Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-06 / 58. szám

Az orosz munkás - forradalmár j$c Csabai Kálmán rajza Új ózdi nemesacél Karambol nélkül Ötvenötezer forint jutalom a gépkocsivezetőknek Részlet John Reed ame­rikai újságíró „Tíz nap, amely megrengette a vilá­got” című riportkönyvéből, Lenin többi közt a követ­kezőket mondta a műről: „Fenntartás nélkül ajánlom e könyvet a világ munká­sainak .'. . John Reed köny­ve kétségkívül hozzá fog járulni a nemzetközi mun­kásmozgalom alapproblé­májának tisztázásához.” A bolsevikok előretörésének megértéséhez tudnunk kell, hogy az orosz gazdasági élet és az orosz hadsereg nem 1 {i: i. novemoer 7-én bomlott fel, nanem hónapokkal előtte, egy még 1915-ben megindult folyamat logikus betetőzése­ként A cári udvart kezükben tartó korrupt reakciósok szántszándékkal tönkretették az országot, hogy különbékét köthessenek Németországgal. A munícióhiány a fronton, amely 1915 nyarán a nagy visszavonulás oka volt, az élelmiszerhiány a hadsereg­ben és a nagyvárosokban, az üzemek és a közlekedés ösz- szeomlása 1916-ban — most már tudjuk —, egy gigászi szabotázskampány következ­ménye volt Ennek éppen a kellő időben vetett véget a márciusi forradalom. (John ileed nem a régi orosz nap­tár, hanem a mi időszámítá­sunk alapján jelöli meg a dá­tumokat.) Az új rezsim első hónap­jaiban — a százhatvan millió elnyomottnak a szabadságot egy csapásra megadó nagy forradalommal szükségkép­pen együttjáró zűrzavar elle­nére — mind a belső helyzet, mind a hadsereg harcképes­sége javult. Am a „mézeshetek” nem tartottak sokáig. A vagyonos osztályok csupán politikai forradalmat akartak, amely elveszi a hatalmat a cártól, és az ő kezükbe adja. Azt akar­tak. hogy Oroszország alkot­mányos köztársaság legyen, mint Franciaország vagy az Egyesült Államok, vagy pe­A DIGÉP-ben a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a KISZ-bizottság ma klubestet rendez a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója alkalmából. A novem­ber 7. tiszteletére megrende­dig alkotmányos monarchia, mint Anglia. A tömegek ez­zel szemben igazi ipari és agrárdemokráciát követeltek. William English Walling ! Oroszország üzenete című | könyvében, amely az 1905-ös j forradalom történetét dolgoz- ' za fel, igen jól jellemzi az t orosz munkások gondolkodás sát, akik később úgyszólván egységesen a bolsevikok mellé álltak. „A munkások látták: még egy liberális kormány alatt is megtörténhet, ha az más tár­sadalmi osztályok kezében van, hogy nekik tovább kell majd éhezniük ... Az orosz munkás — forra­dalmár, de nem erőszakos, nem dogmatikus és nem os­toba. Kész kiállni a barikádra, és ismeri is a barikádharcot, a világ munkásai közül egyedül ő ismeri közvetlen taDaszta- latból. Hajlandó megvívni a végső harcot elnyomója, a tő­késosztály ellen. De nem huny szemet más osztályok létezése fölött. Csupán azt kí­vánja, hogy a többi osztály állást foglaljon a közeledő ne­héz harcban... Az orosz munkások mind egyetértettek abban, hogy a mi (amerikai) politikai intéz­ményeink jobbak az övéiknél, de nem nagyon óhaitották az égjük zsarnokot kicserélni egy másikra (vagyis a tőkés- osztályra) ... Oroszország munkásai úgy gondolták, hogy nem azért estek el