Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

Kohász « * \ a Parlamentben Jól tízeitek a kesztyűk, kosarak Három és iéi iáival több... Vetélkednek a műszakok Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója és a Le­nin-centenárium alkalmából munkaversenyt indítottak a Pamutfonóipari Vállalat mis­kolci gyárában. A verseny legjobbjai között 300 ezer fo­rintot osztanak szét; ebből a műszakiak 40 ezer forinttal részesednek. Nemcsak a fo­nónők, a műszakok között is vetélkedés folyik és részt vesznek a jubileumi munka­versenyben a javítóműhe­lyek, valamint a TMK dol­gozói is. Többet vásároltunk Az elmúlt évben 836 millió forintos forgalmat bonyolí­tott le a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Az idei tervük 880 millió forint. Ma este az Építők irodalmi színpada a vállalat munkás- szállásán tartja idei első be­mutatóját: fél 8 órai kezdet-' tel Karinth-- Frigyes: Bűvös szék és Hans Sach: Ördögöt idéz a diák című egyíelvo- násos vígjátékét mutatják be. Az amerikai hírmagyarázói* ä" Egon Erwin Kischt, a „száguldó riportert” egyszer megkérdezték, mi a véleménye az amerikai lapok politi­kai hírmagyarázóiról. A válasz így hangzott: — Két csoportra oszthatók: egyesek töb­bet írnak, mint ameny- nyit tudnak, mások többet tudnak, mint amennyit írnak. _________________________ Az első két évben elfogó- dott volt a Parlamentben. — Azt hiszem, így volt ez­zel akkor minden új munkás­képviselő. De sokszor eszem­be jutottak a nagyoívasztómű termelési tanácskozásai, ahol a legjobb olvasztárok is arra hivatkoznak: azért nem szó­lalnak fel, mert attól félnek, nem tudják magukat olyan szépen kiféjezni... Feszélye­zett bennünket a sok, előre le­írt, jól stilizált hozzászólás. Jómagam fellégeztem, amikor a múlt évben már jórészt „sutba” került a papír a Par­lamentben is. A viták kötet­len beszélgetésekből alakul­tak. Hámori József városunk fiatal országgyűlési képvise­lője. Az 5-ös számú képviselői körzetben — Tapolcától a Lyukóvölgyig, az Eszperantó tértől a perecesi kisvasúiig — 23 ezer választópolgár szava­zott rá legutóbb. Nem csak a jót tanulják A Parlament szociális és egészségügyi bizottságának tagjaként a múlt évben külö­nösen sokat foglalkozott az if­júság egészségvédelmével, s a vele kapcsolatos nevelési problémákkal. — Nálunk az LKM-ben is rengeteg fiatal dolgozik. Van alkalmam a tapasztalatgyűj­tésre. S meg kell mondanom őszintén: Ha gond van velük, annak egy részéért, mi felnőt­tek vagyunk felelősek. Sok­szor elfelejtjük: az idősebbek­től nem csak a jót tarlulják meg... Az új tanulótörvény megal­kotásakor elmondta ő is a vé­leményét. Beszélgetésünk al­kalmával is hangsúlyozza: — A pedagógusoknak fi­gyelembe kell venniük, hogy gyermekeink idejük nagyobb részét töltik az iskolában, s jószerével többet vannak ta­nítóikkal, mint szüleikkel. Ép­pen ezért kissé furcsa, hogy mégis minden esetben csak a szülői felelősséget hangsú­lyozzuk. Példát mondok: a fiatalkorúak bíróságához még egyetlen pedagógust sem idéz­tek, holott elméletben már el­jutottunk odáig, hogy a fele­lősséget osztottnak tekintsük. Munkás­képviseletek Hámori József üzemvezető a nagyolvasztóműnél. Nem tudja és nem is akarja az or­szággyűlési képviselőt és a kohászt különválasztani. Itt szerzett tapasztalatait a Par­lamentben, az ottaniakat itt gyümölcsözteti. Szóba kerül most is az üzem. A téma or­szágos érdekű: az üzemi de­mokrácia. — Legutóbb — bérfel­osztáskor — összeültünk valamennyien, akik az üzem sorsáért felelősek vagyunk. Munkahelyenként differen­ciáltunk, súlyoztunk, ne­hézségi fok ide-oda, s azt hittük: „oltári jól” felosztot­tuk a bért. Az első két hét után derült ki, hogy a legjobb szándékunk ellenére sem si­került maradéktalanul az igazságos felosztás. Okultunk: munkás-képviseleti csoporto­kat alakítottunk ki az üzem­ben. Most minden problémát először a csoporton belül tár­gyalnak, s a csoport vezetői tolmácsolják véleményeiket, javaslataikat, amelyeket