Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

Mindenki pályázhat P-ályázati felhívással fór- dók a napokban a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója a válla­lát dolgozóihoz. Javaslatokat kár tőlük, milyen szolgálta­tásokat vezethetnének be üz­leteikben. Elsősorban a bolti dolgozóktól várják az ötlete­ket. A vállalat a vásárlókat is felkéri: küldjék be ötletei­ket, milyen szolgáltatások bevezetését javasolják. A pá­lyázatokat március 15-ig kell beküldeni. Április 4-ig sor kerül az első díj, a két má­sodik díj és a három har­madik díj kiosztására. Kétszázezres vietnami műszak BKogadták az idei akció- programot a Lenin Kohászati Müvek KISZ-alapszervezetei. A nyolcvanhárom alapszer- veeeti taggyűlés után a na­pokban tartják ülésüket a csúcsvezetőségek. Az akció- programok túlnyomórészt az üzemi fiatalok javaslatait tartalmazzák. A nagyvállalat fiataljai el­határozták, hogy vietnami műszakok szervezésével két­százezer forintot fizetnek be a KISZ Központi Bizottsága Diesel-akciójának számlájára, kinyivel járulnak hozzá a Vietnamnak küldendő Diesel- mozdony árához. VOLÁN­kocsi viszi a melegei A VOLÁN új téli szolgál­tatása, a fűtőolaj-házhozszál­lítás hamar népszerű lett. Októberben még csak kilenc­vennyolc, decemberben már háromszázötvenegy olaj kály­ha-tulajdonos kérte „tűzre- valója” kiszállítását. Az év végéig összesen 2 ezer 70 kanna Mekalor-olajat „kéz­besítettek” és ami ugyancsak rekordnak számít, három hó­nap alatt mindössze egy al­kalommal „csúsztak el” a vállalt határidőhöz képest. Mit tegyen a szülő ? Gyermekeink védelméről A gyermek- és ifjúságvé­delem kérdéseiről, a szülői munkaközösségek feladatai­ról tart előadást a Nagy- váthy utcai általános iskolá­ban február 11-én, szerdán este hét órakor Dobos László ifjúságvédelmi felügyelő. jjc Jólesik reggel a forró, citromos tea. (Ágotha felv.) Yagonhiány miatt leáll a cementgyártás? r A MA V nem vállalja a felelősséget A Hejöcsabai Cement- és Mészmű — mint arról koráb­ban márt hírt adtunk — az év eleje óta súlyos szállítási gondokkal, küzd. A megren­delt vagonoknak csak egy ré­sze érkezik meg, ugyanakkor az alapanyag-ellátásban is mindennapos a fennakadás. Az utóbbi négy napban m HCM-ben kritikussá vált a helyzet. Négy nap alatt 424 vagont kellett volna kapniuk, ezzel szemben mindössze 60 érkezett. (Érdemes megje­gyezni, hogy a 60 vagonból 40 a MÁV megyei igazgató­ságával tegnap délután foly­tatott beszélgetésünk után fu­tott be a cementgyárba.) Az üzem napi 1500 tonnás cementtermelését figyelembe véve, a tároló silókban legfel­jebb három napra való hely van. Még súlyosabb a helyzet a mésszel. Ebből ugyanis csak egynapi mennyiséget, 300 ton­nát tudnak tárolni és ha nem érkezik vagon, mint például vasárnap, egész éjjelre le kell állítani a mészégetést. A szállítás nehézségei most már magát a termelést is fe­nyegetik. Napok óta nem kap­tak elegendő kohósalakot, ami pedig a cement alapanyaga. Tegnap délutáni informáci­ónk szerint: amennyiben ma délig nem fut be az UKki­ből kohósalak, — leáll a ce­mentgyártás. A HCM-ben az ér dieje óta kétszáz órát álltak a gé­pek. Ha napokon belül nem javul a helyzet, az építkezé­sekhez létfontosságú cement­ellátás biztosítása kerül ve­szélybe. Érdeklődésünkre a MÁV megyei igazgatóságán semmi biztatót nem tudtak mondani Arra hivatkoztak, hogy a töb­bi igazgatóságtól nem futnak be a szerelvények, s így ők tehetetlenek. Egyébként — mint mondották — őket tu­lajdonképpen semmiféle fe­lelősség nem terheli a vagon­megrendelések teljesítéséért. A válasz enyhén szólva fur­csa, hiszen magyarán azt je­lenti, hogy népgazdaságunk­nak ez az Edapveflöen tbntos intézménye felelősségre sem vonható még akkor sem, ha miatta —■ ugyancsak létfon­tosságú — gyárak kénytele­nek a termelést leállítani. (pusztai) Az egyik vállalati gyűlésen így kezdte mondandóját a fel­szólaló: „Van-e itt újságíró? Nincs? Akkor beszélek.” És be­szélt. Nyilván nem állami titkokról. Feltételezhetően közér­dekű ügyekről. Ha viszont a téma közérdekű — éppenséggel a nyilvános­ság elé tartozik! Az utóbbi időben néhányszor tollhegyre tűztük az említett vállalatnál tapasztalt visszásságokat. A vállalatnál hovato­vább személyes sértésnek vették a jó szándékú kritikát. (S hogy a személyeskedésnek még a látszatát is elkerüljük, te. kintsen el az olvasó a vállalat megnevezésétől.) Ismétlem: jó szándékkal írtunk, felelősséggel, tudván, mivel tartozunk — a köznek, a köz szolgálatának, amellyel megbíztak bennünket. Kötelességszerűen tesszük szóvá például azt, ha a gazdaság mechanizmusának gyakorlásában hibát észlelünk. Ha görbe utakra lelünk — szabad legyen használnunk e találó kifeje­zést, amit Kádár János elvtárs mondott a Láng Gépgyárban, képviselői beszámolójában —, s ha úgy győződünk meg róla, hogy ezek a görbe utak a tilosba vezetnek. „Ügy kell javíta­nunk a munkát, hogy a reform alapelveit jobban érvénye­sítsük; a helyes tendenciákat erősítsük, s a helyteleneket ki­küszöböljük.” Csupán ehhez tartjuk magunkat, amikor — hol jól, hol kevésbé sikerültén, de mindig ügybuzgón — a nyilvá­nosság elé tárjuk a bajokat. És aki ezeket a bajokat véka alá akarja rejteni, nem az újságírót csapja be, hanem a közössé­get. Vagy úgy gondolja, ha a nyilvánosság szeme nem lát va­lamit — nem bűn a vétek? Mindenkinek, aki szorgos életünkben nem az árnyas oldalt keresi, önnön ügye is, hogy tettein túl, hasznos szavakkal okítson. A kritika — ha nem alaptalan, és emellett segítő szándékú — nem kioktatás. Még akkor sem, ha — speciális területeken — nem szakember szájából hangzik el. Észrevenni a hibát — mindenkinek joga van ehhez. A szakember dolga a hiba forrásának felkutatása. Meg is teszi, ha felelősséget érez. A vásárló például csak tapasztalja, hogy valamely árut nem kap. Az okát nem ismeri. Ám szóvá teszi panaszát. A jó kereskedő nem a kitérő, görbe utakat választja, hanem azon igyekszik, hogy mielőbb kielégíthesse a vásárló igényét. De hogyan bonyolódik ebbe az ügybe az újságíró, ponto­sabban a sajtó? A magyarázati oldalról. A termelés és a fo­gyasztás közé „iktatódva”, nem a maga feje után, hanem megfelelő források segítségével keresi a kettő közötti össze­függést, hogy a nyilvánosság erejével hasson az egyikre vagy a másikra, vagy egyszerre mindkettőre. Hogy a maga módján igyekezzen megmagyarázni: a gazdaság reformja által létre­hozott mechanizmus egészséges vérkeringést diktál mindenütt; ahol nem keresik a görbe utakat és saját gondjaikat — olykor hibáikat! — nem titkolják el a közösség elől. A gazdasági élet pártellenőrzése változatlanul tény és igény. A sajtónak természetesen nincs joga semmiféle ellenőrzésre. Az viszont egyenest kötelessége, hogy a „szemmel tartás” kü­lönböző szerveivel együttműködve nyilvánosságra hozza mindazt, ami a fejlődést, az átrendeződést segíti vagy gátolja. Éppen annak érdekében, hogy „...a helyes tendenciákat erő­sítsük, s a helyteleneket kiküszöböljük”. Aki az egyenes úton jár — és nem a görbén —, az nem fél szembenézni a nyilvánossággal, a közösséggel, amelyért köte­lessége fáradozni. CSALA LÁSZLÓ Lesznek-e Miskolcon is sávfőorvosok ? Városunkban 63 körzeti or­vos ténykedik. Átlagosan 2100 beteget kezelnek körzeten­ként. Rajtuk kívül 23 gyer- mekszakorvosi körzet van, s ezek mindegyikéhez átlag 1600 gyermek tartozik. Az orvosok a hivatalos 8 órai munkaidő felét a rendelőben, felét területjárással kötelesek Tanuló KISZ-vezetők A napokban ért véget a Lenin Kohászati Művek KISZ-vezetőképző tanfolya­ma, amelyen ötven fiatal vett részt. Ugyancsak há­romnapos továbbképzést tar­tottak a nevelési felelősök számára a csanyiki KISZ- iskolán. Ofag-kemence készül a DIGÉP-ben A kovácsoiógépekrol leke­rülő alkatrészek hőkezelését az Európában legkorszerűbb­nek tartott berendezésen végzik a DIGÉP-ben is. A több mint tízmilliós értékű kemence építésében NSZK- beli szakemberek is közre­működnek. Nemrégiben érkezett Mis­kolcra a düsseldorfi Ofag gyár