Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-26 / 74. szám

A vitíanyóra körbejár Drótuiak forgalmistái A lakásba belépve, először a villanykapcsoló után nyú­lunk, s ha szobánk kivilágo­sodik, a legtermészetesebb dolognak vesszük. Azt bez­zeg annál kevésbé, ha nem gyullad fel a fény... Kandúr a trafóházban Néhány pillanatnyi áram­szünet miatt is a fogyasztók ezrei reklamálnak azonnal, személyesen, vagy telefonon. Tavasszal a város áramel­látása komoly veszélyben volt. A Saj ó-parti áramcsat- lakozó vezetékére rárakódott a BVK-ból jövő ipari szenny, es zárlatot okozott. A kisebb üzemzavarok kö­zül említésre méltó: a nyár folyamán egy fekete kandúr megbénította a Kilián-dél áramellátását. Bemászott az utcai lemezes trafóházba, s megpróbált felkúszni a veze­tékre. Alkonykapcsoló a tetőn — Mi érzékeljük a legjob­ban egy-egy tv-műsor sike­rét. Ilyenkor növekszik a terhelés — mondja Gyürke János központvezető. — Ki kapcsolja fel az ut­cai közvilágítást? — Pár évvel ezelőtt, há­rom miskolci mérnök szaba­dalma alapján készítették el az úgynevezett alkonykap­csolókat. A városi tanács épületében található az a be­rendezés, amely automatiku­san gyújtja fel az összes ut­cai fénytestet. Notórius bliccelők — Jöjjenek ki, mert leállt a villanyóra — telefonált Ta­polcáról az egyik üdülő por­tása. — Aram van, ég-e a vil­lany? — érdeklődtek a sze­relők. — Természetesen van, ak­kor nem hívtam volna magu­kat — zsörtölődött a portás. Kimentek a megadott címre és a villanyórát meg is találták. Szépen, egyenlete­sen járt. — Én az utcai oszlopos Időmérő órát jelentettem be — magyarázta dühösen az öreg. Az üzemzavar-elhárításon kívül van még az ÉMÁSZ- nak egy különleges ügyekkel foglalkozó „üzemága” is: a végrehajtó csoport. Körülbe­lül kétszázra tehető azoknak a száma, akik nem hajlandók a villanyszámlát kifizetni, összesen 15 ezer forint érté­kű tartozásuk van a notóri­us „bliccelőknek”. SZÁNTÓ ISTVÁN Cukrászsütemény szamárzsírral Negyvenöt éves a Mongol Népköztársaság Mongólia életében ma 45 esztendeje, 1924. november 26-án, nagy jelentőségű for­dulat következett be: a Nagy Népi Hurál, az ország legfel­sőbb törvényhozó szerve, ki­kiáltotta a «épköztársaságot és demokratikus alkotmányt léptetett életbe. Azóta a Mon­gol Népi Forradalmi Párt irá­nyításával történelmileg rö­vid idő alatt felszámolták a társadalom elmaradottságát, s az évszázadokon át nomád életmódhoz szokott lakosság — a fejlődés kapitalista sza­kaszát elkerülve — átlépett a modem kor feltételeibe, Mon­gólia a szocializmus építésé­nek útját járja. A Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével Mongólia népgazdaságának korszerűsítése rohamosan ha­lad előre. Nagyszerű eredmé­nyeket hozott például a ma­gyar—mongol együttműködés is, szakembereink sokat segí­tettek a távoli testvéri nép­nek, fejlődése meggyorsításá­ban. A hajdan terméketlen és művelhetetlen vidékeken fel­lendült az élet. Nemzeti ünnepén népünk forró baráti üdvözletét küldi a mongol népnek, kívánva, hogy a következő években még nagyobb sikereket érjen el hazája felemelésében. Jo.net Abercombie 14 éves kislány, az angol és a walesi műugróbajnokság győztese, a portsmouthi kikötőb^n egy re­pülőgép-anyahajó fedélzetéről a tengerbe ugrott. Biztonság kedvéért békaemberek követték a merész kislányt Nyersanyag a Riska szarva S ahová a panaszbejelen- fések érkeznek: Miskolcon a Szabó Lajos utca sarkán áll az' ÉMÁSZ üzemigazgatóság áramelosztó központja. Ha­talmas, térképszerű kábelhá­lózatok borítják be a falakat. Innen irányítják és itt oszt­ják el a város területére az erőművekből jövő energiát. A Bükk és a Zempléni­hegység kaptatóin, kanyargós erdei útjain gyakran talál­kozhatnak a kirándulók egy- egy szamaras taligával. Itt még igen nagy hasznát látják a nagy fülű állatnak, de nem ritkaság a szamár Hégyalján sem, ahol a háztáji szőlőföl­deken szinte pótolhatatlan: a legmagasabb dombokra is felkapaszkodik, viszi fel a „Soha nőm