Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-15 / 90. szám
Á redit(Unl talaján Első a városrészek közöli Pél hónap ugyan hátra van nég az évből, de a legtöbb vállalat'már számvetést ké- wit. A Diósgyőri Gépgyár párt- és vállalatvezetése az elsők között mérte fel a vállalati gazdálkodás eredményeit, s határozta meg — egyelőre még csak nagy vonalakban — a jövő évi tennivalóka* . Tovább nőtt az export Az előzetes adatok szerint oefejezett és teljes termelési tervét egyaránt 102,5 százalékra teljesíti a vállalat. Kedvezően alakult az export. Különösen a tőkés-export fejlődött jelentősen. Szocialista exporttervét 101.1, tőkés-export tervét 123,5 százalékra teljesítette a DTGÉP. A termelékenység 2,9 százalékkal, a bérek 2,74 százalékkal nőttek. A termelésnövekedést 85—90 százalékban a termelékenység növelésével érték el. A vállalat nyeresége 9 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly. Munkásvándorlás Az idei év egyik legkellemetlenebb tapasztalata a nagymérvű munkásvándorlás volt. A több mint 4000 jövőmenő dolgozó károsan befolyásolta az ütemes termelést és az árukiszállítást. Sőt. átmenetileg pénzügyi zavarokat is okozott. Ehhez hozzájárult, hogy számos vállalat tartozott és tartozik a DIGÉP- nek. Szinte egész évben 20— 40 milliós követelése volt partnereivel szemben. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés gör- dülékenysége végett számos intézkedést tett a vállalat. Például: ár- és devizagazdálkodási, valamint műszakikereskedelmi főosztályt hoztak létre. Ennek is köszönhető, hogy meggyorsult a vállalkozási és ügyintézési tevékenység, célratörőbb lett a piackutatási munka, s nőtt az egységek önállósága. Csak legyelinezeli munkával A DIGÉP 1970. évi célkitűzéseinek is egyik jellegzetessége, hogy a tervek — amellett, hogy feszítettek — reálisak. A vállalatvezetés és a párt-végrehajtóbizottság is egyetértett azzal, hogy a jövő évben a fejlesztési alapnak az eddiginél nagyobb hányadát kell a gyártó berendezések, gépek vásárlására fordítani. A gyártásfejlesztés ütemét is fokozni kell, hiszen a tervezett termelés- és termelékenységnövelés, az export és a nyereség fokozása stb. csak így érhető el. A gazdálkodás eredményesebbé tételének egyik lényeges feltétele a forgóeszközgazdálkodás javítására, s a munkafegyelem megszilárdítására hozott vezérigazgatói utasítás következetes végrehajtása. Nem szabad megengedni, hogy a mulasztók és fegyelemsértők miatt a nagy többségben levő becsületes dolgozók is hátrányos helyzetbe kerüljenek. Ny. I. Miskolci „vizesek" Hajdúban, Hevesben, Budapesten A Vízvezetékszerelő Ktsz szakemberei most régi partnereiknek, a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak, a Gabonafelvásárló Vállalatnak is dolgoznak és aláírták a Vegyesipari Vállalat központi fűtésének szereléséről szóló szerződést is. Szerelőik Miskolc és Borsod megye területén kívül a közelmúltban dolgoztak Hajdú-Bihar és Heves megyében, valamint Budapesten, a Zuglói Gépgyárban is. (buday) Tízmillió aiáníéklia Miskolc III. kerületében tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek az elmúlt évben. Ezzel a kerület megszerezte az első helyet a városrészek közötti versenyben és elnyerte az ezzel járó 100 ezer forintos jutalmat is. A tanácson most is hasonló jó eredményekről tájékoztattak bennünket. A lakosság és a kerületben levő üzemek dolgozói az idén is sok társadalmi munkát vállaltak. Kivették a részüket a nagyobb jelentőségű területrendezésekből a kisiparosok, kiskereskedők is. A kerületben csaknem egymillió forint értékű saját anyagot használtak fel. Jövőre a csapadékcsatornák építésénél számít a tanács a lakosság és az üzemek segítségére. Szanálásra érett a Bábonyibérc A város egyik legzsúfoltabb települése a Bábonyibérc. Apró családi házak, pincék sorjáznak itt egymás •mellett. Az udvarok szűkek, s legtöbbjükön még annyi hely sincs, hogy az előírásoknak megfelelő méretű mellékhelyiségeket építhessenek rájuk. Szeméttárolásra pedig jóformán egyáltalán nincs hely — az útmenti árkokban gyűlik a szemét. Az egészségügyi csoport kérését egyetértéssel fogadta a kerületi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülése: a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolásáról szóló 2/1965. számú ÉP—PM együttes rendelet • végrehajtásánál különös tekintettel vegyék figyelembe a Bábonyibérc szanálásának szükségességét,' ★ A három Centrum Aruház tegnap négy órán át tartott nyitva és négyszázezer forintos forgalmat bonyolított le; összesen háromezer vevő fordult meg a Centrum Áruház üzleteiben. Különösen az ajándékozási cikkekből fogyott sok, de a ruházati áruk is kelendők voltak. Az idei ezüstvasárnap negyven százalékkal nagyobb forgalmat hozott, mint a tavalyi. (Már a vasárnapot megelőző szabad szombat is ■ rendhagyó volt, mert egybeesett a fizetésnappal.) Míg o Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 10 boltjában csak közepes, hétköznapi forgalom volt a Centrum Áruháznak és a vevőknek aranyat ért az ezüstvasárnap. Több járat a harmadik kerületien Az első után a harmadik kerület a város legforgalmasabb része. Miskolc 4 villamos- és 23 autóbuszvonalából 18 áthalad rajta, vagy érinti. Ebben az évben javult a kerület közlekedése. Két új betétjáratot indítottak a reggeli hat és hét órai munkakezdéshez a Vasgyár és az Ady- híd között, ezenkívül 5 új csuklós autóbuszt állítottak be az I-es vonalára. A Diósgyőri Gépgyár előtt nagy parkírozót építettek. + Íz eg" temen Mi 7 Jc város fel szabadülá- sának 25. évfordulója tiszteletére vetélkedőt rendeztek a hallgatók. A döntőbe jutott tíz versenyző, vasárnap küzdött meg egymással az egyetem kiválóan felszerelt stúdiójában A stúdió a Diáki étköznapok című állandó vasárnap délelőtti műsora keretében, egyenes adást an közvetítette a csapatok vetélkedését. A kérdések eléggé fogósak voltak. Akadt köztük tört" "Imi, hel’dismeretí és az egyetem múltjával, jelenével kapcsolatos —, mindezekkel a Győrből, Kaposvárról, Békéscsabáról származó hal.jaiók könnyűszerrel megbirkóztak. A végső sorrendet végül is a Borsod megyei költők, Írók műveiből összeállított kérdések alakították ki. Az 500 forintos első dijat két bányamérnök-hallgató nyerte. A stúdió ezután a hallgatók kérésére gyakrabban készít a várost ismertető összeállításokat, az egyetemisták ezzel is szeretnének még közelebb kerülni Miskolchoz. (kóbor) A Hovhmu víz vShprv A ixji'Socu Szeii oányak kei gép'. ___,ija, naponta 3—6 ezer liter, palackozott ásványvizet szálút a kereskedelemnek. M . x n-szág távolabbi vidékein is felfigyeltek az edelényi ásványvízre. A régi partnereken kívül a napokban több új megrendelő jelentkezett. Most szállítottak első ízben Borsodi vizet a hajdúszoboszlói SZOT-gyógy- üdülőbe, a Szabolcs megyei Rakamaz községbe, s Bodrog- keresztúrra. A legjelentősebb szerződést azonban a Csong- rád—Bács megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalattal kötötték; néhány nap alatt 4 vagon ásványvizet szállítanak Szegedre, Szentesre, Kecskemétre és Kalocsára (buday) Magyar konyha — üzemi módra E sorok írója, sajnos, nem vehetett részt a gasztronórhiai klub baráti összejövetelén Budapesten, csak másodkézből, a Magyar Nemzetben megjelent riportból idézheti Venesz József szavait: „Az utóbbi időben nemcsak a változatos étrend hanem a magyar vendéglátás egész atmoszférája: a felszolgálás. a felszerelés ötletgazdagsága, eredetisége veszített hatásából”. A világhírű szakács-főmester, a Magyar Szakács- és Cukrászszövetség elnöke, nem alaptalanul félti konyhánk hírnevét. Általános tapasztalat, hogy uniformizálódik a magyar konyha, a jobb éttermek is hétről hétre ugyanazokat az ételeket kínálják, gyakran kifogásolható a minőség, még inkább a tálalás és a felszolgálás. De mi mégsem ezért aggódunk elsősorban, hanem azért, mert Venesz mester megállapításai hatványozottan vonatkoznak az üzemi konyhákra. A munkásemberek zöme pedig manapság közös konyhán étkezik, legfeljebb vasárnap és ünnepnapokon tér be az éttermekbe, vagy kóstol ja meg az asz- szony föztiét. Korántsem mindegy tehát, milyen színvonalon dolgozik az üzemi vendéglátás. Érdekes, hogy — a panaszok ellenére — erről kevés szó esik a lapokban, rádióban televízióban. Nyilván azért, mert az üzemi konyhák főztjét „élvezők” szégyellnek a nyilvánosság előtt panaszkodni mondván: „Gyenge, gyenge, de azért a pénzért nem is lehel sokkal többet kívánni”. Nemrégiben így fogalmazta meg véleményét egy miskolci nagyüzem konyháján étkezők többsége is. Nem akarjuk mi most túl magasra szítani az elégedetlenség lángját, hiszen jól tudjuk, hogy az üzemi konyhák nagy kedvezményt jelentenek, tetemes pénzbe kerülnek a vállalatoknak és végső fokon a népgazdaságnak. De azt is tudjuk, nemcsak az anyagiakon múlik, hogy több vagy kevesebb lesz-e a panasz a jövőben, naponta ismétlődő kényszerűséggé válik-e a közös ebéd, vagy megajándékoz bennünket azzal az örömmel, ami hozzátartozik az egészséges ember életéhez. Ne várja most senki tőlünk, hogy néhány mondatban meg is fogalmazzuk, mit kell tenni az üzemi konyhák „felvirágoztatásáért”. Csak mint fogyasztók szólhatunk hozzá az étrendhez, felszolgáláshoz. A színvonal emelése a fizetett szakemberek feladata. Mindössze annyit tudunk mondani, hogy nem csupán 3—4 féle leves létezik, körítésül más is szolgálhat, mint krumpli és káposzta, s a laikus is tudja, hogy hetente 3—4 alkalommal csak az főz pörköltet, akinek fogalma sincs a húsok elkészítési módjáról, vagy egyszerűen lusta. No, és a piszkos tányér, abrosz, „homályos” pohár éppen úsv elveszi a kispénzű előfizető étvágyát, mint azét, aki a Gondéiban falatozik. Elveszi továbbá a felszolgálónő ápolatlan körme, maszatos köpenye, s végül, de nem utolsósorban „ápolatlan” modora is. BÉKÉS DEZSŐ A gépgyáriak szám vetési1
