Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
Először Miskolcon Az űrkutatás tíz éve filmen Kikészítette februári programtervezetét a miskolci Uránia Bemutató Csillagvizsgáló. Ismét műsorra tűzik az űrhajózással foglalkozó, nagy sikerű filmeket. Január ■30-tól február 5-ig az Apollo 8, február 20-tól 25-ig az Apollo-J-10 útjával ismerkedhetnek meg újra az érdeklődők. A februári bemutatók igazi reprezentánsa azonban a szovjet űrkutatás tíz évét átfogó film lesz. Ezt a színes, eredeti felvételek alapján készült szovjet filmet először láthatjuk Miskolcon, február 13-tól 18-ig. Mosogatás helyett áremelés? A Szemete utcai Édes és a Déryné utcai Mackó büfé vendégei néhány nap óta nem kis bosszúsággal tapasztalják, hogy a népszerű hidegkonyhai ételek, a kaszinótojás, a sertés- és halkocsonya, valamint a hidegtojás 30—70 fillérrel drágább lett. Amikor az áremelkedés felől érdeklődtünk a büfék vezetőitől és a vendéglátóipari vállalat osztályvezetőjétől, mindhárman „meglepetten” fogadták a kérdést és azt válaszolták, hogy nem tudnak áremelkedésről. A további kérdezősködés során aztán kiderült, hogy itt egy „óriási félreértés” történt részünkről. Nem a hidegkonyhai ételek, hanem a csomagolás drágult meg! Az történt ugyanis, hogy a hagyományos porcelán, illetve kemény műanyag edények helyett ezentúl préselt műanyag tálban szolgálják fel az említett árukat. Ennek az újításnak az a célja, hogy a mosogatás mellőzésével nagyobb higiéniát biztosítsanak a büfékben, ugyanakkor a vevők ez- ■tán az edénnyel együtt elvehessek a kocsonyát, kaszinótojást. S mint azt az illetékesek elmondták, ez az újítás egyedül a vevő érdekét szolgálja, így tehát természetes, hogy a pluszköltséget, az edények árát is neki kell megfizetnie. Miután a vendéglátóipar a vevők érdekeire hivatkozva vezette be az áremelést, ugyanerre apellálva néhány dolog még ide kívánkozik. A vendégek döntő többsége a büfében elfogyasztja az" ételt, tehát semmi szükségük a kiürült tálakra. Ha pedig valaki elviszi, akkor — véleményünk szerint — a csomagolásért, jelen esetben a műanyagtányérért, nem szabadna 30—70 fillért fölszámolni. Ami pedig a higiéniai szempontokat illeti, az árak helyett inkább a mosogatószerek adagját és a személyzet létszámát kellett volna emelni. És végül: a 73 százalékos felárral dolgozó büfék bevételéből az áruk drágítása nélkül is bizonyára kitelt volna a filléres értékű műanyag tál. (pusztai) Televízió színesfém-hulladékból Eredeti módszert választott a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat miskolci gyáregységének hat szocialista brigádja a „Minden iskolának televíziót!” mozgalomba való bekapcsolódáshoz. Még tavaly elhatározták, hogy színesfémgyűjtési akciót szerveznek s a pénzből televíziót vásárolnak. A Sztár típusú tv-készülé- ket január 30-án adják át a szirmabesenyői általános iskola tanulóinak. ■ INGET ■ A SA’IAT Y V&SSZT&SDLVffiaáDUIH )(c Nem mindennapi előrelátásról tanúskodik ez a felirat. Lassan tavaszodik, de a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat már a jövő karácsonyra gondol. A jó reklám■ nem késhet, ez igaz, de többet mondana most egy színes, friss tavaszi kollekciót kínáló, üdébb reklám. (nagy—ágotha) Olvasóink figyelmébe ! Miért késett a Déli Hírlap? kapunk tegnapi számában közöltük, hogy tegnap délelőtt négy és fél óráig tartó áramszünet volt a nyomdában és a sajtóházban, s emiatt a szokottnál mintegy három órával később jelenhetett meg a Déli Hírlap. Ennek közlését most azért tartjuk szükségesnek megismételni, mivel olvasóink közül számosán nem juthattak lapunkhoz, s így nem ismerhetik késésünk okát sem. Ugyanekkor ismételten reméljük, hogy hasonló eset a jövőben nem fordul elő, s tegnapi késésünk nem csökkenti kedves olvasóink érdeklődését a Déli Hírlap iránt. Egy panasz három tanulsága — Tűn-e a sajtó, hogy egy gyermekes családot az utcára rakjanak télvíz idején?! — Ezzel a drámai kérdéssel toppant be szerkesztőségünkbe a minap egy középkorú férfiú. Már az első percekben kiderült, hogy indulatát nemcsak az említett család iránti aggodalom fűti, mert a zsebében minden lépésnél összekoccantak a rumos flaskák. Hajlandónak mutatkozott velünk is megosztani a „szíverősítőt”, s csak azután kezdte ecsetelni a helyzetet, miután sikerült meggyőznünk róla, hogy baráti pohár nélkül is szívesen vállaljuk az ügyintézést. Feltéve persze, hogy a panaszosnak valóban igaza van... Ez esetben, nem volt igaza. A flaskák csomagoló anyagául szolgáló ügyiratokból ugyanis világosan kiderültek a következők: vendégünk rokonai Taktaharkányból költöztek be Miskolcra, meglehetősen furcsa módon teremtve maguknak otthont. Valahonnan megtudták, hogy egy idős, egyedülálló asszony kórházba került, s lakása néhány napja üresen áll. Valami úton-módon beköltöztek ide és nem sokkal később, amikor a tulajdonos már szinte haldoklóit a kórházi ágyon, eltartási szerződést kötöttek vele. Az idős nő halála után pedig benyújtották igényüket az illetékes szervekhez, mondván: az eltartási szerződés értelmében a lakás őket illeti. A vizsgálat — a már említett tények megállapítasa után — csakis így zárulhatott: A lakástulajdonost ők nem tarthatták el, hiszen odaköltözésük idején már kórházban volt. Beköltözésük „rosszhiszeműnek” minősült, s többszöri fellebbezésüket is elutasították. A lakás ugyanis azt a hozzátartozót illeti, aki ténylegesen támogatta az idős, magányos nőt. A jogi eljárás befejezése után a tanács — nagyon helyesen — érvényt szerzett a végzésnek és kilakoltatta a házaspárt, de természetesen gondoskodott számukra szükséglakásról. Nekik azonban a szükséglakás — a szerkesztőségünkben járt rokon szerint — nem felel meg, miután lakbért kellene fizetni érte, annak rendje és módja szerint. Ezek után természetesen nem voltunk hajlandók sikra- szállni a család kiköltöztetése ellen, sőt érdemesnek tartottuk a nyilvánosság előtt levonni az ügy tanulságait: O Miskolcon köztudottan igen nehéz a lakáshelyzet, éppen úgy, mint az ország más nagyvárosaiban. Ez azonban senkit sem jogosíthat fel arra, hogy — aki bírja marja alapon — törvénytelenül tegyen szert otthonra. O Különösen visszatetsző, amikor egy idős és a betegsége miatt szinte magatehetetlen embert próbálnak behálózni. © Fontos feladatunknak tártjuk az olvasók panaszainak, kéréseinek intézését. Nem egészen öt hónappal ezelőtti megjelenése óta a Déli Hírlap sok száz ügyben működött közre — nyugodtan kijelenthetjük: többnyire sikerrel, így teszünk ezután is. De nem vagyunk hajlandók hamis ügyet képviselni és a nyilvánosság ítélőszéke elé citáljuk azokat, akik megpróbálnak visszaélni jóhiszeműségünkkel, a sajtó iránt megnyilvánuló bizalommal BÉKÉS DEZSŐ Farsangi bál A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat Vöröskereszt alapszervezete a hónap végén műsoros farsangi bált rendez. A bevételből a vállalat önkéntes véradóinak pénzjutalmat adnak. Egyre népszerűbb az Infecundin Másmts&á m fogy a gyógysz Évenként 10—13 százalékkal emelkedik a gyógyszerfogyasztás Borsodban. A patikák államosítása óta pontosan tízszeresére nőtt a forgalom. Az elmúlt évben 220 millió forint értékű gyógyszert adtak ki Borsod megyében, ebből a miskolciaknak körülbelül százmillió forint értékűt. A megfázásos betegségek elleni szerek a rekorderek; Vegacillinből 70—80 ezer dobozzal fogy egy évben, s közvetlen e mögé zárkózik fel a Germicid, a Kal- mopirin és a Chinocizál. Ezekből a szezongyógyszerekből mázsaszám érkezik az utánpótlás. Megfigyelhető, hogy a legújabb szerek igen hamar nagy népszerűségre tesznek szert. Az 1987-ben megjelent lnfecundinból például az első évben 38 ezer, az elmúlt évben már 114 ezer dobozzal kelt el. A fogamzásgátló gyógyszer elterjedése azonban lényegesen még nem csökkentette a művi vetélések számát. Vannak olyan készítmények, amelyekből alig győznek eleget előállítani. A köhögés elleni kanalas orvosságból például egy téli hónap alatt 40 ezer adagot váltanak ki orvosi receptre. Borsod száz gyógyszertára közül 20 található Miskolcon, közülük négy külföldi orvosságot is tart. Ez utóbbiak forgalma szinte elenyésző, mindössze néhány dobozra tehető. A magyarázat az, hogy a magyar gyógyszerek kiválóak, többségük exportképes. Így csak a hiánypótló, illetve életmentő szerekből hozunk be kisebb mennyiséget. Andaxinból, Trioxazinból és Seduxenből az átlagosnál jóval többet fogyasztunk. Az ország második legnagyobb városában is sok az ideges ember. Budapest után Miskolcon költenek legtöbbet a patikára. A többi vidéki város előtt pedig toronymagasan „vezetünk”. N. J. Figyelmesebb altosok, fegyelmezetlenebb gyalogosok (Folytatás az 1. oldalról.) A balesetek okainak elemzéséhez igen érdekes alapot nyújt a korábbi esztendők statisztikájának összehasonlítása. 1968-ban Miskolcon 649 közúti balesetről készített jelentést a közlekedésrendészet — 14,6 százalékkal többről, mint 1967-ben. Azóta a megyében nyilvántartott gépjárművek száma 7,8 százalékkal gyarapodott es ugrásszerűen megnövekedett a város idegenforgalma is. Tavaly a közúti balesetek száma országosan 12,9 százalékkal emelkedett. A városokban ez az arány rendszerint sokkal magasabb, mégis az utóbbi egy év alatt Miskolcon mindössze 4 százalékkal volt több baleset, mint 1968-ban. Legszembetűnőbben a személygépkocsi-vezetők hibájából keletkezett balesetek száma csökkent: az 1968. évi 240-ről 210-re. A teherautósok öttel kevesebb balesetet okoztak, mint egy évvel korábban. A motorosok az 1968. évi 110 ellenében tavaly 112 balesetet idéztek elő. A gyalogosok hibájából keletkezett balesetek száma egy év alatt 100-ról 134-re, az autóbuszvezetők hibájából keletkezett 34-ről 54-re(!) emelkedett. A gépjárművezetőknél bekövetkezett kedvező változás elsősorban a szigorított KRESZ-vizs- gák, az alaposabb gyakorlati előképzés és a fokozott közúti ellenőrzés következménye. Az alkoholszondák és a sebességmérő radar ,;jótékony” lélektani hatása mellett azonban jelentős szerepet játszik a város útjainak korszerűsítése is. A gyalogosok még mindig fegyelmezetlenül rohannak a reggeli és délutáni csúcsforgalomban. A szoros menetidők miatt tovább fokozódott az autóbusz- vezetők túlterheltsége. Ma sem ritka a gépkocsivezetők kalózkodása. A két „ellenséges” tábor, a gyalogosok és a járművezetők még mindig gyakran néznek farkasszemet a város utcáin; a balesetek áldozatainak száma pedig évről évre gyarapodik. LAHUCSKY PÉTER Hétmilliós export A Beton- és Vasbetonipari Müvek miskolci gyára 1969- ben 150 millió 569 ezer forint értéket termelt, 1,3 százalékkal többet, mint tavaly. Lényegesen javult az egy munkaerőre jutó termelés is: a tervezett 114 forint helyett az elmúlt évben elérték a 118 forintot. 1969-ben az exportmegrendeléseiknek is időben eleget tettek, s mintegy hétmillió forint értékű FB 50-es típusú falazóblokkot szállítottak le csehszlovák megrendelőiknek. 1970-re 162 millió forintot érő beton- és vasbeton-termék előállítását irányozták elő. Bícsézlatják a nyugdíjasokat A Tiszai pályaudvar dolgozói közül százhúszan készülnek nyugdíjba. Közülük negyvenhármat ma délután búcsúztatnak el a pályaudvar párt- és szakszervezeti f bizottságának képviselői és a volt munkatársak. A nyugdíjba vonuló vonatkísérőké" a pályaudvar üzemi konyhájában látják vendégül, s a tisztelet-ebéd mellé ajándékot is kapnak emlékbe. Két készletért nem jelentkeztek A világtakarékossági napok alatt váltott minden ezer forinton felüli betétkönyvhöz egy sorsjegyet adnak az OTP- fiókokban. Még most is őriznek egy boroskészletet és egy pezsgőskészletet, amit a 4-0577249 és a 4-557527-es sorszámú betétkönyvvel rendelkező tulajdonosok még a mai napig sem vettek át.
