Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-07 / 32. szám
I Uj nemzedék, más nemzedék Mióta a világ világ, a felnőttek mindig megkérdezik egymástól, rezignáltén vagy dühösen: mit várhatunk a mai fiatalságtól? Ma is ezt kérdezik a charleston és a „bukj-el” szoknya egykori „forradalmárai'1, akiknél; egy kisvárosi dzsessz- estjükről ezt írta a helyi lap: „Bemutatkozott a majom- zenekar.” Úgy látszik, a jelzők nem változnak. A fiatalok mindig kitalálnak valamit, amivel maguk ellen hangolják az élemedettebb korosztály tagjait. akik az évtizedek folyamán sok mindent elfelejtenek, még saját ifjúságukat is. Pedig hát a mindig jelen levő és ható természeti törvényeken aligha vehetünk erőszakot. Évekkel ezelőtt a Halálka- nyár című film vetítésekor tanúja voltam, mint szöknek ki a filmet néző középiskolások a moziból. A felháborodásunk jogos volt, hiszen a film elsősorban gyermekeinknek készült, mert az apák, akik átvészelték a szörnyű pusztulást, még mindig, s egyre jobban érzik csontjaikban a megbénító orosz telet. A 15—16 éveseknek azonban mindez ..csak” történelem, lecke, amit illik megtanulni. Ám ne higgyük, hogy többségük rosszabb, lelkiismeretlenebb. mint az apák. Az áhított és megkarcolt változásokat érezzük rajtuk. Ebben a világban pedig lekoptak a szülő és gyermek viszonyáról a formaliiásdk sallangjai. A cipő, a ruha, a jó lakás nem vívmány, csupán természetes feltétele az életnek, amit magától értetődően fogadnak el. s vesznek tudomásul fiataljaink. Kopogóbb stílusuk, szenvtelennek tűnő hangjuk mögött ne kutassuk feltétlenül a cinizmust. A mai gyerekek nem kevésbé romantikusak, érzékenyek, mint a háború előtti korosztály. Ezt bizonyítandó, elég, ha egy pillantást vetünk a könyvtárak statisztikájára. Hogy egyre kedvezőtlenebb a fiatalkorúak bűnözési statisztikája? Hogy annyit olvasunk hippikről, huligánokról? Ez már nemcsak a gyermekek felelőssége — s most egyébként sem a kirívó dolgokról szólunk. A nagy átlag miatt pedig nem kell szégyenkeznünk. Igaz. ugyan, hogy nem lábad könnybe a szemük egy érzelmes Straus keringő hallatán, fitymálják a lakás édeskés nippjeít, ha nevetni akarnak, régi emlékkönyveket olvasnak, fintorognak a nagymama préselt virágai láttán, „hogy oda ne rohanjak’- — kiáltanak fel, ha előkerül a családi album. ..süket fejnek” tartanak jól szituált és köztiszteletnek örvendő embereket, de a legkisebb igazságtalanság, a sokak számára természetes protekció, a régről magunkkal hozott hazudozás, n.vafogás és modorosság hihetetlenül fölháborítja őket. Nem félnek hatalmasságokat, és van saját véleményük, ha nem is kiforrott. Egyszóval fiatalos handabandázá- suk, allűrjeik ellenére tisztább az erkölcsiségük, mint az előbbi generációké. Ezt akartuk. Nem? Igaz, vágyaik nem úgy jelentkeznek, ahogy azokat beléjük plántáltuk, hogy magunknak szerezzünk elégtételt a régen elszenvedett sérelmekért. De hót minden nemzedéknek a maga útját kell járnia. Nem kell ezt az utat ki párnázni, de gonddal helyezzük el a tilalmak, feddések sorompóit is. (gyarmati) Telefonon jelentkezett színésznek Azt hisszük, senki sem vitatja, hogy Makay Sándor egyike színházunk Igen népszerű tagjainak. Mint operettszínészt, komikust egyaránt szereti a közönség, azt azonban kevesen tudják róla, hogy igen kitűnő karikaturista is. Aki a színház büféjének falán levő rajzait látta — meggyőződhetett róla. Ma- kay Sándor ebben a szezonban rövidesen egy vidám krimiben jelenik meg a miskolci és az egri közönség előtt, Alfonso Paso spanyol szerző ön is lehet gyilkos című művében. Amikor lakásán felkerestük, .