Déli Hírlap, 1970. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

Folklór fesztivál? | Otthona: a Vármúzeum Közművelődés Hejőcsabán Mint már annyiszor tapasztalhattuk, ha városunkba érkezik Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, soha nem jön Üres kézzel. A lokálpatriótákat nem füti annyi buzgalom, nem pessdíii annyi ötlet, mint Cseterki elvtársat, .aki Borsod me­gyével korábbi munkássága és országgyűlési képviselői minő­sége kapcsán kötött szorosabb barátságot, Tegnap délelőtt Varga Gá- bornénak, a megyei tanács vb-elnökhelyettasének hiva­tali helyiségében igen lelke­sítő tervek hangzottak el. Varga Gábornén és a tervet felvázoló Cseterki Lajos elv­társon kívül ott volt a meg­beszélésen Tok Miklós, a vá­rosi tanács > vb-elnökhelyet- tese, Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese és Béres Ferenc népdalénekes. Ez utóbbi név már sejteti is, milyen gondok foglalkoz­tatták a megye, a város ve­zetőit. Béres Ferenc sok szál­lal kötődik Borsod megyé­hez, s mint a népdal, a nép­művészet barátja és tehet­séges művelője, helyet fog­lalt a javaslattévők között. Cseterki elvtárs Béres Fe­renccel együtt azt a javasla­tot tette, hogy 1971 nyarától kezdődően a Diósgyőri Vár­múzeumban rendezzenek or­szágos, majd nemzetközi fol­klór fesztivált. Az első pillanatra talán meglepő, hogy miért egy munkásváros vállalkozzék erre. De közismert a mun­kásság hagyománypártolása, a népdal, a népművészet iránti szeretete. szépek és hangulatosak azok a mun­kás-paraszt találkozók, ame­lyek Miskolcon és környékén minden évben lezajlanak. A Vármúzeum és patinás kör­nyezete alkalmas rá, hogy jól megszervezett, átgondolt resztiválprogramot fogadjon. Nem csupán népdalokat mu­tatnának be, hanem a nép-' művészet majd minden ága­zatának fórumot adnának. Az országos fesztiválba belekap­csolódhatnának a szlovákiai, kárpátaljai, az erdélyi, esetleg az Újvidék környéki magyar­lakta területek folklóristái, népművészei. A jelenlevők elmondották, hogy éppen a Röpülj páva hatalmas sikere (különösen a csepeli mun­kásotthonban zajló műsorok eredményessége) lehet a zá­loga annak, hogy a folklór­fesztivál Miskolcon sikeres lesz. A tervek között szerepel az is, hogy a fesztivállal egy Sokszor elmondtuk, leírtuk, hogy a népművelési — újabbon közművelődési — munkához nehéz receptet adni. Általában fontosnak tartják, hogy a népművelő, a szakismereteken kívül, kellő találékonysággal, sok ötlettel, fantáziával rendel­kezzék. Ha mindezt nem is cáfoljuk meg, annyival okvetlenül ki kell egészíteni, hogy napjainkban egyre nagyobb szükség van arra a sokat emlegetett „receptre”. Ez azonban korántsem afféle előregyártott „szempontok” gyűjteménye kell, hogy legyen. A munkaterv mindenütt a helyi adottságok, lehető­ségek, kívánalmak figyelembevételével készüljön. E tekintet­ben jó példával szolgálhat városunkban a Gárdonyi Géza Mű­velődési Ház. amelynek tevékenységéről már azért is érdemes írni, mert földrajzilag is sajátos helyet foglal el. A település — ez bizonyára ismeretes — csak a felszaba­dulás óta tartozik közigazgatásilag Miskolchoz. Az itt él'Ő em­berek mentalitását — bár az elmúlt 25 év folyamán sokan foglalkozást változtattak — a kert- és szőlőművelő munka határozza meg. Itt. ellentétben a város más kerületeivel, soha­sem volt munkásotthon, klub. egyszóval az összetartozók kö­zösséggé alakításához megfelelő hely. A meghitt kisközösségi formáknak azonban itt is vannak hagyományai. Csak ezek ismeretében alakulhatott ki megfelelő közműve­lődési tevékenység Hejőcsabún. Ma már mindenki számára világos itt: elsősorban nem az a fontos, hogy a művelődési ház termei minél többször meg­teljenek, hogy jó legyen a látogatottsági statisztika, tehát, hogy akár a városból is kicsalogassuk az embereket, hanem az a fontos, hogy a művelődési ház a helybéli lakosoknak szolgáljon otthonul, az ő speciális igényüket elégítse ki, (Nem feledkezve meg a felnőtt lakosságról, de még inkább vigyázva, hogy a gyermekek és ifjak — a következő évek és évtizedek közönsége — sok szállal kötődjék a művelődési intéz­ményhez.) Az ifjabb nemzedék megnyeréséhez — úgy tűnik — már az eddigiek folyamán is sikerült szerencsés formákat találni. Elsősorban nem a szíhjátszó munkára vagy az irodalmi szín­padi tevékenységre gondolunk, hanem a más