Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

Amikor az eladó vásárol „Egyszerűen felháborító...^ Először valamennyien meghökkentek. Volt, aki tapintato­san tiltakozott, másuk rosszat sejtve kitértek a válasz elő’. De legtöbben mégis kertelés nélkül, nyíltan elmondták vé­leményüket. Volt miről: a pultnak két oldala van és olykor az eladó is vásárolni kényszerül. — Rossz érzés bemenni egy boltba. Unalom és közömbös­ség fogadja az embert. Szinte mindig futkos a hátamon a hideg, mert a kiszolgálás a legtöbb helyen kritikán aluli — T. B.-né mondta ezt. aki másfél évtizede kereskedő. Mindenki tudja, az érdek­lődő vevőt a legtöbb üzlet­ben eleve barátságtalanul fo­gadják és rendszerint csak annak vám becsülete, aki töb­bet vásárol. Különben min­den kereskedelmünk íratlan szabályai szerint történik: kell — nem kell; tetszik — nemtetszik? — Jó napot! lünk. Nekem például akkor mondjak, hogy ez vagy az nincs, ha. nem tudom ponto­san megmagyarázni, mit sze­retnék. Türelem kérdése. És amikor reggeltől estig kell ugrálni valakinek, az is el­fogy Arról már kevésbé esik szu, hogy rendszerint a vevő is fá­radt és az ő türelmének is határa van. o B. S. boltvezető, aki csak­nem harminc éve dolgozik a kereskedelemben, a panaszok okát inkább a szakma lebe­csülésében látja. gét vagy tűri a kiszolgálta­tottságot. & — Megmondom őszintén, sokszor legszívesebben hátat fordítanék és messzire elke­rülném egyik-másik üzletet — vallja E. J.-né boltvezető-he­lyettes. — Húsz év alatt meg­tanultam, hogy szólni sem érdemes. Egy fecske nem csi­nál nyarat. Ráadásul ez a mosolycsekk is olyan, mint egy rágógumi, amit sohasem nyelünk le. De miért is kell erőltetni a mosolyt? Talán éppen azért, mert vá­sárlás közben a kereskedőnek is jólesik, ha rámosolyognak. LAHUCSKY PÉTER if. Ez a „vegykonyha” a Borsod megyei Hús­ipari Vállalat miskolci központjában talál­ható. „Főszakácsai” — Varga Jánosné és Ko­vács Istvánná, laborteóhnikusok. A vasgyári pácüzem új termékeinek minőségét éppúgy mindennapos laboratóriumi vizsgálattal el­lenőrzik, mint a megye valamennyi húsipari termékéből ideérkező mintacsomagokat. (Ágotha felv.) Kommunista szombat Jubileumi vállalás a December 4. Drótművekben Zs. J.-né pénztáros, ti­zenhat éves szakmai múltjá­val is ennék a „szokásnak” esett áldozatul. — Minap vettem egy 69 fo­rintos lamé anyagot — sorolja méltatlankodva. — Mondták, áztassam be. A második mo­sás után mégis teljesen tönk­rement. Később ügy fogadtak a boltban: „Nagyon sajnál­juk. Ebből az anyagból há­romezer métert adtunk el és ön az egyedüli, aki reklamál. Nem érünk rá foglalkozni vele.” ... Hát válasz ez? Nem. Csupán a szokás ha­talma, mert mindenki hajla­mos elfelejteni, hogy a mi vásárlóink nem unatkozó Rotschildok. © T. L. fiatal elárusító azon­ban másképp látja a dolgot. — Ne higgye, hogy minden eladó ilyen. A legtöbben csak akkor ingerültek, ha fárad­tak, idegesek. Ügy, mint ná­A Szentpéteri kapuban lakó egyik olvasónk hívta fel a napokban figyelmünket a lakótelep utolsó toronyháza és a drótgyár közti területen levő körülkerítetten gödörre. — Ezt a munkát szeretni kell. Az eladás mindig na­gyobb türelmet kíván a vá­sárlásnál, mert valamennyien idegesek vagyunk. Csak a rossz kereskedő tölti ki dühét a vevőn, ha előtte mások fel­bosszantják. Persze manap­ság egyre többen csak azért választják ezt a pályát, mert nem tudnak máshol elhelyez­kedni. — Éppen tegnap történt — fűzte hozzá SZ. J.-né pénztá­ros. — Az egyik kolléga szinte ráförmedt a vevőre: „Tessék már abbahagyni, ma éppen eleget dolgoztam, semmi ked­vem csevegni magával!”