Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-18 / 93. szám
a miskolciaké a szó j(c A tatarozók elvégezték az átalakítást. megtörtént ez épület átadása is. A múlt héten beköltözött a Szemere. utca 15. szám alatti székházába a MEZÖBER. Vállalat. A hónapok óta gyűlő szemét azonban ottmaradt a szomszédos ház.udvarán. Meddig tűrjük még? — kérdezik a Szemere utca 13. számú ház lakói. GLÓBUS n A görög kilépés” Nem égnek a lámpák... ... már egy hete nálunk, Diósgyőr-Tapolcarét és környékén. Hétfőn fél négy körül felvillant a fény, de röpke fél óra múlva ki is aludt. Kétségbeejtően sötét van, esténként félünk a munkából hazamenni. Érthetetlen, hogy az ÉMÁSZ nem vette még észre, hogy Ilyen nagy területen sötétbe borult a világ. Az az érzésünk, valaki manipulál a biztosítékokkal. Ha pedig így van, csak gonosz szándékból cselekszik. Segítsenek rajtunk, addig, míg valami baj nem törté'i-L • Diósgyőr-Tapolcarét és a vár környéki lakosság nevében: Bakos Andor Jj Szerkesztői üzenetek KÖKÉNY FERENC, FELSŐ- ZSOLCA: A kisiparos köteles az ön fiának nyolc munkanapra szóló segédmunkást órabért kifizetni. Javasoljuk: szólítsa fel írásban, s amennyiben levelének foganatja nem lenne, kérelmével a kisiparos felügyeleti szervéhez forduljon. Cím: KlOSZ járási csoport, Miskolc, Széchenyi u. 61. LUKACS ° \NDORNE, VATTA, RÁKÓCZI u. 3.: Panaszát továbbítottuk az Uetékes szervnek. Kis türelmet kérünk, ügyében remélhetően, az ön javára, rövidesen kedvezően intézkednek. KUN PÁL, DOROTTYA U. 1.: Köszönjük kedves leveleit, néhány ötletét fel is használjuk. Jó témák 1 Önsegélyezés — öt éve vagyok tagja, havi 30 forinttal, a Biztosítási és önsegélyző Csoportnak. Gondoltam, elég rosszul állunk anyagilag, jól jönne egy kis pénzmag, ha a BOCS megszánná a családomat, mivelhogyközelegnek az ünnepek. Felkerestem az LKM Il-es hivatalház 26. szobáját, kértem nyomtatványt. Az ügyintéző nő megkérdezte: beteg voltam-e, vagy meghalt Esténként a selycmréti vasúti aluljárón keresztül szoktam hazajárni. Gyakran előfordul, hogy az elhagyatott, sötét alagútban beteges hajlamú férfiak álldogálnak, s az arra járó magányos nőket December elsején telefonon bejelentettem a gázműnek, hogy lakásomban a gázboy- ler nyomócsöve eltörött, segélyezés nélkül valakim? — Szerencsére nem — feleltem. — Akkor nem kaphat segélyt — hangzott a válasz. Hová lesz az a rengeteg pénz, ki figyel oda, kinek adják, ha egy ember öt évben egyszer szorult anyagi helyzetében Cjem kaphat segélyt, mert nem beteg, nem halt meg senkije? Ezt én sehogy sem értem — írja Borbély Ferenc leszólitják és kikezdenek velük. Jó lenne, ha erre a veszélyes pontra a közbiztonság szervei többször küldenének járőröket. Kenyhercz Józsefné Zámenhof utca használni nem tudom, meleg vizünk nincs, legyenek szívesek kijönni és kijavítani a hibát. Azt is közöltem, hogy mikor tartózkodunk otthon. A 14-443 telefonnál levő ügyeletes nő közölte: sok a bejelentés, valószínű, hogy a javításra egy-két napot várni kell. Harmadikán megint felhívtam a hibabejelentőt, negyedikén ismét, és azóta is csak az ígéretet kapom. Ügy látszik, hiába várom a szerelőket, még most sem jött senki (december 121), hogy a javítást elvégezze. Ha a gázmű szerelőt nem tud küldeni, legalább egy csomag Andaxint juttasson hozzánk, mert az orvoshoz sem merünk elmenni gyógyszert íratni, attól félve, hogy hátha (!) közben a szerelők kijönnek és nem találnak otthon. Wattay Sándor 111., Benedek u. 13. 11/2. I Fuller a villanyrendőrnél A közelmúltban megírtuk, hogy a Postaigazgatóság távközlési üzeme a villanyrenőr melletti egyetlen távbeszélőállomás tehermentesítésére újabb fülkéket fog felállítani. A fülkék már készen vannak, s a telefonszerelők már csak a tanácsi engedélyre várnak. (Itt jegyezzük meg, hogy a posta az engedélyhez szükséges átiratokat hónapokkal ezelőtt küldte meg az illetékeseknek.) Mikroszkóp alatt: a gazdálkodás A napokban készül el az a jelentés, amit a Népi Ellenőrzési Bizottság állít össze a nagyvállalatoknál végzett vizsgálatai alapján. A népi ellenőrök az üzemek gazdasági helyzetét vették mikroszkóp alá, három járási bizottsággal közösen. Kedvező termelési eredmények, jó itséggazdálkodás jellemzi a vizsgált vállalatokat. A kohászat és a drót- gyár újabb exportsikerekkel dicsekedhet. A népi ellenőrzés a beruházások körül is rendet talált a Diósgyőri Géngyárban, a December 4. Drótművekben, a Mezőgazda- sági Gépjavítónál. Szilveszter külföldön Már novemberben foglalt volt minden hely az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda olaszországi, németországi és a Szovjetunióba hirdetett szilveszteri útjaira. A három országban 120 miskolci fiatal tölti az év utolsó napjait, Kőszegre pedig előreláthatólag kilenvenen utaznak, hogy a város új, modern szállójában búcsúztassák az óévet. A nyugati lapokban mostanában egész oldalas reklámok hívják fel a figyelmet Görögország szépségeire. Üdüljön télen is Hellaszban! Enyhe klíma, mitológiai szigetek! Görögországban — a többi közt — az idegenforgalommal is ba.i van. Ügy látszik, a klímától túlságosan sok turistának a politilAii kiima, a mitológiai szigetekről pedig a börfönszigetek jutnak eszébe. A válság, enyhén szólva, nemcsak turisztikai. Hogy milyen mély az athéni krízis, az soha, pontosabban 1967 áprilisa, a junta hatalomra kerülése óta nem derült ki ilyen látványosan, mint most. Valamennyi hír- ügynökség irónikus megjegyzések közepette jelentette, hogy Görögország „kilépett” az Európa-tanácsból. Idézőjelben, mert a görög lépés csak a kizárást előzte meg. a tanács mostani, párizsi konferenciáján. Az Európa-tanács tizennyolc — illetve most már csak tizenhét — nyugateurópai ország 1949-ben megalakult szervezete. Deklarált főcélja az Integráció. A szervezet három skandináv tagja, Norvégia. Svédország és Dánia már régebben feltette a kérdést: nem árt-e az Európa-tanács tekintélyének, ha továbbra is megtűri tagjai között az athéni rezsimet. Ez év májusában, a tanács londoni ülésén, már úgy tűnt, hogy kifelé áll a junta szekerének a rűdja. De akkor még nem történt meg a döntés, Papadopulosz, az athéni junta „erős embere” félreérthetetlen időzítéssel egymás után tette a nyilatkozatokat. Liberalizálásról heszélt, új korszak küszöbéről. Világszerte maximális kétkedéssel fogadták ezeket az ígéreteket. Azóta kiderült, amit úgyis mindenki tudott: a brutális erőszak nem szelídült Hellaszban, mert a szélsőjobboldali terror a rendszernek nem valamiféle lenyesegethető hajtása — hanem lényege. A magyar mozikban óriási sikerrel vetítik a ..Z, avagy egy politikai gyilkosság anatóm'ája” című francia filmet. Yves Montand Lambrakiszt alakítja benne. A felejthetetlen, univerzálisan