művelődési in­tézményeknek is jó példát mutató Héliosz klubra, a korábbi honismereti szakkörre és a nyelvtanfolyamokra. Nem is be­szélve most részletesen a gyermekek nyári „munkájáról”. Az a néhány száz fiatal, akinek ily módon már mindennap­jaihoz tartozik a művelődési ház látogatása (ki nem kíváncsi a saját gyermekére), számos családot kapcsol az intézmény­hez. No, de a felnőttek nem játszhatnak „klubosdit”. Szívesen meghallgatnának azonban egy-egy ismeretterjesztő előadást a kertészet és a szőlészet témaköréből, annál Is inkább, mert az erősödő kertszövetkezetek sok hozzáértést igényelnek... Ha sikerül az idei terveket legalább részben megvalósítani Hejőcsabán, bizonyára a belvárosból is sokan látogatnak ki a Gárdonyi Művelődési Házba, de — és ez a lényegesebb — a helyi lakosoknak program hiányában nem kell Miskolc belvárosába utazniok. (gyarmati) Zempléni Kornél és Szabó Andrea kélzongorás hangversenye időben az aggteleki barlang­ban szintén pódiumot kapná­nak a népdal, a néptánc, a muzsika képviselői. A művé­szeti programokat kiegészí­tené egy olyan tömegde­monstráció, amely korábban is honos volt már Miskolcon, Bízhatunk benne, hogy a tegnapi beszélgetés után megfontolt lépések következ­nek, s 1971-ben a szó valódi értelmében igazi színfolttal gyarapodik Miskolc szellemi életének térképe. (párkány) Filmek, kiállítások Ami nem tantárgy A Nehézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottságának munkaterve változatos, gazdag programot kínál az 1970-es évre, pontosabban a tavaszi egyetemi félévre. A bizottság fel­adata: az egyetemi oktatók, dolgozók és hallgatók részére a szórakozás és művelődés lehetőségeit biztosítani — sokszor nem is a legoptimálisabb körülmények között. A hallgatók szabad ideje — mint az egyetemi oktatás függvénye — és he­lyiségproblémák determinálják a munkaterv összeállítását. Nagyobb szereplőgárdát' mozgató színielőadást például nem iktathatnak he programjukba, mert megfelelő színpad nem áll rendelkezésükre. A hallgatók találékonysága és tehetsége azonban komoly tőke, a kulturális bizottság hozzáértése biztos alap a színvonalas rendezvények biztosításához. Az előadásokat, kiállításo­kat, az öntevékeny csoporto­kat az egyetem finanszírozza. Évenként mintegy százezer forint áll a bizottság rendel­kezésére. Ugyanúgy, mint az előző evekben, 1970-ben is tizenegy öntevékeny csoport működik, es bár többségük nagymér­tékben ember- és pénzigé­nyes. tevékenységüket siker koronázza. Az Egyetemi Stú­dió, az Egyetemi Silány Kin­gád. az irodalmi színpad, a képzőművészeti kör, az ifjú zenebarátok köre sok éven keresztül szerzett kedves, él­ményt nyújtó órákat, hangu­latos estéket tagjainak és kö­zönségének egyaránt. Az Egyetemi Sitány Kínpad eb­ben a félévben Dunaújváros­ban es Debrecenben is bemu-* tatja műsorát. Az egyetem hallgatói részt vesznek a felsőoktatási intéz, mények művészeti fesztivál­ján. A fesztivált márciusban rendezik meg Szegeden, Eger­ben, Keszthelyen és Miskol­con. A hagyományoknak megfelelően a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem rendezi a fesztivál keretében a fotókiállítást, a filmfesz­tivált és a képzőművészeti ki­állítást, az egyetem irodalmi színpada és a Silánv Kínpad pedig benevezett a* irodalmi színpadok Szegeden megren. dezésre kerülő fesztiváljára. Gyurkó László írót várják író—olvasó találkozóra, fo­gadják Sándor György „hu- moralistát”, sor kerül Bürös Gyöngyi előadóestjére, dr Marx György Kossuth-díjas egyetemi tanár tart előadást, számtalan kiállítás és mű­vészi film vetítése teszi vál­tozatossá a kulturális bizott­ság által összeállított rendez, vény-tematikát. (m. m.) Az illetékes csehszlovák szakminisztérium és a kassai városi hatóságok támogatá­sával rövidesen megoldódnak a kezdeti nehézségek, és a komárorríi Magyar Területi Színház után Kassán is örömmel üdvözlik majd az új magyar színtársulatot. Be­mutató előadásukat 1969. no­vember 30-án egy Kassa A kétzongorás műfaj ku­riózum, csekély az irodalma. Századunk sokirányú, új tö­rekvései között azonban a kü­lönleges hangszerösszeállíttwú együttesek és művek párto­lókra találtak, így ma kül­földön és itthon is terjednek az új kévzongorás művek. Zempléni Kornél és Szabó Andrea a műfaj hagyomá­nyos számai közül választotta tegnap esti műsorát; Mozart melletti faluban tartották, és ezután minden nagyobb köz­ségben évenként legalább négy alkalommal szeretnének fellépni, hogy közönségük magyarul hallhassa a régi és modern színdarabokat. Az együttes jelszavához híven kezdte meg működését: „Hív a Vasmű, vár a Bodrogköz: Déryné szelleme űzi a mai színészt.. "D-dúr szonátáját (K. 448), Debussy En blanc et noir és Brahms híres f-moll szoná­táját játszották. Hogy a Ze­neművészeti Szakközépisko­la hangversenytermének teg­nap esti közönsége e vonzó műsor ellenére sem kapott teljes értékű művészi él­ményt. annak elsősorban kül­ső okai voltak. A rosszul fű­tött teremben együtt fáztak az előadóművészek a hallga­tókkal, s ugyancsak kellemet­len meglepetésként hatott egy megfelelő minőségű, discant zongora hiánya Ehhez a mű­fajhoz elengedhetetlen a két azonos mechanikájú és hang­színű zongora. így teljes jog­gal nem róhatjuk fel az elő­adóknak. a ha a Mozart-szo- náta előadása a szokásosnál keményebb volt, és inkább a játékosabb hangulatú záróté­tele hangzott el méltó meg­szólaltatásban. A lendületes Debussy-mű első része meg­győzően hatott; a hang inten­zitásában, virtuozitásban, pontos együttjátszásban nem hagyott kívánnivalót. A má­sodik és harmadik részben az árnyaltabb hangszíneket hiányoltuk. A nagyméretű Brahms-mű démoni hangula­tú harmadik tétele tetszett j legjobban. Akárcsak az ener­gikus nyitótételben, itt is ér­vényre jutott a rapszódikus szenvedéllyel kevert ritmikai biztonság, mely az előadómű­vészekhez méltatlan negatív körülmények ellenére is ma­gával ragadta a hallgatósá­got. BARTA PÉTER Déryné szelleme űzi a mai színészt... Új magyar színház Kassán A Dramaturgiai Híradó ez évi első számában olvashatjuk: új magyar színház alakult Kassán Thália Színház néven. He­lyiséghiány miatt eddig Kassán még nem tartott előadást, ha­nem színészei a környékbeli falvakat járják. ÁLARCOS BANDITÁK Álarcos banditák rendőr- őrszemet támadtak meg az éjjel a ciprusi Limassol vá­rosban és fegyvereket zsák­mányoltak tőlük. Három nap alatt ez a második terror­támadás Limássolban. A ter­rorakciók mögött szélsőjobb- oldali szervezetek állnak. ELSŐ ÍZBEN Mára első ízben várnak hi­vatalos látogatásra lengyel minisztert a nyugatnémet fő­városba. Janusz Burakiewicz lengyel külkereskedelmi mi­niszter négynapos • látogatást tesz az NSZK-ban, a nyugat­német gazdaságügyi minisz­ter, Schiller meghívására TÜZET NYITOTTAK A ciprusi Famagusta kikö­tőjében az éjjel rendőrgolyók érték két brit repülőtiszt sze­mélyautóját. Az autó nem állt meg egy ellenőrző poszton és a rendőrök azonnal tüzet nyi­tottak. Emberéletben nem esett kár. EGYMILL1ÁRD FÜSTBE MENT Lengyelországban 1969-ben több mint egymilliárd zloty értékű vagyon vált a tűz martalékává. Az országban összesen 29 224 tűzeset volt, négyezer erdőkben, három­ezer az üzemekben. BANKJEGY­HAMISÍTÁS Hét angol egymillió fontos értékben hamisított bankje­gyet. Ezekkel akarták kifi­zetni a Biafrában harcoló fe­hér zsoldosokat. A terv vég­rehajtására csak azért nem került sor, mert közben le­buktak. KÉMET FOGTAK A koreai néphadsereg ka­tonái feltartóztattak egy ké­met, aki Dél-Koreából lopód- zott be a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba, hogy katonai titkokról sze­rezzen adatokat, és felforgató cselekményeket szervezzen. FEGYENCLÁZADÁS Az éjszaka kétszáz fegyene tört ki Nyugat-Berlin Tegel nevű épületének börtönéből. A rabok 15 perces kézitusát vívtak a fegyőrökkel. A fe- gyenclázadás akkor tört ki, amikor a fegyverek után ku­tató őrök véletlenül nyitva hagyták az egyik cella ajta­ját. Kétszáz rendőr állította helyre a rendet. Egy börtön­őr megsebesült. A HESS-ÜGY A nyugatnémet kormány állandó kapcsolatban áll a három nyugati hatalommal Rudolf Hess, Hitler volt he­lyettesének szabadlábra he­lyezésének érdekében. A szovjet kormány elutasította Hess szabadon bocsátására vonatkozó nyugati javaslato­kat. VÍZBE FÜLTAK Egy angol mentőcsónak hattagú legénységének négy tagja a vízbe fulladt, az ötö­dik pedig eltűnt, amikor a csónak a viharos Északi-ten­geren felborult. Az angol ten­gerészek egy léket kapott dán halászhajó segítségére siettek, és már útban voltak vissza­felé a skót partokhoz, amikor a szerencsétlenség történt. A hatodik »matrózt eay szovjet hajó vette fedélzetére.

Next

/
Thumbnails
Contents