Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-02 / 27. szám
a miskolciaké a szó Szállodákat Miskolcnak! Itt születtem Miskolcon, nagyon szeretem városomat, s örömmel figyelem fejlődését. A lakóházak mellett sok szó esik a szállodák és szolgáltatóházak tervszerű elhelyezéséről és építéséről is. Hadd éljek egy javaslattal: a lakosság és az idelátogató vendégek elhelyezése és ellátása városunk vezetőségének nem kis gondot jelent. E gondot szeretném megosztani, amikor javaslom, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal, építsünk — legalább egy — tíz-tizenkét emeletes (nagyobb is lehet) épületet, amelynek alsó szintjén különféle szolgáltató vállalatok, üzletházak lennének, a felső része pedig szálloda volna. Így a lakosság ellátása mellett hozzánk érkező vendégeink is mindent egy helyben kapnának meg. A helyre vonatkozóan az a véleményem, hogy mind a belváros, mind az új telepüKis lábúak — nagy lábon Sok éves bosszankodás után jogok tollat. A sors alacsony termettel „áldott” meg. aminek az a következménye, hogy nem tudok vásárolni magamnak sem bakfis, sem női fehérneműt és készruhát. A bakfisméret szűk és a kis- lányos fazon sem illik koromhoz. Női méretben pedig a 44-es a legkisebb, holott vannak 42-es és 40-es méretű nők is szép számmal. Kis lábú kolléganőim pedig a cipőkre panaszkodnak: 34—35- ös női cipőkre is szükség lenne. Utóvégre nem járhatnak mindig kislánycipöben. Ezért kénytelenek csináltatni, ami nem olcsó mulatság, s így elmondhatják, hogy kis lábon is nagy lábon élnek. Kovács Pálné, Győri kapu Apró-cseprő hiánycikkek lések lakói könnyen meg tudják közelíteni, tehát busszal, villamossal elérhető főútvonalon legyen. Szerintem a Győri kapu eleje volna a legalkalmasabb hely, hiszen itt úgyis lebontják a házakat. Az épületet pedig úgy képzelem el, hogy a lakások területéből ne foglaljon el sokat, de külsőleg mégis szép, impozáns legyen. A Győri kapu után következne a Szentpéteri, Zsolcai, Csabai kapu hasonló megoldással. Mivel városunk a négy világtáj felé nyújtja karjait, így négy kapuja van. Miért ne lehetne ezt a szép álmot megvalósítani? Szatmári Ferenc elektrikus (Olvasónk javaslata kétségtelenül érdekes. Kérdés, mit szólnak hozzá a tervezők és hogyan fér egy-egy ilyen épület-kolosszus a ,város költségvetésébe2 A szerk.) Anyaság jeligére: Az újszülött ellátásával, gondozásával járó feladatok az örökbe fogadott gyermeknél ugyanolyanok, mint a vér szerintinél. Ezért az örök- befogadó anyát, az örökbefogadás napjától a vér szerinti anyával azonos jogok illetik meg. Ha az egyéb feltételek is jelen vannak, megilleti például a szülési szabadság, a táppénz, illetve a gyermek betegségekor fizetés nélküli szabadság, a gyermek- gondozási segély stb. És természetesen, ugyanolyan munkajogi védettséget is élvez. K. Mihály: A jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság, ennek következtében a dolgozó külön kérelme nélkül is jár. Alsózsolci jeligére: A tsz-tagok a termelőszövetkezet használatában levő földjeik tulajdonjogát, élők közötti ügylettel másra át nem ruházhatják. Magyarán: ezeket a földjeiket se el nem adhatják, se el nem ajándékozhatják, sem gyermekeiknek, sem idegeneknek. • „P. S. SZIKSZÓ” JELIGÉJŰ OLVASÓNKNAK ÜZENJÜK: A kért címet csak személyesen tudjuk önnek átadni. Ezért kérjük, hogy keressen fel bennünket. Valamelyik nap olvastuk az újságban, hogy a belváros főútvonalait naponta háromszor tisztogatják majd, a külsőbb részeket kétszer, a kijjebbieket egyszer. Képünk a Béke tér egyik részét ábrázolja. Itt vajon naponta hányszor sepre- getnek majd? Építik a szép, modern lakásokat, beépített konyhával. De arra senki sem gondol, hogy a műanyag fűszeres dobozok és fogantyúk nem örökéletűek. Pótlásuk azonban lehetetlen, kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. Megszüntették a Aluvim gyártását is, pedig amíg alumínium edény kapható, tisztítószerükre is szükség van — állapítja meg helyesen Tóth Péternc, Zámenhof utca Autószifon-kiszúrótű sem Miskolcon, sem környékén hónapok óta nem kapható. Lehet, hogy végleg eltűnt a kereskedelemből? Évekig nem gyártották a közkedvelt Zsugorított műbőr , zakót vásároltunk tavaly októberben 14 éves fiamnak, ötszáz - nyolcvan forintot fizettünk érte; nagyon örültünk a csiPraktikus — de nincs! A D. H. január 22-i számában közölt „Miért megy üresen” című cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételeket tesszük: Köztudott, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a MÁV Diósgyőr- vasgyár üzemeinek folyamatos anyagellátása érdekében a Tiszai pályaudvar—Vasgyár között a személyszállító vonatokat leállította, a vidékről érkező dolgozók beszállítását autóbusszal kellett megoldani. E feladattal a Miskolci Közlekedési Vállalatot bízták meg. A vállalat erre a célra megfelelő számú autóbuszt kaszifont. Most végre ismét hozzá lehet jutni. De újabban meg a nélkülözhetetlen tű tartozéka tűnt el — írja Jenei Lajosné, \ Tátra utca nos, jó szabású zakónak. Egy hónap múlva azonban a gallérja repedezni kezdett, s ma már csak kihajtott inggallérral viselhető. Ilyen rövid életű divatholmiért ennyit kérni — kissé túlzás. Szarka Jánosné, Rózsa utca Megírtuk — válaszoltak potí. A reggeli műszakra és műszakról 18 autóbusszal, délután és este, arányosan kévesebbel kell megoldanunk a munkásszállítást. Ezek a céljáratok az érkező és induló vonatokhoz alkalmazkodnak, kb. 1100 utast szállítanak egyszerre, kijelölt útvonalon, a Vörösmarty—Toronyalja —Bacsó Béla utcákon át az Avas alatt, megállás nélkül, hogy a vonatok érkezésétől műszakkezdésre, illetve műszakról a vonatok indulásához a vidéken lakó céljáratos utasok időben élérjenek. A nagyarányú létszámhiány miatt most nincs lehetőség a cél- járatokhoz szükséges kocsipark kiállítására, ezért a hiányt úgy pótoljuk, hogy a céljáratos kocsikból 3—1-et visszairáriyítunk még egy-egy fordulóra. Ez idő alatt az érdekelt 200—240 utas türelmetlenül vár reggel a Tiszai előtt, délben a Vasgyárban. A rossz útviszonyok n-,ü»+t kénytelenek voltunk a visszáírá- nyított kocsikat a főútvoi-.aion közlekedtetni, természetesen megállás nélkül. Az is lehetséges, hogy a fagyveszély miatt az összes céljáratot a főútvonalon közlekedtetjük majd, ha az Avas alatti útviszonyok tovább romlanak. Ha ezeket az autóbuszokat a Tiszaitól a gyárig minden megállóban megállítanánk — ez kívánatos volna az utasoknak is, de gazdasági szempontból idétlenül a vállalatnak is —, akkor ez a 200—240 várakozó utas !e- késné a 14 óra körül a Tiszai pályaudvarról Induló vonatokat, s csak egy későbbi időpontban induló vonattal juthatna otthonába. Ez a valóság, éppen ezért ez a hivatalos válaszunk is a logikusan feltett kérdésre. PÁSZTOR SÁNDOR igazgató Miskolci Közlekedési Vállalat „Kiszúrtak” velünk Műbőr — valódi bosszúsággal A papírzsebkendőt rövid idő alatt megkedvelte a közönség. Tavaly is elvétve volt csak, s most sem kapható. Bosszantó, hogy éppen a nagy megfázások idején keressük hiába — amikor a legnagyobb keletje volna — kifogásolja Gy. I. Kilián-dél A Széchenyi utca 61. szám alatti csemegeboltban kristálycukrot vásároltam. Amikor otthon kibontottam a zacskót, meglepődtem: a cukor tele volt fenyőfa-tűleve- lekkel... Kissé szokatlan em- lékeztetés a karácsonyi ünnepekre. Arra ugyanis gondolni sem merek, hogy nem emlékeztetőül, hanem más módon került bele: a fenyőfa alatt borult ki egy zsák cukor és úgy söpörték össze...? LM. GLÓBUS 1 mérleg serpenyői Jubileumi vállalás A dolgozók kezdeményezése alapján ajánlotta fel a Borsod megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat szakszervezeti bizottsága, hogy a vállalat idei áruforgalmi tervét 10 millió forinttal túlteljesítik. Az szb rövidesen javaslatot tesz a MÉH vezetőségének a gyakorlati megvalósításra. „Nyúlik” a vezeték Egyelőre a Győri kapu házgyári lakásait fűtik a Lenin Kohászati Művek távvezetékéről. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat még az év végéig kiépíti a vezetéket egészen a Tanácsház térig. Jövőre már eljutnak a Béke étteremig és így fűtik majd a vendéglő helyén épülő magasházat is. izotóppal konzerválják a faszobrot A világ évről évre számos művészeti kinccsel lesz szegényebb, elsősorban azért, mert lehetetlen volt a fából készített művészeti alkotásokat megóvni az enyészettőL Ezt a problémát most a fából készült tárgyak megvédését szolgáló új módszerrel, rádioaktív izotópok segítségével eredményesen megoldották. A módszert a krakkói mezőgazdasági főiskolán dolgozták ki. A régi fa az izotópkezelés után visszanyeri korábbi faktúráját, külalakját és tartósságát. Ezenkívül érzéketlenné válik a külső légköri befolyások ellen és élvezhetetlen lesz a szúfélék számára. Jelenleg mérlegelik annak lehetőségét, hogy a krakkói találmányt Afrikában és Dél- Amerikában régi fafaragások konzerválására is alkalmazzák. A z utóbbi időben a francia és et világsajtó hasábjaira ismét sűrűn rákerül egy kitétel, amely — gyorsan felejt az ember — már-már a homályba tűni. így hangzik: „Folytatás és nyitás”. Dé Gaulle látványos visz- szavonulása után Alain Polier, a Centrum jelöltje ellen ez volt Georges Pompidou választási jelszava. De Gaulle rendkívül erőteljes egyénisége egy bizonyos értelemben polarizálta — sőt, az a gyanúnk, max is kettéosztja — a francia közvéleményt. Pompidou és vezérkara megtalálta azt a jelszót, amely „Nagy Károly” ellenfeleinek is, barátainak is ad valamit. A nemzetközi élet megfigyelői természetesen azonnal elővették patikamérlegü- ket. Az egyik serpenyőre ráhelyezték a jelszó egyik részét, a „folytatást”, a másikra a fennmaradó ötven százalékot, a „nyitást”. Az azóta eltelt időben eddig jórészt úgy tűnt, hogy a folytatást tartalmazó serpenyő billen le. A Francia Köztársaság új elnöke és kabinetje tiszteletre méltó következeteséggel folytatta De Gaulle tábornoknak azt az örökségét, hogy javítsa kapcsolatait a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Maurice Schumann, az új külügyminiszter beiktatása után félreérthetetlen gyorsasággal hivatalos látogatást tett Moszkvában, és ott újra megadta a barátság és a közeledés „normál A”-hangját. ' Amikor, néhány hónappal ezelőtt, ismét napirendre került Nagy-Britannia és a Közös Piac régi problémája, első pillantásra ugyancsak úgy tűnt, hogy Pompidou politikájának mérlegén a „folytatás” serpenyője billen le. Az új kabinet ugyanis a réginél valamivel udvariasabban, de látszatra nem kevésbé következetesen eltorlaszolta a twit oroszlán útját a Közös Piac porondjára. E z volt eddig a kép. Világszerte egyre erősebb az a benyomás, hogy a mérleg megmozdult Mintha a „nyitás” serpenyője némi utat tett volna meg lefelé. Először is: lényegesen megjavult a francia—amerikai viszony. Nem, még korántsem olyan, mint a De Gaulle előtti Negyedik Köztársaság csak Washington felé figyelő, egymást váltó francia kormányai idején volt. Sőt: aligha valószínű, hogy az elkövetkező évek, vagy akár évtizedek távlatában visszatérne Párizsba a Washingtonnak való szolgai engedelmesség. Nem erről van szó, hanem az érzékeny mérleg érdekes billenéseiről. Ez viszont azt mutatja, hogy az Egyesült Államok és a Francia Köztársaság kapcsolataiban mind kevesebb a látványos feszültség. Ugyanez vonatkozik a Quai d’Orsay, a francia külügyminisztérium hagyományosan nehéz területére, Angliára is. Az angol—francia viszony nem is olyan régen nem egyszerűen hűvös, hanem botrányosan rossz volt. "A Közös Piaccal kapcsolatos magatartás ennek az általános képnek fontos mozaikja, de mégis csak mozaikja volt. Maurice Schumann külügyminiszter a napokban tért vissza Londonból. Miniszter- tanácson számolt be arról, mit végzett. Szóhasználata olyan meleg volt, amilyenre Angliával kapcsolatban francia részről legalább tizenkét éve nem volt példa. A kapcsolatok örvendetes fejlődéséről beszélt és arról, hog'* „ebben az új légkörben” meg lehetett vitatni Anglia közös piaci tagságát és a Csatorna két partján egymással szembenéző két ország függő problémáit. Azt kell mondanunk, hogy a francia—amerikai és a francia—angol viszony javulása között ok, okozati összefüggés áll fenn. A kulcs: Washington. Ha a Fehér Házzal javul a viszony, az az atlanti hullám erősödését, tehát a londoni Downing Street 10-zel fennálló viszonylatok javulását eredményezi. A z atlanti „nyitás” serpenyőjét lebillentette Chaban-Delmas miniszterelnök minapi tv-nyi- latkozata is. Ez afféle magyarázkodás volt arról, hogy Franciaország fegyverszállítási üzletet kötött Líbiával. Mire a Mirage-repülőgépeket leszállítják — hangsúlyozta. Chaban-Delmas —, remélhetőleg úgyis vége a háborúnak.. . Ez bizony nem annyira a „folytatás”, mint az atlanti „nyitás” hangja. HARMAT ENDflC GORKIJ — LENINRŐL. 1. Arcképét nehéz megfesteni Ebben az évben szerte a világon megemlékeznek Lenin születésének 100. évfordulójáról. A munkásmozgalom legnagyobb egyénisége nemcsak a politikai és ideológiai küzdelmekben vívta ki kortársai tiszteletét és megbecsülését; emberi magatartása is példát adhat valamennyiünknek. A proletariátus nagy vezére szoros barátságot kötött a proletariátus nagy Írójával, Gorkijjal. Mától kezdve sorozatban közöljük Gorkij visszaemlékezéseit Leninről. Vlagyimir Iljics Lenin meghalt. Még ellenségeinek táborában is becsületesen elismerik néhányan, hogy Lenin személyében a világ azt az embert veszítette el, „aki valamennyi nagy kortársa közül a legragyogóbban képviselte a zsenialitást”. A Prager Tageblatt című német nyelvű burzsoá lap Leninről szóló cikke, amely tele van lenyűgöző alakja iránti tisztelő csodálattal, e szavakkal végződik: „Lenin még halálában is nagynak, elérhetetlennek és félelmetesnek látszik.” A cikk hangneméből világosan kitűnik, hogy nem fiziológiai elégedettség váltotta ki, amelyet cinikusan az az aforizma fejez ki, hogy „az ellenség hullája mindig jó szagú”, nem az az öröm, amelyet akkor éreznek az emberek, amikor egy nyugtalan nagy ember távozik el közülük — nem, ebből a cikkből az csendül ki harsogva, hogy az ember büszke az emberre. Arcképét nehéz megfesteni. Lenin kifelé csupa szó, mini; ahogy a hal is csupa pikkely. Egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, amit mondott. Hősiességéből csaknem teljesen hiányzik a külső csillogás, hősiessége az Oroszországban eléggé gyakori, szerény, aszketikus áldozat- készség, a becsületes orosz értelmiségi forradalmár áldozatkészsége, aki rendületlen meggyőződéssel hiszi, hogy a földön lehetséges a szociális igazságosság: annak az embernek a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fáradozik, s ezért lemond a világ minden öröméről. Amit nem sokkal a halála után írtam róla, azt levert lelkiállapotban, sietve és rosszul fogalmaztam. Egyet- mást nem írhattam meg „tapintatból”, ami remélem, teljesen érthető. Éles elméjű és bölcs ember volt, márpedig „sok bölcsesség sok bút okoz”. Messzi előre látott, s a ti- aenkilences-huszonegyes évek szereplőiről gondolkodva és beszélgetve, gyakran és csalhatatlanul megjósolta, milyenek lesznek ezek az emberek néhány év múlva. Nem mindig akartunk hinni a jóslatainak, ezek gyakran bán- tóak voltak, ám sajnos, jó néhány személy igazolta szkeptikus jellemzéseit. Vele kapcsolatos emlékeimet nemcsak rosszul írtam meg, hanem következetlenül is, bosz- szantóan hiányosan. A londoni kongresszussal kellett kezdenem, azokkal a napokkal, amikor Lenin alakja némelyek kétségeinek és hitetlenségének, mások nyílt ellenségeskedésének, sőt gyűlöletének éles fényében jelent meg előttem. Még most is szinte látom a londoni külváros nevetségesen nyomorúságos fatemplomának csupasz falait, a szegény iskolák tantermére emlékeztető, keskeny kis terein csúcsíves ablakait. Az épület csak kívülről hasonlított templomhoz, belsejéből teljesen hiányoztak a kegytárgyak, sőt még az alacsony szószék sem elől volt, a terem belsejében, hanem a bejáratnál, a két ajtó között. (Folytatjuk^ Szerkesztői üzenetek Kristálycukor — fenyőlevelekkei