gondoltam, hogy én még ilyent is láthatok' Művészegyüttes a kórházban A lelkesedéstől és a hálá­tól kipirult arcú betegek a Szentpéteri kapui kórház kul­túrtermében szűnni nem akaró, hatalmas tapsorkánnal köszöntik a Néphadsereg Központi Művészegyüttesé­nek zenés-táncos produkció­ját: A világ teremtését. A kórház dolgozóin kívül a nagybarcai Heine-Medin Utókezelő Intézet és a kór­házi rehabilitációs kollégium 150 lakója tapsol, köztük sok olyan, aki már 14—15 éve is távol van a szülői háztól. Tolókocsik, mankók töme­ge. A közönség többsége rész­legesen vagy .teljesen járó- képtelen. — Nagyon tetszett ez a darab, bár én már kétszer is voltam színházban — mondta Toldi Miklós, aki mankóval jár. 14 éves és 13 éve áll ke- ielés alatt. — Színházban meg soha nem voltam. Nagyon szép, nagyon tetszett. Nem tudok lábra állni, s járműre sem tudnak feltenni, ezért nem hittem, hogy én még ilyent is látok — lelkendezett Harda Zsófia. Hasonló rendezvény még nem volt Miskolcon, A Hon­védelmi Minisztérium már hosszabb ideje patronálja a nagybarcai intézetet. A gyü­mölcsöző kapcsolat eredmé­nye ez az előadás is, amit most a Néphadsereg Központi Művészegyüttese teljesen in­gyen adott. — A betegek kedélyálla­pota eddig is kielégítő volt, de az ilyen és az ehhez ha­sonló rendezvények mégis na­gyon kedvezően befolyásolják gyógyulásukat — mondotta az előadás után dr. Irsai Éva osztályos orvos. BUDAY GYÖRGY Tejben a tudás A gróningeni (Hollandia) gyermeklélektani intézet tu­dósai arra a következtetésre jutottak, hogy azok a gyer­mekek, akik reggel tejet isz­nak, egész nap jobban tanul­nak. összesen 1200 különböző községi iskolából odakerülő gyermeken végeztek tanulmá­nyokat. Az volt az általános tapasz­talat, hogy azoknak a gyer­mekeknek, akik a délelőtti' első szünetben tejet ittak, sokkal nagyobb volt a szel­lemi aktivitása, mint azok­nak, akik nem ittak tejet. Megmutatkozott ez az emlé­kezetnél, a számtan jobb megértésénél, a szóbeli kife­jezőkészségnél és a gondolko­dás rugalmasságánál egy­aránt. A szarufésűk mestere trágyát, permetlevet, szüret­kor pedig hozza le a termést a présházakba. Fuvarozni is lehet vele, s amellett roppant igénytelen: a szúrós tüskét és a bogáncsot is megeszi, szinte semmibe se kerül az eltar­tása. Ha pedig kiöregedett, meg­etet vele a gazdája pár má­zsa szemes abrakot, felhiz­lalja' 3-^-4 mázsára, és jó pén- -zért eladja. Töhhei adnak érte, mint a sertésért. Különösen a húsa meg a zsírja nagy érték. Az egyes : szalámifélékbe ízesítőnek sza­márhúst kevernek, nem js szólva a zsírjáról, amelynek kilójáért 100—120 forintot is fizetnek a nagy városi cuk­rászdák. A valódi cukrászsü­temények ugyanis szamár­zsírral készülnek, azért olyan finomak. Finomszemcsés, fehér por lebeg a inartintelepi kis mű­hely levegőjében. Az égetett csont émelyítő szaga szokat­lanul kábítja a belépő ide­gent. A sarokban lobog a tűz, a kemencében és felette a dróthálóban ringanak a tehénszarvak. Bsrtha Mihály fésűkészítő iparos ötven éve formálja a csontokat és a szárvakat. — 1919-ben lakatosnak ta­nultam, de akkor nem lehe­tett elhelyezkedni a vasas szakmában, nem volt más vá­lasztásom, így tanultam meg ezt... — meséli. A falon megsárgult oklevél mutatja, hogy az 1947-es Bu­dapesti Ipari Vásáron arany­érmet nyertek a kiállított fé­sűi. — A csők hegyét levágjuk, felfűrészeljük, melegen lela­pítjuk, becsiszolva kifogaz­zuk ... úgy vagy 16 kézi mű­velet után mehet a piacra a fésű. Munkaigényes dolog ez, kérem. Remegő kézzel rakja ki a legszebb munkadarabjait, a valódi szaru- és tupírfésűket. — Kevés a nyersanyag, a tehénszarvból a vágóhídon sincs már sok ... Ráadásul a mai „Riska-félék” szarvából legfeljebb csak egy zsebfésü- re futja. Ezért is készítek in­kább dísztárgyakat. „Legrangosabb vásárlóm’’ a szovjet városparancsnok volt 1945-ben, személye­sen jött rendelni tőlem. Biz­tos eljutottak a fésűim Moszk­vába, vagy talán még Szibé­riába is. A fésű kincs volt akkoriban, hát még a jó fésű! — teszi hozzá moso­lyogva. A leánya ül a csiszolónál. Élesen sivít a gép, fel kel! emelni a hangot, hogy meg­értsük egymást. — Eddig lábhajtós volt ez is, most vettem egy új vil­lanymotort rá. A három gye­reknek könnyebb és jobb lesz , ha a szakmában maradnaJk. Most is porelszívót szerelhet­nek fel. Pedig nekem nrpQyon fog hiányozni ez a por.. .