Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-12 / 62. szám

Kövesd i rózsák A szövetkezet termelési adatai nagyüzemről vallanak. Két­ezer tag, évi harmincmilliós termelési érték, nagy beruházá­sok, számos külföldi partner. Engem azonban a színes matyó rózsák érdekelnek. A rózsák, amelyek — a legenda szerint — a szeretet és a szerelem szavára nyíltak először, egy hajdan volt leány kötényén, akitől a Gonosz téiviz idején követelte a mező virágait, az elrabolt kedvesért cserébe. Azóta min­denki hisz a télen-nyáron egyaránt termő görgina rózsák va­rázserejében. Nem hiába. 1682-ben már ezekkel a rózsákkal rója le a város adóterheit. A matyó virágok kenyérré, étellé, itallá váltak a századok folyamán. Elvitték hírünket, kedé­lyünket messzi idegenbe. Pompáztak fényes, gazdag helyeken, de más tájon nem nyíltak soha, csak Kövesden, ahol summás- lányok csípőjét ölelték, ha ünnepre szólított a harang, vagy a citera . . . Érdekelt, hogy a nagyüzem­ben miként születik meg a matyó minták jól ismert cser- íalevele. karmantyúja, a sző­lőgerezd. Nos, az exportköte­lezettség, a divat támasztotta kereskedelmi igények nem változtattak, nem halványí­tottak a mintákon. És a nagy­üzem is mást jelent itt, mint általában. Mert a technoló­gia mit sem változott a száza­dok folyamán. A legfőbb ter­melési eszköz most is a var­rótű . Nemzeti kincs A tervezők munkatermében polc áll a fal mentén — mint a levéltárban —, s a vastag dossziék több száz dokumen­tációt őriznek. Népművészek, múzeumi szakemberek évtize­des alkotó-, gyűjtőmunkájá­nak tudományosan rendszere­zett termékeit. A színes raj­zokon kívül szöveges leírá­sok is segítenek a tájékozó­dásban (Alapanyag, szín, fo­nal, technika, motívum, kom­pozíció.) A mintákat alkotó elemek nem változnak, nem változhatnak. Akkor miért van szükség tervezőkre? Mert a virágokat, csokorba kell kötni. Mezőkövesden huszon­hat népművész gondoskodik erről. Egyik-másik még az 1954-ben elhunyt híres Kis- jankó Boritól tanulta a min­ták írását. A kövesdiek nem rajzol­nak: írnak. Kezük alól gyor­sabban bodorodnuk ki a min­ták, mint ahogy a betűk szü­letnek, Munkájuk olyan nem­zeti kincs, mely nemcsak a mát, a jövőt is gazdagítja. Uj virágok nyílnak — Jár még valaki Köves- Iden népviseletben? — A szö­vetkezet elnökasszonya fo- gadkozott, hogy ő lesz az utolsó, aki megválik a bő 25 ÉVE TÖRTÉNT A felszabadító ostrom szoknyáktól, vállkendőtől. Nem így lett. A színes ruhá­kat ma már csak a népi együttes tagjai öltik fel. Pa­taki Jánosné és társai, a ter­vezők, gondolatban még egy­szer felöltöznek. Szép, de na­gyon drága viselet volt, mon­dogatják. A férjhez menőnek legalább tíz szoknya kellett; száz méter anyag... A sum- máslányok éveken át dolgoz­tak a kelengyéért. Enni sok­szor nem volt mit. de a sok színes ruha nem hiányozha­tott. Kövesden ez a szólás járta: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!” Most jobban telne ruhára. Nemcsak a szövetkezet két­ezer tagjának, hanem min­denkinek. Változnak az idők. Most nincs korgó gyomor, de a nagy ragyogásból azért megmaradtak a legszebb, leg­régibb rózsák a hímzett blú­zokon, modern mellényeken. És a daruszögi legények a presszó vagy a színház neon- fényeinél még jobban észre­veszik, mint apáik az egykori lányok tündöklő ruháját a litániák gyertyafényében ... GYARMATI BÉLA Üj pantomim-műsor az Egyetemi Színpadon. A nagy si­kerű hollandiai fesztivál után új műsort mulat be Költő Mik­lós és Dominó együttese. Karinthy Frigyes Cirkusz c. novel­lája alapján Ránky György Kossuth-díjas zeneszerző azonos című zenemüvét Köllő Miklós újszerű feldolgozásában mu­tatja be az együttes. Dosszié-múzeum Kor kos Jenő rajztanár és Szepsi Szűcs Levente, a Her­man Ottó Múzeum fényké­pésze igen hasznos ötlet meg­valósításához fogott. A városi .tanács művelődésügyi osztá­lyának közreműködésével dosszié-múzeumot készítenek: lefényképeznek harminc mú­zeumi tárgyat, s a régészeti- néprajzi-helytörténeti gyűjte­ni/'nyékét ábrázoló fotókat dossziéba helyezve eljuttatják Miskolc általános iskoláiba. A múzeumnártolásnak és is­meretterjesztésnek ezt a mó­dozatát azért is hasznosnak tartjuk, mert a gyerekek a fotókat lórién elem, földrajz, környezetismereti órákon hasznosítani tudják, másrészt kedvet kaphatnak a múzeum­látogatásra. a gyűjtemények­kel való közelebbi ismerke­désre. Egyelőre Miskolc ti­zenöt iskolája kap dosszié múzeumot, de az ötlet szülői azt tervezik, hogy a város minden általános iskolai tan­intézetét hozzájuttathatják majd a fotókhoz. Egyebekben Szepsi Szűcs Levente azt is tervbe vette, hogy képzőmű­vészeti sorozatot készít ugyan­csak iskolások számára. kezdete Huszonöt év alatt egy új nemzedék nőtt fel Miskolcon. Akik riadt gyermekként élték át a nyilas félelmek korszakát, anyákká, apákká érettek; az 1944-es esztendő huszonévesei lassan unokáiknak örülhetnek. A hajdan volt nagy „élménye­ket” egyre ritkábban idézik a baráti összejövetelek, fészek­meleg családi együttlétek beszélgetései. A negyedszázados évfor­duló alkalom arra, hogy be­széljünk kedves városunk kö­zelmúltjának erről az idősza­káról, mely félelmektől volt terhes, de újnak feszülő hitek vemhét is hordozta. Bevonulási parancs I Az október 15-i, rosszul előkészített kiugrási kísérlet után Miskolcra is a nyilas terrorlegények uralma sza­kadt. Dr. Pünkösti Mihály nyilas főispán élet és halál ura lett a városban, amelyhez a Tiszán november 6-án át­kelő Vörös Hadsereg dinami­kusan kibontakozó támadása egyre közelebb hozta a front­vonalat. A kiürítéssel kapcsolatos első belügyminiszteri utasítás még október 30-án érkezett a városba. A nemzetvesztő nyi­las vezetés a totális mozgósí­tás keretében Miskolc íérfiait és ifjait is a háború vágóhíd- jára akarta küldeni. Megje­lent a 7. honvédkerület pa­rancsnokságának bevonulási hirdetménye, melyet novem­ber 6-án a helyi lap, a Ma­gyar Elet is közölt. Bevonu­lásra kötelezték a nem tény­leges állításköteleseket, a le­állított hadiüzemek munká­sait, s a leventéket is. Novem­ber 8-án országosan 17 évre szállították le a hadkötele­zettségi korhatárt. A városban egyre nagyobb lett a zűrzavar. Visszavonuló német csapatok, a nyilas cső­cselék elszabadult fosztogató indulata, felbomló közigazga­tás, a kiürítés megkezdése; ez 'jellemzi ezekben a napokban Miskolcot. Kilencedikén-tize­dikén a MÁV Miskolci Üzlet- igazgatósága a vonalparancs­nokság utasítására elvonult Miskolcról. Négy szerelvényt megraktak élelemmel a MÄV jóléti raktárából, hogy Lo­sonc—Kostenec—Schwartze- nau útvonalon Németország felé gördüljön a szállítmány. Tizedikén maga a totális moz­gósítást elrendelő 7. honvéd­kerületi parancsnokság állo­mánya is elhagyta a várost Menekült a rendőrség főkapi­tánysága is. Előbb azonban a nyilasoktól távolabb álló Tu- zson rendőrfőkapitány, realis­ta érzékkel — a nyilas pün­kösdi királyság utáni .időre is gondolva —, szabadon bocsá­totta a politikai foglyokat. Ekkor szabadult ki a MÓKÁN ellenállócsoport egyik tragi­kus véget ért szellemi1 vezére, az intelligens nagyipari mun­kásság példaadó alakja, Bar­ben Ferenc és a polgári de­mokrata Zsedényi Béla, s. debreceni Ideiglenes Nemzet- gyűlés majdani elnöke. Bezártak az üzletek Ugyancsak lü-én, Jakab Ferenc alispánnal az élén, a borsodi megyei apparátus Ózdra települt át. Megkezdő­dött a polgármesteri hivatal hadműveleti kiürítésé. A fel­bomló, menekülő állami szer­vek pánikhangulata átragadt a lakosságra is. Bezártak az üzletek, s az emberek lakásuk falai közé zárkóztak. Ekkor jelent meg a falakon Pünkösti nyilas főispán kiáltványa. A zavaros fejű „Vezér”, Szálasi parancsával próbált kitartás-, ra buzdítani. „A nemzet szol­gálatában csak meghalni le­het, elfáradni soha.” — „In­kább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!” Ezek a bombasztikus „arany­mondások” ugrottak öles be­tűkkel az utcára merészke- dők szeme elé. November 12-én a front hallótávolságba került. Közeli becsapódások reszkettették meg az ablakokat. Az élet teljesen megbénult a város­ban. A lakosság az a vasi és tetemvári borpincékbe húzó­dott. Sokan némi félelemmel hallották a közeledő ágyú­szót, de a háborúba belefá­radt, németektől és nyilas bérenceiktől megfélemlített emberek többsége bizakodás­sal, várakozással fülelte a szovjet fegyverek dörgését. A felszabadító ostrom meg­kezdődött. KOVÁCS I. GABOR Egy új szellemi küzdőtárs Életünk Vas, Zala, Győr-Sopron és Veszprém megye közös fára­dozásaként napvilágot látott Nyugat-Dunántúl írótársadal­mának folyóirata: az Életünk. Hasonló címmel antológia­sorozat jelent meg még a hat­vanas évek derekán. E köte­tek visszhangja s négy megye szellemi életének marokra- fogása tette lehetővé, hogy folyóiratot hívjanak életre e tájegység szerzői. Az Életünk Szombathelyen, az egyik legnyugatabbra fek­vő városunkban jelenik meg. de mint azt Kulcsár János­nak, a folyóirat főszerkesztő­jének köszöntőjében olvas­tuk: „Időnként szívesek erő­sítenénk folyóiratunkat az or­szág más táján élő írók, köl­tők, kritikusok tehetséges, jó­szándékú alkotásaival." A vidéki folyóirat-család legfiatalabbja duzzadó erőt, lépő és növekvő szándékot mutat. Gazdag vers- és novel­laanyaga mellett bő teret szentel tanulmányok, jegyze­tek, recenziók és reproduk­ciók megjelentetésére is. A kéthavonként megjelenő szel­lemi küzdőtárs következő szá­mát őszinte érdeklődéssel várjuk, a megszületett elsőt pedig tisztelettel köszöntjük. I f DEZERTÁLTÁK A saigoni hadsereg nö­vekvő veszteségei fokozott mértékben demoralizálják a katonaságot. A Nambo domb­vidékének nyugati részében tevékenykedő saigoni csapat­egységek kötelékéből a kö­zelmúltban 5500 katona de­zertált. MEGTAGADTA A dán Igazságügyminiszter megtagadta a politikai mene­dékjogot két Nyugat-Német- országban állomásozó ameri­kai katonától, akik azért hagyták el csapattestüket, mert egységüket Vietnamba vezényelték, s nem akartak odamenni harcolni. 10 MILLIÓ Hivatalos adatok szerint az Olaszországban levő olasz gépkocsik száma meghaladtu a 10 milliót. VÁLASZTÁSOK HALÁLOS ÖSSZECSAPÁSOKKAL A Fülöp-szigeteken köztár­sasági választások voltak, amelyeket összecsapások tar­kítottak. Több mint 50 ember életét vesztette és ugyaneny- nyien megsebesülték. Marcos, jelenlegi elnök gypzött. MEGMENTETTEK HÁROM HALASZT A Marija Polivanova nevű szovjet halfeldolgozó hajó a nyílt óceánon megmentett és Dakarba szállított három sze­negáli halászt. A bajba jutot­tak 300 kilométerre a parttól, egy süllyedő csónakban tar­tózkodtak, amikor a szovjet tengerészek észrevették őket. NÉGY GOLYÓT LŐTT A LÄBÄBA Egy elvakult labdarúgó szurkoló az Atlanta—Los Apaches mérkőzésen négy go­lyót1 küldött a 26 éves Carlos Villeges Zompa (Atlanta) csa­tár lábába, mert négy gólt lőtt kedvenc csapatának. A tehetséges labdarúgó olyan sérüléseket szenvedett, hogy többé már nem játszhat. MEGHALTAK Négy utas életét vesztette és három súlyosan megsérült, amikor este Stockholm köze­lében összeütközött egy távol­sági vonat és egy helyiérdekű szerelvény. VÁLLALTA George Habbas, a Palesz­tinái Felszabadítási Népi Front vezetője vállalta a fele­lősséget azokért, a bombarob­bantásokért, amelyek New Yorkban történtek a reggeli órákban. Súlyos károk kelet­keztek belőlük. A front köz­leményt ad ki az ügyről. A VÁDLOTT PARANOID ÉS SKIZOFRÉN Befejeződött a tanúkihall­gatás Denis Michael Rohan­nak, a jeruzsálemi A1 Aksza mecset gyújtogatójának peré­ben. Utolsóként egy pszichiá­tert hallgattak meg. A pszi­chiáter Rohan elmeállapotát vizsgálta meg és közölte, hogy a vádlott paranoid és skizofrén. MEGADTA MAGÄT Megadta magát a rendőrJ ségnek Ralph Greenwald 22 éves volt tengerész, aki este 25 vendégére kézigránátot do­bott. A szilánkok 8 embert megsebesítettek, 2 állapota életveszélyes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents