Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-09 / 85. szám

Kritika helyett... Vasarnap este mutatta be a Rónai Sándor Művelődési Köz­pont Csortos Gyuláról elnevezett színpada Raffai Sarolta: i.gyszál magam c. drámáját. Ilyen vagy ehhez hasonló hirt l apjainkban szinte mindenütt másként fogadnak a szerkesz­tőségek. Ot sort félkövérből — szól le valaki arisztokratikus v. tágasságából. Fontos ez? — kérdezi más. Színházasdit ját­szunk? — élcelődik a harmadik. Persze a menyasszonyod is szerepel — ugrat a következő. De legrosszabb, aki hallgat, mert neki megvan a véleménye — vagy csak azért, mert nincs mit mondania. * Hegesztők (Bozsik István rajza) Vasszéktől a szalmadikóig Egy tanár szenvedélye Egész csokorra valót összegyűjtött a palocbabonákbol Gál Gyula szilvásváradj tanár, a hajdani parasznyai. Csak néhány szál a színes kötegből: a menyasszonynak esküvő előtt át kell lépnie egy fiúgyermeket, hogy termékeny legyen; ha a lány ollóval kivágja a fiú kabátja bélését, akkor nem válnak el egymástól; bőregérszárnyakat kell a vőlegény zsebébe tenni, akkor hűséges marad; a nászéjszakai pendelben el kell verni az asszonyt, hogy jó legyen és-seprűvel hátba vágni, hogy friss legyen. S akinek kedve van, megcselekedheti az utolsó tanácsot: ha valaki nagypénteken nem visel alsóneműt, az sok gombát fog találni az erdőn... A csoportok persze ettől függetlenül élnek, dolgoznak, löbb százan megnézik pro­dukcióikat, esetleg kitünte­tést is kapnak. Talán nem felesleges erről beszélni, ha mi a jövőben írni akarunk — mert igenis akarunk! — az öntevékeny művészeti együttesekről. Tér. mészetesen — és talán ezt kell elsősorban megérteni — nem úgy, mint színházakról szokás. Mint ahogy a műked­velőktől sohasem várja azt az “mber, amit a hivatásos együttesektől. Különösen ma­napság, mikor egy-egy mű­kedvelő színpad színházpótló zerepe még faluhelyen is ' gyre kisebb... Semmiképpen sem hagy­hatjuk azonban figyelmen kí­vül a csoportok személyiség­nevelő, tudatformáló hatását. Mert a mozgalomban soha­sem a produkció a legérdeke­sebb, hanem mindig az út, 'míg az együttes színpadra lép. Különböző foglalkozású, előképzettségű emberek — fiatalok, idősebbek — fognak össze az írói mű tolmácsolása érdekében, s mire színpadot kapnak, megtanulnak (nem kis dolog) szép magyarsággal beszélni, műfaj- és stílusis- neretet szereznek, kialakul mozgáskultúrájuk. változik gész emberi habitusuk. Egyi_ ik-másikuk — sok példa •éSrr erre — megindulhat a művésszé válás útján, de nem ez a legfontosabb. A fontos az, hogy olyan közösségek alakulnak ki, melyeknek tag- lai értik, becsülik egymást, közösen tesznek felfedezése­ket, érzelmileg gazdagabbá válnak, és sokkal inkább ké­Miskolc felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére díszhangversenyt adott teg­nap este a Miskolci Nemzeti Színházban a Miskolci Szirh- ionikus Zenekar. A műsort Csajkovszkij op. 48-as Vonós­szerenádja, Liszt A-dúr zon­goraversenye és Muszorgszkij —Ravel: Egy kiállítás képei című művei alkották. Arnold Katz személyében szimpatikus szovjet karmes- lert ismertünk meg. A mű­vekről alkotott elképzelései italában jók, mozdulatai ne­mesen mértéktartók, helyén­valóul^ Túlnyomórészt óva­kodott