‘Sí. I. Marion Józseí Zöldingeseh végnapfai 5. Légyott Annáék ablakán jeleztek, s , , megjött megint egy ellenálló, U nyilvános (lázban Urbancsok Mihály. Benn volt már Szabó Lajos, a leventék oktatója, őrmesteri egyenruhában. Aztán megérkezett Barbai, Varró és Antal is. Szőlősnek is ide kell jönnie. Odakünn több helyütt őrszemek álltak, Szabó állította fel őket. Most elsőnek ő számolt be arról, hogy a nemzetőr-zászlóalj szervezése befejezés előtt áll, — így elegendő fegyverhez jut­nák. Társait tájékoztatta arról is, hogy levelet íratott Kóro- dinak, amelyben közölte — álnéven persze —: minden fel­koncolt magyarért tíz németet lőnek agyon. Urbancsok arról beszélt, hogy Bogácsot, Űjhutát, Gesztelyt a szovjet csapatok már felszabadították. Hírei közt szerepelt az is, hogy a városházi irodatisztet a németek szabadon en­gedték; most nem találkozhatnak vele, s Románt is figyel­meztetni kell. Antal Ferenc az akciók állásáról számolt be Csoportjának két tagja, Juhász és Áfra. kiszedte a Martin­telepi híd alól az aknákat, s a Szinva hídja alatt elvágták a gyújtózsinórt. ö maga hajnalban a Mexikói völgyön át fel­kereste Ogarjev ezredest, s átadta neki a helyzetrajzokat. Megérkezett Szőlős is. A másfél nappal később végrehaj­tandó kiürítési parancs indigóit hozta. S elmondta, hogy Kó­rodi, a nyilas városparancsnok, másnap a nyilvánosházban találkozik a polgármesterrel. — Mit szóltok hozzá, ha őrjárattal benézek a házba? — kérdezte Szabó. — Katonásan lejelentkezem Kórodi „testvér­nél”. Hadd lássa, milyen belevaló nemzetőrök vagyunk. A többi helyeselt. Éjszaka külön-külön hagyták el Anna otthonát. Fojtott csend honolt a novemberi éjszakában. Aztán a Tatárdomb irányából hirtelen géppuska-sorozatot hallottak, s rakéták fénye világította meg a hegyvonulat élét.*. Másnap Sajóbábony felől német őrnagy érkezett Kra-nzhoz, a Gestapo Miskolcon székelő főnökéhez. Fontos parancstot ho­zott Friessner vezérezredestől, a déli hadseregcsoport főpa­rancsnokától: miután a tiszai fronton megindult nagy orosz támadás alatt a magyar csapatok harci szelleme szinte í\ nul­lára süllyedt, Kranz minden eszközzel derítse fel a defetizáló erőket. Miskolcon nincs Abwehr-csoport, s amíg ideérkezik, a Gestapo helyettesítse. Kranz megmondta az őrnagynak: kevés az embere. Nincs elég csendőre, csupán két nemzetőr-századdal rendelkezik. A parancsot azonban mindenképpen teljesíti... Ugyanebben az időben Kórodi már megérkezett az Árpád utcai bordélyházba a polgármesterrel. A madame fogadta okiét. Negyven év körüli asszony volt. Azelőtt Nyikolajevkában ta­nított, s 1942-ben egy német alezredessel Odesszán át Buda-, pestre 'jött. Tudott németül, s magyarul is egy év alatt folyé­konyan megtanult. Pesten a Magyar utcai mulatóban a német Abwehrtől megbízásokat is kapott. Ott ismerkedett meg a miskolci mészárossal, aki az Árpád utcában, a krajcárokon vett telkeken, felépítette a szállodányi nyilvánosházat. A mé­száros aranyaival együtt két hónapja kereket oldott, s Mis­kolcon. mint bizalmasa, a madame maradt. — Mivel szolgálhatok az uraknak? — kérdezte, s megtöl­tötte Henessyvel a poharaikat. — Két napon belül a'város a legsúlyosabb helyzetbe kerül — mondta Kórodi. — Az ön lányaira is vonatkozik a kiürítési parancs! — És ha szétszélednek? Egy se jön majd vissza. Nehezen kapok újakat! — Újakat? — röhögött Kórodi. — Hol leszünk már akkor! A madame elkomolyodott: „Mi hát a teendőm?” — Holnap tizenegykor keressen fel — mondta a nyilas gnóm. — Most pedig kérek.még egy pohárral asszonyom... (Következik: Meghiúsul a város kiürítése.)

Next

/
Thumbnails
Contents