Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
I Japán Miskolcon Tegnap délután a MTESZ Htiiskolci székhazában japán filmeket vetítettek. Az első Mm Japán műkincseivel, egy másik Kyoto-val (1000 évig volt az ország fővárosa) ismertette meg az érdeklődődet. Nagy érdeklődéssel néztek végig azt a színes kisfil- met is, amely egy tokiói csalid egy napját, s ezen keresztül a japán családot mutatta be. Az ezt követő film az ike- bana, a japán virágrendezés művészetét tárta elénk. Végül az utolsó kisfilm a japán mezőgazdaságot mutatta be. Pénteken délután 4 órakor a filmeket még egyszer levetítik. Ny. I. Levél az LKM-lől és a Szentpéteri Lapuból Közlekedési panaszok Varosunk közlekedési gondjai közismerteid: kevés a jármű, s nincs elegendő buszsofőr, a Miskolci Közlekedési Vállalatnál. Ám az utazóközönség nagy része erre csak egyféleképpen reagál: „Szüntessék meg a gondokat, kérem. Én az ország második legnagyobb városának lakója, utazni szeretnék. Kényelmesen. gyorsan, mérgelődő.« nélkül.” Hej 12-es, 11-esl Gyakran fohászkodnak buszuk után a Szentpéteri kapuban levő Kassai es Pozsonyi út lakói. Amíg a főútvonal készült, a közlekedési Hangerő Vannak, akiket acélos hangszálakkal, lehengerlő, fölényes modorral áldott meg az ég. És mert ez a hangerővel támogatott fölény egyeseket megrettent, átmeneti sikert hoz, úgy vélik, hogy a munkát, szorgalmat is helyettesíteni lehet vele. Ök vannak legjobban elképedve, amikor kénytelenek rádöbbenni, hogy a falakat repesztó koloratürszoprán, avagy a lám- naoitogató bariton esak az operaszinpadokon teremhet manapság maradandó babérokat. Néhány példa azokból a vizsgálatokból, amelyeket a népi ellenőrzés közérdekű bejelentések alapján folytatott az elmúlt hónapokban. A Tiszai pályaudvaron dolgozott egy pénztár- lőnöknő. aki — enyhén szólva — nem nagy tisztelettel bánt beosztottjaival, önkényeskedése 16 aláírással ellátott pana- -«os levelet szült, és amikor a népi ellenőrök körülnéztek a önőknő háza táján, azt tapasztalták, hogy míg másokat leckéztetett, sajlt munkaterületét eléggé kifogásolható módon látta el. Azóta alacsonyabb munkakörben dolgozik, és nem kétséges, hogy jobban féken tartja hangszálait. Más: A miskolci Vigvári István azt panaszolta, hogy a TÜ- /JEP Vállalat belvárosi megrendelő irodájában durva hangon visszautasították jogos reklamációját. Pedig a TÜZÉP dolgozóinak éppenséggel nem lenne joga hangoskodásra, hiszen a szén minőségével kapcsolatos reklamációk zöme — a NEB- vizsgálat szerint — nagyon is megalapozott volt. A Salétrom utcában lakó Mihály András például 40 mázsa szenet vásárolt és ebből nem kevesebb, mint hét mázsa tüzelésre alkalmatlannak bizonyult. A hasonló példákat még sorolhatnánk tovább. Ügy látszik, az elelmiszer-szakmában is van néhány erces torkú eladó. Az egyik liúsboKvnető ellen azt a panaszt emelték a vásárlók, hogy durva, sértő hangnemben társalog velük. Ugyanott gyakori a súiycsonkitás és az árdrágítás. Egy másik bejelentő szerint 26 deka hússal adtak kevesebbet neki. mint amennyiért fizetett. Talmi ennyi példával is bizonyítani tudtuk, hogy a durva hang, rossz modor sokszor éppen a gazdája mulasztásait, visz- szaéléseit takarja. Okkal tekintünk tehát gyanakvással az or- dítozóra és bizony az sem árt, ha a rendreutasítása mellett, a körmére is nézünk egy kicsit. tbekes) Miskolcon még nincs járvány KÉSZENLÉTBEN AZ EGÉSZSÉGÜGY A hazunkkal szomszédos államokban már felütötte fejét az influenzajárvány. Nálunk csupán az ország déli részén fordultak elő megbetegedések. A járvány továbbterjedését a rendkívüli hó- és útviszonyok mind ez ideig meggátolták. Felkerestük a városi KÖJÁL. főorvosát, s megkérdeztük, hogy ez a hirtelen be- dawetí&eaetó; nyirkom időjárás eiősegxú-e a járvány terjedését? — Az A—2-es útja egyelőre kiszámíthatatlan — válaszolta a főorvos. — Az viszont természetes, hogy a nedves, esős időjárás jó táptalaja és kedvez a terjedésének. A KÖJÁL, országos járványfigyelő hálózata állandó készenlétben