszembe. Fáradt lehet, kihagyott a memóriája — gondoltam —, cs még akkor is mentséget kerestem, amikor majdnem tettlegességig fajult a vita az utas és a kalauz között. A véletlen aztán úgy hozta, hogy délután ugyanezzel a busz- szal utaztam vissza. Az újabb komplikációkat az okozta, hogy a kalauznak nem volt aprópénze. Mégpedig elég hosszasan nem volt: Kazincbarcikától egészen Miskolcig. fgy aztán, ha a jegyet váltó utasok nem fillérre kiszámítva adták oda a viteldijat, a kalauz türelmet kért: amint lesz aprópénze, visz- szaad. De — mint már említettük — Miskolcig nem volt aprópénze, az utasok pedig — minő nagylelkűség! — nem szóltak a húsz, nyolcvan fillérekért. Miskolc határában a kalauz elővette börtáskáját, besöpörte a pénzt, közte a marokra való fillérest. Ezután rágyújtott egy Fecskére, ami furcsa módon senkit nem lepett meg, annak ellenére, hogy a buszon olvashatóan kiírták: Tilos a dohányzás! Imigyen biztosra véve, hogy a kalauz elfeledkezett a nekem is megígért 40 fillérről, szóltam neki. Végigmért, és „legyen vele boldog” megjegyzéssel visszaadott két 20 fillérest. Kél megsemmisítő pillantás között még hozzáfűzte: „Na, mit bámult maga rajtam egész úton?" Hogy a fenti kifejezéssel éljek, tényleg csak bámulni lehetett azt a gátlástalanságot, ahogy ez az egyenruhába bújtatott fiatalember harminc egynéhány perc alatt szerény becslés saerint is minimum líúsz utast rövidített meg! P. É. Tájékoztatják , az úttörti- parlamentet Ma délután a városi pártbizottság nagytermében ül ösz- sze a miskolci úttörők parlamentje. Mctrcziniák Sándor né, a városi tanács művelődési osztályának vezetője tájékoztatja a parlament tagjait arról, hogy mit tesz az osztály a mozgalom segítéséért. A parlament tagjait a város iskoláiból delegálják, csapatonként két-három úttörőt Házi ételek boltja A Széchenyi és a Munkácsy utca sorkán levő épületben rövidesen munkához látnak az építők. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat a napokban kapott engedélyt arra, hogy berendezzen egy új szaküzletet, ahol házi disznótoros készítményeket árusíthat. Az árut helyben is fogyaszthatják a vásárlók. Uj telephely tizenöt millióért A Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő, Hő- és Savszigetelő Vállalat megkezdte a DIGÉP melletti Felső- szinva utcai telken a több mint 15 millió forintos költséggel épülő új telephely alapjainak lerakását. Az előreláthatólag 1973-ban felépülő miskolci kirendeltségen helyet kap — a vállalat vasszerkezeti üzemén kívül — egy irodaház s egy munkásszálló is. Nőtt n yersanyagkincsünk Hazánkban évente átlagosan 16 milliárd forint értékű hr «znosítható nyersanyagot hoznak felszínre. A földtudományok magyar művelői a felszabadulás óta ötször több, addig ismeretlen kőolajkészletet tártak fel. mint amennyit az 1945 előtti kutatások együttvéve produkáltak. Földgázvagyonunkat az akkori 4,6 milliárd köbméterről 106 milliárd köbméterre becsük, miközben a korábban megismert teljes készletnek több mint négyszeresét ki is termelték. Nyersanyag nyilvántartásunkban ma kétszer annyi fekete és másfélszer annyi barna kőszénkészlet szerepel, mint 25 évvel ezelőtt, lignitvagyo- nunk pedig gyakorlatilag a nulláról nőtt milliárd tonnákra. Bauxitból tízszer, színes ércekből pedig harmincszor akkora készletek birtokosainak mondhatjuk magunkat, mint a felszabadulás előtt. Hogy mennyire kifizetődik a tudományosan megalapozott földtani kutatás, azt a legjobban az utóbbi 5 év adatai bizonyítják. Minden forint, amit kutatásra fordítottak, 12,9 forint értékű nyersanyag felszínre hozatalát eredményezte. Bontják a kábelt a perecesi őrháznál A hét végére kijavítják a hibát A Kilián lakótelep és a perecesi őrház környékének lakói néhány nap óta gyakran maradtak esténként sötétben. Az ismétlődő áramszünetet egy kisfeszültségű kábel hibája okozta. Az ÉMÁSZ dolgozói tegnap hozzákezdtek a 200 méteres kábeldarab kibontásához, így a hét végére ismét zavartalan lesz az áramszolgáltatás ezen a környéken. Csillárparádé sfc Atommagmodellre emlékeztet ez a csillárkreáció. Üvegtervezők, ipari forma- tervezők vettek részt azon a pályázaton, amelynek legszebb darabjait most a nagy- közönség elé tárják az Ipar- művészeti Tanács budapesti bemutatótermében. Több mint félszáz csillár, asztali és hangulatlámpa, álló és fali világítótest szórja a fényt Nemcsak a ragyogástól, csillogástól káprázik el az ember, jóleső ámulatba ejti a lámpák változatos színe, formája. Átlátszó és matt, színes, fekete, fehér, kék vagy mintázott üvegből tervezték a lámpatesteket Hagyományos és merészen formabontó lámpákat. Van itt gömb és fáklya alakú, atommag modellre és petróleum lámpára emlékeztető, függesztett és földre állítható, kicsi és sok részből álló lámpa. A zsűri első díjjal jutalmazta Erdei Sándor háromrészes, matt fehér üvegből készült, függesztett csillárját, Dárday Nikolett hangu- gulatvilágító lámája is első díjas — fehér átlátszatlan üvegből: a Burkus János tervezte fekete-fehér lámpatest is díjat kapott Szép formájú a kék-fehér kombinációjú asztali lámpa, a két lombik formájú állólámpa, az Aladdin csillárok. A bemutató a közönség gyönyörködtetésén kívül egyéb célokat is szolgák Ezek közül választ, rendel a kereskedelem, itt döntik el, mivel világíthatunk, milyen lámpával rendezhetjük be lakásunkat a közeljövőben. Eddig már nyolc lámpán — nem éppen a legszebbeken — láttuk a bűvös jelet — megrendelte a kereskedelem. K. M. Madridi dilemmák l 962 óta ez volt a legnagyobb sztrájk Spanyolországban. A színhely: ismét a hispániai Viharsarok, Asturia. Az északspanyol Oviedo-szénmeden- cében ismét teljesen leállt a termelés, és ez az ország iparát jóidőre megbénította. A munkabeszüntetés még a Hu- nosa-társaságot is alaposan érintette, pedig ezt a spanyol állam ellenőrzi. A sztrájk a minap véget ért. Tíz munkásvezetőt elbocsátottak, tízet letartóztattak. Az ügyész érdekes módon „illegális propaganda” címen emelt vádat ellenük. A megtorló intézkedésekre felfigyelt a világ. De — félreértés ne essék — ezúttal a retorziók enyheségére! „Az 1962-es sztrájk idején — írja az Egyesült Államok legtekintélyesebb lapja, a New York Times — a mintegy hatvanezer asturiai szénbányász tömegsztrájkját a Falange klasszikus módszerei követték : ezrek letartóztatása, megkínzása és deportálása. Az akkori intézkedések kiterjedtek a sztrájkolok családtagjaira is.” Ezek után nem csoda, na a tíz elbocsátás és tíz letartóztatás a meglepetés erejével hatott világszerte. Az ibériai helyzet beavatottabb ismerői azonban nem csodálkoztak különösebben. Általános az a benyomás, hogy a minapi asturiai probléma „kezelése” jól beilleszkedik abba az általános képbe, amely Spanyolországot a legutóbbi hónapokban jellemzi. innék, mint a legtöbb politikai freskónak, sokféle színe, összetevője van. Tömören valahogyan úgy lehetne összefoglalni, hogy Madridban folytatódik az a törekvés, amelynek célja valamiféle általános felzárkózás Nyugat-Európához. A spanyol vezetők szeretnének előbb-utóbb — inkább előbb, mint utóbb — belépni a Közös Piacba. Szeretnék, ha a világ nem emlékeztetné a rezsimet szinte mindennap születése körülményeire, a „Kék Hadosztályra”, a német és az olasz fasizmussal való nagyon is szoros kapcsolatokra. E Még rövidebben — Madrid szeretne a nyugati hatalmak mércéjével szalonképes lenni. Több jel mutat arra, hogy a hetvenhét éves Francisco Franco generalisszimusz, aki páratlanul hosszú ideje Hispánia államfője, támogatja ezt a törekvést. Az egyik legfontosabb jel a folyamat léte. Franco ugyanis mindmáig a legnagyobb, korlátlan hata lom az országban, és ha 6 nem adta volna áldását az „új hullámra”, a változásokat még egy ideig elodázták volna. Égy ideig, és nem véglegesen. Á Falange „klasszikus' diktatúrája ugyanis olyan anakronizmus volt a ma Európájában, amely hosszú tá-* von úgysem tarthatta volna magát régi formájában. Az új fejlemények leglátványosabb belpolitikai, szervezeti formája éppen a Falange háttérbe szorulása a viszonylag liberálisabb, tehát amerikai szemmel áramvonalasabb mozgalom, a katolikus Opus Dei ellenében. A köztársaság megfojtóinak régi gárdáját akkor érte az első nagy megrázkódtatás, amikor — 1969 végén —, a generalisszimusz kormányátalakítást hajtott végre, és a kabinetbe mindössze két falangeista miniszter került be. Ráadásul ezek sem a kékinges uniformisban, hanem polgári ruhában tették le a hivatali esküt. ... Mindez oda vezetett, hogy Francát, országlása óta első ízben, jobbról is támadások értek. A régi gárda „árulásáról” szónokolt, és Francisco