Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-15 / 65. szám

\ Tizenhat millió a miskolci úttestek gyógyítására „Politikai fikció” Ke Egyesül* Aki amok Har­mincötödik elnökének, John Fitzgerald Kennedynek meg. gyilkolását eleveníti fel egy most készülő „western"’ film, amelyet a római stúdiókban forgatnak. Az 1963'. novem­ber 22-én Dallasban meggyil­kolt elnököt Van Johnson saemélyesíti meg. A film rendezője Tónin Valerli aki filmjét a „Poli­tikai fikció” műfajába sorol­ja, és alkotásának „A hata­lom ára” címet adta. A szereplők között helyet kapott Giuliano Gemma és Warren Vanders is. BA.TTALA JÁNOS (orgona, ének), Lakatos Béla (gitár), Csáki Béla (dob). Műfajuk: soul és dzsessz. Nagy sikerrel mutatkoztak be hétfőn este Koncz Zsuzsa show-műsorá- ban. Ma este pedig a miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men játszanak, a gólyabálon. Az előadás után még min­dig ugyanolyan hévvel, fel­fokozott tempóban beszél Bajtala János, a trió zene­szerző-vezetője, mint a szín­padon. „Teljes erőbedobással — csak így érdemes!” S ez a mondata jellemző minden produkciójára. — Budapesten, a Fehérvári üli klubban játszunk, ugyan­ott, ahol lllésék. De a jövő hónapban nyílik egy új pin­ceklub, a Szentkirályi utcá­ban. Ez a miénk lesz. Minden hétvégén játszunk majd, ki­zárólag soule-zenéti .,Most - szereztem meg tanári diplo­mámat a Zeneművészeti Fő­iskola dzsessz tanszakán, de egyedül az aktív zenéléssel foglalkozom továbbra is. Le­mez? — Sajnos még mindig nem jelent meg semmi a sa­ját szerzeményeink közül, pe­dig most is van sok új és jó. (Elégia egy barátom halá­lára: Kisegér.) Talán majd Svédországban. Jövőre oda kaptunk. szerződést. AZ A UTOGR A MIS ERŐK sosem fáradtak! Fényképet, noteszlapot, sőt fizika füzetet Miskolc belvárosában na gyón sok elhanyagolt állapot ban levő utca van. Az előzó években rendelkezésre álló összeget a város perifériális területein ugyancsak rossz ál­lapotban levő. korszerűtlen burkolattal ellátott utak fel­újítására és karbantartására költötték. Az idén végre sor került a belváros utcáinak rendezé­nálunk nincs egy olyan szín­ház, ahol mi is bemutathat­nánk produkcióinkat! Al­mom? Egy próbaterem 4 tü­körfallal, hogy egyszer én is láthassam,' jó-e az, amit csi­nálok? „... egyszer ráesett egy fénysúgár, s a lány azóta színpadon áll..." sére: 3 millió forintos költ­séggel rendbehozták löbbek között a Déryné, a Palóczy, a Rákóczi, a Zöldfa utcákat és a Kossuth utcát a hídig. A jövő évben folytatják a város központjában, rossz' ál­lapotban levő utcák ..gyógyí­tását”. A tervek szerint az I. kerületi Tanács 1970-ben 16 milliót költ majd az úttes­tek korszerűsítésére. A vérengző fehérterror ötven éve. 1919. november 15-én a Héj jas-külön ítmény a kecskeméti törvényszék fogházából több mint 80 kommunista foglyot elhur­colt; Orgovány és Izsák köz­ségek határában valameny- nyit meggyilkolták. Az ellenforradalom fegy­veres hatalma Horthy Mik­lós fegyveres különítményei­nek a kezében összpontosult. Ezeknek egyetlen politikai távlata a fehérterror, azaz a proletárdiktatúra vívmányai­nak megsemmisítése és a megtorlás volt. A véreskezű ellenforradal­mi bandák 1919 őszén és 1920-ban világszerte felhábo­rodást keltő vérengzéseket követtek el. A különítmé­nyek terrorja a hivatalos kormányszervekével páro­sult. Széles körű besúgó­rendszert szerveztek, ami tág teret adott a rágalmazás alapján történő meghurcolás- nak. Néhány hónap alatt öt­ezer embert öltek meg és 70 ezret zártak börtönbe, inter­náló táborba. Gyermekszáj Az óvónéni megfi­gyelte, hogy Jancsika mesemondáskor vagy verstanuláskor mindig egészen a közelébe hú­zódik kisszékével. Néha még harcot is vív kis­pajtásaival az óvónéni melletti helyért. Szinte meghatódik a gyermeki szeretet e megnyilvá­nulásától, s megkérdi: — Miért ülsz mindig ide mellém, Jancsika? — Csak azért, óvó­néni kérem — mondja t őszinte, csillogó szem. jj mel a fiúcska —, mert t ha itt ülök, akkor nem I tetszik meglátni, hogy a I Jutkára öltögetem a I nyelvemet. Zenéről prózában — fiataloknak Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa szorongatva álltak az öltöző­ajtó előtt. Az elegáns színpádi nadrágkosztüm után egy cop- fos, sötét szemüveges, hosszú meleg sálba burkolózott kis- ,lány lépett közéjük, s cserébe az aláírásért azt kérte — most ők énekeljenek. Senki nem vállalkozott rá! — Decemberben kezdem új nagylemezem felvételeit. Igen, Szörény lékkel. Illés Lajos da­lait éneklem majd. Kará­csonykor még nem, csak hús- vétkor kerül a boltokba. Most tanulom németül a Régi dalt és a Rohan az időt, mert ka­rácsony és szilveszter között Nyugat-Németországban sze­repelek egy tv-show-ban. Valószínűleg lemezre is ve­szik, aláírtam egy hároméves szerződést az United Artist hanglemezgyárral. — ötven percig szinte egye­dül van a színpadon, nem­csak énekel, hanem kitűnően mozog is! — Sokat tanultam Francia- országban! Az Olympia szín­padán láttam Matthieu-t, Be- caudo-t és Aznavourt. Min­den énekes külön egyéniség, itt nincs uniformizálva senki. Matthieu-nek csak a hang­ját lehet élvezni, ő mindig egyforma. Becaud a francia kisember, Aznavour pedig a francia úr. Legnagyobb élmé­nyem Sammy Davis fellépése volt egy show-ban. Ö min­dent tu$, amit színpadon le­het és kell csinálni. Igen, 6 a példaképem. Hiányzik, hogy Hogyan csalta tör%e a CIA Che Guevarát? » 5. Konferencia a Pentagonban • A konferencia április 9-én nyílt meg a Pentagon egyesített vezérkari főnökének szo­bájában. A sürgősség volt az a tényező, mely a legmagasabb tisztségek tulajdonosait ösz- szegyűjtötte ide: Johnson tábornok, a szá­razföldi hadsereg vezérkari főnöke, Robert W. Porter, a „South Comm” — „Southern Command” (Déli Parancsnokság) négycsilla­gos főnöke, az Egyesült Államoknak a csa­torna partján létesített elhárító szolgálata brigád tábornoka, James D. Alger, a „South Comm” haderőinek parancsnoka, a sovány, rossz arcvonású William K. Skaer brigád­tábornok, a „South Comm” hírszerző szol­gálatának főnöke. A katonák mellett Rusk. a latin-amerikai ügyek államtitkára, Covey T. Oliver, a kövér és mindig ráérő William Bowdler, a Fehér Ház latin-amerikai ügyek­kel foglalkozó tanácsadója és Waif W. Ros­tow, a biztonsági szolgálat embere foglalt helyet a szobában. Megjelent a CIA igazga­tója, körülvéve jogtudósokkal. Rusk azonnal előadta a bolíviai javaslatot. Alighogy befejezi, amikor Richard Helms, a CIA egyik igazgatója szót kér. — Lehetetlen a szükséges összeget Bolí­viának megadni. Azonnal feltárom a bizo­nyítékokat. Véleményének illusztrálására egy vastag dossziéból grafikonokat vesz elő és egy áll­ványra helyezi: a bolíviaiak silány módon vezetik az államháztartást. Az Egyesült Ál­lamok által az akció lefolytatására biztosí­tott tőkét a Barrientos-kormányzat a hóna­pok óta nem fizetett tisztviselők és alkal­mazottak kártalanítására fordítaná. A rend­kívüli segély beruházásokra és vásárlásokra menne el és semmiképpen sem a Che Gue­vara elleni hadműveletekben használnák fel. Rövid csend követi a Barrientos-javaslat gyászbeszédét. Johnson tábornok a szárazföldi hadsereg tervét terjeszti elő. Először is a „Regional Assistance Command” (Területi Segítség Pa­rancsnoksága) erőszakos beavatkozása képes a lázadást elszigetelni, majd támaszpontjai­kon szétzúzni a gerillákat. — Az egyik legfontosabb lecke, amit Viet­namban tanultunk meg — mondta Johnson tábornok —, hogy a geril'ák meglepetésszerű támadásait pillanatnyi késedelem nélkül, azonnal vissza kell verni. Egy „Regional As­sistance Command” szervezése éppen most időszerű. Rusk félbeszakítja: a kormány feltétlenül intervenció nélküli megoldást ajánl. — Henderson nagykövet azt az utasítást kapta, hogy a M. A. A. G. összes katonai ta­nácsadóit azonnal vonják ki a gerilákkal szomszédos« bolíviai vidékről és ideiglenesen helyezzék el La Pazban. Megtörtént ez? Porter tábornok egyik munkatársa beszá­mol a parancs végrehajtásáról: ' — Igen, mi az intervenció-ellenes politikát követjük már hosszú idő óta mindaddig, amíg az emberileg lehetséges — fűzi hozzá Rusk. — Tudom azt is, hogy most már cse­lekednünk kell. De a „Regional Assistance Command” akciója csak olaj volna a tűzre. Sokkal tapintatosabb formát kell talál­nunk ... (Andrew Saint-Georges-nalc a Paris Match 1M9. április S6-i számában megjelent Írása. Franciából fordította: Kováts György.) GLÓBUS Az ENSZ zászlaja A z Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i üvegpalotája jelkép számunkra, méghoz­zá afféle rokonszenves szim­bólum. Megszoktuk, hogy ez az East River partján levő, furcsa alakú épület olyan lombik, amelyben többé- kevésbé pontosan tükröződ­nek világunk eseményei, vál­tozásai. Elégedetten, sőt elég­tétellel gondolunk vissza arra, mit változott az elmúl! évtizedben a világszervezet karaktere, hogyan vált az egyértelmű és szinte kizáró­lagos amerikai befolyás po­rondjából valóban nemzet­közi fórummá, amely gyen­geségei ellenére is komoly morális erőt jelent. A szocialista országok számtalan esetben adták ta­nújelét annak, hogy értéké­nek megfelelően tisztelik a nemzetek öt kontinenst át­fogó. nagy szervezetét. Részt veszünk az ENSZ legkülön­bözőbb szerveiben, anyagiak­kal és szakemberekkel se­gítjük a pozitív erőfeszítése­ket. A szó minden értelmében jogunk és kötelességünk, hogy vigyázzunk a világszer­vezet akcióinak és céljainak tisztaságára. Ennek a jegyé­ben mondott világszerte nagy figyelemmel követett beszé­det Csatorday Károly, ha­zánk állandó ENSZ-képvise- lője, a közgyűlés politikai bizottságában. A magyar delegátus a „koreai kérdésről” be­szélt — illetve arról, hogy ez a kérdés úgy, aho­gyan azt Washington másfél évtizede a világszervezetre erőlteti — nem létezik. A probléma története köz­ismert. A japán megszállás alól felszabadított Koreának a 38. szélességi foktól északra eső része a jaltai megállapo­dás értelmében ideiglenesen szovjet, a délre eső ország­rész pedig amerikai megszál­lás alá került. Az USA jog­talan manőverekkel konzer­válta ezt a rendellenes álla­potot. ugyanúgy, ahogyan ezt később, a franciák veresége után Vietnamban is tette. Így és ezért robbant ki a koreai háború, amely 1950. június 25-től 1953. július 27-ig tar­tott és kétmillió koreai éle­tet követelt. Washington a legszabályo­sabb intervenciót követte el Koreában, és akcióját a vi­lágszervezet égisze alatt haj­totta végre, körülbelül úgy, ahogy később a dominikai megszállást az Amerikai Ál­lamok Szervezetének nevé­ben. Csakhogy változtak, változ­nak az idők, a világban és az ENSZ-ben uralkodó erővi­szonyok. Ami 1950-ben „csak” vérlázító cinizmus volt, má­ra a szó minden értelmében tarthatatlanná vált. Az ame­rikai kísérlet, hogy koreai kalandjait továbbra is az Egyesült Nemzetek lobogójá­val takarja le, a szocialista diplomácia számára több ok­ból is tűrhetetlen. E lőször is azért, mert számunkra alapvetően tűrhetetlen minden rá­galmazó vádaskodás egy szo­cialista ország, ebben az eset­ben a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság ellen. A KNDK heroikus erőfeszítés­sel — és nem utolsósorban a testvéri országok segítségével — eltüntette az agresszió nyo­mait, felépítette romjaiból a támadók által felperzselt or­szágot és azóta is kénytelen szinte naponta megküzdeni a washingtoni ihletésű szöuli provokációkkal (gondoljunk csak a Pueblo-ügyre.) De ennél is többről van szó: az ENSZ tekintélyéről, amelyre nagy szüksége van a világnak és amelyet újra a régi szellem veszélyeztet. Az amerikaiak úgy akarják meg­tárgyalni a „koreai kérdést”, hogy a vitán csak Szöul kép­viselője lehessen jelen. Csa­torday Károly hangsúlyoztam ideje megszüntetni az egész „koreai” ENSZ-bizottságot, amelyet a Pentagon használ fedezékül egy olyan megszál­lás igazolására, • amelynek semmi köze nincs az ENSZ lobogójához. HARMAT ENDRE Bélyeggyűjtés if. November 1-én jelent meg „A Hold meghódítása” elneve­zésű, 15 forint névértékű bélyegsorozat, 670 ezej fogazott és 10 ezer vágott példányban. Képünkön a sorozat 40 filléres címletű bélyege. A KISZ Borsod megyei Bizott­ságának bélyeggyűjtő köre a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 52. évfordulója tisztele­tére bélyegbemutatót rendezett a Miskolc, Felszabadítók útja 24. sz. alatti székházban. * Megjelent a november havi Filatéliai Szemle, mely sok ér­dekességet tartalmaz a gyűjtők számára. Igen tanulságos Bíró I«ászló „A repülés bélyegeken” című cikke, mely az ifjúsági bé­lyeggyűjtő szakkörvezetők szá­mára íródott. Érdekes Gál End­rének „A motívumgyűjtők sza­bályzata” című folytatásos anya­ga is. Az olvasók megtudhatják a lapból, hogyan kell eljárniuk, ha értékes bélyegeket kívánnak cserélni, s a valódiság megálla­pítása érdekében a Bélyegvizs­gáló Állomás szakvéleményét kí­vánják kikérni. * Befejeződött a kazincbarcikai városi bélyeggyűjtő kör nagy­szabású bélyegkiállítása és meg­történt a zsűrizés is. Az orszá­gosan meghirdetett kiállításon a miskolci kiállítók is eredménye­sen szerepeltek, mert egy első, egy második, egy harmadik és egy negyedik díjat hoztak el a különböző kategóriákból. V. GY. Hatosikrek császármetszéssel Félreértés ne essék, az ér­dekes és igen ritka miskolci szülés „újszülöttjeit” nem anyakönyvezték. A hatos ik­rek ugyanis a Miskolci Állat­kórházban láttak napvilágot. A tacskómama, az állatorvosi gyakorlatban igen ritkán elő­forduló módon, csak csá­szármetszéssel tudta világra hozni kölykeit. Az értékes, sok díjat nyert fajkutya- család valamennyi tagja jó egészségnek örvend.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents