Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-18 / 93. szám

a miskolciaké a szó j(c A tatarozók elvégezték az átalakítást. megtörtént ez épület átadása is. A múlt héten beköltözött a Szemere. utca 15. szám alatti székházába a MEZÖBER. Vállalat. A hónapok óta gyűlő szemét azonban ottmaradt a szomszédos ház.udvarán. Meddig tűrjük még? — kérdezik a Szemere utca 13. számú ház lakói. GLÓBUS n A görög kilépés” Nem égnek a lámpák... ... már egy hete nálunk, Diósgyőr-Tapolcarét és kör­nyékén. Hétfőn fél négy kö­rül felvillant a fény, de röp­ke fél óra múlva ki is aludt. Kétségbeejtően sötét van, es­ténként félünk a munkából hazamenni. Érthetetlen, hogy az ÉMÁSZ nem vette még észre, hogy Ilyen nagy terü­leten sötétbe borult a vi­lág. Az az érzésünk, valaki manipulál a biztosítékokkal. Ha pedig így van, csak go­nosz szándékból cselekszik. Segítsenek rajtunk, addig, míg valami baj nem törté­'i-L • Diósgyőr-Tapolcarét és a vár környéki lakosság nevében: Bakos Andor Jj Szerkesztői üzenetek KÖKÉNY FERENC, FELSŐ- ZSOLCA: A kisiparos köteles az ön fiának nyolc munkanapra szóló segédmunkást órabért ki­fizetni. Javasoljuk: szólítsa fel írásban, s amennyiben levelének foganatja nem lenne, kérelmé­vel a kisiparos felügyeleti szer­véhez forduljon. Cím: KlOSZ já­rási csoport, Miskolc, Széchenyi u. 61. LUKACS ° \NDORNE, VATTA, RÁKÓCZI u. 3.: Panaszát to­vábbítottuk az Uetékes szervnek. Kis türelmet kérünk, ügyében remélhetően, az ön javára, rö­videsen kedvezően intézkednek. KUN PÁL, DOROTTYA U. 1.: Köszönjük kedves leveleit, né­hány ötletét fel is használjuk. Jó témák 1 Önsegélyezés — öt éve vagyok tagja, havi 30 forinttal, a Biztosítási és önsegélyző Csoportnak. Gon­doltam, elég rosszul állunk anyagilag, jól jönne egy kis pénzmag, ha a BOCS meg­szánná a családomat, mivel­hogyközelegnek az ünnepek. Felkerestem az LKM Il-es hivatalház 26. szobáját, kér­tem nyomtatványt. Az ügy­intéző nő megkérdezte: be­teg voltam-e, vagy meghalt Esténként a selycmréti vas­úti aluljárón keresztül szok­tam hazajárni. Gyakran elő­fordul, hogy az elhagyatott, sötét alagútban beteges haj­lamú férfiak álldogálnak, s az arra járó magányos nőket December elsején telefonon bejelentettem a gázműnek, hogy lakásomban a gázboy- ler nyomócsöve eltörött, segélyezés nélkül valakim? — Szerencsére nem — feleltem. — Akkor nem kaphat segélyt — hangzott a válasz. Hová lesz az a rengeteg pénz, ki figyel oda, kinek adják, ha egy ember öt év­ben egyszer szorult anyagi helyzetében Cjem kaphat se­gélyt, mert nem beteg, nem halt meg senkije? Ezt én sehogy sem értem — írja Borbély Ferenc leszólitják és kikezdenek ve­lük. Jó lenne, ha erre a ve­szélyes pontra a közbiztonság szervei többször küldenének járőröket. Kenyhercz Józsefné Zámenhof utca használni nem tudom, meleg vizünk nincs, legyenek szí­vesek kijönni és kijavítani a hibát. Azt is közöltem, hogy mikor tartózkodunk otthon. A 14-443 telefonnál levő ügyeletes nő közölte: sok a bejelentés, valószínű, hogy a javításra egy-két napot vár­ni kell. Harmadikán megint felhívtam a hibabejelentőt, negyedikén ismét, és azóta is csak az ígéretet kapom. Ügy látszik, hiába várom a szerelőket, még most sem jött senki (december 121), hogy a javítást elvégezze. Ha a gázmű szerelőt nem tud küldeni, legalább egy csomag Andaxint juttasson hozzánk, mert az orvoshoz sem merünk elmenni gyógy­szert íratni, attól félve, hogy hátha (!) közben a szerelők kijönnek és nem találnak otthon. Wattay Sándor 111., Benedek u. 13. 11/2. I Fuller a villanyrendőrnél A közelmúltban megírtuk, hogy a Postaigazgatóság táv­közlési üzeme a villanyrenőr melletti egyetlen távbeszélő­állomás tehermentesítésére újabb fülkéket fog felállíta­ni. A fülkék már készen vannak, s a telefonszerelők már csak a tanácsi enge­délyre várnak. (Itt jegyezzük meg, hogy a posta az enge­délyhez szükséges átiratokat hónapokkal ezelőtt küldte meg az illetékeseknek.) Mikroszkóp alatt: a gazdálkodás A napokban készül el az a jelentés, amit a Népi Ellen­őrzési Bizottság állít össze a nagyvállalatoknál végzett vizsgálatai alapján. A népi ellenőrök az üzemek gazda­sági helyzetét vették mikrosz­kóp alá, három járási bizott­sággal közösen. Kedvező termelési eredmé­nyek, jó itséggazdálkodás jellemzi a vizsgált vállalato­kat. A kohászat és a drót- gyár újabb exportsikerekkel dicsekedhet. A népi ellenőr­zés a beruházások körül is rendet talált a Diósgyőri Géngyárban, a December 4. Drótművekben, a Mezőgazda- sági Gépjavítónál. Szilveszter külföldön Már novemberben foglalt volt minden hely az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda olaszországi, németországi és a Szovjetunióba hirdetett szilveszteri útjaira. A három országban 120 miskolci fiatal tölti az év utolsó napjait, Kő­szegre pedig előreláthatólag kilenvenen utaznak, hogy a város új, modern szállójában búcsúztassák az óévet. A nyugati lapokban mos­tanában egész oldalas reklámok hívják fel a figyelmet Görögország szép­ségeire. Üdüljön télen is Hellaszban! Enyhe klíma, mitológiai szigetek! Görögországban — a többi közt — az idegenforgalom­mal is ba.i van. Ügy látszik, a klímától túlságosan sok turistának a politilAii kiima, a mitológiai szigetekről pedig a börfönszigetek jutnak eszé­be. A válság, enyhén szólva, nemcsak turisztikai. Hogy milyen mély az athé­ni krízis, az soha, pontosab­ban 1967 áprilisa, a junta hatalomra kerülése óta nem derült ki ilyen látványosan, mint most. Valamennyi hír- ügynökség irónikus meg­jegyzések közepette jelentet­te, hogy Görögország „kilé­pett” az Európa-tanácsból. Idézőjelben, mert a görög lépés csak a kizárást előzte meg. a tanács mostani, pá­rizsi konferenciáján. Az Európa-tanács tizen­nyolc — illetve most már csak tizenhét — nyugat­európai ország 1949-ben megalakult szervezete. Dek­larált főcélja az Integráció. A szervezet három skandináv tagja, Norvégia. Svédország és Dánia már régebben fel­tette a kérdést: nem árt-e az Európa-tanács tekintélyé­nek, ha továbbra is megtűri tagjai között az athéni rezsi­met. Ez év májusában, a tanács londoni ülésén, már úgy tűnt, hogy kifelé áll a junta szekerének a rűdja. De akkor még nem történt meg a döntés, Papadopulosz, az athé­ni junta „erős embere” félre­érthetetlen időzítéssel egymás után tette a nyilatkozatokat. Liberalizálásról heszélt, új korszak küszöbéről. Világ­szerte maximális kétkedéssel fogadták ezeket az ígérete­ket. Azóta kiderült, amit úgyis mindenki tudott: a brutális erőszak nem szelí­dült Hellaszban, mert a szél­sőjobboldali terror a rend­szernek nem valamiféle le­nyesegethető hajtása — ha­nem lényege. A magyar mozikban óri­ási sikerrel vetítik a ..Z, avagy egy politikai gyilkosság anatóm'ája” című francia filmet. Yves Mon­tand Lambrakiszt alakítja benne. A felejthetetlen, uni­verzálisan nagyszerű embert, a baloldali görög politikust, írót, orvost és sportembert, akit a jelenlegi rezsim létre­hozói Szalonikiben orvul meggyilkoltak. Akkor ezt még csak „figyelmeztetés­nek” szánták. De amikor az, ügy bumerángnak bizonyult, nem erősítette, hanem gyen­gítette a szé’sőjobboldal esé­lyeit, a mai miniszterek és akkori e redesek hozzáláttak a „nagy leszámolás” előké­szítéséhez. Erre annál is több okuk volt, mert a küszöbön álló választásokon érett a balol­dali erők nagy győzelme. A többi közismert. Elkö­vetkezett 1967 tavasza. Meg­teltek a börtönök, megkez­dődtek a vallatások. „Ana­tómiájuk” —, hogy a ..Z”- film szóhasználatánál ma­radjunk — ugyanaz volt és maradt, mint a Lambrakisz- gyilkosságé: a haladás hívei­nek el kell tűnniök. Minde­nekelőtt a közéletből. De sok, hátborzongatóan, vérié zítóan sok esetben az életből is. Az Európa-tanács előtt olyan ezerkétszáz oldalas je­lentés feküdt, amely 213 esetben sorolja fel részlete­sen a teljes törvénytelenség, a Gestapóra emlékeztető kín­zások kísérteties krónikáját. Nem lehet olyan a tekinté­lyére csak valamennyire is ügyelő szervezet, amely sza­lonképesnek érezné kebelé­ben az athéni rezsimet. V agy mégis? Mégis van ilyen. A neve: NATO. A demokrácia egykori és az üldözés mai hazája nemcsak tagja maradhat az atlanti szervezetnek, hanem anélkül teheti ezt, hogy akár csak ígérnie kellene valamit. Az Európa-tanácsból való „kilépés” ezerszer megérde­melt pillanatában az ameri­kai szenátus úgy döntött, hogy tovább folyósítja Athénnek a katonai segélyt. HARMAT ENDRE Most itt állunk meg sem fürödve! Mi így ünnepelünk!? A Rácz Ádém utca 33—35. az. ház tatarozását augusz­tusban kezdte el a Miskolci Építőipari Vállalat. Szüksé­gesnek találták a gázvezeté­kek felújítását. A gázművek — a szerződés szerint — ok­tóber 15-re vállalta, hogy a lakástömbben levő vezetéke­ket kicserélik, sőt új fűtő­testeket szerelnek fel! Aho­gyan a lakások tatarozásánál lenni szokott, — jóval elto­lódott a határidő. Túl va­gyunk december közepén, de a lakásokban még most sem lehet fűteni. A gázosoknak se híre, se hamva. Amikor (Bauernfeind Béla rajza) még láttuk őket, akkor is többet „fociztak”, mint dol­goztak. A fűtőtesteknek nyo­ma sincs, igaz viszont, hogy szellőzőnyílás van vágva minden helyiségben. Alig győzik a lakók papírral, ronggyal betömködni. Itt a tél, a karácsony, hideg la­kásban dideregve kívánunk hasonló „kellemes” ünnepe­ket mindazoknak, akiknek köszönhetjük bosszantó hely­zetünket A Rácz Adám utca 33—35. számú ház lakói nevében Horváth J. András Kürti András: A budai villa titka <2 A szőke nő tudomásul vette a vd­*“• laszt. a doboz cigarettát vissza­dugta a ballonja zsebébe, nekitámaszko­dott a korlátnak, nagyokat szippantott, szép, kerek füstkarikákat fújt a leve­gőbe. Megint hallgattak egy darabig. — Elnézést a kíváncsiskodásért — törte meg végül is a csendet a nő. — Elárulná, hogy mit csinál itt tulajdon­képpen? A kis kopaszt, nyakában a zsinórral, elfutotta a pulykaméreg. — Napozom. Nem látja? — Éjszaka? — Igen, ez a hobbym. Holdvilágnál napozom. És a legszívesebben — egye­dül. Most már mindent tud, a cigaret­tája is ég, gondolom, elsöpörhetne innen a- kocsijával... A nő megrázta a fejét, szélfútta frizu­rájának ez a mozdulat már nem ártha­tott. — Elsöpörhetnék, de nem söprők el. Ne értsen félre, ne vegye tolakodásnak a magatartásomat. Nem akarom lebe­szélni öngyilkossági szándékáról. Ez, végeredményben — magánügy. Mindig óvakodtam attól, hogy mások intim dől. gaiba beleüssem az orromat. Maga fel­nőtt ember, biztosan alaposan megfon­tolt, meggondolt mindent, mielőtt így határozott Azt hiszem, ezt Ferencz Jóska mondta, mielőtt megüzente volna az első világháborút. És ... A korláton a másiknak leesett az álla. — Mi ez? Éjjel, a hídon kiselőadást tart nekem a századelő történelméből?! — És — folytatta zavartalanul a szőke nő — valószínűleg fizikai erőm sincs annyi, hogy megakadályozzam terve végrehajtásában, összegezve tehát, nem kell tartania attól, hogy megrázó sza­vakkal ecsetelem majd az élet szépsé­geit, sem attól, hogy birkózni kezdek magával, hogy leráncigáljam onnan. Mindezen túlmenően van még egy fő-fő indokom, erre részletesebben szeretnék kitérni, ugyanis.,. — Kuss! — kiáltott fel dühösen az öngyilkos jelölt. — Ha ennyi oka van rá, hogy ne avatkozzék bele a dolgomba, akkor mit keres itt még mindig?! Mi­nek ez a hosszú litánia?! Azt hiszi, öröm nekem hallgatni a maga fecsegé­sét? Azt hiszi, kényelmes ülés esik ezen a keskeny korláton? A hideg vason? Talán már fel is fáztam! Miért nem megy a pokolba? Kíváncsi a sztorimra, hogy holnap elmesélhesse a barátnői­nek a presszóban, két fekete között? Vagy pedig egyszerűen egy szadista bestia, aki élvezetet talál abban, hogy bosszantson, felidegesítsen egy embert, akit már semmi sem köt az élethez? — Téved, kérem — rázta meg a fejét a nő és leverte a hamut a cigarettájá­ról. — Háromszorosan is téved. A szto­rija ugyan tényleg érdekel, de nem azért, hogy a barátnőimnek csevegjek róla, hanem sokkal fontosabb szem­pontból. Szadista bestia sem vagyok, higgye el. És téved, amikor azt hiszi, hogy a gorombaságai miatt most meg­sértődöm és magára hagyom. Nem, nem megyek el addig, amíg el nem mondom magának azt, amit el akarok mondani. A korláton ülő az égre nézett, fel­sóhajtott. — Jó. de gyorsan és röviden! — Köszönöm — biccentett a szőke nó és egy könnyed mozdulattal bedobta a csikket a folyóba. — Én nem véletlenül kerültem Ide. Engem néhány apró, de korántsem jelentéktelen mozzanat kész­tetett arra, hogy kövessem, hogy meg­szólítsam, hogy tűzkérés ürügyén be­szédbe elegyedjem magával. Ezeknek az apró mozzanatoknak az alapján ugyanis egy számomra rendkívül fontos követ­keztetésre jutottam. — Éspedig? — A híd alatti parkolóhelyen ültem a kocsimban. Már ott felfigyeltem ma­gára. A parton kószált és vagy tíz hosszú percig válogatott fanyalogva a felbon­tott úttest burkolókövei között, míg azt az egyet kiválasztotta, amelyet betett a kék sportszatyorjába. Pedig ezek a gránitkockák nagyjából azonos súlyúak, a külcsín ilyenkor aligha számít. Aztán meg a hídra is nagyon lassan, vonta­tott léptekkel jött fel, nem is szólva ar­ról a csigatempóról, ahogyan a búcsú­levelet elhelyezte és ahogyan a korlátra felkapaszkodott. (Folytatjuk.) Félünk az alagútban Jót. s iől Jólesik jót is írni boltja­inkról. Különös örömmel szólhatok a 40-es számú zöldség- és gyümölcsboltról. Állandóan ott vásárolok és igen jó benyomást kelt a nagy áruválaszték, az udva­rias kiszolgálás és a rend, Gyógyszertárhoz hasonló a tisztaság, pedig az egy ilyen boltban nem kis munka árán valósul meg. Jó volna, ha más üzletekben is hason­lóval találkozna az ember, Hölcz Dezső 111., Puskin utca 48/1.

Next

/
Thumbnails
Contents