áll. Miskolcon is külön kórházi ágyakat állítottak fel az esetleges szövődményes-influenzás betegek azonnali befogadására. vállalat nagy kerülővel, a Béke téren át j aratta a 12-es és a 14-es buszt. Elkészült a. sok vihart kavart út. megjelent az újságokban az MKV értesítése, mely szerint a kél autóbusz ismét a régi útvonalon jár. Szerkesztőségünkhöz azóta is érkeznek a levelfek. sűrűn csöng a telefon. A két fentebb említett utca sok száz lakójának ugyanis ismét jókora távolságot kell megtennie, ha busszal akar bejutni a városba. A lakók javaslata: a 12-es vagy a 14-es járjon a Béke tér felé. vagyis arra, amerre a főútvonal javítása alatt járt. Ezzel nemcsak az ő gondjuk-bajuk szűnne meg. hanem az egész Szentpéteri kapui lakótelep számára könnyebben elérhetővé válna a piac. Azt persze mindenki tudja, hogy a vállalatnak célszerűbb mindkét járatát a mostani, egyenes szakaszon közlekedtetni, sőt — mivel sokan így villamost is kénytelenek igénybe venni — nagyobb haszonhoz is jut. Tizennégy es, úttöroparki járat? A 24-es járatot az úttörö- parkiak szerint, sorszor ritkán indítják. Aki például egy éjszakába nyúló színházi előadást akar megnézni, vagy’ taxit, vagy a lábait kénytelen igénybe venni hazautazáskor, miután leszállt a 14- esről vagy a 2-esről. Az éjszakai 20 pierces gyaloglást pedig, ugye nem sokan szeretik ... Az ott lakok szerint az egyik megoldás az lenne, ha a 14-es busz végállomása nem a cementgyárnál, hanem az Üttörőparkban lenne. Néhány buszvezető is helyeselte ezr. mondván: úgyis majdnem mindig várakoznak a cementgyárnál, s lényegében nekik mindegy, hol töltik az időt. A cementgyár megközelítése sem lenne így nehezebb, hi- 1 szén viszonylag kevesen utaznak idáig a végállomástól. már a tanácsházánál le- szállnak. Aki pedig' mégis így szeretne közlekedni, az mehetne a 4-es járattal. Az úttöe őparlriak szerint meg lehetne valósítani még azt is, hogy a 2-es járjon az Úttörőpark felé így kétszeresen is jói járnának: sűrűbb lenne a járat, s egészen a Béke térig utazhatnának. Persze, a közlekedési vállalatnaik, ez ib penzoe kerülne. . Nyolcvanul aláíró Nyolcvanötén írták alá azt a levelet, amelyet az LKM dolgozói küldtek szerkesztőségünkhöz. A levél lényege: a MA\ .* ÜT autóbusz-végól- lomását li>68 őszén az 1-es kaputól a lá-es kapuhoz helyezték át. Emiatt a kovács- kazánház, a c avargyár, a mechanika stb. dolgozóinak túl sokat kell gyaiogolniok, amíg a munkahelyüket elérik. Kérésük és javaslatuk: tegyék vissza a buszmegállót az 1-es kapuhoz. (nyikes) Több lépcsőben Több éven át munkát ad az Eszak-magyarországi Építőipari Vállalatnak a Lenin Kohászati Művek épülő fi- nomhengerdéje. A 700 milliós, több lépcsőben, éveken át épülő hengerdében az idén 150 millió forintos munkát végeznek ; "IS j/c A hirtelen enyhh. is esőt hozott — megindult a: olvadói-. A január elején ritka jelenség sok kcllemetlenseget okoz a járókelőknek. Az olvadó hó lavinaként zúdul a járdára. A boltok előtt dobozokkal kerítik el a veszélye* helyeket, ahol követlenül fenyeget a lecsúszó hótómea. 336 tonna szén—terven felüli Eredményes évet zártak a borsodi bányászok A borsodi bányászok tervüket — amely 4 millió 600 ezer tonna szén kitermelését irányozta elő — jelentősen túlteljesítették: 4 936 500 tonna szenet fejtettek ki. A többlettermelésként jelentkező 336 500 tonna szén az országos többlettermelés 50 százalékát adja. A Borsodi Szénbányák Vállalat így maradéktalanul eleget tett a Migyar Vil.Wuosipari Művekkel és a TÜZÉP-pel szemben fennálló kötelezettségeinek. Lényegesen javult a termelékenység is; az elmúlt évben 8,8 százalékkal volt magasabb, mint 1968-ban; az egy főre jutó termelés elérte a napi 1,445 tonnát. Ez jóval magasabb, mint az országos átlag. Az eredmény értékét növeli, hogy a borsodi bányászok az országos átlagnál sokkal mostohább geológiai viszonyok között, dolgoznak (egyedül a nógrádi bányászok dolgoztak termelékenyebben). A siker egyrészt a dolgoA békebíró harcsa A pohár már vagy tucatszor ittte meg az utat asztaltól a szájig a 7'isza menti zsúp- födeles ház „tisztaszobájában”, amikor a harag és a megbékélés kerül szóba. Aktuális téma, feszegetni lehetne hajnalig, ám a két, hatvan felé járó öreg. a vendéglátó gazdám, Fogarasi Aron, meg a komája, Gál Imre. ra- vaszkás összekacsintásából észreveszem, hogy ehhez is van történetük a sok-sok adoma között. Az irigység szüli.a haragot, ecsem, meg a hetvenkedés — igy Áron bácsi. — Igaz-e, Imre? Mer' minő békétlenség fészkelte magát közénk is amiatt vagy tizenöt esztendeje! És elmondja, hogy májustól vasárnapi hajnalokon ki szoktak ülni a Tisza partjára horoggal, de inkább merítöhálucai, mert akkor már „kap” a hal. térül tehát az asztalra a folyóból is. Egymástól ötveu-száz lépésre ülnek lesben, vagy matatják a folyó szegélyét, hogy ne zavarja ki-ki a másik szerencséjét. A halászat azonban dicsekvővé teszi az embert, hogy „ekkora halat fogtam”, vagy éppen „eresztettem el, jusson másnak is”, mire a vetélytárs cimbora rátromfol, hogy ő meg „amakkorát”. Szó szóra, végül már akkora hal nincs is a Tiszában, — csak a harag születik meg. így történt velük is. Éveken át nem köszöntek, nem szóltak egymásnak, pedig annak idején együtt jártak iskolába, együtt úszták át a szeszélyes folyót, leánynézöbe is eljártak egymás érdekében. — Egyszer aztan „megtört a jég”. Éppen egy lógát, tuggya, afféle mulSÜSrla, kis verébhalat hajítok vissza, amikor látom, hogy Imre egykomám. szörnyen- erőlködik a me-rítóhálóval. Csak nem harcsát fogott?! Mer’ veszedelmes hal a harcsa. Erős, ravasz. Kiszabadul még a kerítőhálóból is. A viz alatt kitapogatja a háló végit, osztán a halász bottal ütheti a nyomát ... És hát csakugyan az. Harcsa. Hajaj, de mekkora! Imre át is kiált hozzám: „Segíts mán!” Feledem a haragot rögvest, s szedem a lábam, ketten aztán partra is vonszoljuk a zsákmányt. Több volt fél mázsánál, ügyi, Imre?... De a harcsa nem hagyja magát. Ügy ficánkol, akár a csikó, amikor először kerül hámba. És mindig a víz felé. Mer’ méterekről megérzi a folyószagot. Fogom a farkát, Imre még meg is nyergeli, de csak dobálja magát, mintha száz ördög bújt volna belé. Csap a farkával, üt a fejével, de akkorát, hogy hempergiink tőle. Markolnánk újra, de csak lever a lábunkról. Olyat vág az Imrén, hogy lekaszál engem is, és az Imre meg... bele az ölembe, — s zötyögve nevet az öreg. — így néztük, egymás ölében, mint ugrik vissza a Tiszába. Harcsa, de olyan csukafejessel vágta magát a vízbe, hogy na... Ekkor azt. mondja Imre: „Nézd, Áron. Ha mán igy csúffá tett bennünket az a dög, hogy az öledbe ültetett, aszondom, béküljünk ki!”... Így volt, Imre? — Ahogy mondod —, s nevetnek mind a ketten. Áron bá’ újra tölti a poharakat, s megtoldja a históriát: — Azér’ nem ártana kifogni azt a harcsát! A nagyvilágban mindig elküldenénk oda, ahol veszekednek. Békebírónak! Erre aztán knsszuk mind a bort. íÁRJÁN ISIMÁN zok fegyelmezett, szorgaima- munkája — ezt áprilisban a nyereségrészesedés elosztása - kor is figyelembe veszik - másrészt az új gépek üzem - be helyezésének eredményi - ként jött létre. Az elmúli évben egyebek között három új önjáró biztosító herendi zést, egy egyhengeres len gyei jövesztőgépet, s egy kei j hengeres szovjet jövesztőgc \ pet is munkába állított •> vallala,. Igen jelentősek a vállalat üzemkoncentrációs és munkahelyi koncentrációs törekvései is. A nagyfokú üzemkoncentrációra jellemző, hogy az egy aknára jutó napi termelés közel ezer tonna. A munkahelyi koncentráció hatékonyságát pedig mutat ja, hogy a frontfejtések az össztermelés 82 százalékát adják. (buday) Minden boj forrása Robinek egy nagy társaságban fel akarta hívni magára a figyelmet. s a vitában, amely a férfiak, valamint a nők jó és rossz tulajdonságairól folyt, csípősen megjegyezte: — Ügy vélem, hogy a bajok a nőktől szár maznak... A megjegyzés általános megütközést keltett, mert a jelenlevők többsége nő volt. Végül a háziasszony törte meg a csendet: — Igaza van. . lég a férfiak is!
