Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-07 / 32. szám
A vérellátó alközpont terve 8200 liter vér ebben az évben A Csabai kapui vérellátó alközpontban 7200 liter vért gyűjtöttek össze tavaly. Ebben az évben — főleg a térítésmentes akciók bővítésével — 1000 literrel többet ad az állomás az életet jelentő vérből. Ugyanakkor a szolgálat éves költségvetését is növelték, a tavalyinál húsz száAutószerviz épül Ózdon Az OKISZ és az Ózdi város Tanács anyagi támogatásával, 11 millió forintos beruházással, korszerű autószerviz-állomást létesít Öz- don a Miskolci Vasipari Ktsz. Az építési munkálatokat a BÁÉV végzi. A javítóállomás negyven szakembert foglalkoztat majd. JEgy műszakban, vasárnap is Vasárnap is dolgoznak a borsodi bányászok. A lyukó- bányai, az edelényi aknákban éjszaka, a többi munkahelyeken délelőtt szállnak le egyműszakos termelésre. Ahol szükséges, ott a kieső idő alatt a kötélpályákat javítják meg. Nyolc lakás egy nap alatt Az alsózsolcai házgyárban naponta átlagosan 8—10 lakáshoz szükséges elemet állítanak elő. A termelési kapacitást most teljes egészében a kazincbarcikai és Győri kapui építkezések kötik le. Bébi-bál Palm Beach-ban is tetőpontra ért a farsangolás. A napokban bébi-bált rendeztek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhárom tavaszt látott bálanyát gyerekkocsiban tolták be a bálterembe, ahol a bébi-mat- róna cuclisüvegeket osztogatott a vendégseregnek. A cuclisüvegekben azonban ezúttal nem tej volt, hanem eredeti skót whisky ... zalékkal többet. 5 millió 770 ezer forintot kapnak a városi tanácstól. Könnyebb lesz a költözés Húsz új tehertaxi Március elsejétől vállalati rakodómunkást ad a bútorszállító kocsikhoz a 3. sz. AKÖV. A költözködők jobb kiszolgálására 20 új, szovjet gyártmányú UAZ teherkocsit vásárolnak. Az egytonnás gépkocsik a második negyedévben érkeznek meg és ezzel hatvanra nő a miskolci te- hertaxik száma. * A városban, a Széchenyi utcán kívül eső területeken „művészet” a napi sajtótermékek bevásárlása. Az SZMT-székház körül is sok ember fordul meg naponta, s nem mindenki ér rá a Széchenyi utcáig elgyalogolni egyetlen újságért. Lehet, hogy a sarkon álló pavilont szépíteni akarják — ez éppenséggel rá is fér. De a környék egyetlen hirlapelárusitó helyét luxus üresen pihentetni addig. Biztató a fúrás eredménye, tervezik a hullámmedencét Májusban nyit a tavifürdő Még február első hetében járunk, de a tapolcai Termál környékén már lázas ütemben folyik a munka, hogy a kibővített fürdőt május elsején átadják rendeltetésének. A szabadban most készültek el az új tavimedence betonozásával és befejezték a fölé emelkedő kagylóhéj-tető zsaluzását. Hétfőn pedig — előreláthatóan három hétre — az egész fürdőt bezárják, hogy az építők elkészítsék a dögö- nyöző és a tavimedence közötti új barlangjárat végleges kiképzését. Közben átszerelik az egész barlangfürdő belső világítását, tovább folytatják a munkát az összekötő épület- szárnyban és már mázolják a kabinokat, festik az épület belsejét is. Ezer vendéggel többet Az átadással jelentősen növekszik a fürdő befogadóképessége. Az új tavimedencét például az eredeti tervektől eltérően — 100 négyzetméterrel nagyobbra építették, míg az öltözőkben 60 kabin helyén külön szekrényes öltözőt alakítottak ki. Ezzel a Termál — a korábbi 1000—1500 fürdőzővel szemben — május elsejétől naponta ezer vendéggel többet tud fogadnj. S már az is bizonyosnak látszik, hogy később a víz hőmérsékletét is emelni tudják. A parkban, a strand és a csónakzátótó között felállított fúrótorony ugyan még javában dolgozik, a kutatás azonban már eddig is biztató eredményeket hozott. A fúrófej már 180 méter mélységben jár, ahol a próbamérések szerint a víz hőmérséklete 6,8 fokkal magasabb, mint a Termálban, és a vízhozam meghaladja a napi ezer köbmétert. Ha a víz hőmérséklete a felszínen is eléri a 35 fokot, az új hőforrást elvezetik a barlangfürdőig, később pedig bekötik a strandfürdő aknájába is. Új főbejárat a strandon A tavifürdő megnyitása után a strand területén kezdenek nagyobb építkezésbe: új szolgáltató-öltöző épületet emelnek az eutóparkírazo felőli oldalon. Ide helyezik át a strand főbejáratát és ebben az új létesítményben kapnak helyet a pénztárak, a bazár, az orvosi szoba és egy büfé. A meglevő, régi öltözőket csak az új elkészülte után bontják le, s addigra a jelenlegi kabinos öltözők földszinti részét közös és szekrényes öltözőkké alakítják át. Közben elkészül a strand újabb, hullámfürdő-medencéjének terve is, amelyet a patakmeder keleti oldalán, előreláthatólag jövő év végén kezdenek építeni. la—p ^383* GLÓBUS Hold-újév D , él-Vietnamban. a .szabadságharcosoknál még tart a szokásos Holdújévi fegyverszünet. Az ország lakosságának jelentős része buddhista, és ezen a nagy vallási ünnepen, legalábbis többé-kevésbé, elhallgatnak a fegyverek. A DNFF a maga részéről csaknem egy teljes nappal az amerikai—saigoni fél előtt beszüntette a harcot, hogy meghosszabbítsa, sajnos, nem a békét, de — jobb híján — a békeidőben nagyon is véges illúzióját. Erről a néhány napos békéről (az amerikaiak és a bábkormány csapatai egyébként csak egynapos tűzszünetet tartottak) az embernek a szokásosnál is intenzívebben eszébe jut az, ami esztendők óta a földkerekség egyik legnagyobb, legfájóbb kérdése: — Mikor jön el végre a valódi, a tartós béke Délkelet-Ázsióban ? Az utóbbi időben Vietnamról aránylag kevesebb szó esik. A sajtó, a rádió, a televízió viszonylagos csendje jól tükrözi, hogy valamiféle holtpont alakult ki Vietnam körül. Ennek a rendkívül összetett jelenségnek a lényege tulajdonképpen nagyon egyszerű: addig nem lehet béke, amíg a betolakodók haza nem mentek. Amig ez nem következik be, a fegyver-nyugvás csak rövid ünnepi felvonásköz az esztendők óta tartó fegyveres dráma véres hétköznapjaiban. Holtpontról azért beszélhetünk, mert washingtoni részről folytatódik az ígérgetés és időhúzás taktikája. Ami néhány héttel ezelőtt még csak valószínűnek tűnt, azóta bizonyossá lett: «Richard Nixon szándékosan degradálta a párizsi Vietnam-kon- ferencia jelentőségét, a csapatkivonások látványos bejelentésével pedig nem a valóságos béke elérése, hanem hazai ellenzékének leszerelése volt a célja. ’gy aztán a fülledt délkelet-ázsiai dzsunge- lekben folytatódik a háború. De az amerikai—saigoni erjedés is. Az életben nagyon is gyakran előfordul, hogy a kevésbé látványos, a mélyben zajló folyamatok legalább olyan lényegesek, mint azok a jelenségek, amelyek vizuálisan elérhetők, amelyeket könnyű szemügyre venni. Sok jel mutat arra, hogy Vietnammal kapcsolatban is létezik ez a tulajdonképpen reménytkeltő kettősség. V Ami látható: a holtpont. Ami csak érzékelhető: a látszólagos, és sok tekintetben tudatosan megkomponált, viszonylagos csend ellenére Washingtonnak minden órában nagyobb és elviselhetetlenebb gondot okoz a saját vietnami jelenléte. Ennek az általános képnek egyik legfontosabb komponense a harcoló amerikai csapatok morálja. A Newsweek című amerikai lap február másodiki számában nagy és borongós cikk foglalkozik a helyzet gyors romlásával. Ami éveken át nem fordult elő, most napirenden van: Vietnamban harcoló amerikai alakulatok egyenruhás tagjai a legszabályosabban tüntetnek a vietnami háború éllen. Egyedül Quang Tri tartományban harminc ilyen ügygyei foglalkozott a hadbíróság. A cenzúra alig győzi a ..defetista hangulatú” levelek kiszűrését. Mivel arra nincs törvény, hogy milyen „kabalát” viselhetnek vagy hordhatnak maguknál a katonák, tömegjelenséggé vált a nyakba akasztott, sajátos formájú repülőgépet ábrázoló kis medália: a nemzetközi háborúellenes mozgalom közismert jelképe. A hírhedt MP, a katonai rendőrség mind gyakrabban koboz el illegális, sokszor, a bevetési parancs megtagadására felszólító sajtótermékeket. A Pentagonban néhány magas rangú tiszt azzal vigasztalja magát, hogy ez „az egyetemisták hatása”. Az új amerikai sorozási törvény kétségtelenül oda vezetett, hogy több főiskolás került, délkelet-ázsiai frontszolgálatra. Lehet, hogy a megélénkülő tiltakozás egyik szektora valóban a közismerten antimilitarista egyetemisták számának növekedésére vezethető vissza. De ez önmagában nem magyarázna meg semmit. Ahhoz, hogy az elvetett mag szárba szökkenjen, jó termőtalajra is szükség van. Ez a talaj: a kiábrándult, megcsömörlött. fáradt katonák általános hangulata. Csak így érthető, hogy néhány héttel ezelőtt kifütyülték az egyik legismertebb amerikai humoristát, Bob Hope-ot, aki évente egyszer afféle „vicces buzdításra” érkezik a frontra. I dőpontot, persze, senki nem tud mondani. De a holtpont kulisszái mögött érik az az idő, amikor Vietnamban nemcsak Hold-újévkor hallgatnak el a fegyverek. HARMAT ENDRE Előparlamenti” tanácskozást tartottak Sárospatakon GORKIJ — LENINRŐL 6. Felsietett az emelvényre A KISZ Központi Bizottságának határozata értelmében ez év tavaszán az ország középiskolás küldötteinek részvételével ismét megtartják a diákparlament tanácskozásait. Borsod megye és Miskolc város tanulói is nagy lekesedéssel készülnek a „parlamenti ülésre”, ezért iskolánként megvitatják a diákparlament napirendjére felvett kérdéseket, ezek közül elsősorban a demokratizmus szerepét a KISZ-életben, Sárospatak diákjai a művelődési házban tartották „előparlamenti” tanácskozásukat Sándor Béla KISZ-titkár irányításával, s részt vettek ezen az iskola igazgatójával együtt a tantestület tagjai is. Igen okos, értékes hozzászólások hagzottak el a több mint négyórás vitában a demokratizmusról, az ifjúság felelősségérzetéről, a kívánatos tanár—diák viszony kialakításának szükségességéről és több más időszerű iskolai, nevelésügyi, ifjúsági kérdésről. A sárospataki diákparlament tanácskozásának végén több pontból álló határozatot hoztak, amelyet az országos diákparlament elé terjesztenek, majd megválasztották azt a hattagú küldöttséget, amely az ősi kollégium ifjúságát a megyei diákparlamentben képviselni fogja. Martov egész testében remegett, hajlongott, görcsösen gombolgatta keményített ingének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kézelője eltakarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét, és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt, mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne, rimáríkodna: a szakadást feltétlenül megkell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon, a munkásnak mindenekelőtt „szabadságjogokra” van szüksége, lelket kell beléje önteni. Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, továbbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általában a fegyveres felkelést előkészítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott: — Ejnye már, no! S ekkor, azt hiszem, Tom- szikj megkérdezte: — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martov elvtárs megnyugodjék? Ismétlem, nem vagyok biztos benne, hogy Martov az első ülésen beszélt-e, csak azért említettem meg őt, hogy elmondjam, hogyan beszéltek. Beszéde után a munkások az ülésterem előtti helyiségben zordan mondogatták: — Lám, még Martov is! Pedig „iszkrás” volt! Az értelmiségi elvtársak renegáttá válnak. Szépen, szenvedélyesen és élesen fogalmazva beszélt Rosa Luxemburg, kitűnően forgatta az irónia fegyverét. De íme, felsietett az emelvényre Lenin, és raccsolva megszólalt: — Elvtársak! — Ügy rémlett, rosszul beszél, de egy perc múlva engem is, akárcsak a többieket, magával ragadott a beszéde. Először hallottam a politika legbonyolultabb kérdéseiről ilyen egyszerűen beszélni. Nem próbált ő szép mondatokat szerkeszteni, hanem minden szavát mintegy a tenyerén nyújtotta át, bámulatos könnyűséggel tárva fel u szó pontos értelmét. A szokatlan élményt nagyon nehéz érzékeltetnem. Kezét előrenyújtotta és kissé felemelte. tenyerében mintegy mérlegre tette minden egyes szavát, kirostálta az ellenfelek mondatait, s ellenük szegezte a maga meggyőző állításait, bebizonyítva, hogy a munkásosztálynak joga és kötelessége a maga útján haladni, nem pedig a liberális burzsoázia mögött vagy akár mellett kullogni — mindez szokatlan volt, és úgy hangzott, mintha ő, Lenin nem magától, hanem valóban a történelem akaratából mondaná. Beszédének egyöntetűsége, nyíltsága és ereje, egész lénye, amint az emelvényen állt, mintha eg> klasszikus műalkotás lett volna, amelyben megvan minden, és semmi sem felesleges, nincs díszítés, és ha van is. nem látszik, ugyanolyan természetes és nélkülözhetetlen, mint az arcon a két szem. a kézen az öt ujj. (Folytatjukj
