Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
Ul a félmillió townin 1IWIWO ■ ■ Derekas munkát végeztek az elmúlt másfél hónap alatt a borsodi bányászok. A vasárnapi műszakok termelését is beleszámítva, eddig 537 ezer tonna szenet küldtek a felszínre. Az elmúlt év februárjában rendkívüli eredményekkel hívták fel magukra a ügyeimet; a tavalyi szint tartásához nagy erőfeszítésre lesz szükség. A vállalat bánya- művelési osztályán úgy nyilatkoztak, hogy a tavalyihoz hasonló mennyiségű szenet az idén is biztosítják az or- saáfénak. Termelési tanácshozás A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárának szállítási üzemrészében ma délután termelési tanácskozást tartanak. Tamás Imre üzemvezető ismerteti a gyár előtt álló első negyedévi feladatokat. Ezen kívül szó lesz még a hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára való készülődésről. Ismertetik a munkavédelmi vetélkedővel kapcsolatos tudnivalókat is. 3)c A művész gipszbe alkotott szobrát „teszik át” kőbe, márványba a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat kőszobrász üzemében. A vállalat gondozza, javítja a műemlékeket és emlékműveket, a budapesti és vidéki közieteken, parkokban álló szobrokat is. Az ország nagyvárosaiban új felszabadulási emlékművek kerülnek a terekre, parkokba, s a felszabadulás 25. évfordulójára valamennyi felszabadulási emlékművet megtisztítják és felújítják. Tavaly 130 szobrot készítettek kőből, bronzból, szobraik megtalálhatók külföldön is. Tizenhat éve áll fenn a vállalat; azóta több, mint kétezer kő- és bronzszobrot készítettek a tehetséges kőszobrászok. Képünkön: faragják Marton László jászberényi felszabadulási emlékművének főalakját. Mozgólépcső vagy varázsszőnyeg? Április 4-én indul a budapesti metró Az ajtókeretek a helyükön vannak, csak az üvegtáblákat helyettesítik még deszkalapok. A Blaha Lujza téri aluljáró járókelői közül sok kíváncsi kukkant be a rések között, s lesi: elkészülnek-e munkájukkal a metró építői, a maguk vállalta határidőre, április 4-ére? A deszkafalon túl pedig feltárulkozik a budapesti közlekedés most készülő legújabb remeke. Robotellenőrök A márvánnyal borított csarnok pénztárfülkéibe most szerelik be a Telefongyár műszerészei az információs telefonkészülékeket, a szerkezeti lakatosok pedig az utasterelő korlátokat hegesztik. A potyautasoktól — amint kísérőimtől hallom — foto- cellás robotellenőr óvja majd a metrót; aki érvénytelen jeggyel próbál túljárni a gép „eszén”, könnyen beverheti a fejét az előtte lecsapódó acélkarba. mely a bejáratot őrzi. A pénztártól tágas út vezet a mozgólépcsőhöz. A három, műanyagból készült lépcsősor közül kettő állandóan működik, míg a harmadik műszaki tartalék. A mozgólépcső majdhogy derékszögben viszi utasát a föld mélyébe. A műanyaglapok kezdetben futó- szőnyeg formájúak. majd megtörnek, lépcsőkké alakulnak át. Sebességük sem szokványos. másodpercenként 80 centit halad a lépcső fel vagy le — az ember az Ezeregyéjszaka mesevilágából ismert varázsszőnyegen érzi magát. .. A Blaha téri mélyállomás 25—26 méterre van a felszíntől. Utasterében jelenleg a kőf gok dolgoznak. Csiszolják a márványlapokat, javítják a padlózatot. Betongyűrű és rádiózás Hét állomása lesz a 6,5 kilométer hosszú pályán közlekedő metrónak. Az óránként 50 kilométer sebességgel gördülő szerelvények irányítását a Deák téri központi diszpécserszolgálat végzi. — Bonyolult biztonsági berendezések óvják az utasokat a föld alatt — mondja a Telefongyár egyik műszerésze. — Mindezek mellett a motorkocsik vezetői állandó rádiókapcsolatban lesznek az állomásokkal, rendszeresen informálják a diszpécsereket helyzetükről, a kocsik sebes- géről; a vasbetongyűrűben a rádióhullámokat speciális sugárzókábelek továbbítják. Alagút Buda alatt Mindkét vonal-alagútban helyükön vannak a sínek — három sín található egy-egy alagútban, kettő a kerekek, egy pedig a motorkocsi áramszedő csápja részére —, s befejeződtek az egyéb szerelési munkák. Az állomások műszaki készültsége 90 százalékos. S amíg a Fehér út és a Deák tér között műszaki átadás-átvételhez készülődnek, Budán, az ódon utcák alatt egyre közelebb érnek egymáshoz a kétfelől közeledő fúrópajzsok. Nyolcszáz méter hiányzik, s találkozik a két fúrócsoport, mely azt is jelenti, hogy