messzemenően hasznosítunk, így tanultunk ismét egy hi­bából. Ebbe már vissza nem esünk... bár lehet, hogy mást, újabbat elkövetünk. így látom én A nagyolvasztó gyárrészleg pártszervezetének csúcstitká­ra, az LKM pártbizotságának tagja. Gyakorta keresik fel „rázós” ügyekben a párttagok. Kérdéseik egyként szólnak a párttitkárhoz, s az országgyű­lési képviselőhöz. — Talán közhelynek hat, ha azt mondom: öröm hallani, milyen aktív figye­lemmel kísérik kétkezi mun­kásaink közéletünket, társa­dalmunk minden dolgát. Hogy mennyire nyílttá, őszintévé vált a légkör, példa rá: György István dokumentumfilmet ké­szített a gyárban „így látom én” címmel. Dolgozókat szó­laltat meg benne a legkülön­bözőbb kérdésekről. Ebben a mi üzemünk egyik lakatosa például felveti: miért van az, hogy — míg korábban minden Kossuth-díj osztásnál helyet kaptak a hengerészek, olvasz­tárok, forrasztárok, bányászok is, — az utóbbi években nem­igen hallunk körükben Kos- suth-díjasokról. S a vélemény valóban elgondolkodtató ... RADVÁNYI ÉVA A miskolci Háziipari Szö­vetkezet 30,5 millió forint be­vétellel zárta az elmúlt évet. Ez a tervezettnél 3,5 millió­val több. Gyermekruhából 15 millió, kötöttáruból 2,5 mil­lió, kesztyűből pedig 5,5 mil­lió forint értékű árut készí­tettek. A legtöbbet tavaly is kötött kesztyűből és fonott kosarakból exportáltak, ezek az áruk több tengerentúli or­szágba is eljutottak. A szö­vetkezet javító, szolgáltató részlegei 9 millió forint be­vétellel járultak hozzá a kö­zös eredményekhez. A szövetkezet 870 tagja kö­zött így most egymillió 300 ezer forint nyereséget oszta­nak fel, amely átlagosan 32 munkanap bérének felel meg. * Még egy megálló... (Agotha Tibor felvétele) Hegyven országban arattak sikert az LKM termékei A maga nemében egyedülálló találkozóra került sor teg- nap este 8-kor a Borsotíot és Miskolcot bemutató rendezvény- sorozat részeként a Fővárosi Művelődési Házban. Megyénk és városunk vezetői felkeresték és beszélgetésre hívták meg a Budapest főiskoláin, egyetemein tanuló borsodi, miskolci fia­talokat. A találkozón mintegy 30 megyei, illetve városi taná­csi, tömegszervezeti vezető és több mint 60, a fővárosban ta­nuló fiatal vett részt. A Fehérvári úti művelődé­si ház az utóbbi napokban egész sor — Borsod és Mis­kolc múltját, jelenét, jövőjét bemutató — tablónak, ma­kettnek, iparművészeti alko­tásnak adott helyet. így az ide érkező fiatalok joggal érezték — egy kicsit haza­jöttek. S hogy szívesen jöt­tek haza, azt bizonyítja, hogy nem sokkal 6 óra után szűk­nek bizonyult a tágas klub­terem. Visszavárjuk tiata jainkat Visszavárjuk Önöket, akár a megyébe jönnek dolgozni, akár máshova, mindenkép­pen azt szeretnénk, ha nem felejtenék el Borsodot — fo­galmazta meg bevezetőjében a találkozó célját Varga Gá- borné. Megyénkről szóló rövid is­mertetője után a fiatalok kérdéseikben a többi között arra kértek választ, hogy diplomájuk megszerzése után milyen elhelyezkedési lehető­ség várja őket szűkébb hazá­jukban. A válaszokból nem­csak a borsodi, miskolci munkaerő-helyzetről, hanem mindennapi gondjainkról, terveinkről és azok megva­lósításáról is tájékoztatót kaptak a fiatalok. — Hogyan támogatják Bor­sod és Miskolc vezetői a pá­lyakezdő képzőművészeket? — tette fel a kérdést az egyik főiskolai hallgató. Tok Miklós elvtárs válaszá­ból kibontakozott a Csabai kapui művésztelep rekonst­rukció utáni képe, majd a be­szélgetés során neves bor­sodi, miskolci képzőművé­szek, grafikusok alkotásairól vitatkoztak. Egy másik fiatal arra kért választ, nem túl utópisztikus-e Miskolc vá­rosrendezési terve? Mikor lesz a városnak vég­re megfelelő rangos múzeu­ma? Mit tettek a vezetők a falu és város közötti szaka­dék áthidalására? A tanácsi vezetők felvázol­ták azt a hatalmas átalaku­lást, amely az utóbbi évek­ben Borsod falvaiban végbe­ment. A termelőszövetkeze­tek túlnyomó része néhány év alatt emelkedett fel, erősö­dött meg. Jelentős eredmé­nyeket értek el a falvak kom­munális ellátásának javításá­ban. Pillanatnyilag a vízellá­tás megoldása a legfontosabb feladat. Ne csak ABC-vel — Nem szabad azonban mindent az új csatornákra, ABC-áruházakra bízni — fűz­te hozzá Varga Gáborné. — A falvak új arculatának ki­alakításában talán még na­gyobb feladat vár a fiatal ér­telmiségiekre, természetesen Önökre is, hiszen reméljük, hogy az itt ülők közül töb­bet köszönthetünk majd me­gyénkben fiatal diplomás­ként. A Hazafias Népfront — az első beszélgetés kezdeménye­zője— a megyei KlSZ-bizott- ság és a Fővárosi Művelődési Ház vállalta, hogy Borsod vezetőinek és az ország kü­lönböző városaiban tanuló borsodi fiatalok találkozóit a tegnap esti sikeres nyitány után rendszeresen megszer­vezik és kibővítik, s me­gyénk neves szakembereit, művészeit is meghívják ezek­re a találkozókra. P. É. (Folytatás az 1. oldalról.) Ma a Lenin nevét viselő 200 éves diósgyőri gyáróriás­ban 638 százalékkal több nyersvasat, 777 százalékkal több elektroacélt, 440 száza­lékkal több martinacélt, 570 százalékkal több hengerelt készárut, 491 százalékkal több vasöntvényt, 341 százalékkal több acélöntvényt, 420 száza­lékkal több kovácsolt-, 1180 százalékkal több húzott- és 1208 százalékkal több csa­varárut gyártanak, mint 1938-ban. Az NSZK-tól Ausztráliáig, a szocialista or­szágokat nem is számolva, több mint 40 országban is­mertek és kedveltek a diós­győri gyár termékei. A gyárt­mányféleségek száma megkö­zelíti az 50 ezret. Milliárdok fejlesztésre E nagyfokú fejlődésben ki­emelkedő szerepe volt a be­ruházásoknak, a fejlesztés­nek. Az első hároméves terv­ben 170 millió, az első ötéves tervben 1 milliárd 700 millió (ekkor épült a nagyolvasztó, a középhengermű, ekkor volt a Martin rekonstrukciója), 1954 és 1957 között 300 millió, a második ötéves tervben 425 millió forintot fordított a gyár fejlesztésre. S most, a harmadik ötéves tervben is olyan beruházások valósultak meg, mint az új elektroacél- mű, a durvahengermű re­konstrukciója, a BEM. S biz­tosított a jövő is: több más fontos beruházás mellett meg­kezdődött az új finomhen­germü építése. Megéri a majdcsak 2 milliárd forintot, hiszen ha elkészül, egymaga több nyereséget biztosít a vál­lalatnak, mint 1968-ban a gyár összes termelő berende­zése. S még egy adat a fejlesz­téshez: 1948 és 1970 között a gyár dolgozói nem kevesebb, mint 45 ezer újítást nyújtot­tak be. Rendelők, üdülők, munkásszállók Nemcsak a termeléssel, az emberrel is törődtek a gyár mindenkori vezetői — foly­tatta az előadó. — Ma már az LKM megfelelő számú és tapasztalaté szakember-gár­dával rendelkezik az óriási feladatok teljesítéséhez. S nem feledkeztek meg a szo­ciális létesítmények fejleszté­séről sem. A gyár szakorvosi rendelővel, 10 rendelőből álló üzemorvosi hálózattal, évente 1100 dolgozó pihenését bizto­sító éjjeli szanatóriummal, 500 személyes munkásszálló­val, ifjúsági klubbal, Fonyód- ligeten, Kacson, Mezőköves­den saját üdülővel rendelke­zik. Milliókat fordít a válla­lat a több ezer lakásból álló lakótelepre is. * Ma délután újabb négy előadásra kerül sor a Tech­nika Házában. Az ózdi szak­emberek az ÓKÜ fejlődését és termékeit mutatják be. Dr. Sziklavári János, az LKM fő- metallurgusa a nemesacél­fejlesztés kérdéseiről, dr. Kárpáti Sándor, a TÜKI fő­mérnöke pedig a Miskolci Kutató Intézet gyártó tevé­kenységéről tart előadást. NYIKES IMRE Megjutalmazták a kiváló népszámlálókat Megyénkben több mint négyezren — túlnyomó több­ségükben pedagógusok — vé­gezték el a népszámlálás munkáját. Mindannyian lel­kiismeretesen oldották meg elvállalt feladatukat, s töb­ben kiváló teljesítményt nyújtottak. Az jutóbbiak kö­zül hatvanhármat — ebből Miskolcon tizenhatot — egyenként 500 forint jutalom­ban részesített a Központi Statisztikai Hivatal. A nép- számlálás munkadíját ők és a többiek is a hónap végéig folyamatosan megkapják. Ördögöt idéz a diák HAZAJÖTTEK

Next

/
Thumbnails
Contents