Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-05 / 82. szám

ígéretek nyomán Ismét a Mester utcában November 22-én beszámoltunk róla, hogy megkezdődött a Mester utcai tízemeletes, házgyári éptilet műszaki átadása. Jelen volt a műszaki átadáson Vinczc Géza. a BÁfiV vezér- igazgatója és Lopotnyik Béla, a vállalat termelési igazgatója is. A tőlük hallott Ígéret alapján írtuk meg, hogy az épüle­tet három részletben: december 10-én. 15-én és 20-án adják át a lakóknak, addigra pótolják a műszaki átadáskor feltár! hiányosságokat, kijavítják a hibákat. Tegnap ismét körülnéztünk az építkezésen, mivel közele­dik a megjelölt első határ­idő. Nem éppen biztató be­nyomásokat szereztünk. Ko­rábbi látogatásunkkor még szinte nyüzsögtek az iparo­sok az épület körül, most szinte kihaltnak tűnt a ház. Változatlanul hiányoznak a vízcsapok, nem ég a villany, tucatnyi ablakot be sem lehet zárni, a piszkos tapétákat még mindig nem cserélték ki, és továbbra is a szobafestők ecsetje után sírnak a munká­latok során összemaszatolt falak. Hiányzó iparosok — Hogyan biztosítják ezt, figyelembe véve, hogy több szakma egyáltalán nem kép­viselteti magát a hiánypót­lási munkálatoknál? — Munkaerő átcsoportosí­tással. Holnap reggel — te­hát: 5-én, pénteken — hat asztalost küldünk a Mester utcába és a többi szakmun­kás is megjelenik majd ott ahogy a technológiai sorrend megkívánja. A szó hitele Ismét elhangzott tehát egy ígéret. Ma még nincs jogunk cáfolni, legfeljebb kételked­hetünk a határidő megalapo­zottságában. Tudjuk, hogy az építőipar munkaerőhiánnyal küzd, és nemcsak a Mester utcai ház lakói szeretnének még az idén beköltözni. Az sem vitás: magának a válla­latnak is érdekében áll, hogy mielőbb átadja az épületeket. Annyit azért mégis hozzá kell fűznünk az eddigiekhez, hogy a vállalat felelős vezetői no­vember 21-én is tökéletesen ismerték — mert ismerniük kellett — a munkaerő-hely­zetet is, és az év végéig hát­ralevő feladatokat is. Ami­kor pedig lapunknak nyilat­koztak. nemcsak saját szavuk hitelére kellett gondolniuk, hanem a Déli Hírlapéra is. És végül, de nem utolsósor­ban azoknak az embereknek a jóhiszeműségére, akik az újságcikket olvasva, esetleg nem vásároltak több tüzelőt, felmondták albérletüket, vagy nekikészülődtek a költözkö­désnek. BÉKÉS DEZSŐ Márton László művezető nem sok jóval biztatott ben­nünket. Elmondta, hogy mindössze 15 iparos dolgoz­gat az épületben, hiába kér, nem kap többet a vállalattól. Szerinte legalább nyolc jól képzett asztalosra, lakatosok­ra, üvegesekre és festőkre volna szükség ahhoz, hogy ha nem is a fentiekben meg­jelölt határidőkre, de leg­alább még karácsony előtt beköltözhetővé váljon az épü­let. Nem voltunk restek és is­mét felkerestük Lopotnyik Béla termelési igazgatót. Pon­tosan idézzük párbeszédün­ket: — A munkák mai állását figyelembe véve, ön szerint be tudják tartani a november 21-én ígért határidőket? — Igen Jk Hazatérőben a piacról. Hagyaték — Képzelje, kedves Smith szomszéd, az az özvegy, aki a múlt hé­ten halt meg, mindenét az államra hagyta. — Nemes ember! És mi mindene volt? — öí gyermeke. Galenus volt az első Mit tud a mini-gyár? Az antik Róma híres tu­dósa, Claudius Galenus 1800 évvel ezelőtt készítette el az első összetett, több hatóanya­got tartalmazó gyógyszert. A hatodik magyar gyógyszer- könyv 280 galcnikumot — összetett készítményt — Is­mertet, amelynek egy része a Kazinczy utcai „mini-gyár­ban”, a galrnusi laborató­riumban készül. A kis intézetben havonta körülbelül 50 féle készít­ményt állítanak elő. Kenő­csöket, tablettákat, szirupo­kat, a kémiai elemzésekhez szükséges vegyszereket, alap­anyagokat készítenek és gyakran „segítik ki” a kapa­citáshiánnyal küzdő gyógy­szergyárakat. A laboratóriumban modern kisgépek segítik a gyógysze­részek munkáját. A nyugat­német hidraulikus sajtoló be­rendezéssel most például épp egy Dél-Amerikában honos növény, az ipecacuánha gyö­keréből préselik ki a köhö­géscsillapító gyógyszer ható­anyagát. Ebben a hónapban 100 ezer nátha elleni vitami- nos, kinines tabletta készül a Korsch-típusú tablettázó- gépen, az érzékeny bőrű cse­csemőknek pedig 4 ezer tu­bust tölt meg csukamájolajas krémmel az adagológép. A galenusi laboratórium­ban az utóbbi időben egyre nő a forgalom; ebben az év­ben több mint 3 millió forint értékű készítményt állítottak elő. Ügy tervezik, hogy új helyiségekkel bővítik az in­tézetet, a „gépparkot” pedig dán. svájci és olasz beren­dezésekkel egészítik ki. PUSZTAI ÉVA Közelebb a közérdeklődéshez! Hétfőtől árusítják a fenyőt Fejszecsapásoktól vissz­hangoznak a bükki fenyőtele­pek. Jávorkút. Ömassa, Cslp- késkút és Lillafüred környé­kén'már javában vágják a karácsonyi fenyőfákat. A Ke. letbükki Erdőgazdaság dol­gozói december közepéig több mint 90 ezer fenyőt adnak át a kereskedelemnek. A méret és minőség szerint osztályo­zott, kötegelt szállítmányok egy része Debrecenbe és a Nyírségbe kerül. A miskolci, kazincbarcikai és ózdi lakosság ellátását el­sősorban a zempléni és cser­háti „fenyvesek” biztosítják. Erről a területről a kereske­dők csaknem 50 ezer kará­csonyfa érkezését várják, me­lyek méterenként 18 forint körüli áron kerülnek forga­lomba. Árusításukat hétfőn kezdik meg a piacokon és a MEK zöldség-gyümölcs bolt­jaiban. Felújítják az üveggyárat A Miskolci Üveggyár fon­tos szerepet játszik a lakás- program megvalósításában: síküveget és csempét gyárt az építőipar számára. Fel­adatát azonban csak nagy nehézségek árán tudja el­látni, mivel az üzem elavult, a 430 munkás szinte manu­fakturális módszerrel állítja elő a fontos építőanyagot. De már nem sokáig. Elké­szültek a tervek, és három éven belül — mintegy két­millió forint költséggel re­konstruálják az öreg gyárat. Felszabadulási ünnepségso­rozatunk jó alkalom volt ar­ra is. hogy az ember talál­kozzék és beszélgessen egy­kori miskolciakkal, akik vagy itt születtek, vagy itt éltek több-kevesebb Ideig. Jó al­kalom az ilyen együttlét, mert a városhoz fűződő köte­lékeik révén velünk érezve, de egyszersmind bizonyos mértékig a kívülálló szemé­vel szemlélődve őszintén, tár­gyilagosan mérlegelnek. Jóleső volt hallani az el­ismerő szavakat, elsősorban a megalapozott jövendölést: már nem évtizedek kellenek hozzá, hogy rangjához méltó nagyvárossá növekedjék Mis­kolc. Anyagi bázisa, szellemi kapacitása, kulturális szomja, formálódó külleme — mind ezt az állítást erősiti. Az ilyen beszélgetések al­kalmával ezúttal is és mind­annyiszor előlopakodik az el­halhatott kérdés: miért csak a városunkat ölelő környéket dicsérik a bennünket nem is­merők? — hiszen Miskolc nélkül Tapolca is, Lillafüred is csupán vadregényes táj volna, semmi több. Két híres­ségünk csak bokréta a város kalapján. S amikor a várost fitymáló szó vonatkoztat, akkor min­den esetben az úgynevezett szép magyar városokat idézi példaként. Persze történelmi átlátás nélkül. De ez még csak hagyján. A szívében iga­zán miskolcit akkor önti él a pulykaméreg, amikor a fővá­ros és az ország második vá­rosa közötti „távolságot” mé­ricskélik. Magam úgy mon­dogatom: nem is olyan nagy az a távolság, mindössze alig két óra. Az irreális viszonyí­tás azonban alaptalan és fö­lösleges. Nem akarom hossza- dalmasan fejtegetni, hogy a főváros merőben más törté­nelmi körülmények között növekedett, s hogy a múlt századi kapitalizálódás leg­jobban a fővárosra hatott; amíg akkoriban Miskolcra egy jelentős gyár jutott, ad­dig a fővárosra több tucat. Ez a körülmény eleve meg­határozta fejlődését— gazda­sági és kulturális haladását egyaránt. — Sok érvet sora­koztathatnék a meghatározók közül. De mi haszna? A fő­város — főváros' Természetes, hogy a fővá­ros és az ország második vá­rosa között lényeges a kü­lönbség — minden vonatko­zásban. Csak egyben nincs! A fejlődés ütemében. Mérté­kében igen — ütemében nem! Nincs még egy olyan magyar vidéki város, amely dinamikusabban fejlődne Miskolcnál. Csak Miskolcnak lényegesen több a pótolni­valója. mint más városoknak — erről feledkezik meg a fe­lületes szemlélődő. S hogy ez a hiánypótlás mennyire gyors ütemben történik — éppen ez tűnik először sze­mükbe azoknak, akik egykori miskolciakként térnek időn­ként haza. s örvendezve lát­ják a mában a holnap kör­vonalait. Van azonban bizonyos hiányérzetünk, amikor a vi­szonyító példálózásokat hall­gatjuk. Lokálpatrióta érzések nélkül is kívánhatjuk, hogy az ország közvéleménye töb­bet és színvonalasabban fog­lalkozzék velünk. Ne csupán akkor, ha egy-egy biennálét vagy fesztivált rendezünk. A hétköznapok Miskolcát is gyakrabban szeretnénk be­mutatni — például a televí­zióban, csak tiáedannyira, mint ahogy Budaoestet lát­juk a képernyőn. Magam fáj­lalom, hogy a nem csupán miskolciak számára fontos, de az ország történelmében is jelentős felszabadulási év­fordulóról a tv híradója szer­dán este négy vagy talán — szaknyelven szólva — öt „snittet” adott. És az ilyesmi nem egyedüli eset. Szeretnénk jobban köze­lébe jutni a közérdeklődés fókuszának. De ez elsősorban az országos orgánumokon múlik és nem a mi óhajun­kon! Végtére is Miskolc és Budapest között — ha ezt vesszük alapul — mindössze egy óra és ötvenkét perc a távolság! CSALA LÁSZLÓ Könyörögni kell as alapanyagért Vár az Amodent és a bútoripar Népszerű műanyagok Nem kevesebb, mint 1200— 1400 féle terméket állít elő évenként a Miskolci Mű­anyagfeldolgozó Vállalat. Az Ipar, a kereskedelem, a ház­tartások műanyagáru-igénye közismert. Szinte évről évre gazdagodik a választék. Az üzletek nagy mennyiségű vá­kuum-terméket várnak — a népszerű bevásárlókosarak, a gyümölcsösládák százezreit. A tavalyi eredmények alapján kiváló vállalat címet szerzett műanyagfeldolgozó az'idei év elején több nehéz­séggel is küzdött. Mindezek ellenére — tájékoztatta la­punkat Glódy András igaz­gató — az idén is eleget tesz­nek vállalásuknak. Az alap­anyagot szolgáltató vállala­tok legnagyobb igyekezete ellenére is időnként anyag­hiánnyal küszködnek. Külö­nösen a hőre lágyuló mű­anyagokhoz nincs mindig elegendő mennyiség. (Ilyen­ből készül az Amodent fog­krém kupakja is.) Mind több poliuretán ha­bot használ fel a bútoripar. A Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat nagytétényi gyára nem tud elegendő mennyiséget szállítani a mis­kolci feldolgozónak. (A hab­anyagot Itt szabják méretre, s huzattal vonják be a bútor­ipar számára.) Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat készíti az új sörgyár épüle­tét. Az idei évre mindössze 17 millió forint beépítésére számítottak. Az építési kapa­Az akadozó alapanyagellá­tás nem gátolja a vállalatot abban, hogy terveit az idén is megvalósítsa, kiváló vállalat módjára. A CHEMOLTMPEX és a VEGYTEK, valamint a Hungária — amennyiben a lehetőségeik engedik — eny­híthetnének a vállalat gond­jain. N. J. citás és a hosszú ősz lehető­vé tette, hogy hárommillió forinttal több értékű mun­kát végezzenek, mint ameey- nyi az idei tervükben szere­pelt. Hárommillióval több Jó ütemben épül a sörkombinát I

Next

/
Thumbnails
Contents