mindenfajta túlzástól, plasztikus vezénylése azon­ban sok esetben nem váltot­ta ki a zenekarból a megfe­lelő hatást. vonószenekari Szerenád túlságosan objek­tívra sikerült; a szépen.meg­oldott hangulatos Elégia ki­vételével általában hiányol­tuk a Csajkovszkijra oly jel­lemző vérbő romantikus hangzást. Katz zenei világá­hoz legközelebb a ..Kiállítás” állt. anyagtudása itt volt a legnagyobb, elképzeléseit eb­ben a műben tudta leginkább pesek befogadni a művészi szépet, mint általában az em­berek. Kevesebb ez, mint amit a színész végez és több is... A csoport vezetője is más, mint a rendeiő. A szak­mai ismeretek átadásán túl, illetve azokkal együtt fontos felvilágosító, nevelő munkát végez. A közönség általában — ezt bizonyította a vasárnapi bemutató is — mindig nagy izgalommal és várakozással ül be a műkedvelő előadá­sokra. Ritkán csalódik, mert a mesterségbeli tudást min­dig pótolja a tiszta szándék, a lelkesedés és az ügy — mindig nyilvánvaló — szere- tete. Én ezt láttam a Csortos Gyula Színpad vasárnapi elő­adásán. Az együttes tagjai talán nem veszik rossz néven, ha ezúttal elmarad az „elem­ző” kritika, olvasóink és a szakmabeliek pedig ennyiből is megállapíthatják, hogy a kitűnő Raffai-darab igen jó előadásban került színre. Nem szabad tehát azoknak a nevét elhallgatnunk, akik hosszú hónapok 'munkájával készültek erre az előadásra, a „mesterséget” pedig már évek óta tanulják Párkány László irányításával. Juhász Katalin, Kiss Ká­roly. ifj. Somló Ferenc, Pén­zes Márton, Nagy Mária, Lip- tay László és Várhegyi Márta több mint kétórás színészi teljesítménye a szorgalom, a rátermettség, a tehetség és a fegyelem szép bizonyítéka. Gulyás József díszletei szín­házi mércével mérve is el­ismerésre méltóak ... (Gyarmati) megvalósítani. Különösen a zárótételek: Katakombák, Ha­lottakkal a halottak nyelvén. Baba- Jaga kunyhója és a Ki­jevi nagykapu látomásszerű megelevenítése tetszett. A Miskolci Szimfonikus Zenekar számára a nem re­pertoár-darabok hiánytalan megszólaltatása nehéz fel­adatot jelentett. Elsősorban a felszabadultság hiányzott já­tékukból, amelyet a művek nehéz volta részben magya­ráz. A zongoraverseny kísé­rete zenekar és karmester számára* egyaránt problema­tikus volt. Kiss Gyula fiatal kora el­lenére közismert, kitűnő zon­gorajátékos hírében áll. A ze­neileg és technikailag egy­aránt igényes Liszt-verseny­mű interpretálása igazolta a várakozást. A zongoraművész tónus- és színgazdagsága leg­szebben a fájdalmas hangvé­telű, álmodozó gondolattöm­böknél bontakozott ki, ugyan­akkor a virtuóz, indulatos és szenvedélyes részeket is im­ponáló biztonsággal, nagyigé- nyűen oldotta meg. BARTA PÉTER Mindez csak csipetnyi íze­lítő mindabból, amit-Gál ta­nár úr több mint 10 éves ku­tató-nyomozó munkája soráp, a Szalajkától az upponyi he­gyekig terjedő felső Bán­völgy falvaiban összegyűjtött. Bejárta Tardonát, Mályinkát, Lénárddarócot, Nagyvisnyót, Nekézsenyt, Dédestapolcsányt, Bükkmogyorósdot, Csernelyt, Csokvaományt, sok-sok más helyet, és lelkiismeretes ri­porterként mindent feljegy­zett, amit látott, hallott és ta­pasztalt összegyűjtötte a bükki népmeséket, mondákat, legendákat, balladákat, több száz rigmust, vaskosan-paj- kos köszöntőt. És