Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Miért nincs női csizma? Tél közepén, tavaszra várva Karácsony óta csak miita- 'óba találni a miskolci tizetekben női csizmát. A Centrum cipőboltjában egyetlen rajta — 731 forintos — bőr-, eg néhány pár műbőr csizmát láttunk. Az £va cipő- bolt készletét 70—80 pár csizma alkotta, és ezek is a legdrágább, 700 forinton felüli típusból maradtak. Miért nincs, és mikor lesz csizma? A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője szerint azért nincs, mert ilyenkor — január közepén — már nem is keresik a vevők. A kiskereskedelem tehát nem is rendel. De ha mégis lenne igény, akkor ezt iermészetesen ki tudják elégíteni ... Ezzel szemben az Éva cipőbolt vezetője szerint ez az állapot egyáltalán nem természetes. Évek óta nem fordult elő, hogy januáir közepére csizma nélkül maradion az üzlet. Már több mint három hete — karácsony óta — nem tudják kiszolgálni a többnyire csizmát kereső vevőket. És még csak biztatni sem tudják őket, hiszen — tűnt a boltvezető elmondta — sem a kiskereskedelmi, A KiHán-déli lakótelep 'zolgáltatóháza fiatal intézmény: februárban lesz három eve, hogy megnyitották az Itt található boltegységeket, központi helyet foglalnak el venne a szépítcszeti részierek: a fodrászat, kozmetika, vői és férfiszabóság. A megüti és elegáns szalonokat szívesen vallaná magáénak a belváros is. Három év tulajdonképpen nem nagy idő, de elegendő volt arra, hogy a divat „szolgálói” itt is kialakítsák vendégkörüket. Négyszáz nő havonta: eny- nyi vendége van a két kozmetikusnak. Járnak ide tizenévesek és nagymamák. A örzsvendégek nagyobb része persze a negyedszázadon túl- jutottakból kerül ki. A Ki- íán-dél asszonyai, leányai is lépést tartanak a divattal: elsősorban a szemöldök- és zempülaiestést igénylik. sem a nagykereskedelmi vállalat nem kap utánpótlást az ipartól. Hiába próbálnak más megyékből csizmát szerezni, a válasz mindenütt ugyanaz: a cipőipar már a tavaszi modelleket gyártja, a kereskedelem készletei pedig elfogytak. Naponta 103 autóbusznak kellene kiindulni a Miskolci Közlekedési Vállalat telephelyeiről, de az elmúlt napokban 85—90 kocsit állíthattak csak forgalomba. A szükségesnél kevesebb volt a villamosszerelvény tegnap is, tegnapelőtt is. A tegnapi kiesés oka: több büszke a 100—150 vendéges napi forgalomra. Érdekes viszont, hogy a férfi- és a gyermekfodrászatban közel sincs ilyen „kereslet”. Különösen az utóbbiakból kevés a vendég, pedig sok száz gyermek él a telepen. A szabó ktsz megrendelőinek száma meghaladja havonta a 120-at. Zámborszki Andor, a fiók vezetője, a pénztámaplóból méri fel: a női megrendelők többsége „-né”, kevés a hajadon. A téli hónapokban általában a férfiak igénye dominál: decemberben 87 öltönyt készítettek. Szépítkezésre, s a legújabb divat diktálta öltözködésre tízezreket költenek a Kilián- délen is. Havonta majd százezer forintot. R. É. A csizmahianyra tehát máris többféle magyarázat született. És amíg az ellentmondó nyilatkozatok egyre- másra megjelennek és a bosszús vevők üzletről üzletre járnak, majdcsak kitavaszodik ... mint hetven közlekedési dolgozó hiányzott munkahelyéről. A múlt heti hideg napok tömeges „kalauz-, gépkocsivezető-betegséget” okoztak: egyre többen szenvednek közülük náthás, megfázásos megbetegedésben. A forgalomban nincs ugyan fennakadás, az utasok mégis hábo- rognak, mert az egyébként is zsúfolt miskolci villamos- és autóbuszjáratokon most már szinte dobozolt heringekként juthatnak csak el a munkahelyükre. Ez