technikusa, hogy a kö­vetkező hat hónap folyamán elvégezze a szükséges szere­lőmunkákat azon a hőkezelő agregáton, amelyet tőlük vá­sárolt a gyár. A hatvan mé­ter hosszú kemencét a né­met cég főszerelője adja majd át a diósgyőri szakem­bereknek. Drótkosár Szomorú, de úgy érzem, hogy egyre kevésbé tudok lépést tartani a technika gyors fejlődésével. Hiába olvasok el mo­hón minden kezem ügyébe kerülő tudományos folyóiratot, könyvet, hiába tanulmányozom a kibernetikát, a sokszögesz- tergálás és a színes televízió rejtelmeit. Naponta, rá kell döb­bennem, hogy lemaradásom immár behozhatatlan. Az önki- szolgáló boltok drótkosarai előtt ugyanis mindig csődöt mon­dok. Kezdetben megkíséreltem egyetlen gyors mozdulattal elvá­lasztani a legfelsőt a kupactól. Később aprólékos gonddal akar­tam kifejteni. Nem ment. Figyeltem, hogy csinálják mások. Hiába. Aztán több heti munkával, pauszpapíron kidolgoztam a legcélszerűbbnek látszó kosárkiemelési mozdulatok mecha­nizmusát. Megközelítettem a témát matematikai, pszicholó­giai és filozófiai alapon. Eredménytelenül. Megpróbáltam ösz- szefüggésbe hozni sikertelenségemet a csillagok állásával és a meteorológiai tényezőkkel. De a kosár mindmáig ellenáll. Mint egy nagy teljesítményű elektromágnes, húzza magával mindig az egész kupacot, s meg nem válik társaitól semmi áron. Hajlandó lennék — magamat áltatva — azt mondani, hogy nem az én ügyességemmel van baj, annak volt rossz techni­kai érzéke, aki megtervezte ezt a fránya drótkosarat. De nem mondhatom, mert naponta ismétlődő kudarcom utolsó moz­zanata mindig így zajlik le: Az egyik eladónak álcázott őrszem hosszas habozás után otthagyja posztját és közelebb jön. Néhány percig megróvó arccal figyeli még vergődésemet, aztán egy puha, hanyag moz­dulattal kiemeli a legfelsőt. Lehet, hogy civilben nem nyomozó, hanem kibernetikus? BÉKÉS DEZSŐ eltölteni. Sokrétű munkájuk, túlterheltségük közismert. Hogyan könnyíthetnének ezen? A kérdéssel régóta foglalkozik a városi tanács egészségügyi osztálya. — Budapesten néhány éve úgynevezett sávfőorvosi há­lózatot szerveztek — tájékoz­tatott dr. Kise Katalin fő­orvos, az egészségügyi osz­tály helyettes vezetője. — Azaz: hat-nyolc körzeti or­vos kapott egy csoportveze­tőt. Ez a vezető főorvos ösz- szekötő a körzetek és a kór­ház között. A táppénzellen­őrzéstől a kerületi betegellá­tásig sok-sók feladat hárul rá. Munkája nem közvetlen gyógyító munka, hanem el­lenőrző, irányító tevékeny­ség. Ezért a legjobb szakor­vosok közül választják ki. — Miskolcon elsősorban a meglevő orvosaink közül sze­retnénk kiválasztani egy-egy csoportvezetőt — folytatta dr. Kise Katalin. — Mégpe­dig úgy, hogy aránylag kis körzeteket újra felosztanánk és sávfőorvosá feladatokkal bíznánk meg egy-egy orvost. Ezenkívül a kórházakban a szakemberképzést is úgy sze­retnénk irányítani, hogy több szakorvos kei-ül hessen ki a körzetekbe is. Mindezzel az a célunk, hogy könnyít- sünk a körzeti orvosok mun­káján, javítsuk a táppénzel­lenőrzést, gyorsítsuk a kór­házba utalást (hogy a szá­mos összetevő közül csak néhányat említsek). A sávfő­orvosi rendszert tehát a kö­zeljövőben mi is kialakítjuk, a főváros példája nyomán másodikként az országban. (ruttlcay) Ideiglenes injluensaosstdly A KÖJÁL járványíigyelő szolgálatának jelentése sze­rint a múlt hét végéig 11 ez­ren betegedtek meg Miskol­con influenzában, köztük 4300 gyermek. Húsz beteget szövődményes tünetekkel kórházba vittek, egy idős embernek pedig halálát okozta az A—2-es. A robba­násszerűen jelentkező jár­vány — egy hét alatt három­szorosára nőtt a betegek szá­ma — elterjedt az egész vá­rosban, de a harmadik kerü­letben viszonylag több az in­fluenzás. A Szentpéteri kapui kór­házban tegnap kezdte meg működését az ideiglenes in­fluenzaosztály. 41 ággyal. A Semmelweis kórház járvány­osztályán már „telt ház” van, az elmúlt héten körülbelül 60 influenzás beteget szállí­tottak ide a megyéből. WBfmi pé&da mjommm

Next

/
Thumbnails
Contents