... Egyszerűen felháborító. Bár nem mondom, a mi boltunk­ban is van akinek fogalma sincs, miért dolgozik közöt­tünk, s ráadásul az árut sem ismeri. így aztán, ahol nem ismernek, inkább be sem me­gyek ... És mit tegyen, akinek nincs megfelelő ismeretsége? Vá­laszthat: vagy lenyeli a mér­betonoszlopostól — valakik elvitték.) Reméljük, hogy az Üt-, Vasútépítő Vállalat ha­ladéktalanul hozzálát a mun­kához. A hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójára hirde­tett munkaversenyben har­minchét brigád vesz részt a December 4. Drótművekben. Célul tűzték ki az egyes kollektívák, hogy a termelés növelését kétharmad részben Üléseznek a kertészek Ma délután két órakor Miskolcon, az Avas különter­mében ülésezik a Kertészeti Egyesülés elnöksége. Az or­szágos szervezet 42 elnökségi tagja megválasztja az egye­sülés szakbizottságát és azok vezetőit. Szóba kerül az or­szágos virágkötészeti verseny is, melyet augusztusban, Sze­geden rendeznek meg. Az értekezlet részvevői szombaton délelőtt a Mis­kolci Kertészeti Vállalat üvegházaiba látogatnak eL a termelékenység javításával érik el, s vállalták, hogy ma­radéktalanul teljesítik az ex­portterveket. Jubileumi fel­ajánlásaik között szerepel kommunista szombatok szer­vezése, az egyes üzemrészek csinosítása, a gyár környéké­nek parkosítása is. Mirelit kocsonyahús, töltött káposzta Hűtött áru érkezett A héten nagy mennyiségű hűtött áru érkezett az Orszá­gos Hűtőipari Vállalat mis­kolci tranzitraktárába. Kap­tak kocsonyahúst, leveszöld­séget, karfiolt és lecsót, ösz- szesen körülbelül hétezer ki­lót. A keresett töltött káposz­tából és gesztenyemasszából öt-ötszáz kilót sikerült bésze- rezni. Ezenkívül raktáron van három mázsa elsőosz­tályú Lio kávé is. Bekerítik a® életveszélyes vízgyűjtő gödröt Hány emberes Ön? — kérdezte egyik írásában kitűnő humoristánk. Tréfásan hangzik a kérdés, pedig riasztó jelenségre hívja fel a figyel­met. Arra, hogy ki-ki — beosztásától és összeköttetéseitől füg­gően — csak néhány embernek mondhatja meg a vélemé­nyét anélkül, hogy a bátor kritikával saját állását, vagy leg­alábbis nyugalmát kockáztatná. Vonatkozik ez sajnos azokra is, akik nem saját érdekükben, hanem a közösségért, a köz­vagyonért emelnek szót. A törvénysértők, mulasztók, hatalmaskodók első reakciója ugyanis nagyon sokszor az, hogy felderítik, ki panaszkodott a felsőbb szervnél, a népi ellenőrzésnél, a kereskedelmi fel­ügyelőségnél, vagy bárhol másutt. Megjegyzik maguknak az illetőt, s mihelyt lehetőség kínálkozik rá, visszaütnek. Persze, ravaszul Néhány példa a népi ellenőrzés múlt évi tárából: B. I. égés a* ségügyi dolgozónő munkaügyi szabálytalanságra hívta fel a népi ellenőrök figyelmét. A NEB közbenjárására az illetékes munkaügyi döntőbizottság megvizsgálta ugyan a panaszt, de ezzel párhuzamosan meg is fenyegették B. I.-t, ha nem visz- szakozik, akkor rövidesen felcserélheti fehér köpenyét sötét­kékre. Magyarán: áthelyezik takarítónőnek. A járási ügyész­ség közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a bejelentő elkerülje a retorziót. A vállalat igazgatója orvosolta ugyan azokat a hibákat, melyeket L. Gy.-né — a társadalmi tulaj­don védelmében — szóvá tett, de ugyanakkor fel is mondott a dolgozónak. L. Gy.-né is jogvédelmet kért és kapott. „Saját érdekében mondjon fel!” — javasolta a csoportve­zető annak a dömperesnek, kinek csupán annyi volt a bűne, hogy szóvá tette: a vállalat eszközeit egyesek magáncélra használják. (Köztük a haragos csoportvezető is.) Az említett bejelentők védelmében természetesen kiállt a NEB. És így tesz ezután is. (A második negyedévben ismét megvizsgálják, mi lett a sorsa azoknak, akik a népi ellenőrzés segítségét kérték.) De vajon ki áll ki azokért, akik például termelési tanácskozáson, vagy más helyi fórumon mondják el kritikájukat? Fájdalmas, mégis meg kell mondanunk: sokszor A körülbelül húsz méter hosszú és tíz méter mély gö­dörben pillanatnyilag egymé­teres víz van, amelyet jég­páncél borít. A környékbeli gyerekek — hiába a szülői figyelmeztetés, fenyegetés — ide járnak