különösképpen a csúcsidőszakban van így; a kora reggeli órákban és a délutáni műszak végétől kora estig. (nagy) Ma érkeztek Az EGSZ1 lengyelv vendégei A lengyel kommunálisügyi minisztérium négy vezető munkatársa tapasztalatcserére érkezett ma reggel az Építésgazdasági és Szervezési Intézet miskolci kutató tagozatához. A vendégek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium meghívására érkeztek Magyarországra, és egy napot töltenek Miskolcon. Délelőtt az ÉGSZI munkájával, délután pedig a városi tanácson a lakásgazdálkodás helyzetével ismerkednek. Tízezrek divatra, szépítkezésre Adnak magukra a Kilián-déliek P. É. „Kalauz-betegség;s Hetven dolgozó hiányzik sfc A csigaházhoz hasonló betonfélgömb most még a zsaluzáshoz felszerelt állványokat takarja. a nyári szezonban azonban már a tapolcai termálfürdő vendégeit védi meg az esőtől, a hűvösebb légáramlatoktól. Az új tavifiirdö — a réginél jóval nagyobb medencével és a barlangfürdőt összekötő folyosóvá' együtt — májusban készül el. (pusztai—ágotha) Munkát ka pta k a vakok Tavaly jelent meg egy miniszteri rendelet, amely szerint a kis, kézi kapcsolású telefonközpontok kezelőit a vakok és csökkentlátásúak közül kell kiválasztani. A rendelet hatásosnak bizonyult, hiszen 1969 második fél évében 16 miskolci tagjának tudott ily módon állást szerezni a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége. Az üzemek legtöbbször megértést tanúsítanak, támogatják e dolgozók felvételét. Sajnos, még most is akadnak vállalatok, ahol különböző magyarázatokkal újra és újra megpróbálnak ..kibújni” a rendelkezés alól. Nagyvárosban élni Örvendetesen sok miskolci nyilvánított véleményt azokkal a cikkekkel kapcsolatban, melyeket a városfejlesztési tervekről, elképzelésekről írtunk. A levélírók egyik csoportja az urbani. záció problémáival foglalkozik — általában — és a többi között megfogalmazza a következő kérdést: vajon célszerű-e, szabad-e olyan típusú lakótelepeket építeni a jövőben is, amelyekben tulajdonképpen nem érzik jól magukat az emberek. Bizonyítékul felhozzák, hogy a régebbem született budapesti lakótelepekről sokan beköltöztek a sűrűn lakott negyedekbe, még azon az áron is, hogy komfortos lakásukat kényelmetlenebbre cserélték. A furcsa jelenség egyik magyarázata — mondják olvasóink az —, hogy az emberek utcában szeretnek lakni. A terekkel elválasztott háztömbök között nem lehet például kirakatokat nézegetve sétálgatni. Egyszóval, aki itt él, az nem városban él. A lakótelepi épületek csak „alvóházak”. Ha nem is közvetlenül, de idekapcsolható az az észrevétel is, hogy a nagyvárosban élők között egyébként is nehezen alakulnak ki mélyebb emberi kapcsolatok, s különösen nem alakulhatnak ki ezekben a szétszórt tömbökben. A házak elrendezése önmagában is elkülönülést sugall. Nos, a tényekkel nem lehet vitatkozni és tény, hogy sokan visszakívánkoznak az utcás elrendezésű belvárosba Pesten is másutt is. Nyilván ezt is figyelembe vették a tervezők, amikor a Diósgyőrben felépítendő új lakótelep épületeit két ívA késő délutáni, kora esti órákban van a csúcsforgalom a női fodrászatban. De délelőttönként sincs „pangás”, ilyenkor többnyire a láziasszonyok, nyugdíjasok keresik fel. Pataki Lászlóné, az üzlet vezetője méltán Öröm Az éjszakai mulató pincéréhez odamegy egy vendég: — Meg tudná nekem mondani, hogy itt jár- tam-e én tegnap este? — Igen. — Én voltam az, aki előre odaadtam maga- nak kétezret, aztán elittam? — Igen. — Na hál’ istennek! Már azt hittem, hogy elvesztettem a pénzt! Előadásra várakozva ácsorgók a mozi bejárata előtt. Nézem a kirakatban elhelyezett képeket s előre drukkolok, milyen izgalmakat ígér A célpont: a híd! Hirtelen arra riadok, hogy magam is célpont lettem: valaki magabiztosan böködi a hátam közepét. Gyors hátraarc! — mert ugyebár mit lehet tudni? —, hát egy tíz év körüli cigány fiúcska mereszti rám nagy fekete szemét. S amit hirtelenjében nem olvashattam ki a szemből, hát tudtomra adja a maszatos foltokkal mintázott száj: — Bácsi, tessék adni két forintot... És nyújtja a markát. ÖNÉRZET — Minek az neked, te? — rivallok rá. — Ha őszintén megváltod, kapsz — mondom adakozó kedvemben s közben várom a jól ismert feleletet: kenyérre kell, nagy a család. — Bemennék a mu- ziba... Ahá, ez a kölyök nem éhes, inkább a kultúrára szomjazik. „Na, nesze, de nehogy becsapj! Ha áthintázol, megeszlek, de előbb megfürdetlek!’’ — ingerkedek vele, s közben — hadd lássa, szigorú emberrel van dolga! — kissé megrázom a vállánál fogva. — He, mi van! — Hirtelen vasabroncs szorítja a csuklómat. — Mi baja evvel a gyerekkel! Huszonéves cigány férfi áll előttem, ugrásra készen. Tekintetében vad villámok, és övéinek féltése. — Semmi — hebegem —, csak éppen kért tőlem két forintot. Mozira, azt mondja. — És igazolásul mutatok a gyerek kezére, amelyben még ott szorongatja a pénzt. A tekintet hirtelen megszelídül, a vasabroncs szabaddá teszi csuklómat. — Micsoda?! Hogy kunyetáltálM Dezső? Na megállj, ismerem én az apádat. Az egy tisztességes munkásember. Te meg egy tróger alak vagy! Szé. gyelld magad! Az ilyenek miatt piruljon a másik __ Na, majd megtanítlak én... ! Azzal erős marka lecsap a gyerek kezére. csodálatos gyorsasággal elveszi tőle a kétforintost, s még csodálatosabb gyorsasággal zsebrevágja. — Mars haza, te gyalázat! A kölyök elkotró- dik. A fiatalember is ellépeget lassan, fölényesen, szinte látni vélem feje körül az önérzet glóriáját, ahogy bamba Garcia- képpel utána bámulok. ben, utcaszerűen sorakoztatták egymás mellé. Természetesen ahhoz, hogy vonzóbbá, melegebbé váljon az új negyedek hangulata, sok szép új üzletre, kirakatra, szórakozóhelyre is szükség van. „ De mindezzel még mindig nincs tökéletesen megoldva a másik gond: a mély emberi kapcsolatok hiánya. Desmond Morris, aki a nagyvárosban élő embert az etológus szemével nézi, a többi között megállapítja: a nagyvárosokban elszemélytelenednek az emberi kapcsolatok, ami biológiailag is káros jelenség. E tételt is lehet vitatni, de az tény. hogy a hajdani törzsi közösségekhez valamelyest hasonlít a falvak élete, a városoké szinte egyáltalán nem. A falvakban szinte mindenki ismer mindenkit. Információk tömege segít eligazodni a közösségben, míg a nagyvárosok távoli vidékekről feltöltődött; lakossága rendkívül nehezen alakítja ki a bizalmat szülő meghitt kapcsolatokat. Ez így kissé elszomorítóan hangzik. A szociológusokra, urbanisztikai szakemberekre vár a feladat, hogy pontosan földerítsék, milyen is legyen az „emberarcú” nagyváros. De az is igaz, hogy a sok gátló tényező ellenére is közelebb kerülhe tünk egymáshoz kölcsönös jóindulattal, türelemmel, a szűkebb pátriánk iránt érzett szeretettel. Azok, akik papírra vetették véleményüket, Miskolc jövőjét nemcsak úgy latolgatják, hogy mennyi új lakóház, új híd stb. épül, hanem az emberi kapcsolatokért is aggódnak. Ok és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók minden bizonnyal megtalálják nemcsak a közvetlen szomszédhoz, hanem a tágabb közösség tagjaihoz vezető utat is. • BÉKÉS DEZSŐ
