Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

A vérellátó alközpont terve 8200 liter vér ebben az évben A Csabai kapui vérellátó alközpontban 7200 liter vért gyűjtöttek össze tavaly. Eb­ben az évben — főleg a térí­tésmentes akciók bővítésével — 1000 literrel többet ad az állomás az életet jelentő vér­ből. Ugyanakkor a szolgálat éves költségvetését is növel­ték, a tavalyinál húsz szá­Autószerviz épül Ózdon Az OKISZ és az Ózdi vá­ros Tanács anyagi támogatá­sával, 11 millió forintos be­ruházással, korszerű autó­szerviz-állomást létesít Öz- don a Miskolci Vasipari Ktsz. Az építési munkálatokat a BÁÉV végzi. A javítóállomás negyven szakembert foglal­koztat majd. JEgy műszakban, vasárnap is Vasárnap is dolgoznak a borsodi bányászok. A lyukó- bányai, az edelényi aknák­ban éjszaka, a többi munka­helyeken délelőtt szállnak le egyműszakos termelésre. Ahol szükséges, ott a kieső idő alatt a kötélpályákat ja­vítják meg. Nyolc lakás egy nap alatt Az alsózsolcai házgyárban naponta átlagosan 8—10 la­káshoz szükséges elemet állí­tanak elő. A termelési kapa­citást most teljes egészében a kazincbarcikai és Győri ka­pui építkezések kötik le. Bébi-bál Palm Beach-ban is tető­pontra ért a farsangolás. A napokban bébi-bált rendez­tek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhá­rom tavaszt látott bálanyát gyerekkocsiban tolták be a bálterembe, ahol a bébi-mat- róna cuclisüvegeket osztoga­tott a vendégseregnek. A cuclisüvegekben azonban ezúttal nem tej volt, hanem eredeti skót whisky ... zalékkal többet. 5 millió 770 ezer forintot kapnak a városi tanácstól. Könnyebb lesz a költözés Húsz új tehertaxi Március elsejétől vállalati rakodómunkást ad a bútor­szállító kocsikhoz a 3. sz. AKÖV. A költözködők jobb kiszolgálására 20 új, szovjet gyártmányú UAZ teherkocsit vásárolnak. Az egytonnás gépkocsik a második negyed­évben érkeznek meg és ezzel hatvanra nő a miskolci te- hertaxik száma. * A városban, a Széchenyi utcán kívül eső területeken „mű­vészet” a napi sajtótermékek bevásárlása. Az SZMT-székház körül is sok ember fordul meg naponta, s nem mindenki ér rá a Széchenyi utcáig elgyalogolni egyetlen újságért. Lehet, hogy a sarkon álló pavilont szépíteni akarják — ez éppenség­gel rá is fér. De a környék egyetlen hirlapelárusitó helyét luxus üresen pihentetni addig. Biztató a fúrás eredménye, tervezik a hullámmedencét Májusban nyit a tavifürdő Még február első hetében járunk, de a tapolcai Termál kör­nyékén már lázas ütemben folyik a munka, hogy a kibővített fürdőt május elsején átadják rendeltetésének. A szabadban most készül­tek el az új tavimedence be­tonozásával és befejezték a fölé emelkedő kagylóhéj-tető zsaluzását. Hétfőn pedig — előreláthatóan három hétre — az egész fürdőt bezárják, hogy az építők elkészítsék a dögö- nyöző és a tavimedence kö­zötti új barlangjárat végleges kiképzését. Közben átszerelik az egész barlangfürdő belső világítását, tovább folytatják a munkát az összekötő épület- szárnyban és már mázolják a kabinokat, festik az épület belsejét is. Ezer vendéggel többet Az átadással jelentősen nö­vekszik a fürdő befogadóké­pessége. Az új tavimedencét például az eredeti tervektől eltérően — 100 négyzetméter­rel nagyobbra építették, míg az öltözőkben 60 kabin helyén külön szekrényes öltözőt ala­kítottak ki. Ezzel a Termál — a korábbi 1000—1500 für­dőzővel szemben — május el­sejétől naponta ezer vendég­gel többet tud fogadnj. S már az is bizonyosnak látszik, hogy később a víz hőmérsék­letét is emelni tudják. A parkban, a strand és a csónakzátótó között felállított fúrótorony ugyan még javá­ban dolgozik, a kutatás azon­ban már eddig is biztató eredményeket hozott. A fúró­fej már 180 méter mélység­ben jár, ahol a próbamérések szerint a víz hőmérséklete 6,8 fokkal magasabb, mint a Ter­málban, és a vízhozam meg­haladja a napi ezer köbmé­tert. Ha a víz hőmérséklete a felszínen is eléri a 35 fokot, az új hőforrást elvezetik a barlangfürdőig, később pedig bekötik a strandfürdő akná­jába is. Új főbejárat a strandon A tavifürdő megnyitása után a strand területén kez­denek nagyobb építkezésbe: új szolgáltató-öltöző épületet emelnek az eutóparkírazo fe­lőli oldalon. Ide helyezik át a strand főbejáratát és ebben az új