Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-03 / 80. szám
A nemzet katedrájánál Egy csésze tea — Debrecenben Miskolc első képviselőnője Olyan távoli lenne ez a negyedszáz esztendő? Vagy mi, kései nyomkeresők hisszük azt, hogy a nagy idők koronatanúi már kissé vének, s mozdulni és beszélni is csak az öregek lassú ritmusával tudnak ... 25 ÉVE TÖRTÉNT „Fölindulnak testvéri tankok” Milyen szépet és nagyot csalódtam én Budapesten, amikor dr. Rácz Zoltánná után eredtem. Mondták róla: szerény, halk beszédű, férjével együtt tagja volt a MO- KAN-komitének, s Miskolc képviseletében helyet foglalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben megtartott, karácsony előtti ülésszakán. Dr. Rácz Zoltánná meglepően fiatal, nemcsak gondolataiban, hanem gesztusaiban is. A Márvány utcai Táncsics Gimnáziumban tanít, matematikára és fizikára okítja a tizenéveseket. Mint megtudtam, igazgatóján kívül, úgyszólván senki sem tud arról, hogy a törékeny, fiatalos tekintetű asszony fiatal éveinek néhány kemény, izgalmaktól egyáltalán nem mentes hónapját áldozta Miskolc szabadságáért. Erre emlékezünk most röplapok, újságok, rozsdaette gemkapcsokkal egybefűzött dokumentumok között. „Röpc^ik" — zsebből — A debreceni egyetemen kapcsolódtam be a baloldali ifjúsági mozgalomba. Férjemet itt ismertem meg. Mivel ő miskolci volt, diplomáink megszerzése után nem vállaltunk katedrát, hanem Barbai Ferenc segítségével a r.uskólci—diósgyőri ellenállási mozgalom rendelkezésére álltunk. Röplapokat fogalmaztunk, felhívásokat írtunk, gépírásos anyagokat s okszorosítottunk. Megsárgult újságok, színe- hagyott röplapok, fakó iratok fekszenek az asztalon. Önmagában is gazdag magángyűjtemény, hiszen MOKAN- röplap oly kevés van az or- s "ágban. Zsebröpcsi még múzeumunkban sincs. Hogy mire ki nem terjedt a figyelem ebben a gondolatbénító világban! A röplapok tenyérnyi nagyságúak voltak, zsebből rántották elő, megnyalták ragasztós sarkait és gyors mozdulattal a falhoz simították. A huszonnégy éves ifjú tanárnő még mát- kasága idején, vőlegényével kéz a kézben sétálgatott, s hol itt, hol ott röppent ki folÖltőik zsebéből a szólni- hívni tudó papírmadárka. Mandátum a nemzetgyűlésbe A becses emlékek legfél- tettebbike az a névre szóló, hivatalos mandátum, amelyen ez olvasható: Rácz Zoltánná, az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttje. — A debreceni kisparla- ment ülésszakára mindössze három nő volt hivatalos: A város felszabadításának 25. évfordulója alkalmából zenés irodalmi estet rendez 4-én este a Vasas Bartók Béla Művelődési Központ. Közreműködnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképzés növendékei, Zoltán Szabó Piroska, Andics Erzsébet és én. A felszabadult Miskolcon még hallatszottak a más vidékeken zajló csatazajok, de a városban teljes energiával munkálkodtak a jövőn. Debrecenből teherautók érkeztek; dr. Juhász Géza és Farkas Mihály irányításával megalakították a Magva. Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezetét, s dr. Juhász Géza előterjesztése és útmutatása alapján kijelölték a nemzetgyűlés küldötteit. A MÓKÁN három képviselőt delegált a nemzet- gyűlésbe — ezek egyike voltam én. Ma már jószerivel senki sem emlékszik rá, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe — s ez nagy elismerés — a miskolci—diósgyőri munkások ellenállási szervezete is elküldhette teljes jogú képviselőit. — A szabad országrész egyik első nő-képviselője milyen mozzanatokra emlékszik vissza? — Teherautón, egy nap alatt tettük meg az utat Debrecenig. A Vörös Hadsereg kölcsönözte a képviselőknek a tehergépkocsikat. Az