Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

Vitákból nem lesz reggelt Miért késik a tej és a kenyér? Az utóbbi hetekben a pe­remkerületek lakói egyre gyakrabban panaszolják: reggelente a külvárosi üzle­tekbe késve érkezik a tej és a kenyér; rendszerint ma­gyarázat is akad, de az ellá­tási zavarok okairól és a megoldásról senkitől sem kapnak egyértelmű, meg­nyugtató felvilágosítást. Érdeklődésünkre Súkovich László, a Miskolci Sütőipari Vállalat igazgatója elmon­dotta, hogy — bár az utóbbi napokban gépkocsihiba és egy esetben műszaki zavar is nehezítette az üzletek folya­matos ellátását — a pana­szok nem új keletűek. Csak a belváros rovására — Egyetlen napon 280— 300 boltot látunk el termé­keinkkel, s ez minden üzlet­nél egyidőben — lehetetlen. A hajnali órákban elsősor­ban a sütőüzemek közelében levő boltok és a kulcsfontos­ságú belvárosi üzletek kap­ják meg az árut. Ezért a pe­remvárosokba általában fél órával később érkezik a ke­nyér és a péksütemény. A termelés folyamatossága miatt azonban hiába is állí­tanánk be több szállító jár­művet, a külterület jelenlegi helyzetén csak a belvárosi üzlethálózat rovására tud­nánk segíteni. Korábban a peremkerületek idejében tör­ténő ellátására egy-két órá­val hamarabb kezdtük meg az áruterítést, de a boltok előtti tárolást, az egészség­ügyi következmények miatt, a KÖJÁL intézkedésére megszüntettük. Az új ke­nyérgyár üzembe helyezése sem hozhat lényeges válto­zást a jelenlegihez képest. A reklamációk okát csak akkor tudnánk megszüntetni, ha a kereskedelem a hivatalos nyitva tartási idő előtt gon­doskodna az áru átvételéről. Mit mond a kereskedelem? — A panaszokat ismerjük — válaszolta Veres Gyula, a Miskolci Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat osztály- vezetője. — A napokban a sütőipari vállalat vezetőitől tájékoztatást kértünk a ke- nyérszállitó gépkocsik indí­tási idejéről és a túrák vo­naláról. A járatok menet­rendjének ismeretében java­solni fogjuk a sütőiparnak: ha a kenyérszállító autókat 20—30 perccel korábban in­dítják, mi a bolti dolgozók egy részét hamarabb beren­deljük. Ezzel előreláthatóan mintegy 20 peremvárosi üz­lethez sikerülne idejében el­juttatni a pékárut. Nem lehet őrizetlenül hagyni A tej és a tejtermék ese­tében a megoldás már ko- ' rántsem ilyen egyszerű. A tejipar gépkocsijai ugyan éj­félkor kezdik a városban az áruterítést, de nyitás előtt csak a viszonylag forgalma­sabb helyeken lehet őrizetle­nül hagyni az árut. Miskol­con egy-egy hónap alatt így is 4—5 ezer forint értékű Váfőstörténeti ntámatördk Altmann, a páncélos lovag Atíban az időben, amikor II. Endre feleségét, a me- rániái Gertrudot a fellázadt magyar urak 1213-ban a pilisi erdőben megölték, a társaságában mulató Lipót osztrák herceget megfutamították, a királyné testvérét, a tanulatlan, 32 éves Bertold kalocsai érseket pedig ösz- szeverték, — egy páncélos lovag neve tűnt fel a gömöri adománybirtokosok sorában. A türinffial erdők közül, Freyburgból jött, s amikor szerencselovag társai Göncön és a Hernád mentén tele­pedtek le, ö a Rimaszombattól keletre elnyúló területen, a Balog-patak völgyében szemelt ki magának, nem éppen nagy birtokot. A hegyek lábánál biztonságos erődítményt emelt, Ba­log várát, a birtok déli végén, a Sajó partján pedig megépítette Szécs várát. A két vár és a védett birtok így lett Altmann lovag fészke, ahonnan tovább erősít­hette hatalmát. A lovag unokái száz évvel később szerencsés lapra tettek: nem a Felvidéket hatalmában tartó Csák Máté mellé, hanem ismét egy idegenből jött király csapatai közé álltak. S amikor 1312-ben az új király, Anjou Ká­roly Róbert, végleges politikai győzelmet aratott, teljes bizalmába és pártfogásába vette az unokákat, Dénest és Pétert. Előbbi a király udvarában legbizalmasabb ál. löst töltött be: királyi étekfogómester lett, 1320-ban pe­dig jutalmul jóval nagyobb birtokot kapott, a hűtlen Miskóc család birtokát. így lettek a Szécsyek Miskolc urai és így vált a Mis- kóc-szállásbirtok Szécsy-adománybirtokká egészen 1364. ig. Mint köztudomású, piac- és vásárjogokkal, nagy szőlőtelepítésekkel, bíráskodással, hegyvámszedéssél és telepesek idehozatalával ők vetették meg Miskolc váro­siasodásának alapjait. Alattuk alakult ki falunaggyal, kezdetleges közigazgatással, telekrendezéssel az a Mis­kolc, ahonnan már csak a következő lépéseket kellett megtenni az 1360—1370 között megalakult Civitas Mis­idnek jogállása felé. KOMA ROM Y JÓZSEF Nem volt intézeti tanuló Lapunk február 6-i számában a „Reggeli telefon” hírei között — hiányos tájékoztatás miatt — a következő tudósítás jelent meg: „Tegnap este a girincsi Gyógypedagógiai Intézetben B. L. 14 éves tanulónak játék köz­ben baltát vágtak a térdébe tár­sai ..stb. A közlemény helyesbítést kí­ván, mivel a sajnálatos eset ekképp történt: február 5-én este háromnegyed 8-kor B. L. 14 éves girincsi (Dankó-telep) fiút vérző sebbel bevitték az in­tézetbe, ahol a telefonon hívott orvos elsősegélyben részesítette. Ezt követően azonnal hívta a mentőket, akik onnan szállítot­ták B. L-t a kórházba. A fiú nem volt intézeti tanuló, s lapunk tudósítója részéről az adott okot a félreértésre, hogy a mentők az intézetből szállítot­ták el az ott segítségben része­sült sebesültet. palackos tej és kakaó tűnik el, mire az üzletek kinyitnak. A peremkerületekbe ezért általában csak a boltok nyi­tásával egyidőben kezdik meg a szállítást, s a járatok haladásától függően egyes helyeken másfél—egy órát késik a tej. — Az ügyben már több­ször tárgyaltunk a kereske­delem képviselőivel — mon­dotta Nagy Lajos, a Borsod megyei Tejipari Vállalat osz­tályvezetője. — Megoldást egyelőre nem találtunk. Mi a külvárosi üzleteknek hajnal 4 órától is szállítanánk, ha a kereskedelem gondoskodna az átvételről. Esetleg az új tejüzem megnyitása után a műanyagtasakos polipack te­jet előző nap délután is ki­szállítjuk. Ahol az éjszakai tárolás feltételei megvannak, ott hűvösebb időben változ­tatni tudunk a helyzeten. Nevesebb pafaefc, ttfbb käme Az éitókniszer kiskereske­delem ezt a megoldást nem tartja megfelelőnek. Veres lyula szerint a külvárosi üz­letek többsége egyműszakos és a délutáni szállítás alkal­mával nem tudják fogadni az árut. Ez a nagyobb keres­kedelmi egységeknél sem je­lent változást, hiszen ezek a boltok naponta most is két­szer kapják a tejet és a tej­terméket. Az ellátási zavaro­kon csak úgy lehetne enyhí­teni, ha a peremvárosi bol­tok kevesebb palackos és több kannás tejet árulnának, vagy a tejipar inkább kisebb, de egyszerre több kocsival végezné a szállítást. A panaszok jogosságát te­hát senki sem vitatja. A megoldás sem egyszerű, de a külvárosi családok asztalára vitákból, ígéretekből és ja­vaslatokból még nem lehet reggelit varázsolni. Nem ár­tana, ha az ipar és a keres­kedelem ezt is figyelembe l. B. J/c Japán az Expo lázában ég. Nyolcvan ország, provincia és város jelentette be részvételét önálló kiállítási csarnokkal. A pavilonok mind a jövő építészeti stílusát idézik. Több kiállí­tási hall szimbolikus formájú. A szovjet pavilon hatalmas vörös zászlót mintáz, Ausztrália kiállítási épülete kenguru, Bulgáriáé üveg és alumínium falú piramis. Olaszország sok­oldalú üvegprizma, a Fülöp-szigetek kagyló, Szaúd-Arábia mecset formájú pavilonban állít ki. Ott lesz a világsereg­szemlén Kanada, az USA, Hollandia, Svájc, Franciaország, Kuwait, Lengyelország, Kuba, Mexikó, Csehszlovákia, India. Az Expo központi pavilonja az emberiség fejlődését szimbo­lizálja. Három szinten, a föld alatt a múltat, a felszínen a je­lent és az emeleten a jövőt idézi. A technika szédületes fej­lődésével, a kultúra változásával ismerkedhet itt a látogató. E pavilonban és a hozzá csatlakozó hatalmas fedett téren bo­nyolódnak le az Expo eseményei, nemzeti napok, fesztiválok, a különböző versenyek, a világszépe választás. (Csak ez a tér, amely a világ legnagyobb — 100 méter széles, 300 méter hosszú — fedett tere, 10 ezer embert fogad be.) Képünkön: a szovjet pavilon modellje.■ mosoly Versenyben a Trabantért Az év elején a Centrum Áruházakban meghirdetett Versenyezünk az ön moso­lyáért elnevezésű udvarias- sági versenyben az elmúlt hónapban az elsők közé ke­rült Takács Györgyné ki­lencvennégy ponttal, Jenei Miklósné 86 ponttal és Ba­logh Dezsőné 69 ponttal. A miskolci áruházak eladói ösz- szesen 2 ezer 400 mosoly­csekket kaptak januárban. (Érdemes megemlíteni, hogy a kereskedő-tanulók ebből 250 csekkel részesedtek.) Az első jutalomosztásra április­ban kerül sor. A korszerű nyelvoktatásról Szerdán és csütörtökön tu­dományos emlékülést ren­deznek — a Lenin-centená- riumra való készülődés je­gyében — a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen, az orore nyelv korszerű Fogy a napíénypótl© Márciusban ingyen adják A miskolci boltokban ja­nuártól körülbelül hatvan kvarclámpa fogyott el. A ke­reslet most még néhány hétig tart a nem éppen olcsó — 690 forintos — napfény­pótló iránt, márciusban az­tán — ha hinni lehet a me­teorológiai távprognózisnak — mindenki ingyen napfür- dőzheí. Egy századot örökített meg 1810. február 10-én — 160 évvel ezelőtt — született Ba­rabás Miklós festőművész. Alig 13 éves, amikor egy szo­bafestőtől és egy színházi díszletfestőtől megtanulja az enyves festékkel való bánást, rajztanárától az olajfestést, egy fiatalembertől a kőre- rajzolás technikáját. GORKIJ — LENINRŐL 8. Egyszerű, min az igazság Egy megtörtént eset: ven­déglőbe menet Lenint meg- állitotta egy mensevik mun­kás, kérdezett tőle valamit. Lenin meglassította lépteit, társasága pedig továbbment. Amikor mintegy öt perccel később megérkezett a ven­déglőbe, elkamorodva me­sélte: — Furcsa, hogy egy ilyen naiv legény eljuthasson a pártkongresszusra! Azt kér­dezi tőlem: tulajdonképpen miben rejlik a nézeteltérések igazi oka? Ide hallgasson, mondom, a maga elvtársai a parlamentben ülésezni akar­nak, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy a mun­kásosztálynak harcra kell ké­szülődnie. Azt hiszem, meg­értette. Szűk társaságban, s mindig ugyanabban az olcsó kisven­déglőben étkeztünk. Megfi­gyeltem, hogy Lenin nagyon keveset eszik: két-három to­jásból rántottát, egy darabka sonkát, s felhörpint egy korsó sűrű barna sört. Mindebből látszott, hogy önmagával ke­veset törődik: annál inkább meglepett, mennyire gondos­kodik a munkásokról. Ellátá­sukat Andrejeva intézte, s tőle kérdezte meg Lenin: — Mit gondol, nem éhez­nek az elvtársak? Nem? Hm. hm... Nem lehetne nagyobb szendvicseket adatni nekik? Felkeresett a szállodában, hát látom: gondterhelten ta­pogatja végig az ágyat. — Mit csinál? — Azt nézem, nem nyir­kos-e a lepedő. Nem értettem meg mind­járt, miért kell neki tudnia, hogy milyenek Londonban a lepedők. Ekkor, észrevéve ér­tetlenségemet, megmagya­rázta: — Vigyázni kell az egész­ségére. 1918 őszén megkérdeztem Dmitrij Pavlov szormovói munkást, nézete szerint me­lyik Lenin legjellemzőbb tu­lajdonsága? — Az egyszerűség. Egy­szerű, mint az igazság. Ezt mint alaposan megfon­tolt, régen eldöntött vélemé­nyét mondta ki. Az ember legszigorúbb bí­rája közismerten az alkalma­zottja. Lenin sofőrje, Gil, aki sokat tapasztalt az életben, ezt mondta: — Lenin különleges ember. Még egy ilyen nincs... A Mjasznyickaja utcában vi­szem Vlagyimir Iljicset. Óriási a forgalom, lassan hajtok, félek, hogy összetörik a kocsit, állandóan dudálok, izgulok, Vlagyimir Iljics meg kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a hágcsóra, s nem törődve azzal, hogy lesodorhatják, előreül: „Ne nyugtalankod­jék, Gil — mondja —, hajt­son csak úgy, mint a töb­biek”. Régi sofőr vagyok, tu­dom én, hogy ilyesmit más nem tesz. Nehéz érzékeltetni, bemu­tatni azt a természetességet és rugalmasságot, amellyel élményei egyetlen mederbe folytak össze. Gondolata, mint az iránytű a hegyével, mindig a dolgozó nép osztályérdekei felé for­dult. Londonban egy szabad este adódott, és néhányan el­mentünk egy demokratikus kis színházba, egy music- hallba. A bohócok, artisták láttán Lenin boldogan és a többieket is magával raga- dóan nevetett, minden egye­bet egykedvűen nézett, vi­szont különös figyelemmel adózott a brit-kolumbiai munkások favágószámának. A kis színpadon, erdei dísz­let előtt, két markos legény egyetlen perc alatt felvágott egy körülbelül méteres vas­tagságú fatörzset. — No, ez persze a közönség számára van, valójában kép­telenek ilyen gyorsan dol­gozni — jegyezte meg Lenin. — Világos azonban, hogy ott is fejszével dolgoznak, s a fa nagy részét értéktelen for­gáccsá változtatják. No lám, a művelt angolok! (Folytatjuk.) Barabásnál ösztönös a lis ábrázolásra, a hűségre való törekvés. Arc­képeiből egy egész század társadalma, minden számot­tevő tagjával együtt — ha kissé mosolygósán is, de ele­venen — lép elénk a muKbók, a XIX. századnak szinte nincs egyetlen kiváló egyénisége, akinek vonásai elv csatét. volna számunkra. Barabás művészettörténeti érdeme elsősorban az, hogy szinte egyedül vágott neki a nehéz útnak, amelyen azután Munkácsy, Paál, Szinyei, Fe- renczy, Rippl-Rónai és a töb­biek követték. D-szupervítamiD Megállapították, hogy a csontbetegségek és az angol­kór megek zését nem maga a D-vitamin biztosítja, hanem hatóanyagai, amelyekké a szervezetben átalakul. Ezek létezéséről 1964 óta tudnak, de eddig minden kíséri«!, hiábavaló volt, hogy tiszta formájukban jussanak ezek­hez az anyagokhoz. Nemré­giben azonban a visconsini egyetem egyik tudós csoport­jának sikerült kiválasztania malacvérből a D-vitamin ha­tóanyagait. Ezek az anyagok igen nagy érdeklődésre tart­hatnak számot, mivel a csontbetegségek gyógyításá­ban 40 százalékkal hatéko­nyabbnak bizonyultak a D- vitaminnál. Most már re­mény van azoknak a bete­geknek a gyógyulására is, akiknek a szervezete nem fogadja be a D-vitamint. A közeljövőben kerül sor az első gyógyászati alkalma-

Next

/
Thumbnails
Contents