elkészül a Deák tér—Déli pályaudvar közti második szakasz is. A pályaépítők, elektromos szerelők már az idén átköltöznek az új alagútba, hogy folytassák a munkát, s legkésőbb 1973- ig teljes hosszúságban elkészüljön ' a kelet—nyugati metró. KOVÁCSI MIKLÓS NEHÉZ A GORDONKA — Márnára, édesanyám, ne bántsál! — könyörgött kedden este a tízéves, negyedikes Jánoska. De az anya, dr. N. Lajosné, nemrég elhunyt férjének vastag derékszíjával, szikrázó szemekkel ütötte tovább gyermekét, s közben önfeledten ordította: — Majd adok én neked, négyesre felelni. Ezért hozok meg érted minden áldozatot?! Randevú a kapuban — A kisfiú — mondják a szomszédok — szeptemberben még életerős, vidám gyermeK volt. A mamáját is nagyon szereti: mindent megtesz, amit anyja kíván. Rendesen eljár a különórákra és az iskolában is jól tanuL Soha nem lóg nem csavarog, nem játssza el az időt Iskola után sokszor még ebédelni sincs ideje, úgy kell rohannia a gordonka-, az angol órára, vagy a különtomára. így telnek a napok hétfőtől szombatig. Az „egyhangúságba” csak az visz színt, hogy Jánoska kedden és pénteken — amikor a különtor- náról délután fél 5-kor hazaér — angol tanárával rendszeresen a Szentpéteri kapui bérház előtt találkozik. A tanár ideje drága, így az óra már a lépcsőházban elkezdődik. Szeptembertől novemberig a gyermek élete így kemény, megfeszített munkában telt. November 17-én azonban a tanító néni megtiltotta, hogy zongoralkára is járjon. Mindenki dühös —• A tanító néni azt mondta, hogy túl sok az elfoglaltságom — árulja el Jánoska. — Legalább szívesen csináltad? — Nem. Jókedvűen csak zongorázni tanulnék, de a bélyeggyűjtő szakkörbe is szívesen jámöc Ez egy héten csak egyszer van, s így a lecke mellett még játszhatnék is. A tanító néni dühös, hogy Jánoska anyukája mindezt nem akarja megérteni: — Lehetetlen, hogy értelmes, intelligens ember eny- nyire túlterhelje a gyerekét Sajnos... A mama is dühös, s a tanárokat korholja: — Csak híg hülyeségekkel tömik a tele a gyerekek fejét. De én azit akarom, hogy a fiam mindent tudjon. Hogy egész ember legyen. Meghozok érte minden áldozatot, csak az angol tanárnak havi 290 forintot fizetek. Egész életemben arra vágytam, hogy gordonkázni, zongorázni és angolul tanulhassak. Külön tornára pedig azért járatom, hogy a fiamnak jó alakja és edzett szervezete legyen. Piros és sárga orvosságok A könnyítés sem segített. Jánoska közben még sápad- tabb lett, és régi vidámságát is elvesztette. Állandóan fáradt. Arcáról teljesen eltűntek a rózsák és a kedves kis gödrücskek. Feje gyakran rábukik a számtanfüzetre, el- tnaszatolva a hatos nagy. kövér hasát. Január közepén sírva vitte haza a bizonyítványát. — Akkor is nagyon megvert anyuka. Azóta esténként nem kilenckor, hanem éifél körül fekszem le. mert az iskola és a különórák után minden leckémet alaposan meg kell tanulnom. A kedd esti nagy verés után már az iskolába sem tudott elmenni. A doktor bácsi csóválta a fejét és sok-sok piros és sárga orvQsságot rendelt. A tanító néni is csóválta a fejét: — Az iskolai leckék elkészítése napi 2—3 órát vesz igénybe. A gyakorlások, s az angol tanulása legalább napi 7—8 órát jelent. így a kisfiúnak — a kötelező tanórákkal egvütt — naponta 15—17 órát kellene szellemi munkával eltölteni e. De ilyen sokat, rendszeresen, még egy felnőtt sem dolgozhat. Az anya most is dohog; — Én nagyon boldog lennék, ha gyermekkoromban 'ennyi sok szépet és jót tanulhattam volna. BUDAY GYÖRGY Készülnek a tavaszra Mar most gondolnak a tavaszra a Miskolci Kertészeti Vállalatnál. Megrendeltek három új nagy teljesítményű nyugatnémet fűnyírógépet A negyven meglevő „Zengő” típusú és a nagy angol fűny»- rógépet már javítják. Barátságvonat a Szovjetunióba Az MSZBT Országos Elnöksége áprilisban jutalom- utazást szervez a Szovjetunióba. A Lenin-centenárium GORKIJ — LENINRŐL 5. A reformisták ellenségesen viselkedtek rxsgyszabadság nélkül A rossz idő ellenére is 50 0 munkahelyen dolgozr a télen a Miskolci Közúti Építő Vállalat, A 3. sz. főútvonal mentén földmunkát végeznek, szállításra készítik elő az útépítéshez szükséges anyagokat. A vállalat fagv- szabadság nélkül a dolgozók kétharmadát foglalkoztatja a rossz időjárási viszonyok mellett is. És hirtelen, mint a meseben: ott termettem az orosz- országi szociáldemokrata párt kongresszusán. Persze, hogy ünnep ez! De csak az első ülésig ünnepeltem, a „napirend” feletti vitáig. E viták szilajsága egyszeriben lehűtötte lelkesedésemet, s nemcsak azért, mert éreztette, milyen élesen szakadt ketté a párt reformistákra és forradalmárokra — ezt már 1903 óta tudtam —, hanem mert a reformisták ilyen ellenségesen viselkedtek Leninnel. Ez szűrődött és fröcskölt át beszédeiken, mint a nagynyomású víz az ócska tűzoltófecskén- dőből. ^mit mondanak, az nem mindig fontos — de mindig fontos, hogyan mondják. Ple- hanov nyakig begombolt kabátjában protestáns lelkészhez hasonlított; megnyitotta a kongresszust, s akár egy hitoktató, abban a meggyőződésben szónokolt, hogy gondolatai vitathatatlanok, minden szava egy-egy drágakő, sőt még a szavai közt a szünetek is azok. Nagyon ügyesen aggatta a levegőbe, az ülésezők feje fölé a szépen kicirkalmazott frázisokat, és lía a bolsevikok padjaiban valaki megmoccant, összesúgott valamelyik társával, akkor a tiszteletre méltó szónok, rövid szünetet tartva, szögként döfte bele pillantását Kabátjának egyik gombját jobban kedvelte, mint a többit ezt kedveskedve és szakadatlanul simogatta az ujjá- val, és ha szünetet tartott úgy nyomogatta, mint egy csengőgombot; az ember azt hihette, hogy éppen ez a gombnyomás szakítja félbe a beszéd egyenletes folyását Az egyik ülésen Plehanov éppen válaszolni akart valakinek, karját keresztbe fonta mellén, és hangosan, megvetően ennyit mondott; — H-he! Ezen a bolsevik munkások nevettek. Plehanov felhúzta a szemöldökét, és fél arca elsápadt; azért mondom, hogy fél arca, mert én az emelvény oldalán ültem, és profilból láttam az arcát Mialatt Plehanov az első ülésen beszélt, a bolsevikok padjában leggyakrabban Lenin fészkelődött, hol összehúzódott, mintha fázna, hol kinyújtózott, mintha melege volna; ujjait bedugta a hóna alá, állát dörzsölte, megrázta értelmes fejét, és valamit súgott Tomszkijnak. Amikor pedig Plehanov kijelentette, hogy „a pártban nincsenek revizionisták”, Lenin előrehajolt, kopasz feje kipirult, válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mellette és mögötte ülő munkások ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordul és hangosan megkérdezte: — Hát a túlsó oldalon mifélék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint akinek a hamisítatlan igazság a tulajdon édeslánya, ő szülte, ő nevelte fel, és még most is nevelgeti; ő maga, Fjodor Dan pedig Marx Károly tökéletes megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illetlen gyerkőcök, ami különösen kiviláglik a mensevi- kekkel szemben tanúsított viselkedésükből, akik között „a marxizmus minden kiváló teoretikusa” megtalálható — mondta. — Önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —, nem, önök nem marxisták! — és sárga öklét jobb felé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkérdezte tőle: — Hát maga mikor teázik majd megint együtt a liberálisokkal? Nem emlékszem, hogy Martov felszólalt-e az első ülésen. Ez a lenyűgözően rokonszenves ember fiatalos tűzzel beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen átérzi a szakadás drámáját, az ellentmondások fájdalmát íFolytatjuk.) alkalmából azoknak a termelőszövetkezeteknek a képviselői jutnak el Kijevbe, Moszkvába és Leningrádba. amelyek a nagy forradalmár nevét viselik. A 320 fős barátságvonatnak borsodi részvevői is lesznek: a mezőcsáti és a szerencsi tsz képviselői. A termelőszövetkezeti küldöttség tagjai Moszkvában koszorút helyeznek el a mauzóleum falán és kinntartóz- kodásuk idején többször is találkoznak majd munkások- kai, kolhozparasztokkal. Az országos akció mintájára — hasonló útvonalon — ugyancsak a Lenin-centenárium alkalmából utat szervez a Szovjetunióba az MSZBT Borsod megyei elnöksége, a Hazafias Népfronttal és az IBUSZ-szal közösen. A borsodiak júniusban indulnak majd Kijevbe. Moszkvába. Leningrádba. Az útra eddig kétszáztízen jelentkeztek. Egy mexikói kisváros tűzoltó egyesületében hagyományos tűzoltóbált rendeztek. A célt szolgáló épület bejárati ajtaja fölött hatalmas felirat díszelgett: „Drága polgártársaink! Szívesen látjuk önöket hagyományos táncestélyünkön. Ha házuk kigyullad, örömmel fogjuk viszonozni látogatásukat!” A tűzoltóbál felirata
