Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
a miskolciaké a szó „NAGY FRÖCCS”! Színhely: Kilián lakótelepi buszmegálló. Idő: reggel fél nyolc. Sokan álldogálunk, várakozunk a buszra. Az úttest latyakos, esik az eső, tócsákba gyűlt a víz. Szóval, ideális fröccsöntő állapot. Nemsokára kápánk is, méghozzá „nagy fröccsöt!” Egy személygépkocsi robog el nagy sebességgel, Szerkesztői üzenetek PINTÉR ERNÓNÉ, KUN BÉLA UTCA: Kérjük kedves olvasónkat; hogy gyermekkocsija megjavítása ügyében keresse fel szerkesztőségünket. CSECSEMOINGECSKÉT KERE° Sö LEVÉLÍRÓNKNAK ÜZENJÜK: Kisinget, réklit, pelenkát — egyszóval csecsemőkelengyét — korlátlan menyiségben vásárolhat a gyermekruházati boltokban, a Centrum Áruházban és az ABC-áruházakban, TANÁCSTALAN JELIGÉRE: • Tanácstalanságát nem nagyon értjük. Köztudomású, hogy a közös gyermek .eltartása mindkét szülőnek kötelessége. A bíróság nem havi 150 forintot ítélne meg — amennyit a férje kér —, hanem többet, havi átlagkeresete 20 százalékát. Visszamenőleg azonban csak hat hónapra érvényesíthetnek önnel szemben tar- tásdíjat. Tanácsunk: ne várja meg .hogy pereljék, s ha már eddig nem tette, legalább ezentúl; fizessen rendszeresen. Hol van — hol nincs Az NDK vegyiparának termékei népszerűek hazánkban. A Bölovit tartós fénye azonban csak akkor felel meg a célnak, ha időnként újra bevonjuk vele a parkettet, különben siralmas lesz az állapota. De a Bölovit gyakorta eltűnik az üzletekből, s hosszú ideig nem kapható. Használatáról így akarják leszoktatni a háziasszonyokat? Eredményes módszer, mert ilyenkor én is elhatározom, hogy csak egyszer legyen pénzem a parkett felgyaíul- tatására, soha többé Bölovi- tot! De addig?... Kérdi: Zs. Viktorné A Bölovit nem hiánycikk. Állandóan kapható azokban az üzletekben, ahol megrendelik azt a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalattól. megelőzve az autóbuszt, a vezető irgalmatlanul tapossa a gázt és jön a zuhi. A várakozók ruhájára. Van, aki szitkozódik, egy nő elsírja magát. Jobb nem is beszélni róla, hogy néztünk ki: sáros, fekete foltos ruhában, harisnyával szégyenkeztünk be a munkahelyre. Kedves gépkocsivezetők, nem lehetne óvatosabban közlekedni, vigyázni, hogy a gyalogosok ruhája ne menjen tönkre egy-egy nagy fröccs miatt? Kun Pál, III., Dorottya u. 1. Lehet róla vitázni Harmadik gyermekemet várom a tavaszon. S mint ilyenkor lenni szokott, a babakelengye már most foglalkoztat. Ismert és olcsón kapható a vatélines pólyabetét, amely nehezen bár, de kiszorította a tolipólyát. Sokkal jobb annál, mégis már elavult ez is. Könnyen tisztítható habszivacs pólyabetéttel kellene helyettesíteni. A pólya a legnagyobb gondosság mellett is átnedvesedhet. A vatelin sokáig szárad, meg „illatos"’ is lesz, s ez gusztustalan és egészségtelen. A habszivacsnál ismeretlenek a vatelin e hátrányai: tudomásom szerint jó meleg, amellett jó lég- áteresztő, a baba nem fülled bele. Én máris vennék pólyabelsőnek sima felületű, lehetőség szerint fehér, két és fél centi vastag 120x35 centiméter méretű habszivacsot, csak tudnám, hogy hol? — írja Farkas Józsefné. (Megérdeklődtük; jelenleg sehol sem kapható a városban. De nem is biztos, hogy egészségügyi