Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-10 / 34. szám
Mindenki pályázhat P-ályázati felhívással fór- dók a napokban a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója a vállalát dolgozóihoz. Javaslatokat kár tőlük, milyen szolgáltatásokat vezethetnének be üzleteikben. Elsősorban a bolti dolgozóktól várják az ötleteket. A vállalat a vásárlókat is felkéri: küldjék be ötleteiket, milyen szolgáltatások bevezetését javasolják. A pályázatokat március 15-ig kell beküldeni. Április 4-ig sor kerül az első díj, a két második díj és a három harmadik díj kiosztására. Kétszázezres vietnami műszak BKogadták az idei akció- programot a Lenin Kohászati Müvek KISZ-alapszervezetei. A nyolcvanhárom alapszer- veeeti taggyűlés után a napokban tartják ülésüket a csúcsvezetőségek. Az akció- programok túlnyomórészt az üzemi fiatalok javaslatait tartalmazzák. A nagyvállalat fiataljai elhatározták, hogy vietnami műszakok szervezésével kétszázezer forintot fizetnek be a KISZ Központi Bizottsága Diesel-akciójának számlájára, kinyivel járulnak hozzá a Vietnamnak küldendő Diesel- mozdony árához. VOLÁNkocsi viszi a melegei A VOLÁN új téli szolgáltatása, a fűtőolaj-házhozszállítás hamar népszerű lett. Októberben még csak kilencvennyolc, decemberben már háromszázötvenegy olaj kályha-tulajdonos kérte „tűzre- valója” kiszállítását. Az év végéig összesen 2 ezer 70 kanna Mekalor-olajat „kézbesítettek” és ami ugyancsak rekordnak számít, három hónap alatt mindössze egy alkalommal „csúsztak el” a vállalt határidőhöz képest. Mit tegyen a szülő ? Gyermekeink védelméről A gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseiről, a szülői munkaközösségek feladatairól tart előadást a Nagy- váthy utcai általános iskolában február 11-én, szerdán este hét órakor Dobos László ifjúságvédelmi felügyelő. jjc Jólesik reggel a forró, citromos tea. (Ágotha felv.) Yagonhiány miatt leáll a cementgyártás? r A MA V nem vállalja a felelősséget A Hejöcsabai Cement- és Mészmű — mint arról korábban márt hírt adtunk — az év eleje óta súlyos szállítási gondokkal, küzd. A megrendelt vagonoknak csak egy része érkezik meg, ugyanakkor az alapanyag-ellátásban is mindennapos a fennakadás. Az utóbbi négy napban m HCM-ben kritikussá vált a helyzet. Négy nap alatt 424 vagont kellett volna kapniuk, ezzel szemben mindössze 60 érkezett. (Érdemes megjegyezni, hogy a 60 vagonból 40 a MÁV megyei igazgatóságával tegnap délután folytatott beszélgetésünk után futott be a cementgyárba.) Az üzem napi 1500 tonnás cementtermelését figyelembe véve, a tároló silókban legfeljebb három napra való hely van. Még súlyosabb a helyzet a mésszel. Ebből ugyanis csak egynapi mennyiséget, 300 tonnát tudnak tárolni és ha nem érkezik vagon, mint például vasárnap, egész éjjelre le kell állítani a mészégetést. A szállítás nehézségei most már magát a termelést is fenyegetik. Napok óta nem kaptak elegendő kohósalakot, ami pedig a cement alapanyaga. Tegnap délutáni információnk szerint: amennyiben ma délig nem fut be az UKkiből kohósalak, — leáll a cementgyártás. A HCM-ben az ér dieje óta kétszáz órát álltak a gépek. Ha napokon belül nem javul a helyzet, az építkezésekhez létfontosságú cementellátás biztosítása kerül veszélybe. Érdeklődésünkre a MÁV megyei igazgatóságán semmi biztatót nem tudtak mondani Arra hivatkoztak, hogy a többi igazgatóságtól nem futnak be a szerelvények, s így ők tehetetlenek. Egyébként — mint mondották — őket tulajdonképpen semmiféle felelősség nem terheli a vagonmegrendelések teljesítéséért. A válasz enyhén szólva furcsa, hiszen magyarán azt jelenti, hogy népgazdaságunknak ez az Edapveflöen tbntos intézménye felelősségre sem vonható még akkor sem, ha miatta —■ ugyancsak létfontosságú — gyárak kénytelenek a termelést leállítani. (pusztai) Az egyik vállalati gyűlésen így kezdte mondandóját a felszólaló: „Van-e itt újságíró? Nincs? Akkor beszélek.” És beszélt. Nyilván nem állami titkokról. Feltételezhetően közérdekű ügyekről. Ha viszont a téma közérdekű — éppenséggel a nyilvánosság elé tartozik! Az utóbbi időben néhányszor tollhegyre tűztük az említett vállalatnál tapasztalt visszásságokat. A vállalatnál hovatovább személyes sértésnek vették a jó szándékú kritikát. (S hogy a személyeskedésnek még a látszatát is elkerüljük, te. kintsen el az olvasó a vállalat megnevezésétől.) Ismétlem: jó szándékkal írtunk, felelősséggel, tudván, mivel tartozunk — a köznek, a köz szolgálatának, amellyel megbíztak bennünket. Kötelességszerűen tesszük szóvá például azt, ha a gazdaság mechanizmusának gyakorlásában hibát észlelünk. Ha görbe utakra lelünk — szabad legyen használnunk e találó kifejezést, amit Kádár János elvtárs mondott a Láng Gépgyárban, képviselői beszámolójában —, s ha úgy győződünk meg róla, hogy ezek a görbe utak a tilosba vezetnek. „Ügy kell javítanunk a munkát, hogy a reform alapelveit jobban érvényesítsük; a helyes tendenciákat erősítsük, s a helyteleneket kiküszöböljük.” Csupán ehhez tartjuk magunkat, amikor — hol jól, hol kevésbé sikerültén, de mindig ügybuzgón — a nyilvánosság elé tárjuk a bajokat. És aki ezeket a bajokat véka alá akarja rejteni, nem az újságírót csapja be, hanem a közösséget. Vagy úgy gondolja, ha a nyilvánosság szeme nem lát valamit — nem bűn a vétek? Mindenkinek, aki szorgos életünkben nem az árnyas oldalt keresi, önnön ügye is, hogy tettein túl, hasznos szavakkal okítson. A kritika — ha nem alaptalan, és emellett segítő szándékú — nem kioktatás. Még akkor sem, ha — speciális területeken — nem szakember szájából hangzik el. Észrevenni a hibát — mindenkinek joga van ehhez. A szakember dolga a hiba forrásának felkutatása. Meg is teszi, ha felelősséget érez. A vásárló például csak tapasztalja, hogy valamely árut nem kap. Az okát nem ismeri. Ám szóvá teszi panaszát. A jó kereskedő nem a kitérő, görbe utakat választja, hanem azon igyekszik, hogy mielőbb kielégíthesse a vásárló igényét. De hogyan bonyolódik ebbe az ügybe az újságíró, pontosabban a sajtó? A magyarázati oldalról. A termelés és a fogyasztás közé „iktatódva”, nem a maga feje után, hanem megfelelő források segítségével keresi a kettő közötti összefüggést, hogy a nyilvánosság erejével hasson az egyikre vagy a másikra, vagy egyszerre mindkettőre. Hogy a maga módján igyekezzen megmagyarázni: a gazdaság reformja által létrehozott mechanizmus egészséges vérkeringést diktál mindenütt; ahol nem keresik a görbe utakat és saját gondjaikat — olykor hibáikat! — nem titkolják el a közösség elől. A gazdasági élet pártellenőrzése változatlanul tény és igény. A sajtónak természetesen nincs joga semmiféle ellenőrzésre. Az viszont egyenest kötelessége, hogy a „szemmel tartás” különböző szerveivel együttműködve nyilvánosságra hozza mindazt, ami a fejlődést, az átrendeződést segíti vagy gátolja. Éppen annak érdekében, hogy „...a helyes tendenciákat erősítsük, s a helyteleneket kiküszöböljük”. Aki az egyenes úton jár — és nem a görbén —, az nem fél szembenézni a nyilvánossággal, a közösséggel, amelyért kötelessége fáradozni. CSALA LÁSZLÓ Lesznek-e Miskolcon is sávfőorvosok ? Városunkban 63 körzeti orvos ténykedik. Átlagosan 2100 beteget kezelnek körzetenként. Rajtuk kívül 23 gyer- mekszakorvosi körzet van, s ezek mindegyikéhez átlag 1600 gyermek tartozik. Az orvosok a hivatalos 8 órai munkaidő felét a rendelőben, felét területjárással kötelesek Tanuló KISZ-vezetők A napokban ért véget a Lenin Kohászati Művek KISZ-vezetőképző tanfolyama, amelyen ötven fiatal vett részt. Ugyancsak háromnapos továbbképzést tartottak a nevelési felelősök számára a csanyiki KISZ- iskolán. Ofag-kemence készül a DIGÉP-ben A kovácsoiógépekrol lekerülő alkatrészek hőkezelését az Európában legkorszerűbbnek tartott berendezésen végzik a DIGÉP-ben is. A több mint tízmilliós értékű kemence építésében NSZK- beli szakemberek is közreműködnek. Nemrégiben érkezett Miskolcra a düsseldorfi Ofag gyár technikusa, hogy a következő hat hónap folyamán elvégezze a szükséges szerelőmunkákat azon a hőkezelő agregáton, amelyet tőlük vásárolt a gyár. A hatvan méter hosszú kemencét a német cég főszerelője adja majd át a diósgyőri szakembereknek. Drótkosár Szomorú, de úgy érzem, hogy egyre kevésbé tudok lépést tartani a technika gyors fejlődésével. Hiába olvasok el mohón minden kezem ügyébe kerülő tudományos folyóiratot, könyvet, hiába tanulmányozom a kibernetikát, a sokszögesz- tergálás és a színes televízió rejtelmeit. Naponta, rá kell döbbennem, hogy lemaradásom immár behozhatatlan. Az önki- szolgáló boltok drótkosarai előtt ugyanis mindig csődöt mondok. Kezdetben megkíséreltem egyetlen gyors mozdulattal elválasztani a legfelsőt a kupactól. Később aprólékos gonddal akartam kifejteni. Nem ment. Figyeltem, hogy csinálják mások. Hiába. Aztán több heti munkával, pauszpapíron kidolgoztam a legcélszerűbbnek látszó kosárkiemelési mozdulatok mechanizmusát. Megközelítettem a témát matematikai, pszichológiai és filozófiai alapon. Eredménytelenül. Megpróbáltam ösz- szefüggésbe hozni sikertelenségemet a csillagok állásával és a meteorológiai tényezőkkel. De a kosár mindmáig ellenáll. Mint egy nagy teljesítményű elektromágnes, húzza magával mindig az egész kupacot, s meg nem válik társaitól semmi áron. Hajlandó lennék — magamat áltatva — azt mondani, hogy nem az én ügyességemmel van baj, annak volt rossz technikai érzéke, aki megtervezte ezt a fránya drótkosarat. De nem mondhatom, mert naponta ismétlődő kudarcom utolsó mozzanata mindig így zajlik le: Az egyik eladónak álcázott őrszem hosszas habozás után otthagyja posztját és közelebb jön. Néhány percig megróvó arccal figyeli még vergődésemet, aztán egy puha, hanyag mozdulattal kiemeli a legfelsőt. Lehet, hogy civilben nem nyomozó, hanem kibernetikus? BÉKÉS DEZSŐ eltölteni. Sokrétű munkájuk, túlterheltségük közismert. Hogyan könnyíthetnének ezen? A kérdéssel régóta foglalkozik a városi tanács egészségügyi osztálya. — Budapesten néhány éve úgynevezett sávfőorvosi hálózatot szerveztek — tájékoztatott dr. Kise Katalin főorvos, az egészségügyi osztály helyettes vezetője. — Azaz: hat-nyolc körzeti orvos kapott egy csoportvezetőt. Ez a vezető főorvos ösz- szekötő a körzetek és a kórház között. A táppénzellenőrzéstől a kerületi betegellátásig sok-sók feladat hárul rá. Munkája nem közvetlen gyógyító munka, hanem ellenőrző, irányító tevékenység. Ezért a legjobb szakorvosok közül választják ki. — Miskolcon elsősorban a meglevő orvosaink közül szeretnénk kiválasztani egy-egy csoportvezetőt — folytatta dr. Kise Katalin. — Mégpedig úgy, hogy aránylag kis körzeteket újra felosztanánk és sávfőorvosá feladatokkal bíznánk meg egy-egy orvost. Ezenkívül a kórházakban a szakemberképzést is úgy szeretnénk irányítani, hogy több szakorvos kei-ül hessen ki a körzetekbe is. Mindezzel az a célunk, hogy könnyít- sünk a körzeti orvosok munkáján, javítsuk a táppénzellenőrzést, gyorsítsuk a kórházba utalást (hogy a számos összetevő közül csak néhányat említsek). A sávfőorvosi rendszert tehát a közeljövőben mi is kialakítjuk, a főváros példája nyomán másodikként az országban. (ruttlcay) Ideiglenes injluensaosstdly A KÖJÁL járványíigyelő szolgálatának jelentése szerint a múlt hét végéig 11 ezren betegedtek meg Miskolcon influenzában, köztük 4300 gyermek. Húsz beteget szövődményes tünetekkel kórházba vittek, egy idős embernek pedig halálát okozta az A—2-es. A robbanásszerűen jelentkező járvány — egy hét alatt háromszorosára nőtt a betegek száma — elterjedt az egész városban, de a harmadik kerületben viszonylag több az influenzás. A Szentpéteri kapui kórházban tegnap kezdte meg működését az ideiglenes influenzaosztály. 41 ággyal. A Semmelweis kórház járványosztályán már „telt ház” van, az elmúlt héten körülbelül 60 influenzás beteget szállítottak ide a megyéből. WBfmi pé&da mjommm