Herranz, a generalisszimusz testőrségének egykori parancsnoka a főváros egyik legforgalmasabb helyén agyonlőtte magát, ehet, hogy az fog kiderülni, szenor Her- ranznak kár volt úgy sietnie. Lehet, hogy a Falange megpróbálja megfordítani az események menetét Bizonyos belpolitikai fejlemények és külpolitkai gesztusok azonban legalábbis valószínűvé teszik, hogy a teljes mozdulatlanság szűnőben van Hispánia tájain. HARMAT ENDRE L Színét változtató ruhaanyag Végre megszületett az a ruhaanyag, amiről annyi divathölgy álmodott. A Japánban előállított anyag a polimérek családjába tartozik, és rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik: az anyag különböző feltételek között változtatja a színét. A szalak érzékenyen reagálnak a levegő nyirkosságára, a nap melegére stb. A hófehér fürdőköpeny például, ha víz éri, kék színűvé változik, majd — száradás közben — narancsba és vörösbe megy át a színe. GORKIJ — LENINRŐL 9. igazolódott a jóslata Lenin a kapitalista rendszer termelési anarchiájára terelte a szót, a haszontalanul elfecsérelt nyersanyag hatalmas százalékára, és végtelenül sajnálkozott, hogy mindeddig még senkinek sem jutott eszébe könyvet írni erről. Én valamit nem értettem világosan ebből a gondolatmenetből, de nem volt időm megkérdezni Lenint, mert máris az artisták művészetéről beszélt igen érdekesen, mint a színházművészet különleges formájáról. — Van ebben a bevett szokásoknak valamilyen szatirikus, vagy szkeptikus értelmezése, valami olyan törekvés, hogy ezeket a visszájukra fordítsák, kissé eltorzítsák, megmutassák a dolgok logikátlanságát. Nyakatekert, de érdekes! Vagy két évvel később Cap- riban Lenin az utópisztikus regényről beszélgetett Bogdanov Malonovszkijjal, s ezt mondta neki: — Inkább a munkásoknak írna regényt arról a témáról, hogyan rabolták el a kapitalizmus ragadozói a földet, s hogyan fecséreltek el minden olajat, minden vasat, fát, minden szenet. Ez nagyon hasznos könyv volna, machis- ta uram! * Amikor Londonban elbúcsúztunk, azt mondta nekem. hogy feltétlenül ellátogat Capriba pihenni. Mielőtt azonban rászánta magát az utazásra, még egyszer találkoztunk Párizsban, egy kétszobás diákszálláson, amely csak a méretét tekintve volt diák-jellegű, egyébként ragyogó tisztaságot és szigorú rendet tartottak benne. Nagyezsda Konsztantyino- vana teáit főzött nekünk, majd elment, és mi kettesben maradtunk. Akkoriban bomlado- zott a Znanyije, s én azért utaztam oda, hogy megbeszéljem Leninnel: szervezzünk egy olyan új kiadóvállalatot, amely — a lehetőségekhez képest — minden írónkat egyesítené. Vlagyimir Iljicsnek, Vorovszkijnak és még valakinek felajánlottam, hogy legyenek a kiadó külföldi szerkesztői, Oroszországban plédig Gyesznyickij-Sztrojev képviselte volna őket. Ügy véltem, szükséges volna több könyvet írni a nyugati iradalmak történetéről és az orosz irodalomról, a művelődés történetéről — olyan könyveket, amelyek gazdag adattárul szolgálnának a munkások önképzéséhez és a propagandához. Lenin azonban elvetette ezt a tervet, utalt a cenzúrára és arra, hogy milyen nehéz megszervezni embereinket.; a legtöbb elvtársat lgköti a gyakorlati partmunka. nincs idejük írni. De legfőbb és számomra legmeggyőzőbb érve körülbelül így hangzott: vastag könyvre nincs idő, vastag köny /vei az értelmiség táplálkozi! , az pedig, mint látja, a szocializmustól a liberalizmushoz pártol át, s mi nem tudjuk letéríteni a.maga választotta útról. Nekünk újságra, brosúrára van szükségünk, jó volna visszaállítani a Znanyije kiskönyvtárát, ez azonban Oroszországban a cenzúra, itt pedig a szállítási feltételek miatt lehetetlen: tíz- és százezrével kell ontani a röplapokat a tömegnek, s ilyen mennyiséget illegálisan nem lehet szállítani. Várjunk a kiadóval jobb időkig. A reá mindig jellemző lenyűgöző élénkséggel és szabatossággal a dumára terelte a szót, a kadét-pártiakra, akik „szégyenük, hogy októbristák” (Októbristák — az 1905. október 17-i cári kiáltvány után nagytőkésekből és földbirtokosokból alakult, a cárt támogató párt), meg hogy „nekik csak jobb felé visz az útjuk”, majd egy sereg bizonyítékot sorolt fel, hogy közel van a háború, s „bizonyára nem is egy, hanem a háborúk egész sora”. Ez a jóslata csakhamar beigazolódott a Balkánon. (Folytatjuk.)
