Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-13 / 63. szám

LÁNGOLÓ KOPORSÓK „Csendesen, iellunes nélkül halt meg a magánügy, a világ egyre növekvő robaja közben ..— olvasom már vagy ötöd­ször Bálint György egyik, a háborús készülődést idéző pub­licisztikájában. Komoly tisztelettel méricsgélem a szavakat, de közben fiam iménti kívánsága hullámzik át a meleg szo­bán: ..Apu, megint nem vetted meg a görkcfrcsolyát.” Valóban nem vettem meg, s most már hiábavaló a szándék, mert jön a tél. Mind indulatosabbak a novemberi szelek, jó lenne kicseréltetni a konvektort egy korszerűbbre. Bunda­sapka is kéne a gyerekeknek, új függöny a nagyszobába, mert a régit „megette" a centrifuga. Szürkületkor megérkezik a gázszámlás, fizetek es az asz- szony pénzes nylonzsákjáról eszembe jut, hogy nem kaptam meg két cikkem honoráriumát. De már új írás megjelentetésén töröm a fejem s jegyzettömbömért nyúlok. Peregnek a lajyik, hullanak, mint életük végén járó faleve­lek. A témák már betű „lánc. lánc, eszterláncot” járnak a lapok hasábjain, a nevek és adatok kipipálhatok. Szól a rádió és valamit mond. Félárbocra eresztett figye­léssel hallgatom a hírek monotóniáját, értelmemig alig jut el a közlés: a november 13—15-re tervezett washingtoni béke­tüntetés elé akadályok tornyosulnak. Veszélyben a tízmilliós táború békemenet, lehetséges, hogy nem ismétlődik meg az M-nap, az amerikai békeharcosok októberi moratórium-meg­mozdulása. Vajat és kakaót kellene hozni a Csemegéből, mert itt a va- esorakészítés ideje. Nem moccanok, mert közben előbukkan egy név noteszom lapjairól. Egykori hazánkfia, Weinstock Lajos a tulajdonos, az Amerikai Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja, akivel nemrégiben Sárospatakon barát­ságot kötöttem. Kóstolgatta a hercegkúti tsz szőlőskertjének duzzadó gyümölcseit, s közben a nagy tüntetés részleteiről mesélt. Nekünk, akik hétköznapi feladatokkal gyürkőzünk, csak ünnepnapokon vannak jó ötleteink, vagy akkor sem. A Wein- stock-generáció (de fiatalabbak is) fekete koporsók százaival vonult a Fehér Ház elé s a halált idéző deszkákból máglyát rakott. A lángoló koporsóknál csak a vietnami háború meg­szüntetését követelő hangorkán volt tüzesebb. Az amerikai kormány a „közlekedés akadályoztatása” jog­címén egyelőre vonakodik engedélyezni a békentüntetést. Va­jon Luis Weinstock és társai most milyen ötlettel kerülik meg e tiltó rendelkezést? Mert, hogy megkerülik: bizonyos. Cseng a telefon, valamilyen előadásra invitálnak. Tudom, hogy sok dolgom lesz még ma, de legalább néhány percre hagyják meg nekem a gyorsan tűnni igyekvő szolidaritás érzését. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afri­kában titokzatosan eltűnt barátjukat? — teszi fel a kérdést a kissé hosszúra sikerült film­címben Ettore Scola, a legújabb színes olasz filmvigjáték rendezője. A választ mi sem ad­hatjuk meg, hiszen ezzel poéngyilkosokká válnánk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy az eltűnt barát keresése bővelkedik izgal­makban és humoros szituációban. Régi isme­rőseinket, Alberto Sordit, Nino Manfredit és Bemard Bliert látjuk viszont a mozivásznon. A Zágrábi Vonósnégyes hangversenye Sokan állítják, hogy a leg­nehezebb zenei műfaj a ka­marazene; a szonáták, triók, quartettek világa, melyet ját­szani gyakorta jobb, mint hallgatni. Aki maga is muzsi­kál, kimondhatatlanul élvezi, mint simul saját szólamához szép összhangban társai hang­ja. benne él az alkotásban, az újrateremtésben. A hangver­seny-látogatók nagy része azonban jobban kedve!: a szó­listákat, vagy éppen a nagy együtteseket, kórust, szimfo­nikus zenekart, mert a közis­mert művek többsége is ilyen összeállításokhoz kapcsolódik. A Zágrábi Vonósnégyes tegnap esti hangversenye a kamarazene barátainak ho­zott maradéktalan örömet. A szimpatikus jugoszláv együt­tes a vonósnégyes „atyjától”. Haydntól kezdve (G-moll quartett, Op. 74 No 3.) ma: szerzőkig (Horváth: Rondo) állította össze műsorát. Josip Klima, Daniel Thune, Ivan Kuzmic, Josip Stojano- vic személyében kitűnő mu­zsikusokat ismertünk meg. Játékukat, a Haydn-quartett nyitótételétöl eltekintve, pon­tos összjáték, tisztaság, biz­tonság jellemezte. Hangulati­lag általában jól érzik a mű­veket; a modern zene egyik jelentős alakjának, Webern- nek immáron klasszikussá vált alkotását, a különleges hangzásvilágot jelentő öt da­rab vonósnégyesre címűt, plasztikusan, magától értető­dő természetességgel szólal­tatták meg. Am Brahms Op. 51. számú c-moll quartettje a komor hangvételű elsó tételé­ben elbírt volna több szenve- délyességet. Lassú tétele azon. ban költői szépségekkel átfű­tött volt ‘ Horváth Rondáját érdekes ^♦ogtonző kísérletnek foghat­juk fel a vonósnégyesek iro­dalmában. A lelkes hallgatóságtól re­mekbe sikerült ráadásszá­mokkal búcsúzott a jugoszláv együttes. BARTA PÉTER Sámánok, borbély-sebészek, kovácsok „Micsoda remek foghúzás... V A fogbetegségekről korai időből vannak adataink. A hon­foglalás előtti magyarság életében a gyógyítás feladata a sá­mánokra, varázslókra hárult. Szerepüket később — o hon­foglalás után — sok tekintetben átvették a keresztény papok, akik nemcsak belső betegségek kezelésével, hanem sebészettel, köztük foghúzással is foglalkoztak. Az 1279-es budai egyházi zsinat azonban eltiltotta őket a vágással vagy égetéssel járó beavatkozásoktól. E műveletek végzését aztán átvették a nagyobb helységekben működő sebeszek, borbélyok és für- dősök. A borbély-sebészek és a fürdős-sebészek külön-külön céhekbe tömörültek, s hatás­körükbe tartozott a vizsgáz­tatás és a .gyakorlat engedé­lyezése is. A falvakban, ahová nem jutottak el a borbély-sebé- szek, ezt a feladatot régtől fogva a kovács, legtöbb he­lyen pedig egy-egy ügyesebb jobbágy-parasztember végez­te el. A falusi foghúzók tu­dománya rendszerint örökle­tes volt. A sajóvárkonyi A. D. családban a legutolsó foghúzo 1919-ben halt meg, s a hosszú ideje tartó örökletesség ek­kor szakadt meg. Szerszámait három XVII—XVIII. századi, kovácsmester által készített fogót ma az ózdi Ipari Szak-1 munkásképzö Intézet törté­neti gyűjteménye őrzi. A her- nádvécsei foghúzó ember — Vajkai A. leírása szerint — közönséges fogóval vont fo­gat. Fájdalomcsillapító kacsintás A szerszámok apáról fiúra öröklődtek a családban a gyógyítási móddal együtt. Az ügyesebb kezű fiú apja gyó­gyítását látta, s miközben se - gédezett, maga is megtanulta a foghúzás fortélyait. Ha pá­ciens kereste fel a foghúzót. előkészítették, megtisztogat­ták a szerszámokat, s széket Tiszán