Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
A jaltai konferencia, Huszonöt esztendeje, 1945. február 4-én a Krím-félszigeten, Jaltában ült össze Sztálin, Roosevelt és Churchill. Amikor először találkoztak 1943 novemberének végén Teheránban, még a közös harc katonai kérdéseiről tanácskoztak elsősorban, itt, Jaltában pedig már a háború utáni rendezés problémái vetődtek fel. A nyolc napig tartó tanácskozáson a többi közt kimondták az ENSZ létrehozásának szükségességét is (1945. április 25-én San Franciscóban meg is alakult), a nagyhatalmak egyetértésének elvét (a Biztonsági Tanács létrehozásában realizálódott) és a nácizmus maradványainak együttes felszámolását Európában. Megegyeztek Németország megszállásában és katonai övezetekre osztásában (a részletes megállapodás azután Potsdamban született meg), és a Szovjetunió vállalta, hogy három hónappal az európai győzelem után, hadat üzen Japánnak. Ez augusztus 9-én meg is történt, — s ma már egyre bizonyosabb, hogy az atombombát az amerikaiak ezért dobták le augusztus 6-án Hirosimára. A huszonöt évvel ezelőtt megkezdett konferencián azonban még csak csírájában látszottak a későbbi ellentét jelei: akkor a közös antifasiszta ügy aratott sikert, s ennek fő részese a szovjet politika volt. A szovjet diplomácia meghiúsította Hitlereknek azt a reményét, hogy a szövetségesek között ellentét támad. Az utóbbiak közös erőfeszítéssel harcoltak tovább, amíg a náci Németország nem kapitulált MÁTÉ IVÁN Mr csak a 888 válaszol Zürsavttr a pontos idő körül % Színvonalas műsort ígér a képen látható felirat. Csakhogy a dátummal valami baj van: a fél évvel ezelőtti műsort talán már el is felejtették, akik látták. Az idegen, aki a plakátot nézi, okkal gondolhat arra, hogy műsorokkal bizony nem kényezteti el vendégeit a Katowice. Nagy csinnadratta az ünnepélyes megnyitáson, s aztán, mintha elvágták volna. A villanyrendőrnél kifüggesztett tábla szemlélője mindenesetre könnyen juthat erre a következtetésre. Tomiék legyőzték a Tisztaságot Szombat déltől heves viták pergőtüzében végzik munkájukat a Miskolci Postaigazgatóság telefon-tudakozójának dolgozót Idegeik már valósággal felmondták a szolgálatot, pedig a „felfordulás” oka mindössze egy apró figyelmetlenség, pontosabban a telefonálók tájékozatlansága. A héten például naponta több mint 900 alkalommal csak azért tárcsázták fel őket, mert valamennyi telefonáló a pontos időre volt kíváncsi. Holott a legutóbb, tavaly júniusban kiadott telefon- könyvben a pontos idő hívószámaként a korábbi 15-444 helyett már a 008-at jelölték meg. A posta ezt követően — éppen a közönségszolgálat za_ vártál ansága érdekében, ideiglenesen — mindkét hívószámra a pontos időt kapcsolta. Szombat déltől azonban — mint lapunk is közölte — az eredeti. 15-444-es telefomszámot megszüntették, illetve azt a tudakozó kapta meg. Az eredmény már ismert. Az egymást követő hívások miatt a tudakozó forgalma szinte teljesen megbénult és Bál éi- kálráwágyta Lucio Silveira 20 éves Rio de Janeiró-i fiatalember egy táncmulatságon a minap alaposan felöntött a garatra, és hajnaltájban — hazafelé menet —, elálmosodott, lefeküdt egy kátrányhalomra és elaludt. A dél-amerikai, januári tűző napon a kátrány megolvadt, Lucio egészen belesüppedt, s az est leszálltával — ahogy a kátrány megkeményedett —, teljesen bele is ragadt. Ügy kellett a tűzoltóknak alágyújtaniuk, hogy valahogyan kiszabadítsák. Silveira megfogadta, hogy többé nem fog bál után — kátrányba feküdnie. a reklamációk száma is alaposan megszaporodott. Ingerült, s olykor nyomdafestéket sem tűrő megjegyzéseket is vágtak a telefonos kisasszonyt*: fejéhez, akiknek kérését ezúton tolmácsoljuk: ne sajnálja senki a fáradságot és vita helyett a türelmetlenebb előfizetők is vegyék kézbe a fél éve kiadott telefonkönyveket. to—p A pályaválasztásról volt szó azon az értekezleten, amelyet tegnap délután rendeztek a pereces i általános iskolában. A végzős diákok szülei Nagy Sándorné előA háztartási boltokban mindennapos látvány a tanácstalan vevő, aki nem tud választani a mosóporc* sokaadását hallgatták meg. A városi tanács ifjúsági és pálya- választási főelőadója azokról a szakmákról beszélt, amelyek a legtöbb fiatalt várják Miskolcon. ságábóL Nem is csuda, hiszen ma már a hagyományos tisztítószerek mellett 22-féle szintetikus készítményt árusítanak. Ezekből a mosószerekből az elmúlt évben 191 vagonnal adott a kiskereskedelemnek a FŰSZERT. Ez a mennyiség tíz százalékkal több az előző évinél, ugyanakkor a hagyományos mosóporokból egyetlen év alatt felére csökkent a forgalom. A közelmúltban megjelent Tomi-család, az Ideál 69, a Super Mos—6 és az igen népszerű Biopon hatására például megszüntették a Tisztaság gyártását. vust megfosztották bizonyos pártrangoktól; őszintén szólva, jobban szerettem volna, ha megcibálják a fülét. Még később, Párizsban mutattak nekem egy nagyon szép leányzót, illetve hölgyet, és közölték, hogy ő utazott Par- vusszai. „Drágaságom — gondoltam magamban —, ó, be drága vagy”. Berlinben láttam irodalmárokat, képzőművészeket, mecénásokat és egyéb embereket; csak az önelégültség és öncsodálat fokozataiban különböztek egymástól. Amerikában nagyon gyakran találkoztam Morris Hill- guittel, aki New York polgármestere vagy kormányzója akart lenni; azöregDebsz- radtan üvöltött mindenkire szel, aki magányosan és íá- és mindenre — éppen akkor hagyta el a börtönt —, sok mindenkit és sok mindent láttam, de egyetlenegy olyan emberrel sem találkoztam, aki megértette volna az orosz forradalom egész mélységét, s mindenütt éreztem, hogy csak „az európai élet sajátos megnyilvánulásának” tekintik, amely megszokott jelenség egy olyan országban, ahol — „a szocializmussal rokonszenvező” egyik handsome lady-t (csinos hölgyet) idézve — „mindig vagy kolera, vagy forradalom van.” (Folytatjuk.) GORKU — LENINRŐL 3. „...a székek is elégedettek Tágas, kényelmes iakasban ebédeltünk, a kanárikalitkákat ízlésesen hímzett terí- tőcskékkel takarták le, s a karosszékek támláihoz is hímzett terítőcskéket tűztek, hogy a vendégek tarkója ne pisz- kítsa be a huzatot. Körös-körül minden nagyon szolid és biztonságos volt, valamennyien ünnepélyesen ettek, és ünnepélyesen mondogatták egymásnak: — Mahlzeit. (Egészségére.) Ezt a szót nem ismertem, de tudtam, hogy a francia mai jelentése rossz, a német Zeit-é pedig idő, tehát: rossz idő. Singer két ízben is így nevezte Kautskyt: „az én romantikusom”. A sasorrú Be- belt meglehetősen önteltnek találtam. Rajnai bort ittak meg sört: a bor savanyú és langyos, a sör viszont jó volt; az orosz forradalomról meg a szociáldemokrata pártról szintén savanyúan és lenézően beszéltek, a magukéról, a német pártról viszont csupa szépet mondtak: általában körös-körül mindenről önelégültség áradt, úgy éreztem, még a székek is elégedettek, mert a vezérek tiszteletre méltó lágy testrésze nehezedik rájuk. A német párttal volt egy „kényes” ügyem: egyik tekintélyes tagjának, a később ugyancsak híressé vált Parvusnak a Znanyije kiadó meghatalmazást adott az Éjjeli menedékhely színházi tan- tiéme-jének átvételére. Ezt a meghatálmazást 1902-ben, Szevasztopolban, a pályaudvaron kapta Parvus, aki illegálisan érkezett oda. Az általa megkapott összeg felosztási aránya ez volt: az egész összeg húsz százalékát ő kapja, a maradék egynegyed részét nekem, háromnegyed részét pedig a szociáldemokrata pártkasszának kell átadnia. Parvus természetesen ismerte a feltételeket, sőt lelkesedett értük. Négy év alatt a színdarab bejárta Németország minden színházát, s csak Berlinben több mint ötszáz- szőr adták elő: Parvusnál véleményem szerint százezer márka gyűlhetett össze. Ö azonban pénz helyett egy levelet küldött Pjatnyickijnak, a Znanyijé-hez: kedélyesen közölte, hogy az egész összeget olaszországi útjára költötte, amelyet egy fiatal hölgy társaságában tett. Minthogy ez a minden bizonnyal igen kellemes utazás engem személy szerint csak egynegyed részben érintett, feljogosultnak éreztem magam, hogy a német párt központi bizottságának figyelmét felhívjam a fennmaradó háromnegyedre. Ladizsnyikov útján hívtam fel a figyelmüket A központi bizottság közömbösen vette tudomásul Parvus utazását Utóbb hallottam, hogy Pa«:'SBSBP GLÓBUS Mr. SÍ százalék A napokban jelentette a világsajtó, hogy dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke megteremtette az állami ellenőrzést az ország legnagyobb nemzeti kincse, a réz bányászata és értékesítése felett. Az életben, és ez Afrikára is vonatkozik, nincsenek sémák. Legalábbis általános érvényű sablonok. Ennek a bizonyítéka az, hogy a színes bőrű köztársasági elnök legértékesebb segítőtársa ebben az ország szempontjából történelmi jelentőségű intézkedésben — egy fehér ember. A harmincnyolc éves Andrew Sotiris Sardanis a fekete kontinens egyik legnagyobb ipari-kereskedelmi óriásának, az évi egymilliárd dolláros bevétellel rendelkező és ötvenezer alkalmazottat foglalkoztató zambiai INDECO-nak az elnöke. A most realizálódott megállapodás tulajdonképpen már augusztusban megszületett. Lényege: a zambiai állam, tehát az IN- DECO átveszi az ország hét legnagyobb rézbányájának ál százalékos részvénypakettjét. Negyvenkilenc százalék tehát továbbra is a korábbi tulajdonosok, a Roan Selection Trust és az Anglo American Corporation kezében marad. De az 51 százalék a tőke birodalmában az ellenőrzés nemcsak elméleti, hanem valóságos kontrollját jelenti — ebben az esetben azt a garanciát, hogy az ország történetében először Zambia érdekei dominálnak a legfontosabb nemzetgazdasági ágban. Zambia ugyanis — az Egyesült Államok és a Szovjetunió után — a földkerekség harmadik legnagyobb rézkitermelője. Bányáinak értéke a szakemberek becslése szerint meghaladja a hatszáz millió dollárt D e ez nem minden. Nem utolsósorban Sardanis tanácsainak és dr. Kaunda következetességének köszönhető, hogy az állami INDECO birodalmába immár nemcsak a réz tartozik. Az INDECO állami ellenőrzés alá vett mintegy hatvan más, eddig egyértelműen nyugati tulajdonban levő vállalatot is, áruház-hálózatoktól kezdve, hoteleken át, egészen a komoly jövedelmi forrást jelentő serfőzdékig. így történt, hogy a fekete államfő gazdasági jobbkeze, a fehér ember még európai, sőt amerikai értelemben is, óriási gazdasági konglomerátum főnöke lett. Sardanis ciprusi görög. Tizenkilenc éves korában hagyta el a viharos múltú — és jelenű — szigetet, hogy sógora meghívására Zambiába utazzék. Az ország akkor még angol gyarmat volt. A sógor ügyes üzletembernek bizonyult, és autóbuszaihoz, valamint falusi üzleteihez volt szüksége a rokoni segítségre. Amikor a sógor 1960-ban visszaköltözött Európába, a fiatalember azzal döbbentette meg a brit üzletembereket és közigazgatási tisztviselőket, hogy vállalatához sok színes bőrűt vett fel bizalmi állásba. Sőt, volt egy nagyobb bűne is: egyértelműen rokonszenvezett dr. Kuanda Egyesült Nemzeti Függetlenségi Pártjával. Így szövődött a barátság Sardanis és a későbbi államfő között. Amikor 1964-ben az ország független lett, Kaunda megbízta Sardanist az INDECO megalapításával. Hallatlanul nehéz feladat volt. A brit gárda dezertált vagy szabotált Szerencsére Sardanisnak megvolt a maga „fekete stábja”, akikkel el lehetett indulni. A cég nőtt, prosperált és komolyan hozzájárult ahhoz, hogy 1968-ban dr. Kaunda már megtörhette a nyugati tőke monopolhelyzetét. Így került Sardanis egy 98 százalékig színes bőrű ország egyik kulcspozíciójába. Ezért nevezik „Mr. 51 százaléknak. N emrég megkérdezte tőle egy amerikai újságíró: karrierjének mi a titka? — „Bíztam az afrikaiakban és ők viszonozták a bizalmat”. HARMAT ENDRE Külpolitikai kérdésekről: ipper Pál Tanfolyam az egyetemen Igaz, hogy az utolsó vizsganap február 11-én lesz a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, az egyetem KISZ- vezetői azonban már egy nappal előbb megkezdik a téli vezetőképző tanfolyamot. A háromnapos továbbképzésen 100—120 mozgalmi vezető vesz részt A hallgatókon kívül ott lesznek az egyetemi dolgozók, oktatók, A Mi Egyetemünk szerkesztőségének munkatársai, valamint a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet alapszervezetének képviselői. A bel- és külpolitikai helyzetről Ipper Pálm a Magyar Rádió főmunkatársa, az aktuális ifjúságpolitikai kérdésekről pedig dr. Vajkó Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára tart előadást. Az egyetemi KISZ- szervezet második félévi feladatairól Gémes Károly, a KISZ egyetemi bizottságának titkára beszél. A tanfolyam részvevői találkoznak az egyetemi párt-vb és a karok pártvezetőivel. A tanfolyamra meghívták az egyetemi kulturális bizottság, a stúdió, a fotó-, film- és képzőművészeti kör képviselőit is. Megkezdték a csatornázást Tegnap kezdték meg a Felső-Szinva utcai csatornák bekötését. Így lehetővé válik, hogy 35—40 földszintes háztól elvezessék a naponta ösz- szegyűlő szennyvizet. A Miskolci Mélyépítő Vállalat első idei munkái között szerepel a régebben épült lakótelep csatornázása. Gladiólusz, filodendron és a többiek Fennállásának 20. évfordulója alkalmából szép kivitelű és tartalmában igen hasznos könyvvel ajándékozza meg vásárlóit és a virágok kedvelóit-termesztőit a Miskolci Kertészeti Vállalat. A kepekkel illusztrált kiadvány jó és szakszerű tanácsokkal szolgál a szabadban termő és a lakásokat díszítő szobanövények ültetéséről, neveléséről és ápolásáról. Sok ezer virágszerető ember öröméi szolgálja ez a kézikönyv. Szakmákról—szülőknek
