Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-24 / 98. szám

Teknősbéka a lakásban A Közösség gondjaiból sokat vállaló funkcionárius ismerő­sömet kórházba szállították. Már másodszor. „Szívinfarktus” — mondta kedélyesen, amikor meglátogattam. Később egy ki­adós séta alkalmával arról faggattam: mi a szórakozása, ked­venc időtöltése. „Ugratsz, öregem? Hát kinek van ilyesmihez ideje?” Tegnapelőtt egy díszhal-tenyésztő mérnökházaspár lakásá­ba vetődtem. A szoba csupa zöld; évelő növények, vízipálmák, citromfa, filodendron, fikusz, s ki tudná még felsorolni mi min­ién pompázik a mini-télikertben. Az akváriumok egy egész markot foglalnak el. Vendéglátóm legutoljára mutatja meg a örpeszökőkutat, s a medence vízinövényektől borított alján az apró teknősbékákat. A házaspár azzal traktál, hogy mennyi gond, baj van ezek­kel a halakkal, s a teknősbékák gyakran nem esznek. Nincs mcrszem szólni, mert a halakhoz és a teknősbékákhoz nem érték. így utólag bevallhatom: sajnálatot sem éreztem az ener- gia-lekötő hobby láttán, mert valójában fogalmam sem volt róla, hogy milyen mennyiségű és minőségű a vállalt áldozat. Csodálatom és nagyrabecsülésem a kaktuszgyűjtőktől sem tudom megvonni. A millió gyufaszálból készülő házak, kohók, középületek másai szintén lenyűgöznek. A modellezők és hor­gászok végtelen türelme erényeim szűkös voltára figyelmeztet. Hobby-klubok alakulnak országszerte. Valóságos kasztot al­kot a gyűjtők tábora. A hobbyzás a konszolidált emberi álla­potok tükröződése. A munka melletti okos, jő időtöltés az ener­gia-felfrissítés olyan módozata, amely hatással lehet a min­dennapi munka színvonalára. Ezt, azt hiszem, senki sem vi-- fatja. (Kunt Ernő rajza) Van azonban egy másik mozzanata is a túlburjánzó hobby- zásnak. Gyarmathy Lívia adott ennek hangot az Ismeri a szandi-mandit? című filmjében. A túlzó, s kizárólag csak a (lobbyzásra koncentráló tevékenység szegényíti az össztársa­dalmi erőfeszítéseket. Nem kevés azoknak a száma, akik sér­tődöttség vagy megsértettség, esetleg más ok miatt menekül­nek a hobbyhoz. elrekesztvén maguktól a társadalmi munka útjait, a közösségért való fáradozás módozatait. így aztán, ami­kor meg kell fogni az ingyenmunka végét, bizony mindig azo­nos arcok jelentkeznek. Hyvää joulua! Finn karácsony Felkért tudósítónk levele Hogy ebbe bele lehet őszülni, s szívinfarktust lehet kapni? A hobbyzás egyre gyarapodó szigetlakói erre kevésbé figyel­mesek. PÁRKÁNY LÁSZLÓ December a karácsony hó­napja Finnországban is. A finn közmondás azt tartja, hogy a „karácsony a legne­Csütörtöktől vetítik A varázsló mesebb ünnep”, a béke, a nyugalom és a szeretet ün­nepe. A természeti környezet igen alkalmas arra, hogy az embe­rek gondolatát erre hangolja. Kinéz az ember a robogó vo­nat ablakából, s lám, máris meseország tárul a szeme elé: kis, pirosra festett faház egy befagyott patak partján, a pa­takocskát fahíd íveli át, ke­réknyomok a vastag hóban. A házikó mögött fenyves, itt- ott a vakítóan fehér hóba ol­den kirakat ünnepi díszbe öl­tözött. A legnagyobb üzletut­cán parádés felvonulást ren­deztek tiszteletére, amelynek élén maga a Miss Suomi ha­ladt. A menet karneváli han­gulatot árasztott. A belváros­nak e részén néhány órára a forgalom is leállt. A legna­gyobb üzletutcát minden év­ben karácsonyi utcának neve­zik ki: lámpákkal és lampio­nokkal díszítik, amelyek éj­Viri a varázslat, piri a pa- ádé, csili csalamádé, hipp és nopp: íme itt van előttünk zgy egészen új, egészen jó nagyar gyermekfilm. Nem tellett hozzá más, csak jó iro­dalmi nyersanyag — Török Sándor és Tóth Eszter mun­kája — csak egy biztos kezű rendező, Palásthy György — aki már felnőtt filmeket, s rá- idásul vígjátékokon próbálta ki a filmhatások titkát. S szükség volt természetesen egy jó szemű operatőrre — Forgács Ottó — aki megfelelő érzékkel teszi egyformán ter­mészetes látvánnyá az iskola­udvar forgatagát, vagy egy arany szerszámú paci ügeté­sét a budai bérház ki tudja, hányadik emeletén. S végül tellett még néhány ügyes gyermekszínész, elsősorban olyan, mint a kis Kovács Krisztián, meg néhány felsza­badultan jókedvű felnőtt szí­nész, mint Gobbi Hilda vagy Páger Antal. A recept valóban csak eny. nyi, de hogy ez a csak mit je­lent, azt nemcsak azok tud­ják, akik már próbálkoztak gyermekfilmmel, hanem a nagyközönség is. hiszen olyan ritkán találkozni a mozikban valóban gyermekfilmekkel, amelyek legalább úgy szóra­koztatják a felnőtteket, mint a kicsiket. Mert a jó és a rossz gyermekfilm között éppen az a leglényegesebb különbség, nogy amíg a rosszabb fajta mindenáron leszállni kíván a gyermekek életkorának szellemi szintjére — s ezt legfeljebb csak a valóban na. szik észre — addig az igazán gyón kis gyerekek nem ve­lő gyermekprodukciók min­den energiájukkal fel akar­nak emelkedni a gyermeki képzelet tiszta világának cso­dálatos magasságába. Csili Csala bácsi csodáinak azért volt olyan nagy sikere már a rádióban is — talán a leghosszabb gyermeksorozat volt eddig a magyar rádió történetében —, mert fel- emelkedett a gyermeki kép­zelet színes, a legtöbb felnőtt számára végérvényesen bezá­rult világának szintjére. Rá­adásul ezt úgy tette, hogy közben a XX. század köze­pének ifjúsága számára oly jelentős technikai világ sem maradt ki a csodák köréből S miközben a történetek ar­ról szóltak, hogy teljesen fe­lesleges a csodákra várni, azok még egy beszedett daci következményein sem tudnak segíteni, közben a legvarázs­latosabb, leglehetetlenebb, de a mai gyerek számára olyan kézenfekvő csodákat produ­kált, aminél különbet a Ha­Elegendő két nevet leírni. Az egyik egy közkedvelt szí­nészé, a másik egy közismert helységé: Louis de Funes és Saint Tropez. S ha még hoz­zátesszük, hogy a film cime: A csendőr nősül, nemzetisége pedig francia—olasz, még a leggyakorlatlanabb moziláto. gató is előre tudja milyen­fajta vígjátékot fog látni. És nem csalódik. Azt kapja, amit vár: a St. Tropez-i csend­őr egy újabb változatát. Jean Girault rendező nem fárasztotta magát különöseb­ben azzal, hogy a filmkomé­dia új vizeire evezzen, meg­elégedett a divatos francia tengerpart mindig kelleme­sen csiklandozó. hatásos, azúrkék hullámaival, azaz a már jól bevált vígjátéki fo­gásokat sorakoztatja fel — rutinnal. A jól ismert fordu­latok: álruhás — azaz civil­be bújt csendőrök, üldözés nyaktörő iramban, sok buk­fenccel, de egyetlen karcolás nélkül, nőnek öltözött gyilkos az inkognitóban csacsacsázó őrmester karjaiban, többszö­rös személycserés félreértés, hivatali féltékenykedések és szerelmi cselvetések, amelyek mupipőke tündére sem tudna véghez vinni. Csili Csala, ez a Páger An­tal képében jelentkező ház­mesterszerű pesti tündér megfelelően varázsol a film­ben is. A három epizód közül ugyan a harmadik valamivel gyengébb, de végül is a va­rázsigékben semmi hiba: Viri a varázslat, piri a parádé, csili csalamádé, hipp és hopp... S mi valamennyien a néző­téren hálásak vagyunk, hogy egy jó gyermekfilm szüle­tett. Korhatár: négytől 124 éves korig. — bel — során mindig a cselvető esik saját csapdájába. Egy rendező, aki ad magá­rig nem hagyhatja el termé­szetesen a kötelező csípős ízt sem, a valamire való kom­mersz áruból: ez a filmvíg­játék némi ironikus felhang­gal figurázza ki egy csendőr­őrs életében a mindenkori alárendeltek meghunyászkodó hízelkedéseit a mindenkori feljebbvalóval szemben és vi. szont: a feljebbvaló pöffesz- kedő hatalmaskodását a rang­létra alsóbb fokán állók ká­rára. Eszköze ehhez az eltúlzot­ton komikus mozdulatok, a felfokozott arcjáték. S ha még hozzávesszük, hogy Funes mellett még néhány, szintén francia—olasz csendőr-szere­pekből ismert színész dolgo­zik a néző megnevettetésén — Jean Lefebvre, Michel Moro, Guy Grosso és Chris­tian Marin —, nyilvánvaló, hogy ez a rutinnal készített film két könnyed, gondtalan órát szerez. A következő két órában pedig elég, ha a film­ből már csak a jó hangulatra emlékszünk. {bársony) vadó, csupasz nyírfákkal tar­kítva. Az ablakon át jól ki­vehetők a finnek jellegzetes karácsonyi díszének, a him- melinek a körvonalai. Ezt kü­lönböző hosszúságúra vágott szalmaszálakból fűzik össze cérnával, s így egy érdekes geometrikus alakzatot kap­nak, amit vagy az asztal fölé, vagy az ablak elé függeszte­nek a mennyezetre. Télapó — helikopteren A télapó, akit joulupukki (karácsonyi öreg) névvel il­letnek, rénszarvasszánon ér­kezik Lappföldről karácsony estjén. Puttonyában ajándé­kok vannak, s ami a legfon­tosabb: a szerteszét szórt ap­ró házakban élő emberek szí­vébe a béke hangulatát árasztja. A télapó azonban nem ma­rad meg a meséskönyvben, hanem színre lép, mihelyt a nagyváros modern életébe ér­kezik. Idén már december 1-én megjött Helsinkibe. Nem is csoda, hogy ilyen korán ideért, hiszen a rénszarvas­szánt Lappföldön hagyva he­likopteren szállt le a főváros kellős közepébe. Mesébe illő csak az volt, hogy is talált leszállásra alkalmas helyei egy nagyváros villanydrótok­kal. villamos- és trolivezeté­kekkel behálózott területén. A télapó láthatólag nem csu­pán a karácsonyi béke szét- hintése, hanem a vásárlási lá> fokozása érdekében vállalko­zott erre a formabontó útra hiszen a helikopteren az egyik nagy áruház nevét olvashatta az összeverődött gyerek- és felnőttsereg. Beat-zenekar madzagon A télapónak fejedelmi fo­gadtatásban volt része. Min­szaka is nappali fényt árasz­tanak. A hangszórók kará­csonyi zenét sugároznak. Több kirakatban ötletes „élő­képek” vannak. Egyikből például az egész kirakatot be­töltő télapófej mosolyog a já­rókelőkre. Rázza a szakállát. mozgatja a fülét, barátságo­san bólingat, s kezével inte­get, amit a kicsik boldogan viszonoznak. A legnagyobb sikere egy beat-zenekarnak van, amelynek tagjai madza­gon vonaglanak egyik kira­katban, meglepően élethűen utánozva az igazi mozdulato­kat. Karácsony — bejgli nélkül A karácsony Finnországban is családi ünnep. Minden csa­ládtag a karácsonyfa köré gyűlik (a télapó a fa alá teszi az ajándékokat itt is), meg­gyújtják a gyertyákat és éne­kelnek. Érdiekes, hogy a fin­neknek mennyi népi ere­detű karácsonyi daluk van. Az ünnep tiszteletére külön­leges ételeket készítenek. Ál­falában sonkát esznek, a hús­hoz főtt borsót és egy furcsa kinézetű pépet tálalnak. Ez utóbbit egy karalábéhoz ha­sonló, de sárga színű répából csinálják. A húst szépen, -szalt szilvával díszítik. A ka­rácsonyi ételek közé tartozik a hal is, amelyet speciálisan, enyhe lúgoldatban pácolnak. A többi karácsonyi étel egy­szerű és ízletes. Speciális ka­rácsonyi tésztákat nem süt­nek, még a bejglit sem isme­rik! Az ajándékok beszerzése és az ünnepi eledelek elkészítése után nem marad más hátra, mint kellemes karácsonyt kí­vánni, amely finnül így hang­zik: Hyvää joulua! KERESZTES LÁSZLÓ A csendőr nősül TORNADO PUSZTÍTOTT Hatalmas tornádó puszii - tott Limassol ciprusi kikötő, városban. A török negyedben ketten életüket vesztették. A sebesültek száma 100 körül van. A mentési munkálatok­ba bekapcsolódtak a Cipru­son állomásozó brit csapatok műszaki alakulatai is. Maka- riosz elnök a katasztrófa színhelyére utazott. i 294 EMBERÉLETET KÖVETELT A Nagy-Britanniában ki­robbant influenzajárvány 294 emberéletet követelt. A jár­vány London körzetében pusztított a legerősebben. szedi Áldozatait Angliában a fiúk 80 száza­léka 15 éves korában kezdi el a dohányzást. A dohány­zás elleni hadjárat eddig nem járt kellő eredménnyel. RABLÓBÓL PANDÜR A Los Angeles-i rendőrség egyévi próbaidő után hat volt bűnözőt polgári alkal­mazottként a rendőrség szol. gálatába állította. Az új cso­port a lakosságot világosítja fel a különböző betörési módszerek elleni védekezésről, így például a „szakértők” tá­jékoztatják a háztulajdonoso­kat, miről ismerik fel a be törők, hogy lakatlan-e vala­melyik ház. KIVÉGZÉS ELŐTT Az Egyesült Államokban 1967. június 2-án került sói halálos ítélet végrehajtására egy gázkamrában. Jelenleg 475 amerikai férfi és nő jog­erőre emelkedett halálos íté­let következtében siralomhó - zakban él. Várják a halált .’ BÖRTÖN­TÖLTELÉKEKBÖL FELDERlTÖK A del-vietnami sajtó élesen bírálja saját, úgynevezett tar tományi felderítő egységeit Tagjait az amerikai CIA to­borozta börtöntöltelékek kö­zül. Fő feladatuk a hírszerzés, és a DNFF katonák meggyil­kolása. Legtöbbnyire áldoza­taikat agyonlövik, de előbb megkínozzák. KAROS A CSŐK Egyes tudósok kárhoztatják a csókot, mert a baktériumok átvitele folytán betegségek terjesztője lehet. Egy élelmes amerikai el is készítette a csók-rakettet. Miniatűr kis jószág, elfér az orr és az áll között, és befedi az ajkat. Szitája finom. rugalmas anyagból készült, és át van itatva olyan antiszeptikus fo­lyadékkal, amely a bacilust azonnal megöli. Lehet, hogy az új találmány higiénikus, de mit szólnak hozzá a leg­illetékesebbek, a fiatalok? EMBER­KÍNZAS Görög menekültek, akiknek sikerül elhagyni az országot, embertelen kínzásokról szá­molnak be. A leggyakoribb, hogy az elfogottnak csupasz, talpát kezdik verni, úgy, hogy az ember nem tudja meg­mondani mennyi Ideig verik, mert elveszti minden időér­zékét. FAKÍR 18 tűt képes magába szúr­ni, mellére jelvényeket tűz, gombot varr a hasára Hor­váth Sándor, a Győri Vagon- és Gépgyár fiatal dolgozója, öt éve fakírkodik hobbyból,’ miután felfedezte, ha lelkileg felkészíti magát, nem érez fájdalmat, se szúrásra, se égésre.

Next

/
Thumbnails
Contents