létesítményben kapnak helyet a pénztárak, a bazár, az orvosi szoba és egy büfé. A meglevő, régi öltözőket csak az új elkészülte után bontják le, s addigra a jelen­legi kabinos öltözők földszinti részét közös és szekrényes öl­tözőkké alakítják át. Közben elkészül a strand újabb, hul­lámfürdő-medencéjének terve is, amelyet a patakmeder ke­leti oldalán, előreláthatólag jövő év végén kezdenek épí­teni. la—p ^383* GLÓBUS Hold-újév D , él-Vietnamban. a .sza­badságharcosoknál még tart a szokásos Hold­újévi fegyverszünet. Az or­szág lakosságának jelentős része buddhista, és ezen a nagy vallási ünnepen, leg­alábbis többé-kevésbé, el­hallgatnak a fegyverek. A DNFF a maga részéről csak­nem egy teljes nappal az amerikai—saigoni fél előtt beszüntette a harcot, hogy meghosszabbítsa, sajnos, nem a békét, de — jobb híján — a békeidőben nagyon is vé­ges illúzióját. Erről a néhány napos bé­kéről (az amerikaiak és a bábkormány csapatai egyéb­ként csak egynapos tűzszü­netet tartottak) az embernek a szokásosnál is intenzíveb­ben eszébe jut az, ami esz­tendők óta a földkerekség egyik legnagyobb, legfájóbb kérdése: — Mikor jön el végre a valódi, a tartós béke Dél­kelet-Ázsióban ? Az utóbbi időben Vietnam­ról aránylag kevesebb szó esik. A sajtó, a rádió, a tele­vízió viszonylagos csendje jól tükrözi, hogy valamiféle holtpont alakult ki Vietnam körül. Ennek a rendkívül összetett jelenségnek a lé­nyege tulajdonképpen na­gyon egyszerű: addig nem lehet béke, amíg a betolako­dók haza nem mentek. Amig ez nem következik be, a fegyver-nyugvás csak rövid ünnepi felvonásköz az esz­tendők óta tartó fegyveres dráma véres hétköznapjai­ban. Holtpontról azért beszélhe­tünk, mert washingtoni rész­ről folytatódik az ígérgetés és időhúzás taktikája. Ami néhány héttel ezelőtt még csak valószínűnek tűnt, azóta bizonyossá lett: «Richard Nixon szándékosan degra­dálta a párizsi Vietnam-kon- ferencia jelentőségét, a csa­patkivonások látványos be­jelentésével pedig nem a va­lóságos béke elérése, hanem hazai ellenzékének leszere­lése volt a célja. ’gy aztán a fülledt dél­kelet-ázsiai dzsunge- lekben folytatódik a háború. De az amerikai—sai­goni erjedés is. Az életben nagyon is gyak­ran előfordul, hogy a ke­vésbé látványos, a mélyben zajló folyamatok legalább olyan lényegesek, mint azok a jelenségek, amelyek vizuá­lisan elérhetők, amelyeket könnyű szemügyre venni. Sok jel mutat arra, hogy Vietnammal kapcsolatban is létezik ez a tulajdonképpen reménytkeltő kettősség. V Ami látható: a holtpont. Ami csak érzékelhető: a lát­szólagos, és sok tekintetben tudatosan megkomponált, vi­szonylagos csend ellenére Washingtonnak minden órá­ban nagyobb és elviselhetet­lenebb gondot okoz a saját vietnami jelenléte. Ennek az általános képnek egyik leg­fontosabb komponense a har­coló amerikai csapatok mo­rálja. A Newsweek című ameri­kai lap február másodiki számában nagy és borongós cikk foglalkozik a helyzet gyors romlásával. Ami éve­ken át nem fordult elő, most napirenden van: Vietnam­ban harcoló amerikai alaku­latok egyenruhás tagjai a legszabályosabban tüntetnek a vietnami háború éllen. Egyedül Quang Tri tarto­mányban harminc ilyen ügy­gyei foglalkozott a hadbíró­ság. A cenzúra alig győzi a ..defetista hangulatú” levelek kiszűrését. Mivel arra nincs törvény, hogy milyen „kaba­lát” viselhetnek vagy hord­hatnak maguknál a katonák, tömegjelenséggé vált a nyak­ba akasztott, sajátos formájú repülőgépet ábrázoló kis me­dália: a nemzetközi háború­ellenes mozgalom közismert jelképe. A hírhedt MP, a ka­tonai rendőrség mind gyak­rabban koboz el illegális, sokszor, a bevetési parancs megtagadására felszólító saj­tótermékeket. A Pentagonban néhány magas rangú tiszt azzal vi­gasztalja magát, hogy ez „az egyetemisták hatása”. Az új amerikai sorozási törvény kétségtelenül oda vezetett, hogy több főiskolás került, délkelet-ázsiai frontszolgálat­ra. Lehet, hogy a megélén­külő tiltakozás egyik szek­tora valóban a közismerten antimilitarista egyetemisták számának növekedésére ve­zethető vissza. De ez önma­gában nem magyarázna meg semmit. Ahhoz, hogy az el­vetett mag szárba szökken­jen, jó termőtalajra is szük­ség van. Ez a talaj: a kiáb­rándult, megcsömörlött. fá­radt katonák általános han­gulata. Csak így érthető, hogy néhány héttel ezelőtt kifütyülték az egyik legis­mertebb amerikai humoris­tát, Bob Hope-ot, aki évente egyszer afféle „vicces buzdí­tásra” érkezik a frontra. I dőpontot, persze, senki nem tud mondani. De a holtpont kulisszái mögött érik az az idő, ami­kor Vietnamban nemcsak Hold-újévkor hallgatnak el a fegyverek. HARMAT ENDRE Előparlamenti” tanácskozást tartottak Sárospatakon GORKIJ — LENINRŐL 6. Felsietett az emelvényre A KISZ Központi Bizott­ságának határozata értelmé­ben ez év tavaszán az ország középiskolás küldötteinek részvételével ismét megtart­ják a diákparlament tanács­kozásait. Borsod megye és Miskolc város tanulói is nagy lekesedéssel készülnek a „parlamenti ülésre”, ezért is­kolánként megvitatják a di­ákparlament napirendjére fel­vett kérdéseket, ezek közül elsősorban a demokratizmus szerepét a KISZ-életben, Sárospatak diákjai a műve­lődési házban tartották „elő­parlamenti” tanácskozásukat Sándor Béla KISZ-titkár irá­nyításával, s részt vettek ezen az iskola igazgatójával együtt a tantestület tagjai is. Igen okos, értékes hozzászólások hagzottak el a több mint négyórás vitában a demokra­tizmusról, az ifjúság felelős­ségérzetéről, a kívánatos ta­nár—diák viszony kialakításá­nak szükségességéről és több más időszerű iskolai, neve­lésügyi, ifjúsági kérdésről. A sárospataki diákparla­ment tanácskozásának végén több pontból álló határozatot hoztak, amelyet az országos diákparlament elé terjeszte­nek, majd megválasztották azt a hattagú küldöttséget, amely az ősi kollégium ifjú­ságát a megyei diákparla­mentben képviselni fogja. Martov egész testében re­megett, hajlongott, görcsösen gombolgatta keményített in­gének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kéze­lője eltakarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét, és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt, mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne, rimáríkodna: a szakadást feltétlenül megkell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon, a munkásnak mindenekelőtt „szabadságjogokra” van szük­sége, lelket kell beléje ön­teni. Beszéde olykor majd­nem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, to­vábbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általá­ban a fegyveres felkelést elő­készítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott: — Ejnye már, no! S ekkor, azt hiszem, Tom- szikj megkérdezte: — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martov elv­társ megnyugodjék? Ismétlem, nem vagyok biz­tos benne, hogy Martov az első ülésen beszélt-e, csak azért említettem meg őt, hogy elmondjam, hogyan beszél­tek. Beszéde után a munkások az ülésterem előtti helyiség­ben zordan mondogatták: — Lám, még Martov is! Pedig „iszkrás” volt! Az értelmiségi elvtársak renegáttá válnak. Szépen, szenvedélyesen és élesen fogalmazva beszélt Rosa Luxemburg, kitűnően forgatta az irónia fegyverét. De íme, felsietett az emel­vényre Lenin, és raccsolva megszólalt: — Elvtársak! — Ügy rémlett, rosszul beszél, de egy perc múlva engem is, akárcsak a többieket, magá­val ragadott a beszéde. Elő­ször hallottam a politika leg­bonyolultabb kérdéseiről ilyen egyszerűen beszélni. Nem próbált ő szép monda­tokat szerkeszteni, hanem minden szavát mintegy a te­nyerén nyújtotta át, bámula­tos könnyűséggel tárva fel u szó pontos értelmét. A szo­katlan élményt nagyon nehéz érzékeltetnem. Kezét előrenyújtotta és kis­sé felemelte. tenyerében mintegy mérlegre tette min­den egyes szavát, kirostálta az ellenfelek mondatait, s el­lenük szegezte a maga meg­győző állításait, bebizonyítva, hogy a munkásosztálynak jo­ga és kötelessége a maga út­ján haladni, nem pedig a li­berális burzsoázia mögött vagy akár mellett kullogni — mindez szokatlan volt, és úgy hangzott, mintha ő, Lenin nem magától, hanem valóban a történelem akaratából mondaná. Beszédének egyön­tetűsége, nyíltsága és ereje, egész lénye, amint az emel­vényen állt, mintha eg> klasszikus műalkotás lett vol­na, amelyben megvan min­den, és semmi sem felesleges, nincs díszítés, és ha van is. nem látszik, ugyanolyan ter­mészetes és nélkülözhetetlen, mint az arcon a két szem. a kézen az öt ujj. (Folytatjukj

Next

/
Thumbnails
Contents