Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-29 / 100. szám

Vércse Pesta halála Szörnyűvölgy titka SzörnyüviMgy évszázadok óta viseli nevét, a Bükk egyik kiágazásában. Legendák és mondák egész sorozatát őrzi róla a szájhagyomány. A sze­rencsétlen sajói ütközet után ide, a minden oldalról magas hegyek, hozzáférhetetlen kő­szikláktól védett völgyfenék­re, rengetegek sűrűjébe hú­zódott meg IV. Béla seregé­nek egy része és a szomszé­dos falvak népe. A tatárok utánuk nyomultak, s egy sö­tét éjjelen, akit ott leltek, fel­koncolták. E szomorú vér­fürdő emlékére nevezte el az utókor Szörnyüvölgynek. Má­sik monda szerint Eskála-vár zsarnok urát lepte meg Itt vadászata közben Mátyás ki­rály, amint éppen egy Kul­csár nevű zsoldosát akarta klvégeztetni a legkegyetle­nebb módon ... Az utolsó vé­res esemény jó 80 esztendeje történt. A Szörnyűvülgy tájéka vadorzók paradicsoma volt akkoriban. Több esetben ta­láltak megsörétezett őzeket, oszlásnak indult szarvastete­meket. A főerdész hiába adta ki a legszigorúbb utasításo­kat, s hasztalan rendelt két­szeres őrjáratokat a gyanú- sabb pontokra, a tetteseket nem keríthették kézre. A fő­erdész alkalmazottaira is gya­nakodott — tudják, kik a bű­nösök. de az atyafiság miatt nem akarnak rájuk vallani —, ezért a szomszéd faluból keresett megfelelő őrt, aki Eelfedheti a garázda üzelme­ket. Egy öreg szénégető fia, Barta István lett a Szörnyű­völgy őrzője, akit rendkívül eber szemfülessége miatt „Vércse” Pestának is nevez­tek. Fél éven át semmi gya­núsat nem tapasztalt, s aztán éppen karácsony estéjén nya­kon csípte a háromtagú vak­merő bandát: a kovácsot, Pantotsek Fráncit, annak ina­sát és a sötét múltú Szántó Józsit, A jómadarak börtön­be kerültek, s szabadulásuk után a faluból is .elköltöztek. Vadorzásról ezután már so­sem hallottak. Es mi lett Vércse Pesia to­vábbi sorsa7 Az eset után még másfél évig látta el szol­gálatát. Pünkösd hajnalán fegyverrel a vállán ballagott ki a völgyszorosba, s onnét már nem tért vissza többé. Keresték, kutatták az egész Bükkben, soha nyomára nem akadtak. Évek múltán egy 15 éves fiúcska bukkant rá véletlenül, évszázados tölgyfa odvábán. A megejtett bíró­sági és orvosi szemle annyit állapított meg, hogy a sze­rencsétlen embert először puskával agyonlőtték, aztán ruhástól, fegyverestől a tövig korhadt belsejű fába rejtet­ték. Ruházata alatt már csak a csontváza volt. A gyilkos­ság elkövetésével az egykori vadorzókat gyanúsították, de a gyanú igazolására semmi bizonyítékot nem tudtak állí­tani. S így ez a borzalmas bűntény is mind a mai napig a Szőrnyűvölgy titka ma­radt ... P. D. Üj javítórészleg: A Finommechanika tervei A városban jelenleg 11 rádió-, televízió-, háztartási- és irodagép-szervizt tart fenn a Finommechanikai Javító Vál­lalat. Ezek mellett 1970 első negyedévében megnyitja a Szentpéteri kapui lakótelep első javítórészlegét és ugyan- ilyet tervez a Bulgárföldre is. ■ s Ötszáz éves török bőrköpeny H Magyar Nemzeti Múzeumba került A mohácsi csata napjaiból fennmaradt török bőrköpeny került a közelmúltban a Ma­gyar Nemzeti Múzeum bir­tokába. A sötétbarna alapon mélyvörös rátétekkel gazda­gon díszített ruhadarabot magas rangú hadi méltóság viselhette, akár lóháton is. Az utóbbira vallanak a kö­peny oldalsó hasítékai, ame­lyek lehetővé tették, hogy az öltözék ne zavarja a lovast, A műtárgy a török biro­dalom központjában, vala­mely rangosabb műhelyben készült; • könnyen meglehet, Hová lett a tavalyi hó? Karácsonyra kapták Karácsonyra megajándé­koztuk szeretteinket. Szinte mindent megvettünk, s örül­tünk is nagyon. Én pedig az ünnepek alatt azt kérdezget­tem, hogy hova lettek a ta­valyi ajándékok? Egy év az két szám Egy szalvétagyűjtemény, egy meséskönyv, egy kor­csolya — cipővel. Kapta: Ro­mán Tivadar ötödikes, köze­pes tanuló (tavaly), 1968 ka­rácsonyára apukától és anyu­kától. — Mi lett a szalvétákkal? — Bélyegeket gyűjtök. — A mesekönyvvel? — Gárdonyit olvasom. — A korcsolyával? — A cipővel együtt az öcsémé lett. Most új cipő kell. 37-es. (A tavalyi csak 35-ös volt.) A két szám különb­sége egy esztendő tova- lűnése... Kézcsók és stb. Az ismert művésznő ne­vetve nyugtázza kézcsóko­mat: — Látja, ezt kaptam én ta­valy karácsonykor is: egy ilyen kézcsókot, aztán egy csokor szegfűt, egv karpere­cét, s ezt a nyakláncot. (Fél órán belül kidéiül: a kézcsók forró, a szegfű piros, a kar­perec és a nyaklánc pedig arany volt.) — Hova lettek? — A csók élhervadt, de na­ponta pótoljuk. A szegfű is elhervadt, de a karperecét és a nyakláncot most is viselem. Régi, elfelejtett ügy Éva tavaly novemberben kötött házasságot. Akkor fel­mondta utolsó, rideg, kopott albérletét, s beköltözött első, igazi miskolci otthonába, a Szentpéteri kapui lakótelep egy külön bejáratú, szépen berendezett, gázfűtéses szo­bájába. Itt játszik most Sán­dor, az ifjú férj szórakozot­tan egy szép íróasztali kész­lettel.-T Én most kapok Sanyitól egy kesztyűt, egy csizmát... — Bocsánat, de mit kapott tavaly ? A válasz hosszú, kínos hallgatás után három szó: — Főzök egy kávét. — És maga, Sándor? — Ezt az íróasztali készle­tet. — Tőle” — Nem. dehogy. Akkor én még másnak udvaroltam — mondja s mintha önmagát is nyugtatni, akarná, még gyor­san hozzáteszi —. de ez már egy régi, elfelejtett ügy ... Bunav <?vc>“0v hogy éppen az isztambuli szultáni udvar mesterének keze alól került ki abban az időszakban, amikor ott a bőrművesség igen magas fokú volt. A köpeny egyébként már ismert volt régebbről is; 1965-ben Münchenben pub­likálta a Waffen und Kos- tumkunds című kiadvány, ám hollétéről a legutóbbi időkig nem tudtak Magyaror­szágon. A Bécsben élő Deéd Ferenc festőművész felesége, a művészettörténész, textil- és bőrrestaurátor Deéd Má­ria kapott megbízást a mű­tárgy restaurálására a tulaj­donostól, özv. Almásy Já- nosné, született Esterházy Máriától. így derült ki, hogy a köpenyt egészen mostanáig a burgenlandi Bernstein vá­rában őrizték, mint a család tulajdonába Mohácsról került unikumot. A Deéd-házaspár felhívta rá a Magyar Nem­zeti Múzeum figyelmét, mint olyan műtárgyra, amelynek Magyarországon van a helye. A Művelődésügyi Miniszté­rium megvásárolta, s így ke­rült Budapestre. s|c A kábítószerről érdekes módon a Rolling Stones jut a beat-rajongók eszébe. Kame­ránk Keith Richards londoni lakásába tola­kodott be, az együttes amerikai vendégsze­replése után. A hölgy Anita Pallenberg nyu­gatnémet színésznő, aki véletlenül éppen ott tartózkodott. Azok között, akik eltalálják, milyen célból, kolostori történeteket sorso­lunk ki. Bevetés előtti eligazítás Már csak nehány nap vá­laszt el bennünket a nép- számlálás kezdetétől. A sta­tisztikai hivatalnál kinevezett népszámlálási felelősök szá­mára tegnap tartották a be»- vetés előtti utolsó eligazítást. A Kossuth utcai ..főhadiszál­láson” — itt fogadják a mint­egy 15 tonnányi papírtöme­get. tele adatokkal — a leg­különlegesebb eseteket vették sorra, hogy a megbízottak szakmailag minden kérdés­ben támogathassák a szám­lálóbiztosok munkáját. Az előadók szerint a 45 tagú irányító gárda a legkülönle­gesebb esetekben is azonnal tanácsot tud adni a népszám­lálást végző biztosoknak. A főpróba, a legutolsó eligazítás után már csak a népszámlá­lás sok munkát adó adat­gyűjtése van hátra. Már a hetedikben Segítenek a pályára állni Szolnok és Budapest után Miskolcon is bevezették a pályaválasztási tanácsadást a hetedik osztályos tanulók szá­mára. Ez lehetővé teszi, hogy a foglalkozásokon felmérjék; mi,re számíthatnak a közép­iskolák egy év múlva. Ezen­kívül mód van arra is. hogy a nyolcadik osztály befejezé­séig közelebb hozzák egvmás- hoz a tanulók és a népgazda­ság igényeit, vagyis olyan pá­lyákra irányítsák a fiatalo­kat, amelyek kevésbé ismer­tek, és ennélfogva nem is népszerűek. A hetedikesek „pályára ál­lítása”, felkészítése az eddigi tapasztalatok szerint megfe­lelő eredményeket hozott. Közismert,-hogy sok csas­iadban a gyerek nem egye- f dűl választ szakmát: ennek eldöntését a szülők kizáróla- ' gos joguknak tartják. A pá­lyaválasztási tanács tíecem bér elejétől a szünet kezde­téig a szülőknek is rendsze­resen tart előadásokat a mis­kolci általános iskolákban és az öt gimnáziumban. 99 helyről jött a vér Eredményes évet zárt a Miskolci Véradóállomás. A Vöröskereszt városi szerveze­tének közreműködésével 99 helyen szerveztek véradó­napot Miskolcon, s az év ele­jén tervezett 2300 helyett 3306 liter vért adtai: a ros üzemeinek dolgozói. va­Kiirti András: A budai villa titka ö A látogató belső monológja alatt * uz öregúr ismét sétára indult, is­mét gyönyörködött minden fordulónál a tükörképében az ingaóra üvegajtaján. Aztán megállt a fiatalember széke előtt, hintázni kezdett a sarkain. — Az ilyen kísérletet — magyarázta oktatólag — a legtöbb tudós saját magán végzi, inkább ő vállalja a kockázatot, nehogy valaki másnak essék baja, ha a dolog rosszul sül el. Hülyeség, de ez ná­lunk így szokás. Nekem úgy tűnik, hogy Ambrózy is a tudósoknak ebből a fajtájából való. Márpedig na ez így van, akkor a szófiai tíz nap csak arra jó, hogy feljavítsa a kondícióját, hogy ki­pihenten és jó idegállapotban fogion hozzá a kísérlethez önmagán ... Kö­vetni tudja a gondolatmenetemet? A másik csupa-figyelem arccal biccen­tett. Nehezen ugyan, de tudja. — Rendben, akkor tovább mehetünk Mire használja fel ezt a tíznapos távol­létet egy szerelmes nő. aki tisztában van vele. hogy a barátja mire készül, hogy esetleg otthagyhatja a fogát? Ar­ra. hogy keres egy öngyilkosjelöltet, aki amúgy is végezni akar magával. Ezt aztán sírással, női praktikákkal rá­veszi, hogy játssza el a kísérleti nyúl H'/r’-onot, ppVj mÍr''ÍGgV. — Fantasztikus! — kiálltott fel a göndör hajú. — Ez a vaslogika... ez egyszerűen zseniális! — Ugyan, szimpla következtetés — hárította el a bókot az öreg, de tokája remegett a boldogságtól. A mi hivatá­sunk legfőbb kelléke. Helyükre kell rakni a mozaikdarabkákat és összeáll a tabló. Persze, érezni, tudni keil, hogy mit hová? Elismerem, ehhez kell némi érzék, intuíció. Eljutottunk tehát egy erősen valószínű feltevésig: az az And­rea, amilyen rámenős, a professzora visszatéréséig rendelkezésére álló há­rom nap alatt puhára főzi a hídon szer­zett ismerősét és amikor Ambrózy meg­érkezik. tálcán nyújtja át neki. Tessék, lehet vele kísérletezni! Következtetés­képpen a mi feladatunk az. hogy le­gyünk türelemmel még három napig, várjuk meg Ambrózyt és utána kísér­jük fokozott figyelemmel az egész triót. — Persze, természetesen — helveselt alig palástolt bosszúsággal a fiatalem­ber. — Ezt kell tennünk, ha a másik lehetőséget eleve kiiktatjuk. •— Miféle másik lehetőséget? — Palmer űr találó megjegyzése alap­ján merült fel bennem, lehet, hogy téve­dek, de ez az Andrea, éppen mert ilyen rámenős, talán nem is várja meg Amb- rózv visszaé^Ve7Ásél N0’": =,rq neki lehetőséget sem döntésre, sem lel- kiismeretfurdalásra, hanem a kísérleti nyuszit esetleg már ma beoltja, vagy megeteti, hogy mire a prof befut, kész helyzet előtt álljon, ne legyen más vá­lasztása. Ön említette, hogy a női lé­lek ... — Nahát, ez már igazán tetszik ne­kem! Barátom, maga fejlődik, olykor már kezd a saját fejével gondolkodni! Csak így tovább! És nem is elképzelhe­tetlen a variánsa sem. Nem egészen va­lószínű, de nem is teljesen irreális. Ha­táreset. És hogy lássa, mennyire értéke­lem az igyekezetét, megbízom, hogy Ko­csis Andrea figyelését adja át Mucur- nak, maga pedig álljon rá erre a Hon­dára. Tudjon meg róla mindent és így tovább, és így tovább . A látogató felállt. há*ásan hajolt meg. Ha nehezen is, ha kerülő úton is, de mégis kiharcolta magának ezt a megbí­zatást. Mert egy pillanatig sem volt kétsége afelől, hogy az a kopasz, ala­csony. x-lábú emberke a hídról, az lesz a kulcs az Ambrózy-rejtély megfejtésé­hez. és ezt a kulcsot ő fogja kézben tar­tani. Es ha már egyszer a kezében tart­ja. nem is adja majd ki olyan könnyen, mint ahogyan Palmer tata gondolná.

Next

/
Thumbnails
Contents