Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-17 / 66. szám

?5rI mit vásárol majd? Feleségnek, férjnek, gyereknek Ajándéknézőben az üzletekben „Ejh, már megint nyak­kendő!” — dohog magában a férj, amikor kibontja a ka­rácsonyi ajándékcsomagot. A feleség is hasonló gondolato­kat forgat fejében, miközben fennhangon dicséri a férjé­től kapott nylonharisnyát, ami épp olyan, mint a tavalyi ajándék... Egyszóval nehéz az aján­dékozás. És nem mindig csak a pénztárcák „teherbírásá­tól” függ, hogy örül-e a meg­ajándékozott. Kell egy kis fantázia is, no meg az, hogy legyen miből választani az üzletekben. Ezúttal az ajándékozók szemével néztünk körül a boltokban. Mezfor és kőpúder Különleges, krepp-anyag bői készült színházi táská­val, bolognai retiküllel és egy télen nagyon praktikus női fehérneművel, a térdig gyűrűket és egy kifejezetten hölgyeknek készült italt: lengyel mézbort kínálnak. Praktikus ajándék a háziipari boltban látott, nádból készült hasábfa tartó, amelyet kandallókhoz használnak, és az ugyancsak fonott szeny- nyesruha-tartó. Szívesen ajánlanánk a férfiaknak, hogy ajándékoz­zanak csinos házi papucso­kat, de ez sajnos hiánycikk. Csakúgy, mint a francia kozmetikai áru, a kölni, a rúzs, a kőpúder. Egy kis hintázás Sokféle férfiesernyőt látni az üzletekben. A dohányos férjet iparművészeti cigaret­tatárcával, dobozokkal lep­heti meg felesége, azonban hiába keres öngyújtót, angol pipát és pipaszurkálót. A nagypapát, nagymamát hin­taszékkel, Pilvax szivarral, lemosható römikártyávaí ajándékozhatják meg, de a jó meleg papucs, az igazi „ma- musz” hiánycikk. Kakéta támaszpont a mesebirodalomban Látszólag a gyermekek ka­rácsonyi ajándékát a leg­könnyebb kiválasztani. Igazi mesebirodalom fogadja a ve­vőket a boltokban: járóba­bák, hatalmas macik, kis­kocsik és nagy építőszekré­nyek. Század eleji miniatüri­zált automobilokat, nászin­dulót játszó kocsikat kínál­nak, versenyautók szágulda­nak az élethű pályán, ki- sebb-nagyobb mozdonyok, vasúti kocsik sorakoznak a polcokon. De mintha ebben a mesebirodalomban túl sok lenne az elemmel működő golyószóró, a valódit utánzó vakétatámaszpont, a lendke- rekes tank és tengeralatt­járó! PUSZTAI ÉVA Olasz arany9 svájci karóra Az őszi leltár hol itt, hol ott csukja be az üzletek ajta­ját egy-egy napra. Számve­tést készítenek a Rákóczi utca 2. szám alatt, az Óra- és Ék­szerboltban is. A készlet ugyar még „szegényes”, a no­vemberi aranyáru néhány nap múlva érkezik, szép por­tékából azonban most sincs hiány. Míves ezüstmarkazit s nagyszemű borostyánékszerek kínálják magukat. Az NDK- ból igen szép likőrös és bo­ros készletek érkeztek. Nagy keletje volt egész év­ben, s ma is gyakran keresik az ízléses bizsuárukat, legki­vált pedig a jegyesek „jelét”, az arany karikát. Ebből külö­nösen sok fogyott az • idén. Havonta általában 300 kari­kagyűrű talál gazdára, csak ebben az üzletben. Az érdeklődés továbbra is változatlanul nagy az olcsó arany ékszer iránt. Leginkább köves és nagy pecsétgyűrűt, karláncot keresnek a vásár­lók. Egy jó hír számukra: de­cemberben ismét érkezik a tavaly már nagy sikert ara­tott olasz arany ékszerekből. A bolt forgalmára jellem­ző: havonta 900 ezer — 1 mil­lió forint értékű ajándéktár­gyat, órát és ékszert adnak el. Decemberben biztos a döm- ping: átlagon felüli forga­lomra számítanak. (féva) érő csipkés perionnadrággal találkoztunk többek között a Royal divatházban. A Souve­nir boltban szép borostyán ígérettel nem lehet vakolni Impozáns épület a Kilián lakótelep Dorottya utcai to­ronyháza. A kívülről kelle­mes látványt nyújtó épít­mény belsejében azonban nincs minden rendben. A kilencedik emelet 6. számú lakásának bérlője a legfőbb tanú erre. 1966 végén pa­nasszal fordult a Ilázkezelő- séghez: lakása beázik, szo­bájában és fürdőszobájában hullik a vakolat. A Házkezc- jőség azonnali intézkedést ígéri. A lakó türelmesen várt egészen 1968 áprilisáig. Ak­kor már személyesen fordult az Ingatlankezelő Vállalat­hoz. Maga az igazgató is megnézte a lakást, sőt meg­ígérte, hogy intézkedik. A lakó ismét várt egy darabig, majd a NEB segítségét kér- *e. 1968 novemberében a MIK igazgatója levélben kö­zölte, hogy a lakás beázásá­nak oka az épület tervezési és kivitelezési hibája, az épületet borító műkő a „bű­nös”, de a tervező vállalat szakvéleménye alapján „...ígé­retet teszünk arra, hogy a tél folyamán a terasz szige­telésének megrendelését va­lamely vállalatnál elhelyez­zük és a szigetelést kora ta­vasszal elvégeztetjük.” A levél tehát 1969 tavaszá­ra ígérte a javítási munká­kat. Azóta a nyár is elmúlt, és lassan a következő télbe lépünk. Az immár három éve húzódó „intézkedés” még semmi eredményt sem ho­zott. Az Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatója most is elis­meri a lakó panaszának jo­gosságát, de hivatkozik arra, hogy — minden jóakarata el­lenére — a felújításokat végző vállalatnál nem tudta elhelyezni a munkát. Azzal nyugtat viszont, hogy az 1970-ben felújításra kerülő épületek rímlistáján a Do­rottya n**si toronvhá? is sze­repel. Régi panasz, sok szép új ígeret. Milyen kár, hogy ígé­rettel nem lehet szigetelni és vakolni. E. L Hogy fog örülni a férjem* fAgntha feiv.) Ha homokos a víz A nyomott hangulatú lakógyűlésén a C- szektor lakói szinte ömlesztettek a panaszu­kat. — Teljesen elszegényedtem — kezdte si­rámait a XVI. emelet huszadik lakója. — Becsülettel dolgozom, azelőtt a családommal tisztességgel éltem hónapról hónapra, most meg a keresetem fele elmegy a háztól. Miért? A C-szektorban évek óta olyan sok a ho­mok a vízben, hogy napjában többször is el­dugul a csap, a gázbojler meg lassan már használhatatlanná válik. Ha főzni meg mosa ■ kodni akarunk, netán fürödni is, előbb szét kell szedni a csapokat, kitiszitani a vezetéket, a bojlerből kinyomatni a szemetet stb. Én ehhez nem értek, fürödni azonban mind­nyájan akarunk, és főzni is, így hát egy víz- meg egy gázszerelő inspekciót tart a lakásom­ban. Egy szerelés, egy főzés, egy szerelés, egy fürdés így megy évek óta. Közben a homok elrágja az alkatrészeket, csapokat, ezeket nem győzzük cserélni. A szerelőknek kará­csonyi ajándékot is mi vettünk. Ki győzi ezt, lakótársak?! — Az én hátamat, meg a váltamat nézzék meg — vágott közbe a XVIII. emelet 120-ból a teltkarcsú asszonyka. — Tessék csak nyu­godtan megnézni a bőrömet! Az a sok-sok rovátka, piros csík, különböző rajzolat, amit látnak, nem tetoválás, hanem a mosakodás eredménye". Ha beállók a zuhany alá, az éles homokszemek így összekarcolnak. Már nem merek strandra vagy nyilvános fürdőbe' menni mert azt hiszik, hogy megbolondul­tam, s tetováltatom magam. Vagy esetleg arra gondolnak, hogy megvert a férjem. — Az is valami'? — süvített a panaszára­datba a XXV. emeletről egy férfi. — Az én társbérlőimet be kellett vinni a kórházba. A férfinak az ivóvízből a veséjében gyűlt össze a sok homok, az asszonynak meg a vakbelére ment. A rokonaik most engem gyanúsítanak, hogy így akartam a lakásból kiszekírozni 5/cet. — Szegény Jámbor urat, a manzardlakás- ból, be kellett vinni az elvonó intézetbe — súgta egy szomszéd. — Azelőtt sohasem ivott szegény szeszes italt, de ez a viz nem iható a homok miatt. A KÖJÁL is megállapította, hogy sok van benne. A szódavíz és a tea „alapanyagának” sem jó. Jámbor úr bort kez­dett inni. Először csak a pénze ment rá. Aztán az esze is. S folyt tovább a lakógyűlés. Mindenki mondott még valami újabb adalékot a ház vizének már tűrhetetlen szennyezettségéről. Halkan arról is suttogtak, hogy a XXX. eme­leten, a 635-ös lakásban a gyerekeket hetek óla nem tudták megmosdatni, s emiatt már az óvodából is hazaküldték őket. Az illetékes kezelő vállalat képviselője nem szólt semmit. Tudniillik el sem ment a gyűlésre. (Valahonnan, a magasból, bús jeremiád daTlamai szárnyaltak: „Egy panasz a házból, mit elmondtak százszor,1 de senki sem hall­gatta meg.. A vita és a homok folyik tovább A víz csak elvétve. BENEDEK MIKLÓS Rövidebb munkahét, hosszabb munkanap ? Tizenegy építő-, illetve épí­tőanyagipari vállalatnál vizs­gálták meg a népi ellenőrök, hogyan készültek fel a 44 órás munkahét bevezetésére, si­került-e műszaki fejlesztéssel és egyéb intézkedésekkel pó­tolni a termelésből kieső időt. Nos, a tapasztalatokat jó­indulattal sem nevezhetjük tökéletesen megnyugtatónak. A vállalatok készítettek ugyan részletes intézkedési tervet, papírra vetették, mennyi munkaólát takarít­hatnak meg gépesítéssel, munkaszervezéssel, a munka- fegyelem javításával stb., de a szép elképzeléseket csak részben valósították meg. Igaz, nem mindig a saját hi­bájukból maradt el a terve­zett intézkedés. Előfordult például, hogy az importgé­pek nem érkeztek meg ide­jében, az építőanyagipar — például: Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat — terveinek megvalósí­tását pedig a rossz időjárás is akadályozta. Sajnos, attói, hogy figye­lembe vesszük a figyelembe veendőket, még nem változ­nak meg a tények: a terme­lésből kieső idő nagy részét túlóráztatással és létszámbő­vítéssel igyekeztek pótolni a vállalatok. Az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalatnál többszörösére emelkedett a túlórafelhasz­nálás a bázisidőszakhoz vi­szonyítva, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál pedig a kiesett munkaidőnek nem kevesebb, mint 10 szá­zalékát pótolták túlórával. Ügy hisszük, felesleges bi­zonygatnunk. hogy így ellen­tétbe kerültek a vállalatok a rövidített munkahét eredeti céljával, nevezetesen azzal, hogy több ideje jusson a munkásnak pihenésre, szóra­kozásra. Gond az is, hogy a terme­lékenység általában nem úgy alakult — különösen az épí­tőanyagipar ban —, ahogy vártuk. A legjobb eredményt az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat érte el. mely a munkáslétszám 0,3 százalékos növekedése mel­lett, több mint 10 százalék­kal növelte termelését. (So­kat levon az eredmény érté­kéből a már említett nagy­mértékű túlóráztatás.) Elő­nyösen éreztette hatását a BÁÉV-nél a házgyár munká­ba állása, és több más válla­lat is igyekezett koncentrálni a munkát, megrövidítve ez­zel az emberek és anyagok „utazási” idejét. Arról általában gondoskod­tak a vállalatok, hogy a dol­gozók keresete ne csökken­jen: a béremelések 10 száza­lék körül mozognak. A nor­marendezés azonban sok he­lyen csak tessék-lássék mó­don valósult meg. Ezzel is összefügg, hogy — mint ko­rábban említettük — a vál­lalatok létszámemeléssel, túl­óráztatással igyekeztek vég­rehajtani a termelési felada­tokat. Talán ennyivel is érzékel­tetni tudtuk, hogv a NEB meglehetősen vegyes" tapasz­talatokat szerzett a rövidített munkahét hatását vizsgálva. A több pihenésnek, előnyö­sebb munlcaidő-beosztásnafc alapvető feltétele, hogy ne szenvedjen csorbát sem a népgazdaság, sem a dolgozók érdeke. Ezt pedig ma még nem mindegyik építő-és épí- tőanyaginari uóilala1 mond­hatja el. 8-0 ARCKÉPCSARNOK Egyszerre látott telet és nyarat Az ujjún számolja, s úgy sorolja azokat az országokat. aWL már járt: Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Äuszä> ria, NDK, Olaszország, Lengyelország. Hajdú László 1944-től vezet gépkocsit, s 1954-től a 3, sst AKÖV dolgozója. A napokban kapta meg a kitüntető emblé­mát: 500 ezer kilométert vezetett már, baleset nélkül! — Legnehezebb utam Ausztriában, a Magas-Alpokon ke­resztül vezetett. Maga az út is keskeny volt, két jármű nem fért el rajta egymás mellett Az útszélen korlát sem voifc, az utasok becsukták a szemüket, annyira féltek. Nekem pe­dig vezetnem kellett — mondja. Megtiszteltetésnek veszi, hogy a vállalat a külföldi túrákon rá bízza a vezetést. Pedig természetes, hogy megbíznak benne, ezt mutatja az új embléma is, amivel kevesen dicsekedhetnek. Nagyobbik fia autószerelő, kisebb fia most végzi az álta­lános iskolát. Kevés a szabad ideje, de ha összeül a csa­lád. van mit mesélnie a kaktuszerdőkről, az olaszországi tün­tetőkről és az Alpokról, ahol a nyár és tél kontrasztját egy­szerre befoghatja a szem. Fiai szeretnék, ha vásárolnának a családnak egy gépkocsik — Megmondtam nekik, hogy én nem bánom — meséli ne­vetve —, de akkor bizony nekik kell vezetniük. Igazán kí­váncsi vagyok már, milyen érzés lehet, ha egy sofőr az utast E. I. Torna — munka közben Világszerte kutatják a szak­emberek, hogyan lehetne megoldani és népszerűvé ten­ni a munka közbeni tornát. Munkapszichológusok kimu­tatták, hogy a műszakba ikta­tott, könnyű testedzéssel töl­tött percek jelentősen emelik a munka termelékenységét. Hazai vizsgálatok igazolják, hogy a textiliparban 30—35 százalékkal csökkent a selejt, az élelmiszeriparban pedig műszakonként 1,5 százalékkal nőtt a termelés a munka köz­beni torna hatására. A szak­emberek szerint a napi 10 perces torna elsősorban azok­ban az üzemekben hatásos, ahol fuiószalag-rencszeirel dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents