Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
A teiún mindig hidegebb van 1 •- Vi Tél az építkeiésen Nyolc-tíz -perce várunk az autóbuszra, amikor valaki megszólal: — Csalós idő ez a mai. Hideg van. — Ilyen időben, ennyit várni: borzasztó! — dohog egy másik. — Teljesen összefagyunk! — dühöng egy harmadik. Szemben, a Győri kapui építkezésen szorgosan dolgoznak a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. — Ilyenkor kétszeresen is nehéz a vas. Először akkor, amikor megemelem, másodszor akkor, amikor elengedem. Szinte ragad, tapad a kezemhez. o © — A lakások, irodák, üzletek, óvodák, iskolák kellenek, Itt most 53 brigádban 612 felnőtt és 26 tanuló dolgozik. Van kubikos, kőműves, panel-, villany-, víz- és fűtésszerelő, festő, tapétázó, asztalos, bádogos, parkettázó.’ lakatos szigetelő, s más szakmunkásokból álló brigádunk is — tájékoztat az építésvezető. — Ez a tél még nem volt kimondottan rossz. Szerelni és hegeszteni mínusz 10 fokig tudunk, de ilyen hideg eddig még csak hajnalban volt — mondja az egyik brigádve- zető. — Az építőiparban ez már az ötödik telem. Különösen itt fenn, a tetőn van hideg. Ma reggel is mínusz 4 fok volt. Vélemények az autóbusz- megállóból : — Na, azokat sem irigylem, akik most ott dolgoznak. — Az ilyen sietve, kapkodva végzett munkának nem lehet jó vége. — Elkéstek; bizonyára azért sietnek. o Az építésvezető helyettese így vélekedik: — Tudjuk, hogy a város egy igen forgalmas pontján építünk, s azt is tudjuk, hogy ez, mint a mágnes a vasat, úgy vonzza az emberek érdeklődését, figyelmét. A tavalyi tervünket december 31-ig száz százalékra teljesítettük. Az itt épülő 2394 lakásból 566-ot adtunk át, s ebben az évben az építkezéseket itt teljesen befejezzük. — Problémák? — Sok a bejáró munkás és amikor nagy volt a hó, a vonatok, az autóbuszok késtek. Ma már nincs nagy hó, de késés azért még mindig akad. — Nem itt fázom. Az a hosszú, amíg hazaérek és beérek. Gyakran késik az autóbusz, s a céltalan álldogálás- ban sokkal könnyebben megfázhat az ember — hallottam egy segédmunkástól. — Mi munkásszálláson lakunk. Szabolcsból nem is lehetne mindennap bejárni, de a szerencsi járásba, a megya- szóiaknak külön autóbuszt is rendelt a vállalat. Mindennap ez viszi és hozza őket — , mondja egy kicsit irigykedve a darukezelő. — Mi, szakmunkások zömmel miskolciak vagyunk. Nekünk van a legjobb dolgunk. Én például csak a villamost szidom — tesz pontot a beszélgetés végére egy fiatal villanyszerelő. BUDAY GYÖRGY Ma délig: 400 ezer ionná szén Borsodból Naponta 17 ezer 500 tonna barnaszenet adnak a borsodi bányák. A vasárnapi műszakokat is beleszámítva, a hónap utolsó napjaira rekord- eredmény várható. Tizenhat aknában 11 ezer 500 bányász dolgozik: és ma délig átadják a 400 ezredik tonna szenet az országnak. A szállítmányt ötven helyre irányítják, szinte az ország minden része kap belőle. Cefejesik a fúrást Nagy hozamú meleg vizű kút Tapolcán Mint arról korábban beszámoltunk, Tapolcán előfú- rásokat kezdett nemrégiben az Észak-magyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat. Tegnap örömmel újságolták, jiogy néhány nap múlva befejezik a munkát, mert tekintélyes hozamú, a vártnál melegebb vizű kútra találtak. A víz felszínre hozásához szivattyúra sincs szükség. Hőmérséklete — a tisztulás után — körülbelül 30 fok lesz, tehát kiválóan alkalmas a melegvizes fürdésre. Ajándék lónak - néztük a fogát Egy levél társaságában kis csomagot kapott a napokban szerkesztőségünk a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól. A csomagban — bizonyára a levélbeu írtak alátámasztására — két doboz, az NDK-ból importált desszertet találtunk. A levél pedig így hangzott: „Szeretnénk tájékoztatni arról, hogy a mai naptól kezdődően boltjainkban leszállítottuk a Für Dich és Trümpfe csokoládés dísz- ÍZlirÍT /í tifi/'// é • dobozka árát. A korábbi 35—35 forint helyett, a boltokban levő kész- * * letet 30 forintos áron árusítjuk ki mindkét fajtából. A miskolci vásárlók a 15 forintos árleszállítással úgy gondoljuk, nagyon jól járnak, mert a dobozokban levő édességárú, tudomásunk szerint nagyon I ízletes.” I Nem tudjuk, hogy a levél írója a „tudomásunk szerint, nagyon ízletes” kitételét milyen információkra alapozza, azaz megkóstolta-é Nahát ezek a masinák! Még hogy én 23 kiló vagyok... (Agotha Tibor felvétele) GLÓBUS Fipaíiist a Fehér Házban A mikor az olvasó a kezébe veszi ezt a cikket, a Fehér Ház reprezentatív tanácskozótermét alighanem már sűrű pipafüst borítja. Hivatalos tárgyalásokra Washingtonba utazott Harold Wilson, Nagy-Britan- nia és Észak-írország Egyesült Királyságának munkáspárti kormányfője. Az amerikai főváros a miniszterelnök útjának harmadik állomása. Az első egy ottawai, a második egy New York-i villámlátogatás. Ottawában Wilson találkozik Pierre Elliot Trudeau kanadai kormányfővel. Valószínűleg semmi olyasmire nem kerül sor a két miniszterelnök megbeszélésein, ami miatt bármelyiküknek akár a hangját érdemes lenne felemelnie. Az egykori brit gyarmatot korrekt kapcsolatok fűzik Londonhoz és államközi viszonylatban esztendők óta az állóvíz nyugalma jellemzi a brit—kanadai kapcsolatokat Az ország államfője elméletben ma is II. Erzsébet angol királynő, de ennek a gyakorlati jelentősége elhanyagolható, inkább csak továbbélő emléke az egykor — nem is olyan régen — még hatalmas brit világbirodalomnak. A kanadai mezőgazdaság, nem utolsósorban a híres búza formájában, alaposan jelen van Nagy-Britannia gazdasági életében, és ez a fő oka annak, hogy a saját mezőgazdaságának monopolhelyzetét féltő Párizs eddig megakadályozta London belépését a nyugat-európai Közös Piacba. Az angol—francia ellentétek a maguk módján a nagy észak-amerikai országban is tükröződnek. Mint ismeretes, a tökéletesen kétnyelvű, de francia nevű kanadai kormányfő legnagyobb belpolitikai gondja változatlanul a „québeci kérdés”. Ez a tartomány és az ország egyik legjelentősebb városa, Montreal a francia nyelvű — és szellemű — szeparatizmus hagyományos központja. A világ még jól emlékezik arra. hogy az efféle szélsőségekre hajlamos De Gaulle tábornok montreali látogatása milyen látványos botránnyal és a kanadai—francia kapcsolatok alapos elhidegülésével ért véget. A dolog jellegénél fogva természetes, hogy London — Párizzsal szemoen — nem Montreali, vagyis a szeparatizmust, hanem Ottawát, vagyis az angol nyelvre és hagyományokra támaszkodó központi kormányzatot támogatja. N ew York az ENSZ-ben tett rutinlátogatás jegyében volt a Wilson- utazás programja. Ezután a lényeg: Washington következett. Mivel a megbeszélések most kezdődtek, egyelőre csak találgatni lehet. Ez az a ritka eset, amikor a kommentátor többé-kevésbé nyugodtan találgathat. A megbeszélések témái ugyanis adva vannak. Vessünk egy pillantást néhányra. a Fehér Házban nyilván szó esik a közel-keleti helyzetről, nevezetesen az Izraelt támogató angol—amerikai front szorosabbra kovácsolásáról, jobb koordinációjáról. Franciaország valószínűleg ebben a viszonylatban kerül szóba először, de korántsem utoljára. London ugyanis úgy érzi: azzal, hogy Pompidou deklaráltan fegyvert szállít Líbiának, bizonyos propagandaalapot kapott arra, hogy ak eddiginél nyíltabban folytassa az izraeli fegyverüzletet. Közismert, hogy Anglia eddig a legnagyobb titokban igyekezett lebonyolítani ezeket a fontmilliókat jelentő tranzakciókat, nem utolsósorban Chieftain-páncélosok rendszeres Izraelbe juttatását. Washington nemcsak politikailag van jelen ebben a nagyszabású üzletben, hanem pénzügyileg is: nem titok, hogy az ügyleteket bizonyos amerikai hivatalos és magán- szervezetek finanszírozzál;. A különösebb viharokat nem ígérő megbeszéléseken biztosan szó esik még Vietnamról — ebben a kérdésben Wilson gátlástalanul támogatja Washingtont esztendők óta —, a NATO-ról, a Közös Piacról és az új nyugatnémet vezetésről. A lighanem az utóbbi a washingtoni tárgyalások kulcstémája. A Fehér Ház szemében a Brandt-féle Bonn már nem olyan megbízható, mint a Kiesinger-féle volt — és ez növelt a nagyon is lojális London fontosságát. HARMAT ENDRE Kufyaszémlálás A kerületi tanácsok dolgozói ezekben a hetekben írják össze a cáros kutyáit. A „kutyaszámlálás” után — amely az idén is körülbelül hétezer négylábút érint — márciusban oltják be az ebeket. A budai villa titka a desszertet. Mi ugyanis megkóstoltuk, és épp az ellenkezőjéről „szereztünk tudomást1’. Arról, hogy az édesség kőkeményre száradt, töl eléke és csokoládébevonata egyaránt kellemetlen mellékfzű. Szívesen tettünk volna eleget a vállalat — a levélben ugyan ki nem mondott, de feltehető — kérésének, hogy lapunkban reklámozzuk ezeket a desszerteket. Mivel azonban mi is azt szeretnénk, ha „a miskolci vásárlók jói járnának”, csak annyit tehetünk, hogy megköszönjük a figyelmességet és a „nagyon ízletes” jelzőt nagyon ízetlenre javítjuk ki. Egyébként, ha valakinek fenntartásai lennének a több tagú szerkesztőségi kóstoló-zsűri pártatlanságáról, azt nagyon szívesen megkínáljuk a birtokunkban levő Für Dich, illetve Trümpfe desszertek műanyag ízű maradékából. PUSZTAI ÉVA Pénzjutalmak A Beton- és Vasbetonipari Művekben tegnap megtartott műszaki konferencián megjutalmazták a legjobb eredményt elért vidéki telepvezetőket, RofcdZy Józsefet, Sáfrány Jánost, valamint a vállalat törzsgárüa tagjait, többek között Bud a házi Jánost és Molnár Istvánt. Ma szakszervezeti aktívaértekezletet tartanak a Beton- és Vasbetonipari M'vek miskolci gyárában Az ülésen a jó munkát végző szakszervezeti titkárokat pénzjutalomban részesítik. IX. FEJEZET Mozaikok egy mozgalmas éjszaka eseményeiből Q J, — Halló, főnök úr? .. Igen, **-®*Mucur beszél... A Kőrútról, egy nyilvános telefonfülkéből, a Madách Színháztól nem messze. Oltári sztorim van... Igen, Bálintról, Bálintról és arról a kopasz mukiról. A főnök úrnak tökéletesen igaza volt. amikor ráállított Bálintra. ez a jankó tényleg a saját zsebére akar dolgozni! Szerinte a főnök úr egy vén hülye... Igen, mondom már Bent ülnek a Pálma presszóban, én két asztallal odébb ültem... nem. nem ismerhettek fel, paróka van raitam, korszakán, be! etem elemeztem a Népsportba... Igen, a puskamikrofonnal... 3álint mindent kipakolt Hondának, társultak. nemsoká elügettek a bigvókért és a flepnikért, mert most senki nincs h villában . . Aztán olajra lépnek Franciába, vagy Ansolba ... Igen . Igen.,« itt parkol... Ügy lesz, rohanok. Vissza sem akasztotta a kagylót a horogra, kiugrott a fülkéből, az ajtót sem csukta be maga után, pedig az a legelemibb. De hát Mucur és az illem ... * Még az előszobába sem engedte be őket, úgy tárgyaltak azok ketten a folyosón, ő az előszoba ajtajában. — De hát értse meg asszonyom, mi csak azért keressük, hogy elvigyük vacsorázni — magyarázta türelmesen Ambrózy — Lent áll a kocsi — tette hozzá Andrea. — Kilencre beszéltük meg a találkozót a Béke-szállóban, negyedórát vártunk rá, nem jött. Hát most hol keressük? Kovalcsikné vállat vont. — Bánom is én. keressél; ahol akarják. A pokolban, oda való. Nekem kéthavi lakbérrel tartozik ez a huligán. És a rántásom is odaégett miatta. * Már csapta is volna be a látogatók orra előtt az ajtót, de Ambrózy a nyílásba tette a lábát. — Jó. hogy említi kedves asszonyom, nekem egészen kiment a fejemből. Honda úr meghízott, hogy egyenlítsem ki a tartozását. Mennyiről is van szó? Az ajtó egy szempillantás alatt tágra nyílt. — Két hónap — mondta Kovalcsikné. — Ezernyolcszáz forint. A professzor nyúlt a pénztárcája után. — Ezernyolcszáz és négy forint. — helyesbített gyorsan a főbérlönő.. — Négy forint a rántásért, kérem szépen. A látogatók összenéztek, aztán a professzor Kovalcsikné tenyerébe leszámolta a százasokat a tárcájából. Az aprót a zsebéből kotorta hozzá. — Először egy telefon volt — kezdte tájékoztatóját a házisárkány —, valami szemüvegről beszéltek. Ö aztán elment, nekem annyit mondott, hogy a Pálma presszóba megv. Az itt van mindjárt, a Körúton. Ha be tehenek fordulni... Csupa készség volt, csupa jóindulat, bűbáj. Elkísérte a vendégeket a lépcsőházig. Szimpatron nélkül. * — Megkérhetem — szólt Honda Bálintnak a Népköztársaság úti keres* te- ződés előtt, amikor a lámpa tilosat ;el- zett —, hogy a Béke-szálló előtt is álljunk meg egy pillanatra? Csak a portással váltanék két szót. ő féláron szerzi be nekem az italt, kifogyóban már a készletem, és .. (Folytatjuk)
