Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
Jégpáncélon — tavaszig'' Féltjük, szeretjük parkjainkat, s így természetesen a lagnagyobbat, a Népkertet is. Csakhogy ez éppen a Népkerten nem látszik meg. A tél beállta óta ugyanis egyetlen egyszer sem tisztították meg a park aszfaltozott útjait és, amikor a városban már csak nyomokban látni a havat, a környék lakói 6—8 centiméteres jégpáncélon csúszkálnak. A bejárattól a sörkertig több száz méter hosszúságú, valóságos korcsolyapálya képződött, Így aztán az errefelé lakók, főleg sötétedés után inkább kerülővel mennek haza, helyettük korcsolyázó gyerekeket látni. Jégpálya ugyanis nincs. Illetve van, csak arra való hivatkozással, hogy enyhe az idő, nem üzemeltetik. Érdekes, nogy ez az „enyhe” időjárás nem érezteti hatását a Népkert útjain Farsang a boltokban Az idei farsangra körülbelül százezer forint értékű álarcot, szerpentint, konfettit kapnak a játék- és papírboltok a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól. g A Hernádi brigád tagjai: Bárdi István, Varga István és Szilágyi Sándor készítik a Lenin Kohászati Művek új finom- hengerdéjének vasbeton szerkezetét. A brigád naponta személyenként 30 mázsa szerkezeti elemet épít be. Műszalu konferencia jutalom a iirzsí ríttak Műszaki ivonierencia kezdődött ma délelőtt a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárában. Az elmúlt évi gazdasági eredményekről a vállalat igazgatója adott számot. Tavaly, a tervezett 6 millió helyett, 16 millió forintos nyereségre tettek szert. Értékelték a munkaverseny eredményeit és megvitatták a munkavédelem helyzetét. A műszaki konferencián adták át a törzsgárda tagjainak az 500—1000 forintos jutalmakat. Visszatérítés a vásárlások után A Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek 12 000 tagja van, a tagság részjegyalapja 1 millió 300 ezer forintot tesz ki. A szövetkezeti tagok vásárlásaik után jelentős visszatérítést kapnak az év végén, tavaly ezer forint után 5,50 forint jutott Az előzetes számítások szerint az idén is hasonló összeget fizet tagjainak a miskolci szövetkezet A százforintos részjegyek után 7 százalékos kamat is megilleti a tagokat Micsoda különbség! Ha a város közlekedési gondjairól esik szó — és elég gyakran szó esik' — a sajtó hasábjain vagy egyéb fórumokon, unásig ismétlődnek az úgynevezett „objektív nehézségek”: kevés a jármű, nincs elegendő sofőr, kalauz stb. Nem mondvacsinált okok ezek, mégsem magyaráznak meg mindent. A népi ellenőrzés vizsgálat ugyanis arra utal, hogy a jelenlegi adottságok mellett is javíthatnák a közlekedést — körültekintőbb szervezéssel. A múlt tv cégen a népi ellenőrök három napon keresztül figyelték a járművek, utasok mozgását a. forgalmi csomópontokon. Két alkalommal a szakigazgatási szerv, illetve a vállalat vezetőinek tudtával, közreműködésével, harmadszor azonban már inkognitóban. Elgondolkoztató különbséget hozott a három ellenőrzés. Idézet az október 15-i, azaz első vizsgálat tapasztalataiból: „A villamosok 7.20 és 7.50 között pontosan indultak a Tiszai pályaudvarról, torlódás, akadály nem volt. A villanyrendőrnél menetirányító működött, két-három perces várakozás után minden utast elszállítottak.” Mennyire más kép rajzolódott ki a legutóbbi ellenőrzés alkalmával: „A Tiszai pályaudvarról 6—8 óra között kevés autóbuszt és villamost indítottak, két-háromszáz utas 5—10 percet várakozott. Az irányítás vontatott volt. A bérletpénztárnál mindössze egy fő teljesített szoleálatot és körülbelül százan álltak előtte sorba stb. stb." Egyszóval, a legutóbbi ellenőrzésen a NEB azt tapasztalta, amit az utasok nap-nap után tapasztalnak — a saját bőrükön. Önként adódik a következtetés: nem elég bért emelni, létszámot fejleszteni, kocsikat vásárolni és új javítóműhelyt építeni. Mindez csak akkor hozhatja meg a gyümölcsét, ha tudományos alapossággal felmérve az igényeket, megfelelő szervezési intézkedéseket hoz — a tanács építési és közlekedési osztályával karöltve — a közlekedési vállalat vezetősége. A NEB sok jó tippet adott ehhez. Javasolta például, hogy képzettebb, rátermettebb középkádereket alkalmazzanak, a forgalomirányítás ugyanis ma még sok kívánnivalót hagy maga után. A csomópontokon — például a Szemere utca sarkán — csúcsforgalmi időben forgalmisták irányítsák a kocsik mozgását, a le- és felszállást. Nyilván enyhíti majd a zsúfoltságot, ha végre bevezetik a lépcsőzetes munkakezdést, legalább a vállalatok, intézmények egy részénél, s a vasgyári elágazásnál elektromos berendezésekkel mozgatják a váltókat. A sok Jó javaslat közül megemlítjük még, hogy a Kilián- déli lakótelep és a Tiszai pályaudvar között indítsanak olyan „betét-járatokat” a csúcsforgalmi időszakban, melyek nem kanyarodnak be a kohászathoz. Van tehát javaslat bőven. Reméljük, hogy mind helyet kap majd abban az anyagban, melyet rövidesen a tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszt a közlekedési osztály, illetve az MKV vezetősége. BÉKÉS DEZSŐ Nem a bunda a fontos Külföldre utazó nyulak (Folytatás az 1. oldalról.) Az olcsó tavaszi és nyári szezoncikkekből szintén jónak ígérkezik az ellátás. A férfi bőrszandálokból és a zárt, de szellős víkendcipők- ből a tavalyihoz hasonló, kielégítő ellátásról gondoskodunk, míg a fiatalabb korosztály számára mintegy 15 százalékkal több textil felsőrésszel készült fél- és bokacipőt hozunk forgalomba. A női bőrszandálok számát megduplázzuk, a textil és műbőr felsőrészes divatszandálokból pedig 62 százalékkal növeljük a készletet. Tavaly az első fél évben országos probléma volt a gyermekcipő-ellátás. A textil felsőrészes gyermekcipőkből a tavalyi 23 ezer helyett most 25 ezer párat szerzünk be. A fiú és lányka bőrszandálokból viszont 92 százalékkal rendeltünk többet. Az első féléves kollekciók bemutatóin, a múlt héten, a kiskereskedelemtől már konkrét megrendeléseket kaptunk. Néhány hét múlva ezeket a cikkeket mindenki megveheti az üzletekben. Közöttük jóval több lesz a különleges színű, különböző sarokformával készült, hajlékony, modern vonalú, szellős női szandál. A hagyományos férficipők mellett a modern vonalú, gömbölyű és vágott orrú cipőfazonokat is megtalálhatják a vásárlók. A korábbi 230—280 forintos zárt, női lakk-bőr körömcipőkkel szemben újdonság a velük azoi„, külsejű francia és angol flotex műlakkból készült körömcipő; ara 140—150 forint körül lesz. A japán szabadalom alapján készült, ugyancsak új klarinóbox női műbőr cipők 180—200 Ft-ba, a férficipők 330—350 forintba fog- * nak kerülni. Az ország az idén ugyanannyi valutát fordít az alapanyagok és készcipők importjára, mint az elmúlt évben. Vállalatunk előreláthatólag 4—5 ezer pár olasz és spanyol bőrcsizmát vásárol. Ezek a vámadókedvezmeny alapján 60—70 forinttal olcsóbban — 600—620 forint körüli áron — kerülnek a boltokba. Áraink a különleges női divatcipők kivételével változatlanok maradnak — mondotta befejzésül Rajnai Béla, a miskolci Cipőnagykereskedelmi Vállalat igazgatója. 0) Vita a mikrogazdasági ''utalásokról A Diósgyőri Gépgyárban végzett mikrogazdasági kutatások tapasztalatairól tartanak beszámolót és vitát szerda délután a MTESZ Szemere utcai helyiségében. A vitát az ipargazdasági tagozat fiatal közgazdászai szervezik. Öt nyúltenyésztő szakcsoport működik — csaknem száz tenyésztővel — a Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet felügyelete alatt. A társulások tavaly 6500 nyúlra kötöttek szerződést, de ennél jóval többet értékesítettek az év végéig. Miskolcon nagyon sok nyugdíjas foglalkozik a jo „hústermelő” tapsifülesek tartásával. Ez a foglalkozás jelentős jövedelmet biztosít: a nyúl évek óta egyik legke e- settebb exportcikkünk. A nyugati országok, Franciaország. Anglia és az NSZK szinte csemegeként vásárolják meg tőlünk. Jövedelmező a nyúltenyész- tés a kerttel és udvarral rendelkezőknek azért is, mert a szövetkezet állami áron adja az abrakot és a húsért magas árat fizet. Míg korábban a nyúl bundája is értékes cikk volt, most leginkább a hús- nyulakat tenyésztik és a bundáját jószerivel csak szerencsével lehet eladni. A Miskolcon tenyésztett tapsifülese!: 80 százalékát exportálják, a többi a hazai nia^on kel eL I Politika és baiusz római szalonban egy élemedettebb korú hölgy egy ifjú politi- , kushoz fordulva, sava_ nyúan megjegyzi: — Akar tudni valamit? Nem tetszik nekem sem a politikája, sem a