megmentett csodaszép népdalokat. Tárkonyos leves és népi gyógymódok ✓ \ Tanulmányba foglalta a palóc konyhaművészetet (Jó­ízű ételek). Állítom, nem le­het végigolvasni a gyomor­nedvek ingerlése nélkül. Mindjárt bizonyítom: „Tár­konyos leves: Füstölt sertés­húst hideg vízbe teszünk s fedő alatt főzzük. Félfözés után ujjnyi gallyat adunk hozzá tárkonyból, s ha a hús puhára főtt, tejjel, tejföllel habarjuk. Felforrás után tá­laljuk, de hidegen is élvezet­tel fogyasztható.. Százharminc oldalas össze­foglaló dolgozatának ezt a cí­met adta: Barkó. S munkáját a Néprajzi Múzeum és az MTA Nyelvtudományi Intézet közös pályázatán a tisztes harmadik díjjal jutalmazták. Eddig 10 kötetnyi munkában írta meg palóc kutatási ered­ményeit. Kész legújabb dol­gozata — 100 oldalnyi gép­irat: Népi ember- és állat­gyogyitások barkó vidékün­kön. S megírni tervezi a pa­lóc gyermekjátékokat. Cifraruhás nép — Mit jelent ez a szó: barkó? — A barkó a palocság egyik ága. Azt a véleményt osztom, amely e szót a tarka­barka ikerszavunk hátsó tag­jának népies elvonásából származtatja. Domaházán, Kissikátorban és Borsod- szentgyörgyön a tarka nyakú libát vagy disznót ma is bar­kónak mondják. A barkó tarka, cifraruhás népet je­lent, itt, a Bükkhöz bújt fal­vakban éltek. Egész múzeumra tellő tár­gyat is összegyűjtött szenve­délyes kutatóútjai során Gál tanár úr — minden anyagi támogatás nélkül, saját ere­jéből —, vasszéktől a szalma- dikóig, különböző fafaragá­sokkal, csobolyókkal és kö­csögökkel, guzsalytól a do­hányvágóig, kalácsos kendők­től a körtés falióráig. Kincseit * sok-sok időn át háza padlásán, a pincében, lakása helyiségeiben őriz­gette. Ezek az ereklyék most helyet kapnak a Szilvásvá­rad! Állami Gazdaság üzemi múzeumában. KILENC LV SZURKALASÉRT A székesfehérvári megyei bíróság Kolompár Lajost em­berölési kísérletért kilencévi szabadságvesztésre ítélte, mert Gábris Jánost egy csa­ládi csetepaté során fejbe­szúrta. A kés egészen az agy. velejéig hatolt, úgy hogy je­lenleg is munkaképtelen. TÖMEGES SÉRÜLÉS Tömeges sérülést okozó közlekedési baleset történt Dél-Baranyában. A tolató te­hervonat egy sorompó nélküli átjárónál összeütközött egy menetrendszerű autóbusszal. 12 személy megsérült, sze­rencsére súlyos sebesülés nem történt. Az autóbusz félig az árokba csúszott, a mozdony egy tengelye kisiklott. MEGSZÁLLTÁK A TEMPLOMOT 60 spanyol katolikus meg­szállt egy napra egy madridi külvárosi templomot tiltako­zásul egy haladó szellemű pap fogvatartása miatt. A pap február óta előzetes letartóz­tatásban van törvényellenes propaganda vádjával. A LÁNGOK MARTALÉKA LETT Mascagni, a nagy olasz ze­neszerző hagyatékának jelen­tős része a lángok martaléka lett. Ugyanis kigyulladt lánya házának a padlása, ahol leg­többször alkotott, és megsem­misült zongorája, több köny­ve, fényképe és sok kottája. A NÍLUSBA ZUHANT Kairótól 180 kilométerre északnyugatra a Nílusba zu­hant egy autóbusz és tíz utas a vízbe fulladt. Az életben maradt vezetőt letartóztatták. A PERONRA SZAKADT A Johannesburgtól délnyu. gatra fekvő Soweto község­ben reggel a zsúfolt peronok­ra szakadt egy betonból ké­szült vasúti híd. Hárman meghaltak, százan megsebe­sültek. ELADTA Lipót belga király 108 