Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-25 / 47. szám
Az aprilovkai kongresszus A Moszkvától 150 kilométernyire fekvő Aprilovka községben negyven évvel ezelőtt, 1930, február 25-én kezdődött meg a Kommunisták Magyarországi Pártja II. kongresszusa, amelyen a budapesti északi, déli, budai, kispesti, a Budapest környéki, a salgótarjáni, tatai, pécsi, szolnoki, s a mezőtúri kommunisták megbízottai — többségükben ipari munkások és földmunkások — vettek részt. Kun Béla, Szerényt Sándor és Révai József voltak a kongresszus előadói. A március 15-ig tartó kongresszus — hibásan értékelve az itthoni helyzetet — a párt közvetlen céljaként a proletárdiktatúra megteremtését jelölte meg. További tevékenységében azonban helyesen vonta le a pártszervezés, a szakszervezeti és a falusi munka gyakorlatára vonatkozó következtetéseket. A többi közt feladatként határozta meg a legfontosabb ipari nagyüzemekbe való behatolást, a gazdasági harcok szervezését, a szakszervezeti ellenzési munka erősítését is. . A kongresszus idején a KMP elméletileg még nem volt eléggé felkészült ahhoz, hogy a mozgalom minden fontosabb kérdésére helyes választ adjon; a többi közt azért sem, mert e kérdések még a némzetközi kommunista mozgalomban sem voltak tisztázottak abban az időben. Mégis, Magyarországon a KMP volt az egyetlen politikai erő, amely akkor is következetesen harcolt a munkásosztály érdekeiért. ARCKÉPCSARNOK Húsz év a kulisszák mögött + Március 15-én adják át rendeltetésének a Lenin Kohászati Müvek új műszerészüzemét. Az 5 és fél millió forintos költséggel épült létesítmény a vállalat régi gondját oldja meg: a gyár életében egyre nagyobb szerepet betöltő műszereket egy épületben helyezhetik el. Az új műszerészüzemhez korszerű szociális létesítmények — öltözők, fürdők stb. — is tartoznak. (Ágotha Tibor felvétele) Büntetlen tolvajok Az esti autóbusz hering-zsúfoltságában akaratlanul is fültanúja vagyok két vállalati tisztviselő társalgásának. — Félek a holnaptól — kezdi egyikük. — Egész napos értekezlet lesz. El kell szenvedni azt a sok süket dumát... Bíráló megjegyzésével más vállalatokat, intézményeket is lehetne illetni. Mert sajnos, ismét elszaporodtak — Majakovszkij szavával élve — az önagyonülésezések, a se vége, se hossza értekezletek. (Ha feleslegesek, ezt a rendezőik valószínűleg érzik is, 's bizonyára ezért adnak más-más nevet nekik. Hol ankétnak, hol szimpozionnak, vagy — urambocsá’ — munkaebédnek titulálják a megbeszélést.) Értekezletre természetesen minden munkahelyen szükség van, ahol kisebb-nagyobb kollektíva véleményét igényli egy- egy, vagy több probléma megoldása. S a legfőbb bajt nem is a megbeszélések száma, hanem ezek időtartamának az indokolatlan hosszúsága jelenti. A hangsúly végett megismétlem, hogy az indokolatlanul hosszú ideig tartó értekezletek, viták elítéléséről van szó. olyanokéról, amelyeken a lényeget például egy óra alatt isx meg lehetne határozni, ehelyett azonban három-nt_ gy több órán át is kavarog a „sok süket duma”. De hát kik miatt nyúlnak el, „sikerülnek” a kelleténél hosszabbra — s ennek következtében fulladnak közönybe — a több részvevővel zajló megbeszélések? A frázisszónokok, a szócséplésen kívül máshoz, hasznos dologhoz kevésbé értők miatt. Akik azzal a céllal szólalnak fel minduntalan, hogy a fontosságuk látszatát keltsék, — ha már a munkájuk alapján éppenséggel könnyen nélkülözhetők lehetnének. Magam is több példányát ismerem a szóban levő mellé- beszélőknek. Egyiküket néhány hete figyelhettem meg egy vállalat jól induló munkaértekezletén. Ötvenkét részvevő előtt összesen 32 percen át beszélt —, de nem mondott semmit. Hozzászólása pedig tele volt effajta kifejezésekkel: „a mechanizmus szellemében”, „a szocializmus végső diadala érdekében” stb. . A falakon leltári számoktól tarkított hatalmas busófejek vicsorognak. A fogason János vitéz piros nadrágja, s mellette egy éjfekete, molyrágta csinovnyik-köpeny. — Húsz évvel ezelőtt jöttem ide dolgozni —mondja Föve- nyessy Kornél, a Miskolci Nemzeti Színház jelmeztárosa. — Minden bemutatásra kerülő darabot végignézek: van- nek-e hozzávaló ruhák a raktár sok ezer'jelmeze között. Ha nincsenek, akkor újakat csináltatok. A kis padlásszoba falait megsárgult színházi plakátok borítják. — Nekem legjobban a Háború és béke tetszett — vág az örök kérdés elébe. — A tv-ben is láttam, de fekete-fehéren a ruhák nem érvényesültek. Tizenkétezer ruha gondviselője, s az elmúlt századok divatjának alapos ismerője a hófehér szakállú jelmeztáros. A nézőtéren csattanó taps felhallatszik a szobájába. — Második felvonás, színre „lépnek” a zsipóros menték... — jegyzi meg halkan. SZ. L Textilesek Pesten A szalag elkapta a kalapácsot.., A baleset oka: szabálytalanság Munkavédelmi szemlére készültünk az LKM nagyolvasztó tyárrészlegének néhány üzemébe. Indulás előtt a tavalyi élesetekről érdeklődtem a munkavédelmi előadó szobájában. Megtudtam, hogy az ezer főre jutó balesetek száma a tavalyiét« 6-ról 8,2-re emelkedett, az egy főre jutó gyógyulási lapok száma pedig 18,8-ról 26,2-re, s meghaladta a vállalati itlagot. Arról beszélgettünk éppen, hogy milyen szerepe volt bben a mulasztásoknak és szabálytalanságoknak, a külön- iöző előírások be nem tartásának, amikor csörgött a telefon, így izgatott hang azt jelentette, hogy a gyárrészleg érctö- nörítő üzemeben valószínűleg súlyos baleset történt. Csak éppen egyetlen konkrét javaslatot sem tett arra, hogy mit csináljon a vállalat, s mit szándékozik ő maga cselekedni az általa fennen hangoztatott szellemben és ügyért. Megfigyelhető volt, hogy a munkatársai nem is ügyeltek rá, úgy látszik, jól ismerik, s a felszólalása alatt olyan traccs- partit rendeztek, amilyennek általában presszóban lehet tanúja, vagy részese ,az ember. (S ezzel komolytalansággal is tarkítódott az értekezlet.) Nyilvánvaló, hogy a szereplés alkalmával mindig és mindenáron rafináltan élő „lózunggyár” miatt nem juthattak elegendő szóhoz azok, akiknek több hasznos mondanivalójuk, lett volna. Lopott tehát, a nálánál érdemesebbektől ellopta a lehetőséget, s az ötvenkét fős' kollektívától éllopott — egy főre számítva — csaknem, 28 órát, azaz három és fél munkanapnyi időt, amelyet akár munkával, akár pihenéssel tölthettek volna el. S hány ilyen büntetlenül garázdálkodó tolvaj van a vál- lalatfojy, a várps,,v^a^ intézményénél? Az idő pénz -^-fogalmazódott annak Idején a tőkés világban, s ott most is érvényt szereznek a megállapítás igazának. Nemrég olvastam, hogy az egyik nagy francia újság főszerkesztője például állva tartja az értekezleteket, hogy ezzel elejét vegye a szópazarlásnak. Mi sem rendelkezünk felesleges, elfecsérelhető idővel. Meg kell tehát fékeznünk az időtolvajokat Nincs ellenük a törvény szigorával alkalmazható szankció, — de van minden értekezleten elnök, akinek joga van félbeszakítani őket. Élni kell e joggal — kötelességszerűen. Mindannyiunk érdekében. ■ TARJÁN ISTVÁN 30RKIJ — LENINRŐL 21. A világ dolgozó népének vezetője Az előbb még feszesen gördülő, több mint fél méter széles és 32 méter hosszú futószalag most ernyedten, elvágva hever a görgőkön. Az ember, akit pár perccel ezelőtt halálos szorítással fogott, s húzott volna beljebb, a biztos halált jelentő vasak közé, mór nincs itt. Izgatott szemtanúk magyarázzák, hogyan történt a baleset, s hogy Csendi István lakatosnak csak a jobb keze sérült meg, most vitte el a mentő. Felmegyünk a vércseppek- pekkel borított lépcsőn. — Mit akart itt Csendi csinálni? — kérdezi Skarupka István, a vállalat munkavédelmi osztályának helyettes vezetője. — A szalag a merevítő dobra tapadt zúzaléktól ferdén szaladt. Csendi a zúzalékot akarta leverni egy két- kilogrammos kalapáccsal. A szalag elkapta a kalapácsot... — Tehát ment a szalag? — Igen. Üresjárásban. A művezetői irodában öten- hatan lehetünk. Itt vannak azok is, akik látták a balesetet vagy részesei voltak bekövetkezésének. Amikor megszólal a telefon, s a kórházból valaki közli, hogy Csendi Istvánnak a törésen kívül valószínűleg nem lesz komolyabb baja, feloldódik a feszültség. A két szalagkezelő, Bemáth Zoltánná és Török Jánosné adja elő a történteket. — A porszalag félrehordott. Ezt jelentettem Szabó Balázs művezetőnek. Ö G. . Nagy Dezső lakatos csoportvezetőnek szólt, aki Csendít bízta meg a munka elvégzésével. G. Nagy Dezső: — A bunkerba küldtem, hogy ott igazítson a szalagon. Ki gondolta volna, hogy nem oda megy ... Skarupka István behozatja a berendezés kezelési utasítását, amelynek 5. pontja egyértelműen kimondja, hogy Május végén Jugoszláviába indul a Miskolci Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat és a Miskolci Szénbányák Vállalat dolgozóinak egy csoportja. A csoport Ljubljanán és a Dinári Alpokon keresztül Ma délelőtt a pamutfonóipari gyárak műszaki konferenciájára Budapestre utazott — Molnár József gyárigazgató vezetésével — a miskolci pamutfonó üzem 23 vezető műszaki szakembere. a mozgó szalagon semmiféle javítást vagy tisztítást nem lehet végezni. Ugyanígy intézkedik a hivatalos munka- védelmi utasítás 420. pontja is, amelyet nemrégiben Csendivei is ismertettek. Teljesen világos tehát, hogy szabálytalanság történt. Valaki a fülembe súgja: — Kész csoda, valósággal öttalálatos a lottón! Amikor kivettük a kezét, nem akartuk elhinni, hogy mozgatni tudja az ujjait.. Visszafelé kísérőim elmondják, hogy ez már a negyedik hasonló baleset az elmúlt tíz évben itt — Hamarosan munkavédelmi konferenciát tartunk a vállalatnál — mondja Skarupka István. — Úgy érzem, szükség lesz rá. Bizonnyal. Ám azt is tudni kell, hogy jó rendszabály, szükséges utasítás van most is elég. De ezek mit sem érnek, ha nem tartják be őket. Mint például Csendi István esetében. NYIKES IMRE érkezik szálláshelyére, a festői szépségű Porecsbe. Innen kirándulnak Rijekába, majd autóbusszal bejárják az Adria partjának e szakaszát. Programjukban szerepel egy tengeri hajókirándulás is. Két tonna gombóc A hét elején nagyobb mennyiségű hűtött áru érkezett az Országos Hűtőipari Vállalat miskolci tranzitraktárába. Kaptak hét tonna Vegyesfőzeléket, négy fonna tá- sakoli lecsót és egy tonna zöldbabot, valamint a keresett kocsonyahúsból ezer és a különlegességnek számító szilvásgombócból kétezer kilogrammot. A beérkezett hűtött áru- mennyiséget folyamatosan szállítják ki a boltokba. — Hm-hm — mondta hunyorogva és nagyot kacagott. — Nagyszabású és káprázatos! Hogy nagyszabású legyen, azt nem ellenzem, de vajon ilyen káprázatos is lesz? Saját professzoraink nincsenek ebben a szakmában, a burzsoák pedig olyan történelmet fognak bemutatni, hogy ... Nem, most nem szabad ilyenbe kezdenünk. Még várnunk kell három, öt évecskét. És így panaszkodott: — Egyáltalán nincs időm olvasni! Nyomatékkai és több ízben hangsúlyozta Gyemjan Bednij munkájának agitációs jelentőségét, de így vélekedett róla: — Kissé nyers. Az olvasó után kullog, pedig kicsivel előtte kellene haladnia. Majakovszkijról bizalmatlanul, sőt ingerülten nyilatkozott. — Kiabál, mindenféle torz szavakat talál ki, és valahogy nem sikerül neki: szerintem nem sikerül, és kevéssé érthető. Mindent szétszór, nehéz olvasni. Tehetséges? Sőt nagyon? Hm-hm, majd meglátjuk! De nem gondolja, hogy nagyon sok verset írnak? A folyóiratokban egész gidaiakat töltenek meg a versek, és csaknem naponta jelennek meg újabb kötetek. Azt feleltem, hogy a fiatalság ilyen időkben természetesen dalra vágyik, és hogy véleményem szerint köny- nyebb dolog közepes verset írni, mint jó prózát, s a vers kevesebb időt kíván: ráadásul nagyon sok emberünk van, aki kitűnően tanítja a verstant. — No, hogy verset írni könnyebb a prózánál, azt nem hiszem! Nem tudom elképzelni! Még ha megnyúznának, se tudnék két sort írni — mondta és elkomoro- dott. — Az egész régi forradalmi irodalmat el kell juttatni a tömegekhez, az egészet, ami csak nálunk és Nyugat-Európában van. Orosz volt, de sokáig élt Oroszországon kívül, ezért figyelmesen vizsgálgatta saját hazáját, amely távolról színesebbnek, ragyogóbbnak látszott. Helyesen mérlegelte az ország potenciális erejét, a nép rendkívüli tehetségét, mely még alig nyilatkozott meg, még nem rázta fel nehéz és nyomasztó történelme, de ez a tehetség a fantasztikus orosz élet sötét háttere előtt mindenüti aranycsillag- képt ragyog.. Vlagyimir Lenin, e világ nagy és igaz embere meghalt. Halála nagyon fájdalmasan sújtotta mindazok szivét, akik ismerték nagyon fájdalmasan! A halál komorsága azonban még nyomatékosabban hangsúlyozza a világ előtt, milyen jelentős személyiség volt: ő volt a világ dolgozó népének vezetője. S ha az ellene irányuló gyűlölet felhője, a neve körül terjengő hazugság- és rágalomfelhő még sűrűbb volna is, az sem számítana: semmiféle erő nem hortiályo- síthatja el annak a fáklyának a fényét, amelyet Lenin emelt magasra e tébolyult világ fojtogató sötétségében. Rajta kívül nem volt még senki, aki ennyire méltó volna a világ örök emlékezetére. Vlagyimir Iljics meghalt. De élnek elméjének és akaratának örökösei. Élnek és olyan eredményesen dolgoznak, mint ahogy senki sem dolgozott még soha, sehol a világon. (Vége.) Porecsbe, Rijekába