szempontból megfelelne. Ugyanis a habszivacs szigetel. Kérdezze meg az orvostól, ajánlatosnak tartja-e használatát. A szerkesztőség.) Nem házi büntetés volt Vári Ferenc, a DIGÉP MEO* részlegének dolgozója szerkesztőségünkhöz küldött levelében elpanaszolja, hogy egy vezér- igazgatói rendelet miatt házi büntetésben részesült. Mivel MÁV arcképes igazolványát január 7-én érvényesítette, 24 forint büntetést kellett fizetnie. Annak ellenére, hogy a 400 Ft érvényesítési díjat készpénzben fizette be. „A nagy többség havi 50 forintos részletekben törleszti a 400 forintot. A fizetés így áthúzódik a következő év első öt hónapjára is. Mégsem büntetik meg őket, nem számítanak fel nekik késedelmi kamatot. Velem miért fizettettek büntetést?** — kérdezi levelében. A gépgyár illetékes osztályán kértünk felvilágosítást Vári Ferenc ügyében: A dolgozók kedvezményes MÁV arcképes igazolványát minden évben október 1-től december 31-ig érvényesítik. Ezt MÁV-rendelkezés is előírja. a vezérigazgatói rendelet is erre épül. így mindenkinek három hónap áll rendelkezésére, hogy eldöntse: akar-e igazolványt, vagy sem. Egy-egy ilyen akciónál mintegy 15 000 vasúti igazolványt kell „feldolgozniok” az ebben az időszakban csak ezzel foglalkozóknak. Aki ezt az időszakot nem használja ki, s január 1. után jut csak eszébe, hogy neki vasúti igazolvány kellene, már csak készpénzben fizethet, s mivel az érvényesítés most már plusz munkát jelent, igazolványonként 6 forint késedelmi díjat fizet. Ötven fillérért egy vödör víz K. Dezső, Bódva utcai lakos a maga, s az egé3Z Csorba-telepi cigányság panaszával fordult lapunkhoz. Kérte, segítsünk rajtuk, mert a telep egyetlen kútja elromlott, s hetek óta csak úgy jutnak vízhez, ha igen távolról hordják, vagy egy kertésztől pénzért veszik. Felhívtuk az I. kerületi Tanács építési és közlekedési csoportvezetőjét, aki megígérte, hogy segíteni fog. Hétfőn délután a helyszínen jártunk, s személyesen is tapasztaltuk, hogy a kutat máris megjavították, de a Köztisztasági Vállalat FD 3&—07 számú nagy vízszállító kocsija még mindig naponta háromszor is visz friss vizet. Ha van pénz Az autóbuszon — útban a telep felé — több utast is megszólítottunk: — Igaz, hogy a kertészék pénzért adták a vizet? — Igen, pénzért adták. Egy vödörrel ötven fillérért, vagy egy forintért, attól függően, hogy mikor milyen volt a hangulatuk ... Pénz nélkül még akkor sem adtak, ha a kisgyermekünkre akartunk pelenkát mosni. Érdem szerint A kertészék már ember- emlékezet óta a telep lakói. Nyáron néhány család számára munkát adnak és friss áruval is ellátják a telepet. A vizet is az így kialakult kapcsolataik alapján mérték. — Nekünk ingyen adták — mondja B. Géza és a felesége. — Valóban pénzért adták a vizet, de nem érdemlik meg, hogy vizsgálja őket — hangzik egy másik vélemény. — Leginkább a szegény cigányoknak adták pénzért, azoknak, akik a telep végén laknak. Volt, akinek barátságból ingyen adták, de olyan is volt, akinek nem merték pénzért adni — állítja egy asszony. A gyerekek: —Pénzért vettem én is ... Mi is fizettünk... Bácsi, a testvérem is fizetett. A szülőkhöz is bekopogtattunk. A válaszok itt is egyértelműek voltak: — Igazat mondott a gyerek. Sokan a telepi fuvaros özvegyéhez, B. Gábornéhoz jártak, mert ő mindig szívesen és ingyen adott, mások még messzebbről, a fonodából hozták a vizet. Fenyegetés • A 64 éves kertész egész családjával: feleségével, 35 éves, nőtlen, otthon lakó mérnök fiával, s 15 éves gimnazista lányával együtt fogadott. — Nem vagyunk kötelesek ingyen vizet adni ennek az egész telepnek — mondja a kertész. — Nem tagadom, én valóban kértem pénzt — hangoskodik az asszony —, de csak újév napján, babonából. — Arammal működik a kút, így az üzemeltetés pénzbe kerül — érvel a mérnök fiú. Mutatja a kutat, de négy- szemközt még meggyőzőbb akar lenni: — Nézze, nem ajánlom, hogy ezt a dolgot megírja, mert mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megtáncol tassük magét! BUDAY GYÖRGY Az üveget várják a Szentpéteri kapuban Február végére készül el a szó lgáltatóház A Szentpéteri kapuban, a toronyház tövében felépült szolgáltatóház átadása az eredeti, november 30-i határidővel szemben előreláthatólag február végére húzódik el. A határidő-módosítás magyarázataként a BÁÉV az Országos Szakipari Vállalatra hivatkozik, amely hónapok óta késik a nagy méretű üvegtáblák szállításával. Az ORSZAK 1969. szeptember 10-re ígérte az ötver; darab, 6— 8 négyzetméteres, hőszigetelő, dupla üvegtábla szállítását de ennek mindeddig csak égj részét kapta meg a BÁÉV. Az, utolsó határidő január vége. ha addig megjön a többi üveg, akkor február 23-án sor kerül a szolgáltatóház műszaki átadására. Mátraházától a Szovjetunióig Télen is üdültet a szakszervezet Bár legtöbben a nyári hónapokra ütemezik be maguknak az üdülést, pihenést, sokan felismertek, hogy az ország legszebb vidékei télen sem vesztik el vonzerejüket. A Borsod megyei szakszervezeti tagok közül az év első felében 5731-en kapnak lehetőséget a téli-tavaszi kedvezményes üdülésre Pécs, Sopron, Mátraháza, Galyatető, Hajdúszoboszló és Gyula üdülőszállóiban. A szakszervezet ezenkívül még 432 gyereknek biztosít ezeken a helyeken üdülési lehetőséget, ;« szanatóriumokba — Hévízre Párádra, Balatonfüredre — pedig háromszázötvenegyen kapnak beutalót. A cseh- és lengyel-Tátrába, valamint a januárra, februárra, márciusra áprilisra szervezett szovjetunióbeli tíznapos utakra hatvanhárom, az al-dunai. bratislavai és bécsi hajóutak- ra pedig kétszáznegyvenen mehetnek. Kürti András: A budai villa titka Karcol a kazetta Kazettás kisfilmet vásárolok, hogy elkerüljem a filmek betöltésével járó bosszúságokat. S ez általában így is van, ha éppen nem a Forte gyártmányával van dolgom. Kitűnően tervezték el ezt a kazettát, de annál rosszabbul dolgozták ki. A filmet olykor nem lehet belőle kihúzni, vagy csak olyan nehezen, hogy a filmtovábbító nyög belé. Nem csoda, ha így kar- cos lesz a film mindkét oldala, s tönkremennek a legtöbbször megismételhetetlen és pótolhatatlan felvételek. Ha ezt el akarom kerülni, kénytelen vagyok a filmet kiemelni a kazettából és áttenni egy általam már megjavított másikba. De ilyenformán miféle kényelmet nyújt pénzemért a Forte-gyár? Antal Ferenc (Nézesse meg, véletlenül nem a fényképezőgépben van-e a hiba.) 2 3 Már azt sem tudták, hogy mit ** ''• csináljanak velem — folytatta a férfi. — Mert én értettem, láttam, felfogtam mindent, ami körülöttem történt, de tenni valamit, vagy megmuk- kanni, azt már nem. Észrevettem azt is, amikor a miniszterhelyettes félrevonta egy kicsit Szemánt és úgy súgta neki: „Nézze, én egyetértek magával, ez valóban egy rendkívül szimpatikus fickó, a beszélgetés is jól indult, de aztán a tag megkukult. Mondja, nem idióta ez egy kicsit?” Tündérmesébe illő mázli, hogy épp végszóra libegett be a titkárnő, három pohárka protokoll-konyakkal. Annyi erőt sikerült még valahogy ösz- szeszednem, hogy megfogtam az egyik poharat és felhajtottam. Aztán gyorsan megittam a miniszterhelyettesét is, a Szennán úrét is. Gyenge lötty volt, de kicsit helyrerázott. Zseni ugyan nem lettem tőle, de a kínos szituációból nagy keservesen kimásztam. Hasonló helyzetben, szimpatron nélkül... Ha rágondolok, kiráz a hideg... Nem, nekem ebből elég! Végigcsinálom még magának a holnapot, meg a holnaputánt, mert megígértem, de aztán usgyi. fel a hidra... Tudja, kislány, én már gyerekkorom óta, mindig, mindenben nagyon peches voltam. Kezdjük ott, hogy 20 éves koromban már pontosan olyan kopasz voltam, mint most. Ahogy ma mondják a gyerekek, egyszerűen elfogyott a toliam, a hárim... A terem másik sarkában a göndör hajú kihúzta a füléből a dugót, úgy látszik, nem érdekelte különösebben Honda László sanyarú ifjúsága. — Ide figyelj — markolta meg a társa karját — a duma teljesen zavaros, kikapcsolhatod. De az fix, hogy a pacák szemüvegének valami fontos szerepe van. Annál is inkább, mert azelőtt nem hordott semmiféle szemüveget, a villából reggel viszont így jött ki. tehát csakis a lánytól kaphatta. És most is szövegelt olyasmiről, hogy valami nehéz szituban a szemüveg szerencsére rendben volt. Abban tehát lehet valami, ami a nagyfőnököt érdekli. Mucur bólintott. — Értem. Szerezzük meg? — Igen. — Hogyan? — A szokásos módszerrel. Megját- szod a mátósat, odamész, belekötsz a kisöregbe, lekensz neki egyet, de nagyon óvatosan, érted, nehogy eltörjön a pápaszem! Akkorra már én is ott leszek, a zűrben biztosan hozzájutok valahogy. Este a górénál találkozunk. Indulj! Mucur felállt és szándékosan bizonytalan léptekkel elindult Hondáék asztala felé. Megállt a férfi mögött, megfricskázta a feje búbját. Honda hátrafordult. — Na, mit bámulsz, hajasbaba? — kérdezte a szeplős arcú, elvigyorodva saját szellemességén. — Már meg sem ismered a régi havert? Be sem mutatsz a spinkuládnak? Tudhatnád, hogy sok kis pofon jár annak, aki önzősködik! — Maga ismeri ezt a . ezt az urat ? Az megrázta a fejét, szép lassan levette szemüvegét, az asztal sarkára tette és ránézett a tolakodóra. — Nem — mondta —, azt Hiszem, nem ismerem. Majd bemutatkozik. Kis pofonokkal. De Mucur csak állt, a szeplők felizzottak az arcán... Űristen, hogyan íricskázhatta meg a feje búbját Cassius Claynek, a néger profi ökölvívó világbajnoknak. az egyetlen embernek a világon, akit tisztelt, akiért rajongott — Bo-bocsánat — motyogta, mire kissé magához tért —. igazán elnézést kérek, összetévesztettem önt valakivel És kérem, hogy a hölgy se haragudjon. Nem is tudom, hogyan történhetett. Ittam kicsit, talán azért.. Már itt sen vagyok... (Folytatjuk) (Bauernfeind Béla rajza)