000 dollárért eladta híres bélyeg-' gyűjteményét. A vevő nem az állam, bár Lipót ajánlatot kapott erre vonatkozóan is. A belga sajtó most bírálja az exuralkodót. KONCERT HALOTTAKKAL ÉS SZÜLÉSSEL A Rolling Stones együttes szabadtéri koncertet rende­zett 300 000 beat-rajongó je­lenlétében. Négy fiatal életét vesztette a Pokol angyalai -címet viselő önkéntes rend- fenntartók brutalitása követ­keztében Ezenkívül világra kellett segíteni négy újszülöt­tet. Némelyeket kezelésben kellett részesíteni kábítósze­rek okozta rosszullétek miatt. KÉMKEDÉSÉRT KÉNYSZERMUNKA Izrael javára Végzett kém- tevékenységért hatévi és há­romhónapi kényszermunká­ra ítélte egy damaszkuszi bí­róság Dzslal Al-Turk liba­noni újságírót. PROVOKÁCIÓ Újabb provokációt hajtott végre Milánóban az újfasiszta ifjúsági szervezetek egy cso­portja. Az elvetemült fiata­lok gyújtóbombát dobtak a kommunista párt. egyik rész­legének helyiségébe, a bomba tüzet okozott. A provokáció erélyes tiltakozást váltott ki a haladó közvélemény részé» rőL Potoky Dezső A KISDIÁK DIADALA A sötét szemüveget viselő alacsony kislány mindennapos vendéggé vált. Napjában jött és makacsul várt, kollégista akart lenni. Mást talán elriasztott volna, hogy harminc elő­jegyzés van, ö a harmincegyedik, és hogy így is magasabb a létszám, mint a férőhelyek száma. Jött, mert tudta, hogy magának kell helytállnia, egyedül kicsikarnia mindent, nin­csenek mögötte befolyásos szülők. Az apa elhagyta a csalá- § dot, az anya beteg, nyugdíjas nagyanyja tartja el őket. nem j bírják fizetni az albérletet. Az ottlakó diákfiúk, az idős fő­bérlők és kártyapartnereik nincsenek tekintettel az ö mini­mális igényeire sem, nem veszik figyelembe, hogy egy elsős gimnazista kislánynak is lehet szüksége csendre, pihenésre, és tanulnia is kell valamikor. Így nem lehet élni és dolgozni, nem lehet leérettségizni. Ha ilyen esetről együttérző ember hall, sajnálkozva fogja csóválni a fejét, és ha tud. segít. Tisztában van vele. hogy a gyerek számára ezek' a rideg tények a problémák problé­máját jelentik, bár hasonlóan nehéz sorsú társa van még jó néhány. Csak elismeréssel lehet adózni annak a kitartásnak, amely- lyel ez a kis gimnazista igyekezett óhajtott célja felé. ahogyan felhívta magára a felnőttek figyelmét. Előbb kitartóan kért, azután elérte, hogy délutánonként a kollégiumban tanulha­tott, egy ismételt visszautasításba (hiszen felvételének szám­talan objektív akadálya volt) belebetegedett, szív- és ideg­görcsöt kapott, nem lehetett többé elküldeni. Köztudott dolog, hogy az iskolai és a kollégiumi férőhelyek száma egyaránt korlátozott, az utóbbi kevés, de az is ismerős emberemlékezet óta, hogy a megoldhatatlan problémák is megoldhatók. A kis­diákot az objektív akadályok ellenére is felvették. Nincs kegyetlenebb dolog annál, mikor játék és szórakozás helyett a durván visszataszító hétköznapi gondokkal, az em­beri létet alapvetően fenyegető nehézségekkel gyerekfejjel kell megbirkózni és győztesként úrrá lenni rajtuk. Nehéz lecke ez egy kisdiáknak: tudni és megjegyezni, hogy soha nem lehet elveszíteni a játszmát, ha élni és boldogulni akar Makai Márta A Miskolci Szimfonikus Zenekar díszhangversenye 4

Next

/
Thumbnails
Contents