Aranybikában a debreceni szovjet parancsnokság vendégül látott bennünket egy aszalt szilvával dúsított teára. Azóta sem ittam olyan finomat. A kollégiumban helyezkedett el a kis parlament, a munkáspártok bal oldalt, a többi párt pedig jobb oldalt. Hogy miről volt szó? Ez minden történelemkönyvben megtalálható. Nem fárasztóm vele az olvasót. Talán arról a rendíthetetlen hitről, optimizmusról kellene még beszélnem, ami tanácskozásainkat, beszélgetéseinket vezérelte. De ma már ezt sem lehet újjáteremteni, átélni sem, különösen azoknak, akik a fegyvernyugvás után születtek. Volt még egy kérdésem: s utána negyedszázadon át? Nézett rám a kék szemű tanárnő, mint aki nem érti pontosan a kérdést. Nem csodálom, mert én hirtelen a magától érthető jutalomra, az „előléptetésre” gondoltam. Amikor felrémlett benne tu- dakolódzásom tartalma, nagyon egyszerűen csak ennyit mondott: — Tanítottam negyedszázadon át. Ha egészségem engedi, még néhány évig katedrához állok. Ebben a pillanatban az jutott eszembe, hogy milyen remek matematikai j^lány lenne, ha egy kétismeretle- nes egyenlet egyike dr. Rácz Zoltánná lenne. Megérdemelné: a gyerekek is gazdagabbak lennének. (párkány) Sára színművésznő és a Diósgyőri Vasas Énekkar, valamint az Irodalmi Színpad. A Bartók Béla Művelődési Központ ezzel a műsorral tiszteleg Miskolc felszabadulásának ünnepén. A Miskolc felszabadítására irányuló támadás november 29-én indult meg. A várostól keletre a szovjet egységek, kemény harcban átkelve a Hermádon, felszabadították Ongát, Megyaszót, Szikszót. Északkeleti irányban tovább folytatva a támadást, december 1-én Homrogd birtokba vételével Miskolc fölé kerültek, s ezzel a teljes bekerítés veszélye fenyegette az ott harcoló fasiszta egységeket. Megpecsételte a németek helyzetét, hogy egyidejűleg a várostól délre is támadott a Vörös Hadsereg, s Hejőcsabá- nál megsemmisítették a 8. német vadászhadosztály 28. ezredét. Miskolc megóvása A szovjet hadvezetés mesteri taktikája megkímélte Miskolcot a nagy emberveszteséggel, az anyagi javak mérhetetlen pusztításával járó utcai harcoktól. A fontos ipari centrumot és annak népét megkímélendő, az ostromgyűrűt nem zárta be teljesen, s kétségtelenül világossá téve. hogy képes a gyűrűbe szoruló eliaiscg teljes megsemmisítésére, egéruiat adott a nácin - nak a oaj őszentpéter irányában való elvonulásra. A Vörös Hadsereg ezzel a taktikával szabadította fel Sátoraljaújhelyt, s így kímélte meg például Sárospatak műemlékeit is. December 2-án a nemet uralom utolsó óráit élte Miskolcon. Ezen a napon tért vissza Miskolcra Juhász csendőrezredes, hogy egy utolsó, esztelen bosszúakciót hajtson végre. A légóirodában talált nyolc-tíz csendőrrel a tetemvári pincékben szökött katonatisztek, katonák, az el- vonulási parancs ellenére itt maradt hadiüzemi munkások után kutatva, mintegy száztíz embert gyűjtött össze, s utasította a rendőröket, hogy kísérjék őket Putnokra. A rendőrök sötétedésig a városháza pincéjében tartották a foglyokat, s az egyre közelebbről hallatszó szovjet fegyverek hangja józanságra intette a kopókat, kik végül is a be- börtönzötteket szabadon bocsátották. A légóirodában levő rendőrökkel két német tiszt közölte, hogy este 10-kor feladják a várost. Az éj leple alatt a nácik valóban elvonultak. Szokatlanul nagy csendesség ülte meg a sötétbe burkolódzó Miskolcot. Várakozásteljes némaság. A megérkezés S a hajnali szürkületben Zsolca felől, a Szabó Lajos csoportja aital megmentett Martin-telepi vasúti hídon íeldúoörögtek az első szovjet tankok. Jöttek Hejőcsaba, és jöttek Diósgyőr felől is. A testvéri tanítok