bajusza! — Ne csináljon belőle gondot magának — válaszol az ifjú. — Ön sohasem fog kapcsolatba jutni sem az egyikkel, sem a másikkal. Csak kutyát keresnek... A napokban hallottam, a rádió közkedvelt Csúcsforgalom című műsorában: több bejelentés érkezett, miszerint egy középkorú férfi rózsaszín Trabantjával Pestlőrincen kószál; időnként lelassít, kihajol a volán mellől, s ékes magyarsággal kiüvölti a kocsi ablakán: — „Tapir... ide ... takarodj ... !” (Miután az éter hullámai sem bírták el a szó szerinti idézést, mi sem vállalkozhatunk err 1 , Ezek után a műsor vezetője elmondotta, hogy a kedves hallgatók ne féljenek az autós haramiától, mert szegény csak a Tapir névre hallgató ölebét hajkurássza napok óta a főváros utcáin. Nem is mondtam volna el ezt a kis történetet, ha tegnap nem találkozom én is egy „kutyakeresővel’’. Éppen a Kazinczy utcán, a posta előtt mentem át, amikor egy teherautó éles fékcsikorgás közepette mellém surrant. A sofőr lehúzta az ablakot, s nem akarom idézni, hogy miket kiabált ki rám. Mielőtt megsértődtem volna, eszembe villant, hogy ő szintén egy kutyát kereshet. A gyanús csak az. hogy túl sok gépkocsivezető keresi mostanában a tapir, idióta, lajhár névre hallgató kutyáját, s mindig akkor kiabálja a nevét, ha egy gyalogos van a közelben. (szántó) ELNÉZÉST A zsúfolt reggeli villamoson egy férfitársaság hangosan beszélgetett; a fél kocsi akarva-akaratlanul élvezte csevegésüket. Tipikus, gyakorlott Pestre utazók voltak. Ez látszott táskájukról, az ajtónál való rutinos elhelyezkedésükről, ahonnan senki és semmi el nem tántoríthatta őket. No és a társalgás? A tájjellegű ízes kifejezések szerint igazi miskolci társalgás volt. „Oltári volt...” kezdte az egyik, akit Lajosnak, Lajoskának szólítottak a többiek. Lajos minden ilyen rövid tőmondata végén csak úgy odavágott egy szót, amit én most természetesen nem írhatok le. „Tegnap öcsivel belöktünk hárman három ötdecis üveg cseresznyét... Mi ketten elpilledtünk, de Tóni teljesen kitikkadt.. Később átváltottunk néhány üveg sörre ... Gondolhatod... Majd befutott a főnök... Ugrattuk, hogy tintázzon ő is, de szilárd volt. ..” Majd így folytatta: „Egyébként holnap indulunk rep- csivel Moszkvába... majd onnan a hét végén Phenjanba ...” Megszólalt a másik: „Nagy élmény lesz, Lajos...” — „Meghiszem azt komám!” — így Lajos. A társalgás leírását nem folytatom. A térne végig ez maradt. Kedves Olvasó! A pontozott részek azt jelzik, hogy itt mindig és félreérthetetlenül elhangzott az a „bizonyos” szó. Közvetlenül mellettem három fiatal szorongott. Szó nélkül, erősen figyelték a beszélgetést. Csak egyszer és csak az egyik szólalt meg: „Irtó jó szövege van az ürgének.” A csevegő felnőttek meglett férfiak voltak. Bizonyára akadt közöttük gyakorló szülő is. Talán naponta szapulják gyermekeiket: „Hogy beszélsz a felnőttekkel, szüléiddel, miféle stitus ez?! Bezzeg az én időmben apám stb.”. Talán a minap ráncolt homlokkal vizsgálta a bizonyítványt és lesújtó szemekkel nyújtotta azt vissza egy-egy gyenge jegy láttán. Mindezt természetesen nevelési szándékkal tette a papa! De csak otthon és csak a saját gyermekét akarja „nevelni”. Gondolja, ha naponta megismétli — jól vagy rosszul időzítve —, megteszi hatását. De csak otthon!(?) Mi köze neki máshoz? Lehet, sőt biztos, a villamoson „csevegők” között volt olyan is. aki embereket irányit. Naponta intézkedik, vezet. Vajon hogyan? Elnézést, kedves Lajos és ismeretlen is- aerösei. volna egy javaslatom. Indítsunk mozgalmat! Hiszen olyan sok bátor, jó és hasznos, országos kezdeményezésről ismert már városunk. Most az egyszer azonban legyünk szerények, egyelőre csak szűkebb kis hazánkban, magunk között állapodjunk meg: Amikor így elfeledkezünk magunkról — örténjen az bárhol és légyen a társadalomban elfoglalt helyünk bármely poszton is —. figyelmeztetjük egymást. És nemcsak magunkban füstölaünk. amint én tettem, helytelenül. Kedves Lajos, jo utat, a viszontlátásra! Phenjav biztosan nagy élmény lesz!... Elnézést, hogy magára hivatkoztam és ne haragudjon. hogy nem várjuk meg visszaérkezését. Mi itthon addig megkezdjük az új mozgalmat. M. GY. Modern fazonok, elegendő szezoncikk