innen, Dunán túl Megalakult a vetélkedő irodalmi szekciója Varosunk is részt vesz 1909. december 13-én a Ti­szán innen, Dunán túl rádió­vetélkedőn. Nehéz ellenfélre számíthatunk, Buaapest és Pest megye versenyzői állnak a mikrofon másik végén. Tegnap délután a városi ta­nács elnökhelyettesi tanács­termében az irodalmi szekció alakuló munkaértekezletet tartott. Városunk írói, a vá­ros és a megye irodalomtör­ténetével foglalkozó szakem­berei, valamint lelkes fiatal pedagógusok gyűltek össze, hogy felosszák maguk között városunk irodalomtörténeté­nek és a felszabadulás utáni 35 év irodalmi életének fel­dolgozását. Kilián István, a miskolci csapat alkapitánya a tőle megszokott és ismert dinamikával ismertette a fej­törő technikai lebonyolításá­nak menetét, dr. Kabdebú Lóránt kandidátus, az iro­dalmi munkacsoport vezetője pedig vázolta a soron követ­kező feladatokat. A fiatal pe­dagógusok egyénileg, vala­mint legjobb diákjaik bevo­násával feldolgozzák váro­sunk felszabadulás utáni fo­lyóiratait, a Kohót, a Szép­halmot, a Borsodi Szemlét és a Napjainkat, átnézik az Észak-Magyarország szépiro­dalmi mellékleteit, városunk irodalmi vonatkozású utca­neveit. Ezenkívül feldolgoz­zák azoknak az íróknak és költőknek életművét, akik életük egy szakaszán váro­sunkhoz kötődtek. Foglalkoz­nak Szabó Lőrinc, Darvas Jó­zsef, Vihar Béla. Zelk Zoltán, Bihari Sándor, Baráth Lajos, Ladányi Mihály. Niklai Adám, Fekete Gyula, Gergely Mihály műveivel, valamint a városunkban nevelkedett Hviedoszláv emlékével. Fel­kérik a városunkban élő író­kat és Költőket, hogy szemé­lyesen, is vegyenek részt a ve­télkedőn. hátha az ő müvük is szerepel valamelyik kér­désben. Jó látni ezt a lelkesedést — jegyezte meg az értekezlet után dr. Kabdebó Lóránt —, amellyel pedagógusaink egy­mást túllicitálva vállalták az életművek felmérésének ne­héz munkáját: ezzel a fejtörő alkalmat, adott irodalmi mű­veltségük gazdagítására, és nemes lokálpatriotizmusuk kimutatására. tettek a kamrába vagy az udvarra. A húzáshoz semmi­lyen fájdalomcsillapítást nem használtak, ha csak ide nem számítjuk a figyelemelterelés egy különös módját: alkalmas pillanatban a foghúzó ember — mikor már a rossz fogon volt a vonója — kacsintott az ülő beteg háta mögött álló ,,inas”-ra, aki a kezében levő hegyes árral vagy zsákvarró tűvel beleszúrt a beteg tom­porába. A rossz fogat ezalatt a mester kirántotta. A foghűzó emberek a paj raszti társadalom megbecsült tagjai voltak. Tevékenységük­ért általában nem pénz volt a jutalom, s munkájuk végzé­sénél sohasem anyagi meg­gondolások vezették őket. (Egy fog kihúzását egy ..pakli” olcsó dohánnyal ho­norálta a beteg.) Mindebben inkább a paraszti közösség összetartásának, ésszerű mun­kamegosztásának példáját kell látnunk. Modora édes mandula Érdekes, hogy jóllehet az 1830-as évek óta Miskolcon — éppúgy, mint többi nagy városainkban is — vizsgázott fogorvosok működtek, a bor­bély-sebészek foggyógyító működése még a két világ­háború között is tartott. Hir­detéseik közül egy nagyon frappánsat emelek ki, amely­re Bodgál F. hívta fel a fi­gyelmemet, s a Borsodmegyei Lapok 1901-es június 7-i szá­mában jelent meg. Stark Gyula miskolci borbélymes­ter hirdette magát az általa írt versikével: „Micsoda remek foghúzás! Zeng fel a hála kiáltás Mindazoknak ajkán, Kik belépnek Stark ajtaján. Férfiak és nők vegyesen Hullámzanak tömegesen, Mert ügyesen húz Stark Gyula, Modora édes mandula, Tessék kérem megpróbálni. Tudom, hogy fog hálálkodni. Kutat ön a terme után? Egyik ott van Sörház utczán, Városháztéren a másik. Akár hova jól meglátszik." BODÓ SÁNDOR Zongoraest a kórházban A Szentpéteri kapui kórház klubhelyiségében ma, novem­ber 13-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel Paska Gábor zongoraművész lép a közön­ség elé. Bemutatja Haydn A-dűr szonátáját, Beethoven Esz-dúr szonátáját és Schu­mann Szimfonikus etűdök cí­mű darabját éjféltől reggelig ELGÁZOLTA Ivicsics József, 25 éves gép­kocsivezető teherautóval a gyalogátkelőhelyen nem adta meg az elsőbbséget és elgá­zolta Felkai Ferenc 74 éves nyugdíjas budapesti lakost, aki a helyszínen meghalt. A gázoló gépkocsivezetőt Kis­pesten őrizetbe vették. I OLLOBRIGIDA FÉRJHEZ MEGY A 41 éves Gina Lollobri- gida olasz filmcsillag kijelen­tette, hogy újból férjhez megy egy rendkívül gazdag New York-i ingatlanközvetítőhöz, a 40 éves George Kaufman- hoz, aki közben elvált első feleségétől. Gina számára az új házasság az olasz törvé­nyek szerint bigámiát jelent, mert első férjétől nem vál­hat el. HÁT EMBERT HALÁLRA ÍTÉLTEK Egy jordániai katonai kü­lönbíróság hat embert ítélt halálra azzal a váddal, hogy őket terheli a felelősség a no­vember 4-én Ammanban és több más jordániai városban lezajlott zavargásokért. CSAK MINDEN ÖTÖDIK ÉRI MEG A lengyel újságírók egész­ségügyi helyzetét tárgyalva megállapították, hogy az át­lagéletkor 53 év és csak min­den ötödik éri meg közülük a nyugdíjkort, ami a szakma állandó idegfeszültségének a következménye. INCIDENSEK SEBESÜLÉSEKKEL Hét sebesült, 12 letartózta­tott újfasiszta, 38 előállított! ez az első mérlege a Nápoly­ban kitört incidenseknek, amelyek során újfasiszták csoportja megtámadta a diá­kok antifasiszta gyűlését. A házkutatás során az újfasisz­ták pártházában számos re­volvert és közelharcra alkal­mas eszközöket találtak. KORRUPCIÓS BŰNÜGY Ausztriában korrupciós bűnügy tárgvalását kezdte meg a bíróság. Fő fieuráia Maria Seidl, az énítésügvi minisztérium volt főosztály- vezetőié. Az autópályák épí­tését intézte. Hatalmas ösz- szegű megvesztegetések árán lehetett megkapni az építési engedélyeket. A főtisztviselő bizánci pompában élt, több milliót vágott zsebre. TRAVEN TITK A Végleg eloszlott Traven származásának sokat találga­tott titkáról a homály. Tra­ven azonos volt. Rét Martit német forradalmár Íróval, akit 1919-ben Münchenben halálra ítéltek. Traven öz­vegye Métákéban él és ie’en- leg férje kiadásra kerülő élet­rajzának összeállításán dol­gozik. A HATgft AJTÓN OSONT BE Fülöp edinburgi herceg csak a személyzeti, hátsó aitón tudott bejutni egy lon­doni szállodába, ahol egy zsidó segélvszervezet díszva­csorát rendezett. A főbejára­tot uevanis tüntetők zárták el. akik „Fülöp herceg támo­gatta a cionizmust” feliratú táblákkal várták a királyi vendéget. mtt.s tűntették A KIJÁRÁSI TILALMAT A kenva! hatóságok meg­szüntették az éiszakai kijá­rási tilalmat Visumu környé­kén. Itt a közelmúltban za­vargások voltak, 11 ember életét vesztette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents