Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-09 / 59. szám

AZ ellllitl'i coc ieivv lo mozgatórugója az érdek. Kö­vei /.évképpen társodx-m- n ^ és „uzdaságunk tömeges je- lciuegei. fejlődésének tenden­ciái — akár kedvezőek azok, ■ akár kedvezőtlenek — az ér- ueüviszonyok közvetlen é/ át­tételes ■ trat ás óra vezet erők vissza. így vcg> unk a reiorm különböző jelenségeivel is. örülünk, hogy kedvezőbben alakul a-, ország, külkereske­delmi helyzete, rrtfnt előzőleg ‘ tervutasításra, központi di­rektívára bármikor. Közben azonban a tavalyihoz képest egyes területeken rom'otj a házai áruellátás, örülünk, hogy végre csökkent a nép­gazdaság készletnövekedésé­nek üteme. De nem örülünk, . hogy az üzletek készlete, s főleg a keresett cikkek vá­lasztéka is lényegesen csök­kent. A bázisbérszabályozás­sal i.s> kissé lúlsóztuk a le­vest. A vállalatokat oly­annyira sikerült a foglalkoz­tatás növelésében érdekeltté tenni (a reform bevezetése előtt a munkanélküliségtől féltünk), hogy jelenleg szá­mos területen munkaerő­hiány okoz gondot és nem kis veszteséget. A felsorolt eredmények ép­pen úgy, mint a hibák, lé­nyegében az új mechanizmus szabályozó- és érdekrendsze­rében levő pontatlanságok tükröződései. Az alapelvek, sőt a fő szabályok is kiállták a gyakorlat próbáját, a rész­letek azonban finomításra szorulnak. Ez természetes és senkit nem ért váratlanul. Bonyolult gépezet a gazda­ság, beszabályozása nem is sikerülhetett egyszuszra. A szabályozórendszer fino­mításától joggal várhatjuk, hogy elejét veszi néhány, a helytelen ösztönzésből adódó gyakori hibának, például a kereskedelem indokolatlan készletcsökkentési törekvé­sének. De nem várhatjuk, hogy sokágú, összetett fel­.. „.ui. eseten a vezetők he­lyett igent vagy nemet mond, számba veszi valamennyi le­hetőséget es kiválasztja a egjubb megoldást. A jelen és a jövő. a vállalai és a népgazdaság, a kollektíva vélt és tényleges érdekei ki- sebb-nagyobb mértékben az. új mechanizmusban is üt­köznek. Az elemzés, a dön­tés jogát és felelősségét nem lehet tehát a vezetőktől el­vitatni. Nem szabad elfelejteni, hogy vannak vezetők, akik szakmailag, irányító, szervező, es elemző képességek dolgá­ban vagy éppen morálisan nem képesek felzárkózni a nagyobb vállalati önállóság­gal és az új helyzettel járó feladatokhoz. Ügy döntenek például, mintha az új hatás­kör korlátlan szabadságol jelentene — a gazdasági cél­szerűségtől függetlenül — -s ezt is és akár az ellenkező­jét is határozhatják. Valójá­ban pedig a sokféle lehetőjég közül — minél megbízhatób­bak a döntést előkészítő módszerek, annál inkább — csak egyféle megoldás lehet optimális, igazán célravezető és hasznos. S a minden szempontból rátermett veze­tő képes megtalálni ezt, és kiállni érte akkor is, ha az népszerűtlen, ha ma csupán befektetést, áldozatot igényel, s holnap, holnapután fizet. Vagyis a hibák, a negatív jelenségek okainak megoldá­sához néha kevés az egyis- meretlenes egyenlet. Mert nem mindig a szabályozó­eszközökkel van baj. Előfor­dulhat, hogy a hiba a vezető „készülékében” van. Lehet is, kell is a gazdasági szabályo­zás, a reform esetleges fogya­tékosságait bírálni, de ha szükséges, nem szabad félni a személyi konzekvenciák le­vonásától sem. Végül is a gazdasági reform sikere em­berektől, nem utolsósorban hozzáértő vezetőktől függ. Téglából ! * iivepalolát? Nincs könny u dolga az épí­tőknek, amikor igyekeznek szebbe, színesebbé tenni az elöregy ártott épületeket. Üveggyáraink ugyanis mind­össze három színben (zöld. sárga és fehér) hajlandók csak a modern épületek hom­lokzati falát díszítő üveget gyártani. Hogy más színűt is lát a miskolci lakos a Győri | kapuban, az egyedül a Bor­sodi Állami Építőipari Válla­latnak köszönhető. Noha ez nem lenne feladata, a válla­lat — komoly festőkanacltást j lekötve — maga színezi az | üvegei. A kazincbarcikai mfi- j velődési otthon homlokzatára például fekete üveget álmo­dott a tervező. Mivel ilyen nincs, itt is a B VÉV által ..gyártott'’ fekete üveget al­kalmazták. Még rosszabb a helyzet a függönyökkel. E másik köz­kedvelt és mutatós díszítőele­met a vászonredönygyár gyártja — monopolhelyzete tudatában szintén csak há­rom színben. De ezt a szűkös választékot is csak akkor ga­rantálja, ha egyszerre leg­alább 5000 négyzetméterre kap megrendelést. (Csak meg­jegyezzük: egv külföldi cég prospektusa 32 színben kínál függönyöket s még több szín­ben üveget...) így azután nem csoda, ha a BAÉV egyik vezetője' bosz- szúsan jegyezte meg: csak téglából nem tudunk üvegpalotát építeni: (nyikes) Kérdezzen! Az illetékes válaszol Ká-zsmér János, Szolnoki Lász­ló és Déry Antalné olvasóink arra kértek választ, hogy mikor adják át rendeltetésének a Győ­ri kapui lakótelep C—1 és D—i jelű épületeit, illetve kik kapják meg a bennük levő lakásokat. Érdeklődésünkre Rozgunyi Jenő, a Miskolc városi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetője elmondotta, hogy a kérdéses épületek műszaki át­adása valószínűleg áthúzódik a következő évre. Az említett C—1 jelű, 172 lakásos sávház és a mögötte épülő D—2 jelű, 30 lakásos, tízemeletes torony- ház tanácsi rendelkezésű léte­sítmény. amely az idei lakás­elosztási tervben már szere­pel. A lakók névsorát többsé­gében a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai állítják össze. Néhány lakást felaján­lott vállalati dotációk mérté­be szerint miskolci vállalatok kapnak, a többit pedig — fő­leg a sávházban — a városfej. lesztés kapcsán szanálásra ítélt épületek lakóinak adják. A végleges elosztásra csak a műszaki átadás után kerül sor. Ha az épületek műszaki átadása az idén megtörténne, a lakók februárban költöz­hetnek be az új lakásokba. A konzerv- kiállítás tanulságai A vendégkönyv tanúsága szerint, nagy sikere volt a Budapesti Konzervgyár nem­régiben megrendezett miskol­ci kiállításának. Ez volt a gyár első kiállítása, s képvi­selői mindjárt igen sok ta­nulsággal utazhattak haza. Felismerték például, hogy a gyárnak szüksége van egy emblémára, hogy vásárlóik meg tudják különböztetni ter­mékeiket. A kiállítás legsikeresebb készítménye az Extra 6 és a ketchup volt. Sokan javasol­ták, hogy ezeket fűszerezzék jobban és ne csak üvegben, hanem tubusban is árusítsák. A bébiételek mellé konzerv- nyitót kértek, s kérték azt is, hogy a konzervekhez néhány felhasználási mód leírását is mellékeljék. Sikere volt a november végén üzletekbe kerülő pörköltöknek is, töb­ben hiányolták viszont a kar­fiolból és karalábéból készült ételeket és a zölddió-befőttet. % Lovasbemutatót tartanak ma Mezőkeresz­tesen. a község .1 elszabadulásának évfordulója alkalmából Az egésznapos ünnepségsorozat egyik legnépszerűbb rendezvénye lesz ez a bemutató, mert egy régebbi kor romantikáját varázsolja elő a ma emberének. Jaffa is megtenné Hol szórakozhat a miskolci fiatal? — Hová menjünk táncolni! — kérdezik szombaton estén­ként egymástól a szórakozni Induló fiatalok. Körülbelül nyolcvanra te­hető a miskolci szórakozóhe­lyek száma. Mindebből csak tizenegy van, ahol táncolni is lehet. Nagyobb az igény Ezek közül a legismerteb­bek: a Polónia, az Otthon, a Katowice és a Fórum. Köztu­dott, hogy a tizenéveseket nem veti fel a pénz, ezek a 1 zenés-táncos szórakozóhelyek pedig nem a legolcsóbbak. A középiskolás vagy ipari ta­nuló, ha elmegy a „szíve vá­lasztottjával” táncolni, nem ragaszkodik a szeszes italhoz. Szívesen elüldögélnek akár egy estét is két Jaffa vagy limonádé mellett, ami a ven­déglátóipar szemszögéből néz­ve nem a leggazdaságosabb. Ha a fiatalok ezt mégis meg­teszik, számolniok kell azzal, hogy a pincérek „kinézik” őket. Nem beszélve az olyan szó­rakozóhelyeknek a tizenéve­sekre gyakorolt „erkölcsi ne­velő hatásáról”, mint a Fó­rum vagy a Polónia. Ezek a problémák — sajnos — nem újkeletűek. — Elsősorban az alapszer­vezetek feladata, hogy lehető­hegeket teremtsenek a fiaté lóknak: szabad idejüket hasz­nosan tölthessék el — mon­dotta Teszárovits Miklós, a városi KISZ-bizottság kultu­rális előadója. Utánanéztünk, melyek azúr a KISZ-alapszervezetek, ame­lyek a fiatalok szórakozási igényének kielégítése érdeké­ben tesznek valamit. Sajnos, csak kevés ilyen akad. Azt hisszük, az igények ennél sokkal nagyobbak. Szigorú klubszabályok A BÁÉV központi kultúr­termében e héttől kezdve szombatesténként 4-től 8 óráig az Avas 69., az építők „új” zenekara játszik. A zene­karnak eddig 200 fős klub­tagsága van. A táncdélutánok rendezői — nagyon helyesen — szigorú klubszabályokat léptettek életbe, okulva a ta­valyi rendbontásokból. Klub­tagot csak az „elbeszélgető” ellegű felvételi után vesznek fel, s minden klubtag csak egy barátját vagy leányisme­rősét hozhatja el a rendezvé­nyekre, s értük felelősséget is vállal. A fiatalok részére: a büfében csak hűsítő italokat, Bambit és Jaffát árulnak. Táncdélutánokat rendez 5- től 9 óráig a pedagógus-szak­szervezet is, a Kossuth utca 11. szám alatti helyiségében Egyes középiskolák — pél­dául a Földes Gimnázium — KISZ-szervezetei szombat es­ténként táncos klubfoglalko­zást rendeznek. A többi intézmény és iskola KISZ-alapszervezeteinek fi­gyelmébe ajánljuk e köve­tésre méltó példákat! SZÁNTÓ ISTVÁN A lezuhant B-52-es Nem a bűnös fizet Januárban lesz két éve an­nak, hogy Grönlandon, Tule körzetében, lezuhant egy B— 52-es amerikai stratégiai bombázó, atombombákkal a fedélzetén. A katasztrófa Ismeri a férjét Az egyik asszony így panaszkodik a má­siknak: — A férjem el akar hagyni, s nem tudom, mitévő legyei■. — Érdeklődj azon dolgok iránt, amelyek öt is érdeklik. — Sajnos ez lehetet­len! — Miért'.’ Kötelesség ged tudni, hogy mi az. ami a férjedet legjob­ban érdekli az életben' — Tudom, A szőkék. Egy csekk. mosoly: egy Egy csekk. kacagás: kél Egy mélyről jövő. bugyborékoló nevetés: A MOSOLYCSEKK három csekk. Így kellene bővíteni azt az alapvető elgon­dolást. hogy aki kedve­sen áll a vevő rendel­kezésére. annak mo­solycsekket nyújta­nak át. Ezeket a csek­keket az eladók össze­gyűjtik, s akinek a mo­solyszámlájára a leg - több befizetés történik, leieméit jutalomban ré­szesül az év végén. Nem rossz üzlet tehát a mo­soly, jói fizet. Egy dolog azonban felettébb elgondolkod­tat. Vajon mosollyal mindent el lehet intéz­ni? Mert tételezzük jel u következőket. Beme­gyek egy üzletbe, s odaállok a pulthoz. A kedves eladó kartársnö forrőn-szerelmesen rá in mosolyog, hogy bizse­regni kezd a szívem tája és már nyúlnék is a mosoly csekkért, ami­kor megkérdem: — Egy spitzbubit sze­retnék. kérem... Ha lehetne. hárommene­test ... — Nincs Elfogyott. Nem is tudjuk, hogy mikor lesz — válaszol­ja most már kacagva a kedves kis eladónö. hogy két csekket is megér a kedvessége. — És hol kaphatnék másutt? — teszem fel a végső reményt kecseg­tető kérdést. — Fogalmam stnes. Azt hiszem, uram, hogy sehol ebben az ország­ban — és máris három csekket kellene adnom, úgy bugyborékol, gyön­gyözik fel belőle a ne­vetés. Miközben engem meg­őrjít a düh. Meri mii vigyorog ez a nösze- mély, miért örül an­nak, hogy én, a spitz- bubira kiéhezett vevő. sehol ebben az ország­ban sem három-, sem egymenetű spitzbubit nem kapok? ... Máskor . .. Bemegyek az üzlet­be és odaállok a pult elé, amelynek a másik oldalán nagyot ásít az eladó, miközben tovább szemléli, hogyan tud kapaszkodni a légy a falon, ha letépték két lábát. — Kérnék szépén egy spitzbubit. De ha lehetne, hárommene- lest — mondom szeré­nyen. A légy két lába híján is tud kapaszkodni a falon, ez tény. Az eladó egy szót sem hallott abból, amit mondtam, mert rám se hederít, ez is lény. A legyet figye­li. Pedig a légy nem is kért spitzbubit, sőt még azt sem kérte, hogy két lábát kitépjék. — Kérnék egy spitz­bubit, hárommenetest — makacskodom most már hangosabban. — Mi kell? — for­dul hozzám udvariasan az eladó, mert utóvégre azt is kérdezhette vol- ha, hogy mit nyomja itt ez az ürge a sódert. Most már dühösen és sértődötten, a mosoly­csekkeket kezdem el­rejteni legmélyebb zse­bem legtávolabbi zuga. ha. — Mennyi kell? — sóhajt nagyot az eladó, hogy még mindig ott állok a pult másik ol­dalán és keserítemi az éleiét. — Ha lehetne, ötöt kérek — hebegem és kezd langy boldogság elönteni. * — Ide figyeljen, jo ember... Vegyen tizet. Na, itt van! — löki elém, csomagolás nél­kül és máris nyúlok a mosolycsekkért és adok neki tizet is. Tiz hiány­cikkért tíz mosolycsek­ket: És boldog vagyok! Mondom: egy dolog felettébb elgondolkoz­tat ezzel a mosolycsek­kel, miután mégsem mosolyt megyek vásá­rolni. hanem árut. Na, természetesen, ha meg­felelő áru nincs, akkor legalább megfelelő mo­soly legyen. Csekkért. Mert az úgy is ingyen van. GYURKÓ GÉZA visszhangja a mai napig sem csitult el. Nemrég Norman, a Grönland kérdéseivel foglal­kozó dán miniszter azzal 'a követeléssel fordult a parla­ment pénzügyi bizottságához, hogy szavazzon meg 50 ezer koronát a tulei lakosság kár­talanítására a bombázó le­zuhanása következtében be­állt károkért. A katasztrófa után az ame­rikaiak több hónapig keres­ték a grönlandi jégben a hid­rogénbombák maradványait. Nagy térségeket, ahol általá­ban a helyi eszkimók vadász­tak, tiltott területnek nyilvá­nította. Ennek következmé­nyeképpen az ottani lakossá­got megfosztották létezésé­nek alapvető lehetőségétől. Tule hatóságai 50 ezer ko­ronás szerény kompenzációt állapítottak meg a károkra, s az összeget csak most fizetik ki, holott ennek már egy év­vel ezelőtt meg kellett volna történnie. Érdekes azonban, hogy a károkat nem a közvetlen bű­nösök, hanem a dán kormány téríti meg. Az USA az erő­sebb jogán a kellemetlen kö­telességet áthárította a NATO-beli kisebb partner«. Mindig csak a wal)áivozók?

Next

/
Thumbnails
Contents