nagyszerű embert, a baloldali görög politikust, írót, orvost és sportembert, akit a jelenlegi rezsim létrehozói Szalonikiben orvul meggyilkoltak. Akkor ezt még csak „figyelmeztetésnek” szánták. De amikor az, ügy bumerángnak bizonyult, nem erősítette, hanem gyengítette a szé’sőjobboldal esélyeit, a mai miniszterek és akkori e redesek hozzáláttak a „nagy leszámolás” előkészítéséhez. Erre annál is több okuk volt, mert a küszöbön álló választásokon érett a baloldali erők nagy győzelme. A többi közismert. Elkövetkezett 1967 tavasza. Megteltek a börtönök, megkezdődtek a vallatások. „Anatómiájuk” —, hogy a ..Z”- film szóhasználatánál maradjunk — ugyanaz volt és maradt, mint a Lambrakisz- gyilkosságé: a haladás híveinek el kell tűnniök. Mindenekelőtt a közéletből. De sok, hátborzongatóan, vérié zítóan sok esetben az életből is. Az Európa-tanács előtt olyan ezerkétszáz oldalas jelentés feküdt, amely 213 esetben sorolja fel részletesen a teljes törvénytelenség, a Gestapóra emlékeztető kínzások kísérteties krónikáját. Nem lehet olyan a tekintélyére csak valamennyire is ügyelő szervezet, amely szalonképesnek érezné kebelében az athéni rezsimet. V agy mégis? Mégis van ilyen. A neve: NATO. A demokrácia egykori és az üldözés mai hazája nemcsak tagja maradhat az atlanti szervezetnek, hanem anélkül teheti ezt, hogy akár csak ígérnie kellene valamit. Az Európa-tanácsból való „kilépés” ezerszer megérdemelt pillanatában az amerikai szenátus úgy döntött, hogy tovább folyósítja Athénnek a katonai segélyt. HARMAT ENDRE Most itt állunk meg sem fürödve! Mi így ünnepelünk!? A Rácz Ádém utca 33—35. az. ház tatarozását augusztusban kezdte el a Miskolci Építőipari Vállalat. Szükségesnek találták a gázvezetékek felújítását. A gázművek — a szerződés szerint — október 15-re vállalta, hogy a lakástömbben levő vezetékeket kicserélik, sőt új fűtőtesteket szerelnek fel! Ahogyan a lakások tatarozásánál lenni szokott, — jóval eltolódott a határidő. Túl vagyunk december közepén, de a lakásokban még most sem lehet fűteni. A gázosoknak se híre, se hamva. Amikor (Bauernfeind Béla rajza) még láttuk őket, akkor is többet „fociztak”, mint dolgoztak. A fűtőtesteknek nyoma sincs, igaz viszont, hogy szellőzőnyílás van vágva minden helyiségben. Alig győzik a lakók papírral, ronggyal betömködni. Itt a tél, a karácsony, hideg lakásban dideregve kívánunk hasonló „kellemes” ünnepeket mindazoknak, akiknek köszönhetjük bosszantó helyzetünket A Rácz Adám utca 33—35. számú ház lakói nevében Horváth J. András Kürti András: A budai villa titka <2 A szőke nő tudomásul vette a vd*“• laszt. a doboz cigarettát visszadugta a ballonja zsebébe, nekitámaszkodott a korlátnak, nagyokat szippantott, szép, kerek füstkarikákat fújt a levegőbe. Megint hallgattak egy darabig. — Elnézést a kíváncsiskodásért — törte meg végül is a csendet a nő. — Elárulná, hogy mit csinál itt tulajdonképpen? A kis kopaszt, nyakában a zsinórral, elfutotta a pulykaméreg. — Napozom. Nem látja? — Éjszaka? — Igen, ez a hobbym. Holdvilágnál napozom. És a legszívesebben — egyedül. Most már mindent tud, a cigarettája is ég, gondolom, elsöpörhetne innen a- kocsijával... A nő megrázta a fejét, szélfútta frizurájának ez a mozdulat már nem árthatott. — Elsöpörhetnék, de nem söprők el. Ne értsen félre, ne vegye tolakodásnak a magatartásomat. Nem akarom lebeszélni öngyilkossági szándékáról. Ez, végeredményben — magánügy. Mindig óvakodtam attól, hogy mások intim dől. gaiba beleüssem az orromat. Maga felnőtt ember, biztosan alaposan megfontolt, meggondolt mindent, mielőtt így határozott Azt hiszem, ezt Ferencz Jóska mondta, mielőtt megüzente volna az első világháborút. És ... A korláton a másiknak leesett az álla. — Mi ez? Éjjel, a hídon kiselőadást tart nekem a századelő történelméből?! — És — folytatta zavartalanul a szőke nő — valószínűleg fizikai erőm sincs annyi, hogy megakadályozzam terve végrehajtásában, összegezve tehát, nem kell tartania attól, hogy megrázó szavakkal ecsetelem majd az élet szépségeit, sem attól, hogy birkózni kezdek magával, hogy leráncigáljam onnan. Mindezen túlmenően van még egy fő-fő indokom, erre részletesebben szeretnék kitérni, ugyanis.,. — Kuss! — kiáltott fel dühösen az öngyilkos jelölt. — Ha ennyi oka van rá, hogy ne avatkozzék bele a dolgomba, akkor mit keres itt még mindig?! Minek ez a hosszú litánia?! Azt hiszi, öröm nekem hallgatni a maga fecsegését? Azt hiszi, kényelmes ülés esik ezen a keskeny korláton? A hideg vason? Talán már fel is fáztam! Miért nem megy a pokolba? Kíváncsi a sztorimra, hogy holnap elmesélhesse a barátnőinek a presszóban, két fekete között? Vagy pedig egyszerűen egy szadista bestia, aki élvezetet talál abban, hogy bosszantson, felidegesítsen egy embert, akit már semmi sem köt az élethez? — Téved, kérem — rázta meg a fejét a nő és leverte a hamut a cigarettájáról. — Háromszorosan is téved. A sztorija ugyan tényleg érdekel, de nem azért, hogy a barátnőimnek csevegjek róla, hanem sokkal fontosabb szempontból. Szadista bestia sem vagyok, higgye el. És téved, amikor azt hiszi, hogy a gorombaságai miatt most megsértődöm és magára hagyom. Nem, nem megyek el addig, amíg el nem mondom magának azt, amit el akarok mondani. A korláton ülő az égre nézett, felsóhajtott. — Jó. de gyorsan és röviden! — Köszönöm — biccentett a szőke nó és egy könnyed mozdulattal bedobta a csikket a folyóba. — Én nem véletlenül kerültem Ide. Engem néhány apró, de korántsem jelentéktelen mozzanat késztetett arra, hogy kövessem, hogy megszólítsam, hogy tűzkérés ürügyén beszédbe elegyedjem magával. Ezeknek az apró mozzanatoknak az alapján ugyanis egy számomra rendkívül fontos következtetésre jutottam. — Éspedig? — A híd alatti parkolóhelyen ültem a kocsimban. Már ott felfigyeltem magára. A parton kószált és vagy tíz hosszú percig válogatott fanyalogva a felbontott úttest burkolókövei között, míg azt az egyet kiválasztotta, amelyet betett a kék sportszatyorjába. Pedig ezek a gránitkockák nagyjából azonos súlyúak, a külcsín ilyenkor aligha számít. Aztán meg a hídra is nagyon lassan, vontatott léptekkel jött fel, nem is szólva arról a csigatempóról, ahogyan a búcsúlevelet elhelyezte és ahogyan a korlátra felkapaszkodott. (Folytatjuk.) Félünk az alagútban Jót. s iől Jólesik jót is írni boltjainkról. Különös örömmel szólhatok a 40-es számú zöldség- és gyümölcsboltról. Állandóan ott vásárolok és igen jó benyomást kelt a nagy áruválaszték, az udvarias kiszolgálás és a rend, Gyógyszertárhoz hasonló a tisztaság, pedig az egy ilyen boltban nem kis munka árán valósul meg. Jó volna, ha más üzletekben is hasonlóval találkozna az ember, Hölcz Dezső 111., Puskin utca 48/1.