csúszkálni, kor­csolyázni. Amint megkezdő­dik az olvadás, két-három méter magasra emelkedik a gödörben a víz. ezért a szü­lők joggal féltik gyermekei­ket. A városi tanács tervosztá­lyán megtudtuk, hogy az 1966-ban, az Üt-, Vasútépítő Vállalat által kiásott gödör a csapadékvíz gyűjtésére, illet­ve kiszárítására szolgál. Ter­mészetesen csak ideiglene­sen, hiszen — igaz, hogy fél­éves késéssel — májusra be­fejezi a vállalat az esővíz­gyűjtő csatorna építését, s ekkor betemetik a szikkasz­tógödröt. Kz persze nem nyugtatja mm, a szülőket. A tervosztály vezetője felhívta tehát az Üt-, Vasútépítő Vállalatot, hogy azonnal kezdjen hozzá a gö­dör ismételt bekerítéséhez. (Az egyszer már elkészített Merítést ugyanis — drótostól, Sose halunk meg! Éjfél után a duhaj Elefántovics részegség­től kábultan nézett körül a lassan kiürülő Korona-kávéházban, és miközben reszkető kézzel nyúlt ismét a pezsgőspohárhoz, meg­maradt józan eszén hirtelen átvillant az ár­vakassza, amelynek tartalma ilyen mulatá- soktól csappant meg az utóbbi időben. Az is eszébe jutott, hogy reggel jönnek az urak rovancsolni és másnap sok dolga lesz Ele­mér bácsinak, a tiszti főorvosnak, amíg be- számíthatálannak nyilvánítja, nehogy felelni kelljen a hiányzó pénz miatt. Mindettől kissé elkomorodott, de aztán kezének mozdulatá­val elhessegette rosszkedvét. Selyemzsinór­ján lógó monokliját szemébe csippentve in­tette magához a cigányt, belerúgott a nagy­bőgőbe és elkiáltotta: Sose halunk meg! így volt ez valahogy Herczeg Ferenc re­gényeiben abban a Ferenc József-i világban, amelyet oly dicstelenül lőtt szét Princip el­dördülő revolverének piciny golyója Sza­rajevóban. De valahogy úgy érzem néha (sőt egyre többször), hogy a monoklis Elefánto­vics — mintha feltámadt volna. Ha nem is mint ősei földjének megmaradt parcelláit el­mulató dzsentrigyerek, aki mert baja van, hozzányúl a közpénzhez is, hanem napjaink fiataljaként, aki egyre többet iszik és egyre kevesebbet gondol a holnapra. Jártamban-keltemben, itt Miskolcon is, a késő esti órákban egyre több fiatalt látok nyakló nélkül inni — hála az egyenjogúság­nak, nőket is! — mégpedig munkanapon, amikor másnap reggel dolgozni kell. Paza­rolják nemcsak a pénzüket, hanem az egész­ségüket is, mert ha így folytatják, negyven­éves korukban éppen olyan idióták lesznek, mint dicstelen elődjük, Elefántovics úr. És pazarolja az ilyen fiatal — legfőképp — va­lamennyiünk pénzét, a közpénzt, a közösség tőkéjét, amiből fizetik és mert többet iszik, mint dolgozik, részegen, rosszul dolgozik. De reméli: ha kábultan állít be a munka­helyére, az üzemi orvos, azzal küldi a kör­zetihez, hogy neurosis exhaustiva, és tálán az jóváhagyja. És miután ebben bízik, nyu­godtan belerúg a korszerű nagybőgőbe: a dzsesszorgonába, hiszen nem lesz semmi baj, amíg beteglapra megy, mások építik tovább a szocializmust, de addig is: i Sose halunk meg! MÁTÉ IVÁN senki. Pedig az önhatalmúan bíráskodó, bosszúálló csoport- vezetők és társsuk hatalmát a meghunyászkodás, elvtelenség táplálja. Aki ma meghunyászkodik, az holnap maga is támo­gatókra szorulhat. S akkor jó lesz éreznie, hogy tulajdonkép­pen „sokemberes” ő, mögötte áll minden jóérzésű munkatárs, egy nagyobb kollektíva. BÉKÉS DEZSŐ Záhonytól a BÉM-ig (Tudósítónktól.) A sajókeresztúri Borsodi Ércelőkészítőmű anyagszük­ségletének folyamatos bizto­sítására február 5-től négy, egyenként 50 teherkocsiból álló, úgynevezett fordaszerel­vényt tart forgalomban a MÁV miskolci igazgatósága. Egy-egy szerelvényen a Szovjetunióból érkezett, por­alakú, koncentrált és a dara. bős algó ércből körülbelül 1500 tonnányi mennyiséget szállítanak Záhonytól a BÉM-ig. A kocsik kihaszná­lása végett, a megüresedett szerelvényeket Nyékládházán kaviccsal rakják meg, s azt a MÁV debreceni igazgató­sága területére továbbítják. O. L

Next

/
Thumbnails
Contents