egy új világ hajnalán, a nemzeti megújulás nagy lenetőséget hoztak.' Miskolc volt Magyarország első városa, ahol antifasiszta partizánok fogadták a szovjet katonákat. A Vörös Hadsereg harangzúgás és zeneszó mellett vonult be a felszabadított városba. Sokakoan élt még a huszonöt év alatt belénevelt bizalmatlanság, az élet friss vérkeringése nem indult meg egy csapásra, de az öntudatos nagyipari munkásság, a társadalom antifasiszta rétegeinek legjobbjai tudták, mit jelent ez a bevonulás. Kotle- revszkij alezredes és Túr őrnagy délután négy órakor fogadta a MÓKÁN vezetőit, demokratikus közéleti férfiakat. Megköszönte a MÓKÁN se- gístégét, törvényesítette a működését, s megbízta a közbiztonság fenntartásával. Miskolc volt az egyetlen város Magyarországon, ahol fegyveres munkásőrség védte a rendet a felszabadulás másnapján. 224 ágyú üdvlövése Sztálin, a Vörös Hadsereg főparancsnoka, Miskolc fel- szabadulása alkalmából külön napiparancsot adott ki. Kiemelte, hogy Miskolc Magyar- ország fontos közlekedési gócpontja, az ellenség védelmének jelentős támpontja, nagy hadiipari centrum. A Miskolc körüli harcokban kitűnt legjobb egységek kitüntetésként a „Miskolci” elnevezést kapták. Este Moszkvában 224 ágyú üdvlövése köszöntötte a jelentős fegyvertényt, amely az új Magyarország születésének fontos állomása volt. KOVÁCS I. GÁBOR reggelig ÉLETÉT VESZTETTE A bajorországi Oberosten- dorf térségében lezuhant a Bundeswehr egy szuperszonikus repülőgépe. A jelentés szerint a pilóta életét vesztette. KIGYULLADT A MENHELY A Notre-Dame Du Lac- ban, a kanadai Temiscouata tó partján fekvő kisvárosban kigyulladt az aggok men- helye. A ház lakói rokkant vagy ágyban fekvő betegek voltak. A tüzet egyórai erőfeszítés után eloltották, sajnos a menhely lakói közül ötve- nen a lángok közt lelték halálukat. EGYMILLIÓ HALOTT Edward Kennedy szenátor, az amerikai szenátus menekültügyi albizottságának vezetője nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette, hogy 1965-től mostanáig több mint egymillió polgári személy vesztette életét Dél-Vietnam- ban, ebből 300 000-ret megöltek. KÉSSEL SZÍVEN SZŰRTA Ütlegelte, majd késsel szíven szúrta ittasan hazatérő férjét Horváth Istvánná 28 éves gépkezelő Budapesten, a Visi Imre utcai lakásukban. A 25 éves segédvájár a helyszínen meghalt. Horváth Ist- vánnét letartóztatták és emberölés bűntette miatt megindították ellene az eljárást. ÜJABB NÜRNBERGI PERT Robert Kempner, aki a nürnbergi nemzetközi törvényszéken az amerikai főügyész helyettese volt. azt javasolta, hogy indítsanak újabb nürnbergi pert, amelyben a Vietnamban elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgálnák ki. SEGÍTSÉGET KÉRNEK Ötvenöt görög közéleti személyiség — írók, volt miniszterek, katonatisztek és nyugalmazott bírák — nyilatkozatban fordult a világ közvéleményéhez. kérve, hogy nyújtsanak segítséget a demokrácia helyreállításához abban az országban, ahol a demokrácia született. EMELKEDŐ BÜNPEREK Komárom megyében évről évre emelkedik azoknak a bűnpereknek száma, amelyekben az ittasság is szerepet játszik. Tavaly például a súlyos testi sértést elkövetők 52,1 százaléka, a közúti balesetet előidézők 20,9 százaléka volt ittas. A LÖVÖLDÖZŐ POLGÁRMESTER A Milánótól 16 kilométerre fekvő Vanzago falu polgár- mestere lövöldözni kezdett, amikor a sztrájkoló munkások megpróbáltak behatolni gyárába. A golyók négy embert könnyebben megsebesítettek. Később több ezer munkás tiltakozó tüntetést rendezett a polgármester gyára előtt. De sikerült őket rábeszélni, hogy békésen szétoszoljanak. FELHŐSZAKADÁS Peru északi részében a felhőszakadásszerű esőzés következtében lavina zúdult egy alagút bejáratára, amelyben éppen autóbusz haladt át. A 31 utas közül hárman meghaltak, 15-en megsebesültek. Estére színház érkezik Félelemország iparvárosában sötét odvak mélyén, török időkben vájt pincék szögleteiben morzsolták napjaikat a rosszra, jóra egyaránt érzéketlen, sebzett lelkű emberek. Már régen elnémultak a csatázó ágyúk; talán Nógrád dombkoszorúiban szólaltak meg ismét, 'feleselve a kegyetlen hangú német tűzfegyverekkel. Az avasi pincék tölgyfaajtói még a harcoló hadak elvonulása után sem tárulkoztak. Kósza gépfegyverropogás, a Bükk rengetegéből visszhangó csatazaj még fogva tartotta a lelkeket. De voltak, akik azért sem mozdultak, mert hírét vették, hogy városi lakásuk ablaktalanul mered az utcára, decemberi szél vendégeskedik az egykor meleg szobákban. Mert fogytán volt a gyertya és a mécs, korán feküdtek és igen későn keltek az Avaslakók. Egyszer aztán, szürkület után hangokat hallottak. Hosszú idő után először: emberi hangokat. Az öregek úgy emlékeznek rá, valaki elnyűtt dobot pergetett, s mint vidám kikiáltó hozta a hírt: „Miskolciak, Avas-lakók! Ma este fellép Nemzeti Színházunkban a Vörös Hadsereg Tábori Színháza Az ingyenes műsorra mindenkit hívunk és várunk.” A szép főutcai üzenet megvezsdítette a romlásnak indult kedélyeket. Bőröndök, kofferok zárai pattantak, s ahol volt. előkerültek a háború megkímélte jobb ruhák. Öltözködtek a vincelnkók. A színház árkádja alatt gévpisztolyos katonák álltak őrt. Némán nézték a lassan szállingózó közönséget: egy idősebb úr kariáról leemelték az esernvőt, gyakorlott kézzel vé- ginsimították. majd visszaadták. Fénvtelen volt az előcsarnok, katonai zseblámpák féruke-p^cn táié1'ayód'btntott csak a közönség. A nézőtéren is kézilámpák fényei cikáztak. Menteit a színház. A nvikornó széksorokban a. béke v — dnráí 7"«to n hidegtől vacogó közönség, de a madár késeit. A veretes üvegcsillár ott fent a kupola közepén sötét denevér-rajra emlékeztetett, a fénytelen függöny mint gyászdrapéria vonta be a színpadot. A reflektorok béke-fényes torkolattüzei nem robbantak bele a szorongó némaságba. A város áramvezetékei tépetten lógtak. Az ég csillagai messze, s az ősi házba el sem ér fényük. Féntj ■ • ■ fény. A színházi varázslat koszorúja, élménykoronázásra való ékszer. A színház éjszaka-sötét. Szavak röppennek a bizonytalanságból; biztatnak, türelemre intenek, hogy majd lesz fény... Benzinmotorok prüszkölnek, erőlködnek a színház falánál. Katonák káromkodnak s nyaggatják a háború próbálta masinákat. A gépek egyszercsak felbúgnak. A nézőtéren hunyorgó, bizonytalan fény pislákol, majd egyenletes sugár hull a bordó függönyre. Egy repedt gong hangja tör utat magának az ocsúdni képtelen nézők felé s felgördül a függöny. Katona áll a kopár, dísztelen színpad közepén, szólna ha tudna, de szavát beteríti a viharos taps. Sas-gondolatok kelnek föl a zsöllyékből, élmény-láncok fűzik egybe pillanatokon belül a nézősereget. A fény, a függöny s a katona a névtelen színvad tengerében már az emberré avatás misztériuma Zenekar játszik, soha nem hallott orosz dalokat. Szólista overaáriát énekel. Áttetsző, csipke-finom ruhában egy szőke balerina könyedén szökell a deszkákon. Valami álomszerűsége van ennek a jelenetnek; a háború kellős közevébe ide csöppent egy tündér s tütt-ruhájával. rönvenő szőke hajával evilágra inézi az ámulókat. A műsor vénén egy dal. tört magyarsággal, behízelnő kedvességgel: „Ne menj kislány a tarlóra, gyöngye vagy meg a sarlóra ...” Tapsorkán és egy biztos szén hit: élünk...! PÁRKÁNY LÁSZLÓ ZENÉS IRODALMI EST