a cári fegyverek go­lyóitól, nem azért pusztultak el hóhérkézen, százával Moszkvában, Rigában és Odesszában, nem azért szen­vedtek ezerszám minden orosz börtönben száműzetés­ben Szibériában, hogy a gold- fieldi és a Cripple Creek-i bá­nyák munkásainak kétes ki­váltságait kapják cserébe...” És így Oroszországban, a külháború közepette, a politi­kai forradalom mellett kibon, takozott az a szociális forra­dalom, amely a bolsevizmus győzelmében érte el tetőpont­ját zett kiállítás megnyitója után értékelik az MSZBT szocia­lista brigádok eddigi munká­ját és nevet adnak az új bri­gádoknak. Sor kerül az MSZBT-aktívák jutalmazá­sára is. Az Ózdi Kohászati Üzemek szakemberei a vállalat nemes­acél programja keretében a Légkor néven ismert és a szőlő, valamint a komló ter­mesztésénél előnyösen hasz­nálható acélhuzal után most újabb, a korróziónak ellenálló acélfajta gyártásának kísérle­tein fáradoznak. Az újfajta hengerelt termékből magas- feszültségű villamoshálózat­hoz szükséges tartóoszlopokat készítenek majd. Előnyös tu­lajdonsága lesz, hogy olyan oxidréteg keletkezik a felszí­nén, amely a rozsdásodást megakadályozza. Így a tartó­oszlopok időszakos festése el­kerülhető. — Sokat kell ezért a pla­kettért utazni — mondja Valykó István, a 3. sz. Autó- közlekedési Vállalat igazga­tója. — A gépkocsivezető ál­landóan küzd a rossz utakkal, amik télen ráadásul csúszó­sak is. Az álmosság, fáradt­ság csak ötödrangú kérdés a sofőröknél. Azt a bizonyos plakettet pe­dig nem mindenki kaphatja meg. Valóban sokat — 250 ezer, 500 ezer, 750 ezer kilo­métert — kell érte — baleset nélkül — vezetni. A szép ki­Hol van már az az idő, amikor egy-egy gyári fizikai dolgozónak még kivételes, életre szóló élményt jelentett meglátni a Balatont?! Kül­földre pedig az idősebbek nagy része csak az utóbbi 10—15 évben jutott el. Mind­ez a múlté, ez évben is 7103 kohászati dolgozó és gyermek vehetett részt kedvezményes üdültetésben. A Lenin Kohászati Művek dolgozói két üdülési lehető­ség közül választhatnak. Az egyik a SZOT akciója. Ez évben 2634 dolgozó kapott kedvezményes SZOT üdülési beutalót az ország különböző üdülőibe, sőt 73-an külföldi üdülőkbe. A vállalat három sajáj; nyári üzemeltetésű üdülővel is rendelkezik; ezekben egy- időben egyszerre 466-an pi­henhetnek. Az üdülőjegyek ,,ára teljesen azono- a SZOT- ,v beutalókéval, A három. iídülő kapacitása így oszlik meg: a korszerű és minden igényt kielégítő fonyódligeti üdülő­ben 270 házaspár és gyermek, a mezőkövesdiben 56 házas­pár, a kácsi üdülőben pedig 140 gyermek üdülhet egyide­jűleg. Ezekben az üdülőkben az idén 3954 dolgozó és gyer­mek összesen 37 527 napot töltött. A dolgozók által ki­fizetett térítési díj, s az üdü­lés ténvleges költségei kö­zötti különbség fedezetére ez állítású plaketteket a KPM autófelügyelete adja a legjobb gépkocsivezetőknek. Vasárnap 153 gépkocsive­zető tűzhet ki ruhájára egy- egy ilyen plakettet. Az autó­felügyelet ajándéka mellé a vállalat is átnyújtja a maga külön jutalmát: a 153 ember összesen 55 ezer forintot kap. Ugyancsak megjutalmazzák azokat a dolgozókat is, akik ugyan nem vezetnek, de tevé­kenységükkel segítenek a bal­esetek elhárításában. évben 1 940 000 forintot fordí­tott a vállalat. Ebben nincs benne az üdülők karbantar­tásához és fejlesztéséhez sz ’--égés össze" amely az utóbbi három évben kerek 5 millió forintot tett ki. Nemcsak SZOT-beutalóval juthatnak el a gyár dolgozói külföldre. *> vállalat ál­tal finanszírozott külföldi üdülési lehetőségek száma lé, nyelesen magasabb. Az idén például 515-en tölthették sza- bads-5emr részét külföl­dön. A Szoviet’miöba húszán, a csehszlovákiai Trinyeci Vas­mű üdülőjében harmincán, a kassai Keletszlovákiai Vas­mű üdülőiébe, hatnapos tur­nusokban 403-an. az NDK-ba húszán. Jugoszláviába pedig 42-en iutottak el. Ezekre az üdültetésekre a vállalat 430 ezer forintot fordított, a dol­gozók hozzá’árulása itt is minimális volt. A vállalat vezetői azt sze­retnék. ha jövőre még több dolgozójuk tölthetné szabad­ságát hazai vág külföldi üdülőkben. Ehhez biztosítják i feltételeket is. Bővítik pél­dául a kácsi üdülőt, Mező­kövesden a régi üdülő mel­lett mintegy 6 millió forint költéggel új, télen-nyáron üzemelő üdülőt építenek. NÉMETH GYULA Zenéről prózában — fiataloknak . Ny. L Ünnepel a DIGÉP A külföld sem elérhetetlen Üdülő kohászok — Hé, jól van az már, ne tüzeld el az egész szenet. Hozd a bakot, meg azt a kis asztalt a szerszámokkal, aztán tartsd a lábát. A legény teljesíti a parancsot. A kis ló idegesen kapkodja a fejét, megrázza a lábát, amikor az öreg tisztítja a patát. — Erősebben tartsd! — mordul a legény­re. — Azt értitek, a lovat meghajtani! Mikor veszítette el ez a patkót? Szép katona, pat­kó nélkül vágtázik a kövön. Hát persze, hogy bevágott az elevenjébe... Ha ezt Szem- jon Mihajlovics látná, kettéhasítana! A kozák most szólal meg először. Nyel egyet, s kicsit rekedt a hangja: „Miféle Szem- jon Mihajlovics?" — Miféle Szemjon Mihajlovics? Hát Bu- gyonnij! Na, mit hápogsz? Patkoltam én ne­ki is. A legény úgy nézi az öreg kovácsot, mint egy mesebeli istent. — Nagyapa, maga ismerte a tábornokot? Hát ez, ez aztán ... — Még hogy ismertem! Biztos te jártál a lengyel háborúban? Te ültél lovon állandó harcban Rosztovtól Umanyig ötvenkét napon át. Hun vótá’ te még 1920-ban? ... Délre lettek készen a patkolással. Az öreg kovács már nagyon lassan, tempósan dolgo­zott. Meg közben mesélt is, hogy hogyan találtak rá a vörösök egy ispotályban, ahol majdnem otthagyta a lábát, és hogy milyen nagy szükség volt a polgárháborúban patkoló kovácsra. És főképp beszélt Btigyonnijról, aki nagyon jó lovasoknak tartotta a magya­rokat, s ha győztes csata hírét hozták neki, mindig azt mondta: „Hál’ istennek"... Ez volt a szavajárása. — Futtasd meg egy kicsit — mutatott a ko­vács a lóra —, hadd ném, mit csináltunk. A lovacska „nyomott” még egy kicsit a jobb elsőjére, de az öreg látta, hogy nincs különösebb baj. Azért lelkére kötötte a ko­záknak: „Csak lépésben! A követ meg ke­rüljétek ... Tulajdonképpen hová ■ igyek­szel?” A kozák elővette a tábori térképet, s arról olvasta: „Kasszaper". — Kasza, te, nem kassza — javította ki az öreg. Itt van a szomszédban, nem kell ro­hanni. Amíg a fiú fölnyergeit, az öreg ott téblá- bolt körülötte, nem találta a helyét. De amikor a vendég lóra akart szállni, megfog­ta a gimnasztyorkáját: „Várj csak, várj még!” Azzal fogta a szeghúzó kalapácsot, s a műhely küszöbéről felfeszített egy odaszege­zett, kopott patkót. Megtörölte kabátja uj- jával, aztán begöngyölte egy olajos rongyba, úgy nyújtotta a kozáknak: „Vidd magaddal, vidd csak, szerencsét hoz. Még onnan hoz­tam ... Titőletek ...” A legény zsákjába dugta a patkót, lóra pattant, s megsuhogtatta a nogajkát. Az öreg akart még valamit mondani, de ahogy látta a suhogó korbácsot, nyersen rákáromkodott . a kozákra. Az azonnal lépésre csendesítette í a vágtázni készülő lovat. . GYARMATI BÉLA I Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa ÖN MI ELLEN TILTAKO­ZIK? — kéraezte Joan Baez- től a Quick riportere a hús­véti békemenetben, ahol ez­rek hallgatták Joan énekét. — „A vietnami háború, s egy­általán a háború, az erőszak, a gyűlölet, a faji megkülön­böztetés, a fegyverkezés el­len.” — A mexikói-skót szár­mazású törékeny barna lány. aki első ízben 1959-ben mu­tatkozott be dalaival a new- porti népdalfesztiválon — nem az egyetlen, aki a portest song, azaz tiltakozó dal, vagy ahogyan nálunk gyakrabban nevezik: pol-beat műfajt mű­vészi fokon műveli. Sem az elektromos effektu­sok. sem a visszhangosítás, sem a korszerű technika egvéb trükkje nem tüntette el azt az igényt, hogy baráti tár­saságban — tízen vagy tíz­ezren vannak, mindegy — bele ne csanion egy fiú vagy lány a húrokba, és közhelyek helvett ne azt mondia el he­lyettünk és nekünk, ami rossz, ami bánt ami l°alá,' Fzeket a dalokát Myiák fnlk-beatnek vagy protest songnak. Paul Robesonnal kezdődött talán, vagy még régebben? Ma már sokan vannak, ők a nagyvilág gitáros króniká­sai. NÁLUNK HÁROM-NÉGY ÉVE honosodott meg a pol- beat. Emlékszünk még Diny- -nyés József dalára, a „Kar­rierére, a Gerilla-együttesre, a folk-beates Tolcsvay trióra, vagy a nyáron Tapolcán ven­dégszereplő Atlasz-együttesre, akiket szintén mint pol-beat zenekart ismertünk meg. (Aushwitzi ballada.) Volt Miskolcon is egy kitűnő pol- beat együttes, a Mementó. A Szinvát megéneklö dalukból — „Nem baj. ha nincs fejed, csak kalapod legyen” — slá­ger is lett. De énekeltek a „Tanúk”-ról is, aki végigélte a háború borzalmait, s most nyomorék koldusként kére­gét. Sajnos ez az együttes fel­oszlott. s azóta sincs utódiuk. Bár most valami úi megint kezdődik- Ludwig József, aki iól iáís,ík gifárnn. Mnro'vári Jánosén] ás Ardnii Lászlóval szövetkezve folk-beat triót alakított, s egyszer már — szép sikerrel — fel is léptek. A Felszedték az utcák kövét című dalukat a második ref­réntől már a közönség is ve­lük énekelte. Nálunk kevés a pol-beates. Talán nincs elég téma? A LEGÜJABB Illés-nagy­lemez utolsó dala a vallomás erejével hat: „Nem akarok, állni, ha fordul a föld!” Az: amerikai Bob Dylan arról énekel, hogy „csak a szél tud­hatja, hány fül kell az em­bernek. hogy meghallja a nép panaszát”. A skót Donovan a végtelen tengerek sirályáról dalol, a szabadság madaráról. A franciák kedvesen filozo­fálgatnak. mint Hughues Aufrev, aki a diákmenzát verselte meg. amelv mégis­csak jobb kosztot ad mint a katonaság. Michell Polnareff pedis a szerelemről dalol. Bár ebben közvetlen politikai tar­talom nincs, de a szerelem jo­gának követelésében, a bol- dopsáiz az emberi érzelmek tisztaságának követelésében már van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents