Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

+• Holnaptól vetítik -filmszínházainkban Pi­etro Germi új, színes olasz—francia filmjét, a Serafino-t. Az alcím — Egy félnótás fia­talember és az örökség — majdnem mindem elmond a szórakoztatónak ígérkező filmvíg játékról. Az együgyű pásztorfiú, Serafinc kalandjairól szól a film, aki a váratlanul ér kező örökséggel is úgy bánik, mint egés~ életével: vidáman, gondtalanul szétszórja. A zsugori rokonság felháborodása nem ismer határt. Serafino együgyű ravaszsága a leg­képtelenebb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és a bonyodalmak megoldása után tovább folytatja gondtalan pásztoréletét. A , bővérű, pajzán komédia egészséges, déli me­legsége, enyhén megbotránkoztató dialógu- 'ai, az ízes figurák és szituációk sikert jósol­nak a filmnek. A főszerepet Adriano Celen- tano, a bálványozott énekes sztár játssza, ezúttal prózában. Képünkön: a film egyik jelenete. A peremkerületben Nevét a lexikonok sem őrzik Bonis Ferenc emlékezete Háromszáz évvel ezelőtt tartották a Wesselényi-összeeskü- vés résztvevői első összejövetelüket, a murányi gyűlést. A mozgalom egyik vezetőjéről, Bónis Ferencről születésének 340. évfordulója kapcsán utcát neveztek el szülőfalujában, Tolcs- ván. „Az elítélt még a vérpa­don is megőrizte nyugalmát. Mindvégig nyugodt, sőt de­rült maradt, mert magát nem bűnösnek, hanem a haza mártyrjának tekinté — írta a szörnyű Caprara —, ki csak azt érzé, mit minden becsü­letes magyar érez”. így halt meg tolcsvai Bónis Ferenc fiatalon, 44 éves korában, 1671. április 30-án délelőtt 9 órakor a pozsonyi városháza előtt felállított vérpadon. A főurak Bécsbe menekültek A császári önkény miatt elégedetlenkedő főurak: Zrí­nyi Péter, a nagyhatalmú horvát bán, Zrínyi sógora, a dúsgazdag Frangepán Kristóf, Nádasdy Ferenc országbíró, a magyar Krőzus és az ország leghatalmasabb birtokosa, Rákóczi Ferenc néhány nap alatt az egész nemzetet fegy­verbe állíthatták volna; de nem bíztak eléggé egymás­ban és nem voltak elég ha­tározottak. Harc helyett az utolsó pillanatban külön-kü- lön Bécsbe menekültek, s ir­galomért könyörögtek. Bónis Ferenc, amikor a íő- urak mind meghátráltak, még akkor is ökölbe tudta szorí­tani az északi vármegyék la­kosainak évtizedek óta fel­gyülemlett rettenetes, nagy dühét. 1670 vészterhes nya­rán azért szakított békés, bol­dog családi életével, hagyta el szép feleségét és imádott kisfiát, hogy a nemzeti ellen­állás cserbenhagyott harco­sait vezethesse. Szinára hí­vott össze gyűlést, s itt mennydörgi az ingadozó, bá­tortalan észak-magyarországi nemesek felé: Ha mindany- nyian úgy cselekedtek, mint én, a németek nem tudnak átjönni a brr-~-'- ’:ói szoro­Álruhába bújt a főispán A bécsi udvar igen veszé­lyesnek ítélte meg a helyze­tet., ezért a birodalom leg­jobb tábornokai közül zúdí­tott hármat: Sporkot, Heis- tert és Lotharingiai Károlyt nagy, jól felfegyverzett csá­szári seregek élén hazánkra. Bónis fegyverrel akarta a be­tolakodók útját elállni, ezért Tér ebesen hagyta a felkelés­ben részt vevő nemesi hada­kat. maga pedig a felfegyver­zett jobbágyok élén Sátor­aljaújhely alá sietett. Elekor tudta meg, hogy a büszke zempléni főispán a terebesi táborból, tolvaj módjára, ál­ruhába bújva, Erdélybe me­nekült. A megrettent neme­sek pedig gyáván szétszalad­tak. Bónis Ferenc a felfegyver­zett jobbágvok élén, az erős észak-magyarországi várakra támaszkodva, a zempléni he­gyekbe húzódva, még ekkor, a nyílt nemesi árulás után is folytatni akarta az ellenál­lást. Az ősi sztropkói várba sietett, de útközben Polyán- ka község határában, a gya­lázatos emlékű Fodor Ádám, homonnai származású nemes, több rablótársával orvul raj­taütött. Bónis bátran küzdött, támadói közül kettőt lelőtt, egyet pedig karddal ölt meg: de a sokszoros túlerő végül mégis elnyomta. Előbb kira­bolták, majd megkötözve, meggyalázva, Parnóra, Spork generális főhadiszállására hurcolták. A szülőfalu hálája Szörnyű megtorlás követ­kezett. Bónist — az ítélet in­doklása szerint: „megérde­melt büntetésül, maradékai­nak örökös gyászára, mások­nak, kik talán hasonlókra volnának hajlandók, elretten­tő példájára” — halálra és teljes vagyonelkobzásra ítél­ték. Családját pedig elüldöz­ték Tolcsváról. Századokon át nem élt és ma sem él a köz­ségben egyetlen Bónis sem. Bónis Ferenc nevét még a lexikonok, a kézikönyvek sem ismerik. Éppen ezért szép köteles­ségünk idézni emlékét, külö­nösen most, amikor a nagy elődre büszke szülőfalu. Tolcsva dolgozói utcát ne­veztek el róla, s a közeljövő­ben egy szép ünnepség kap­csán díszes emléktábláját is leleplezik. BUDAY GYÖRGY Egy könyvtár születése Négyezer hatszáz kötet könyv már könyvtár. Katalogizálva, műfaj szerint rendszerezve különösen az. Könyvtár még ak­kor is, ha nem hirdetik neonbetűk, és ha hivatalosan csak Í9V jegyzik egy kartonon: „letéti állomány”. Az 1-es számú autóbusszal egészen a végállomásig kell utazni, hogy megtaláljuk. A csaknem félezernyi olvasó azonban már jól ismeri az utat. Sőt, azt is, hogy egy-egy nap mely időszakában (heti 24 óra a kölcsönzési idő) bön­gészhet. Mert a papírgyár he­lyiségében levő üzemi könyv­tár szabad polcon kínálja vá­logatásra az olvasnivalót. Jáborszki Feri (később meg­tudjuk, hogy nyolcadik osz­tályos) olyan csendben motoz a polcok között, hogy, sokáig észre sem vesszük. Már né­hány kötetet választott, de még marad. Megkeressük a kartonját: Milán Ferkó — Kalózkirályok, királyi kaló­zok; Földes — Madridi in­duló; és persze van itt Du- mas-mű is bőven. A legutol­só: a Korzikai testvérek c. regény. Feri még tévés napo­kon is (nem kis dolog!) olvas legalább egy órácskát. — Bár­csak megmaradna ez az ol­vasási kedv, ami általános meg középiskolás korban fűti a gyerekeket —, mondja a könyvtáros. Sajnos, a szak­emberek úgy tapasztalják, hogy az iskolából kikerülve — önálló keresőként — már egyre kevesebbet látogatják a könyvtárakat a fiatalok. — Talán több könyvet vá­sárolnak? — Igen, az anyagi lehető­ségek javulásával általában gyarapszik az otthoni kis­könyvtárak száma. De az el- olvasatlan műveké is. Túl­órázás, másodállás, rohanó tempó... Hány család van, ahol csak dekoráció a könyv! Érdekesnek induló beszél­getésünket egy fiatalasszony jövetele szakítja meg. Kis cé­duláról olvassa a kívánt mű­vek címét. A kötetek között 3 Hemingway-mű is szerepel. A könyvtáros megkérdezi: miért éppen ezeket választja? A fe­lelet: a barátnőm ajánlotta.. Lám, nemcsak ételrecepteket lehet tovább adni. Az olvasó egyébként az LKM-ben dol­gozik, de itt lakik a közelben, azért keresi fel ezt a könyv­tárat. Az otthon és a könyv, könyvtár valahogy egyet je­lent. A pápírgyár környékén lakók sokáig nélkülözték a könyvtárat. A közelben csak a gyárban volt néhány száz kötet. De hát mit csináljon az, akinek a családjából, vagy ismerősei köréből senki nem dolgozik a gyárban? A kérdésre szinte egyszerre válaszolt az üzem igazgatója és az SZMT-könyvtár. Jöjje­nek csak nyugodtan az üzem­be mindazok, akiknek könyv­re van szükségük! A jelenték­telen letéti állományból így lett könyvtár. Tulajdonkép­pen törvényen kívül született, ez azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagolják az SZMT- könyvtár a papírgyári kíván­ságfüzeteket átlapozva havon­ként szállítja, cseréli a köny­veket. Gondolnak a kötelező diákolvasmányokra, s külön szekrényben sorakoznak a legújabb szép- és szakirodal­mi munkák. A kölcsönző asztalon rend- szertelen könyvhalmaz. A mai forgalom. Megszámláljuk: 42 kötet. De még nincs vége a napnak... (gyarmati) Az idén a hagyomány- teremtés szándékával valéta- napok keretében, vagyis egy átgondolt programsorozattal búcsúznak a végzős hallga­tók városuktól. Május 20. és 30. között több olyan művészeti, kulturális esemény zajlik majd az egye­temen, amelyre a szokásos­nál sokkal jobban érdemes figyelni. Almássy Sándor ötödéves gépészmérnök-hall­RDEMES?! Egyre több meghökkentő ötlettel találko­zunk manapság a hölgytársadalom öltözé­kében. Igaz, hogy a múlt évben és az idén is az volt az aranyszabály, hogy minden di­vat. A mini, a maxi, a normál hosszúságú szoknya, a bizsu, a csörgö-csörömpölő lánc, az angolos egyszerűség, a franciás nőiesség, a halk elegancia, a harsogó modernség, min­den szín és minden forma. Kiforrott ízlés legyen a talpán, amely ebben a bő válasz­tékban eligazodik. Nincs az a művész, aki nagyobb igyekezet­tel keresné fejlődésének útját, mint a divat­újdonságok között bóklászó hölgyek az egyé­niségüknek legjobbhn megfelelő hajszínt, frizurát, ruhákat, és az öltözéket előnyösen kiemelő „díszítő motívumokat”. A tragédia akkor kezdődik, amikor a di­vat sodró árja magával ragadja a bizony­talan ízlést, és nem vesszük észre, hogy a vadonatúj ötletek legtöbbször előnytelenek. Egy Dior-maneken maxi szoknyája jó he­lyen van a manekenen, de egy tizenéves kis­lányon borzasztóan áll. A kritikus női szemek is nehezen szokják meg a meghökkentőt, de hogy a férfiak mi­lyen harsány vidámeággal nuvotí'-77ák! Fiatalemberek társaságától hallottam a minap: — A klubdélutánon betegre röhögtük ma­gunkat. Képzeljétek, láttunk egy maxi szok­nyába és csizmába bújtatott lányt. Ügy ló­gott a ruha a nőn, mintha csak ráhajigálták volna. — De a másik minije is oltári volt! A csipkés fehérneműje vagy öt centire kiló­gott a szoknya alól. Halálian néztek ki a csajok, azt hittük, kipukkadunk. Na, tessék! — Hát érdemes strapálni ma­gunkat? Szépreményű ifjaink (és az idősebb korosztály sem kivétel!) fejlett ítélőképessé­ge előtt nincs megállás. Igazán kár a garast élére rakni azért, hogy a divatújdonság a miénk legyen, azután még csak nem is tet­szik. Hogy mi a tanulság? Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a másik nem intenzív, de ugyanakkor ádáz és gúnyos érdeklődése kíséri a divat or- szágútján botladozó lépteinket. Ne tévesz­szük tehát szem elől a helyes irányt jelző táblákat. MAKAI MARTA gató, a valétanapok rendező bizottságának egyik tagja ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy május 20-án nagysza­bású irodalmi estre kerül sor, amelyen a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészei és az egyetem irodalmi színpadá­nak tagjai vesznek részt. Má­jus 21-én délelőtt a Kossuth utca 11. szám (volt Nevelők Háza) termeiben kiállítás is­merteti meg az érdeklődőket az egyetem történetével, ha­gyományaival, a formaruhák­kal, a gyűrűavatás, valétálás sok kedves rekvizitumával. Ugyanezen a napon o mis­kolci középiskolások talál­koznak a végzős ötödéves hallgatókkal, az utóbbiak elő­adásokat tartanak és bemu­tatják fiatalabb kollégáiknak az egyetem tanszékeit, gya­korló műhelyeit, az ország­híres könyvtárat. Ugyancsak május 21-én, estére tervezik annak a rádióműsornak a be­mutatását, amelyet a miskol­ci rádió készít majd testvér- stúdiójának, az egyetemi rá­diónak. Május 22-én nonstop ve­títésben műszaki filmeket mutatnak be. Este az egyete­mi stúdió által készített mű­sorral ismerkedhetnek meg a miskolci rádió hallgatói. Ezen a napon a XI. miskolci film­fesztivál egyik programját, az alkotók jelenlétében, az egyetemen is bemutatják. 23-án az ötödévesek hagyo­mányos karneválja, majd pe­dig a válétabál zárja az ér­dekesnek, színesnek és gaz­dagnak ígérkező, négynapos egyetemi programsorozatot. (P—I) A (K r éji Félt ŐM reggelig ZÁTONYRA FUTOTT A balti-tengeri nagy Belt- tengerszorosban zátonyra fu­tott egy lengyel hajó, amely 14 000 tonna apatltot szállí­tott. A hajó eleje léket ka­pott, amelyen víz szivárog be. Swinoujscie lengyel ki­kötőből egy jégtörő indult a hajó segítségére. MINDEN NAPON ELEMI CSAPÁS Kifizették az utóbbi évek legnagyobb kártételeit Heves megyében. Az Állami Bizto­sító 1969-ben csaknem száz­millió forint összegű kártérí­tést fizetett ki. Megállapítot­ták, hogy minden napra esett valamilyen elemi csapás. A fagy 23, a jég 136, a vihar pe­dig 121 napon pusztított a megyében. HÉT UTAS ÉLETÉT VESZTETTE Az éjjel a nyugat-németor­szági Kehlheim járásban két személyautó összeütközött egymással, a két autó össze­sen hét utasa életét vesztette. HAJÓTÖRÉS Huszonnégy személy vesz­tette életét, amikor egy ha­lászbárka hajótörést szenve­dett a venezuelai partok kö­zelében. FELROBBANT AZ ÉTER Tüzet okozott a felrobbanj, éter a lengyel, radomi gyógy­szerraktárban. A baleset kö­vetkeztében 8 személyt sú­lyos sérülésekkel kórházba szállítottak. ORDÍTOZÓ CSŐCSELÉK Neofasiszta olasz suhancok egy csoportja megpróbált be­hatolni az Olasz—Szovjet Ba­ráti Társaság római irodahe­lyiségébe. Az ordítozó csőcse­léket a rendőrség riadó-külö­nítménye fékezte meg. Tíz zavargót őrizetbe vettek. A megmozdulás ürügyét az szol­gáltatta, hogy a Szovjetunió­ban politikai színezetű garáz­daság bűncselekménye miatt őrizetbe vettek két fiatal olasz állampolgárt. TO J ASELKOBZÁS, KIPINGALÁS A Fejér megyei Moha köz­ség fiataljai farsangbúcsúzta­tó alkalmából ijesztő huho­gások közepette megrohanták a tyúkólakat, kiverték a szár­nyasokat, és az utolsó darab­ig „elkobozták” a tojásokat. A falun áthaladó autóbuszok, gépkocsik, vonatok utasai csak úgy mehettek tovább, miután kellőképpen „kipin- gálták” őket. VALLATJÁK A KÉT FIVÉRT A Scotland Yard detektív- jei folyamatos kihallgatáson vallatják a két fivért: a 33 éves Arthur és a 21 éves Ni- zamodeen Hoseint, akiket az­zal vádolnak, hogy részük volt Muriel McKay asszony eltüntetésében. Az asszony egy milliomos londoni lapki­adó felesége, 43 napja eltűnt. Csaknem bizonyos, hogy meg­gyilkolták. ÁRVÍZ PUSZTÍT Az indonéziai Szumátra- sziget déli részén fekvő Dzsambi tartományban árvíz pusztít. 30 000 ember hajlék­talanná vált. Egyes vidékeken a földeket elöntött víz mély­sége eléri a három métert. Több személy eltűnt és embe­rek ezereit kellett magasab­ban fekvő területekre telepi» teni. Hagyományt teremtő egyetemisták Valétanapok ’70 A Nehézipari Műszaki Egyetem ifjúsága és oktatói kara esztendők óta állhatatosan küzd azért, hogy az egyetem és Miskolc szellemi kapcsolata mind erősebb legyen. A város és egyetemének egybehangolódási törekvéseihez tartoznak az évenkénti valétanapok, az egyetem végzős ifjúságának ked­ves, látványos köszöntése és búcsúzkodása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents