Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-27 / 49. szám
A tiszteletlenség, az udvariatlanság sokféle megnyilvánulásával találkozhat az ember a villamoson, autóbuszon, néha a boltokban is. Türelmetlenek, ingerültek vagyunk egymáshoz akkor is, ha erre nincs különösebb okunk. Ha pedig a körülmépyek még igazoló momentumokat is kínálnak íratlan kötelezettségeink elmulasztásához, akkor hajlamosak vagyunk ezt a pajzsot magunk elé tartani. Nemrégiben, a délutáni órákban a Miskolcra induló Lilla- füred-expresszen két órán át állt, karonülő gyerekét tartva egy házaspár. Az első osztályú kocsira kétszer annyi jegyet adtak ki, mint amennyi ülőhely volt, de zsúfoltak voltak a többi fülkék is. A házaspár állt a gyerekkel, de senki sem kínálta hellyel őket. A kalauz ennyivel intézte el az egészet: pechük van, más is első osztályú jegyet váltott, és nem köteles felállni. Meglepő viszont, hogy ha a kalauz nem is, az utasok mindannyian jól tudták, mit kellene tenniük. Csak most jött az a bizonyos pajzs, amit említettem. Mindenki aludt a kocsiban. A fiatal lány is, aki az imént még barátnőjével újdonsült KISZ-tagságáról beszélt. A fiatal szerelmespár is, akik még az ajtónyitáskor önfeledten csókolóztak. Rajtaütésszerű álom lepte meg az utasokat. Elszomorító látvány volt a közönytől mozdulatlan Pompei, középen a nyűgös, sírós gyereket tartó szülőkkel. Valaki átsétált a kocsin, és hangosan kifejezést adott megrökönyödésének, de az „első osztályú” utasok ezt is válasz nélkül hagyták. A házaspár felváltva tartotta a gyereket, aki aludt volna, de a kényelmetlen utazás újra meg újra felverte szunnyadásából. Sokan álltunk még a kocsiban, de az alvó utasok mindebből nem láttak semmit, belefúrták magukat a közönybe, az önzésbe. Tulajdonképpen nem aludtak, csak mímelték. Valójában a tisztesség és az emberség szunnyadt el bennük, az viszont elég mélyen! NAGY JÓZSEF Képviselő a választók között Gácsi Miklós előadása a Kilián Gimnáziumban A perecesi őrháztól Ómassáig terjedő városrész iskoláinak igazgatói, tanárai és szülői munkaközösségi tagjai tegnap délután a Kilián Gimnáziumban találkoztak Gácsi Miklóssal, a városi párt-vb tagjával, a miskolci 6-os számú választó- kerület országgyűlési képviselőjével, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával. A képviselő az összegyűlt mintegy 280 hallgató előtt beszámolt az országgyűlés mun. kájáról, ismertette az ország- gyűlés által decemberben elfogadott 1970. évi állami költségvetést. Előadásában az elmúlt év parlamenti ülései közül külön kiemelte azt, amely a szakmunkásképzés reformját célzó törvény előkészítésével foglalkozott. Mint elmondotta, a magyar’ szakmunkásképzés korszerű, sítésének terveit az Ország- gyűlés Ipari Bizottsága is megvitatta és — mint a bizottság titkára — a plenáris 4?3 év után a ismét Szalonnán „kanadás magyar” Késő éjszaka volt, mire hazaért. A vasútállomásról idegen férfi kísérte — 43 év után találjon otthonához. A házra rá sem ismert Ő megöregedett, az megfiatalodott. Kopogására férfihang felelt. „Béla fiam” — reb- bentette meg a gondolat, s ma sem tudja, meddig tartott az első ölelés. Nem várták érkezését, bár tudták, hogy jön majd. Virág Bálint olyan hirtelen tért haza, ahogyan 43 éve nekivágott az óceánnak az aprócska borsodi községből. Szalonnáról 26 éves egészséges, erős férfi volt akkor. Fiatal feleséget, s két és fél éves kisfiút hagyott otthonában. — Akkor sokan mentek. Én sem láttam értelmét az itthoni munkámnak. Nem mintha nem lett volna miben dolgoznom, csakhát... 32 hold szántó, 10 hold rét, 20 hold erdő sok-sok munkáskezet kívánt. Aztán mire a költségeket kifizettem — maradt is pénz az egész évi robot után, meg nem is. Ügy gondoltam, kimegyek, szedek össze annyit, amivel idehaza már jobban boldogulhatunk. Hát ez lett belőle — mutat le megrokkant bal lábára. A nordecki bánva halottai A magyar gazdaember egy kanadai szénbányában lett vájár. Nordeck-Albertában „ladolta” — így mondja — a szenet. Vájár volt hét évig, majd aknász kettőig. — Akkor egy éjjel berobbant a bánya. 32 embert temetett el a szén. Félmillió dollár volt a kár. A tulajdonos állami kölcsönnel hozatta rendbe. Nem bírta visszafizetni, szélnek eresztett minket. Két hét alatt ürítették ki az 5800 lakosú bányatelepet. 3400-an maradtunk munka nélkül. 24 dollár 61 cent — egy láb Lad bridge-Albertéban helyezkedett el. Két méter vastag volt a szénfal, amelynél dolgozott. Hét év után — az omlott rá. Bal lába három helyen tört el. — A Compani Bort — egy biztosító társaság — kórházba vitetett. A rodgesteri kórház hatalmas, 272 orvosa van. Ingyen kezeltek. Vagyis, hogy — ott lehettem ingyen. Kértem: tegyék rendbe a lábamat, hogy tudjak dolgozni. Mosolyogtak és azt mondták: rendbe jön magától is. Egy hét múlva el is engedtek. így maradtam béna, sánta... A biztosító 24 dollár 61 centet adott Mr. Bili Virágnak — rokkant-nyugdíjként. Könnyebb munkát emellett vállalhatott. Különböző farmokon dolgozott. És mindent elölről kellett kezdeni. Indiánoktól — eszkimókig Amióta hazajött, szomszédok, ismerősök faggatják: milyen is az a távoli ország. — Kanadában négy vágyót hónapot dolgozhat a farmmunkás. Ez alatt egész évre meg kel) szereznie a megélhetésre valót. 200—250 dollárt kaphat egy hónapra. S egy évre ezer dollár kell, hogy egyedül megéljen. De csak. ha nem iszik ... „Vad ország” — mondta, s értette rajta, hogy sokféle nép él azon a földön. Az esi indianof. ivadékaitól az eszkimókig szinte minden náció megtalálható. Egymást megvetik. Csak a ráutaltság, és nem az összetartozás érzése köt az egynyelvűek körében is. — Jó itthon. Riasztottak pedig, hogy a kommunisták majd elveszik a nyugdijamat. Éhezik a nép. Kényszermunkára küldenek. Ki sem nyithatom majd a szám. Mutattam a magyar klub ajtajára, amelyen ott kint tábla lóg: „Politikáról bent szó sem lehet.” Most itthon hallgatom a televíziót és csodálkozom: itt mindent el lehet mondani? És mit hozott haza 43 év után? Felesége, aki még most is alig hiszi, hogy teljes a család, elmosolyodik: — A nyugdiját, amit 65 éves kora után 111 dollár 21 centre kerekítettek... De otthagyta érte épségét — és egész fiatalságát! RADVÁNYI ÉVA ülésen maga is hozzászólt a törvényjavaslat vitájához. Hozzászólásában a miskolci iparitanuló-intézetek vezetőivel folytatott konzultációk tapasztalatait adta közre. Az előadás második részében Gácsi Miklós külön kitért saját képviselői munkájának ismertetésére. Elmondta, hogy munkahelyén rendszeresen minden hétfőn fogadóórákat tart és az elmúlt évben összesen 511 panaszost hallgatott meg, akik közül 392-en képviselői jellegű, közérdekű panaszt tettek. Ez alatt az idő alatt négyszer szólalt fel és egyszer nyújtott be interpellációt a parlamentben. Interpellációjában Miskolc és a megye lakásépítési helyzetét tárta a nyilvánosság elé. Előadása végén Gácsi Miklós kérte a pedagógusokat, hogy munkájuk sajátos eszközeivel jobban segítsék és támogassák a közéleti és párt. munkát, nyújtsanak segítséget a negyedik ötéves tervre való felkészülésben és az MSZMP soron következő, X. kongresszusának előkészítésében. L. P. A győzelem útján Február 26-án, 17 órakor rendezték meg a 114. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben a felszabadulási ünnepségsorozat keretében „A győzelem útján” című vetélkedőt. A versenyen 30 tanuló kép. viselte az intézeti osztályokat. Az 1—5 helyezést elért tanulók — Nagy László, Bő- csi Ferenc, Varga László, Rus- csák Pál, Deák Barna — képviselik az iskolát a március 8-án sorra kerülő szakmunkásképző intézetek területi versenyén, amelyet a Bartók Béla Művelődési Házban rendeznek. A jugoszláv—magyar kooperációban készült automata mosógép első darabjai még az idén a boltokba kerülnek. Miskolc előreláthatólag 150 ilyen berendezést kap a Hajdúsági Iparmüvektől. A gép vizet forral, adagolja a mosóport, kicsavarja a ruhát, úgyhogy a háziasszonynak csak a mosás előkészítését kell elvégeznie, és akár hazulról el is mehet, mert az automata a mosás végeztével magától leáll. A gép ára várhatóan nyolcezer forint körül lesz. Szaporodó jármüvek, elavult utak Közlekedési ankét a fővárosi rendezvények programjában Városunk és megyénk budapesti bemutatkozásának eddig elhangzott szakelőadásain a Közlekedési és Tudományos Egyesület programja jóval kisebb hallgatóságot vonzott a többi tudományosműszaki rendezvényeknél. Érdekességük mégis megköveteli a nyilvánosságot. Dr. Pásztor Pálnak, a MÁV miskolci igazgatósága vezetőmét a szanálásról Kik üzletelnek? Február 25-i számunkban — a NEB vizsgálata alapján — foglalkoztunk a szanált házak bontásánál tapasztalható törvénysértésekkel. A cikkel kapcsolatban több olvasónk nyilvánított véleményt, illetve tett fel kérdést szerkesztőségünknek. Válaszul közöljük hogy a boldvai Torkos László, aki tizenegy házat bontatott le napszámo. sokkal, kizárólag magánszemélyekkel üzletelt, nekik adta el — szép haszonnal — a bontásból származó anyagot. Az ilyenféle kufárkodást tartjuk megengedhetetlennek, s ezért sürgettük az ellenőrzés megszigorítását — a NEB-bel összhangban. 2 milliárd 49 millióért Folyamatos öntőmű és űj hengersor épül Ozdon Az ózdi Technika Házának tükörtermét ritkán nyitják meg egy-egy vállalati tárgyalás, szerződéskötés lebonyolítására. Utoljára akkor volt rendkívüli esemény színhelye, amikor a martinüzemi rekonstrukció határidejének másfél éves előrehozatalában állapodtak meg. Nagy dolog volt az is, de a mai talán még nagyobb! Az ünnepi aktust megelőző beszélgetések során sok mindenről szó esett. Beszélgette^ a közelgő jubileumról (május 15-én lesz 125 éves a gyár), és ezzel összefüggésben arról, hogy az évek múlása tulajdonképpen fiatalo- dást jelent. Az Ózdi Kohászati Üzemekből valóban egyre fogynak az öreg gépek, berendezések, egyre több üzem válik korszerűvé. Az előbb már említett acélmű modernizálása befejeződött az elmúlt évben, s ami most következik, az lesz a folytatás. Ma délelőtt 11 órakor kezdődött meg a tükörteremben annak a szerződésnek az aláírása, amelynek értelmében 5 év alatt összesen 2 milliárd 49 milliót fordítanak a gyár két új üzemrészének felépítésére. Az összeg két forrásból adódik: 651 millió saját erőből, 1,4 milliárd pedig fejlesztési kölcsönből. Az állam szívesen adja a pénzét ilyen beruházásra, hiszen az építkezés befejezte után hat és fél év alatt megtérül a befektetett összeg. A szerződés mai aláírásával a beruházók, a bank, a kivitelezők megegyeztek abban, hogy a folyamatos öntőművet 1973-ra, a rúd- és dróthengerművet pedig 1975 nyarára felépítik. Ez utóbbi teljesen új üzemegység lesz. A létesítendő acélöntőmü pedig most működő egységeket fog helyettesíteni. A hagyományos technológia néhány fázisát kihagyva, a már „szűk keresztmetszetet” jelentő blokksort megszűntetve, a martinból történő öntéssel közvetlenül állítanak majd elő bugát, azaz to- vábbhengerlésre kerülő acélrudak A feladat végrehajtása tehát — egyelőre még csak papíron — elkezdődött. Az ózdi tükörterem vendégei ma jóleső érzéssel távozhattak, új utak felé indították azt a gyárat, amely matuzsálemi kora ellenére is egyre fia- talabban szolgálja az országot évi 4 milliárdnál is nagyobb értékű termelésével, az ország acélszükséglete egyharmadának előállításával. HORVÁTH KÁLMÁN tőjének a vasúti közlekedés fejlődését ismertető előadásában szinte lépésről lépésre elevenedtek meg a MÁV negyedszázados múltját jellemző változások. Pásztor Sándor MKV igazgató előadása is szinte történelmi hitelességgel elevenítette fel a miskolci tömegközlekedés hét évtizedes fejlődésének mérföldköveit. A program legtanulságosabb része mégis Papp Andrásnak, a KPM Közúti Igazgatóság osztály- vezetőjének szakreferátuma volt, amely a megye úthálózatának fejlődését és jelenlegi állapotát érzékeltette. Az előadás legfigyeiemre méltóbb részlete — a KPM közlekedéspolitikai főosztályának felmérésén alapuló — az a megállapítás volt, amely szerint a megye két és fél ezer kilométeres úthálózatának mindössze 8,2 százaléka felel meg a mai közlekedés támasztotta követelményeknek. Ezzel az aránnyal Borsod — az utak műszaki állapotát és teherbíró képességét tekintve — az országban az utolsó helyen áll. Ugyanakkor amíg hazánk úthálózatának egy harmad része műszakilag megfelelő állapotban szolgálja a közúti forgalom lebonyolítását, megyénk útjain a rendkívül rossz útszakaszok aránya évről évre növekszik. A szinte meghökkentő adatok Yajkó Istvánnak, az autóközlekedés fejlődését bemutató előadásával még szembetűnőbb megvilágításba kerültek. A 3. sz. AKÖV igazgatója többek között elmondotta, hogy amíg a felszabadulás óta megyénk úthálózatának csak 20 százalékát korszerűsítették, addig Borsod mintegy 300 gépkocsiból és motorkerékpárból álló gépjárműállománya 25 év alatt csaknem 54 ezerre emelkedett. Alvó emberek — szunnyadó leikiismeret