éppen a darabra készült. A szobában eredeti módon elkészített lámpatartók, virágdíszek, feleségéről készült relief a falon, famaszk és egy XVI. századbeli hajó megmintázott mása fogadja a belépőt. Mert színművészünk nemcsak karikatúrákat szeret rajzolni, hanem iparművészeti tárgyakat is gyárt házi használatra. Karikatúráiból egyet, amelyet saját magáról készített, mellékelünk is kis portrénkhoz — döntse el a közönség, hogy tetszik. De mondjunk talán valamit Makay Sándorról, a színészről. Pontosabban: mondja el ő maga. — A volt Stühmer-gyárban dolgoztam mint cukorfőző, és ott szerepelgettem. Egyszer az az ötletem támadt, hogy a telefonkönyvből kikeressem Ruttkay Ottónak, a kaposvári színház akkori igazgatójának hívószámát és ismeretlenül jelentkezzem nála. Ruttkay úgy meglepődött a „pofátlan merészségen”, hogy azonnal fogadott. Én voltam az, aki a megbeszélt randevúról —- elkéstem. Ennek ellenére két nap múlva találkoztunk. Énekszámomat meghallgatta, aztán közölte velem, hogy „ez nálunk Kaposvárott még a kórusban is kevés”. Lehet, hogy tündérmesének hat, de néhány hónap múlva a Cigánybáróban énekeltem Kaposvárott. További pályámon is szerencsém volt: hol ez, hol az betegedett meg, beugrottam és játszottam. 1962-ben Ruttkay után jöttem Miskolcra, amikor ő itt igazgató lett: újrakezdtem mindent. Aztán jött az első nagy szerep, s tavaly végre elértem, hogy „kinőttem az operettből”, prózát játszottam. Most készülök az ön is lehet gyilkosban újabb prózai szerepemre. (mát«) Várostörténeti miniatűrök A gyorskocsi és a gyorsparaszt Iséierősöm, K. N. (nem KN) ma délelőtt panaszkodott, hogy a pesti expresszel 98 perc helyett még kilenc perc késéssel érkezett... Bizony baj! — mondtam és elgondoltam a következőket: A miskolci kereskedelem egyik érdekes szakaszában, a XVIII. század második felében honosodott meg a „fogadott szekerek” intézményes szakmája. Egy-egy ilyen szekér három-négy lóval indult, letakarva hozta- vitte az árut Kassáról, Debrecenből. Pestről. Kóberes szekérnek hívták. (Angol megfelelője a covered wagon, magyarul meg az ekhós szekér.) Ahány stáció, annyi lócsere és annyi két-két forint volt a pluszdíj, az alapdíjon — 6 frt 8 krajcáron — felül. Tíz mázsányi áru lehetett a teher, a rossz utak többet nem engedtek meg. No meg 3—4 utas. A kereskedő többnyire lovon ment a kocsi után. Ezt nevezték személyforgalomnak. Így fizetett pl. 1785-ben Pataki György ,,a Cathrinn lánynak Pestrül való idehozataláért" 7 rhénes forintot, ami nagy pénz volt, közel két aranynak felelt meg. 1791-ben pedig a Pozsonyban tanuló Gerga fiúnak ..egy átalog aszúbort” küld, aminek értéke 45 rhforint, díja Pestig 3 rhforint volt. A fuvarosok, úgy látszik, becsületesek voltak. 1844-ben már bejegyzett gyorskocsi-vállalkozókat találunk, akik hetenként ötször indítottak gyorskocsit, s kizárólag személyeket szállítottak. Pestre az utazás 24 órát vett igénybe — alvás nélkül. A miskolci lóváltó állomás, ahová a postát is vitték, a Hotel zur Stadt Pest volt (Tanácsház tér 7.). A cseh irodalom klasszikusa, Bozena Nemcová 1851- ben Miskolcról Tiszakesziig ment szekéren két útitársával, egy miskolci kereskedővel és egy kassai nemessel. Tiszakeszin két órát vártak a Neptun hajóra, erről előbb lerakták a sok baromfit, birkát, aztán felszálltak rá (mellesleg a haión utazott „báró Haynau generális úr” is segédtisztjével). Szolnoknál azután vonatra ültek. Pestre ugyanis csak 1859-től lehetett utazni vonattal, "oka)—Nyíregyháza—Debrecenen keresztül. Ez így 362 "''méter. Időben pedig 12 óráig tartott. v -ndf ..csak enmnit akartam mondani..." vomaromy József „A magyar földön a történeti, művészeti emlékek sorsa tragikus volt. A római provincia emlékanyagát a népvándorlás pusztította el; eltűntek a szláv építkezés nyomai is. Árpád- kori művészetünket a tatárjárás tizedelte meg, a gótika és a reneszánsz emlékeit pedig a török hódoltság. Az osztrák uralom alatt a barokk építőkedv formálta át, amit a török meghagyott vagy épített. A XX. század fordulóján a városi fejlődéssel együtt járó telekspekuláció sok szép emléket törölt el. Végül a második világháború fejezte be a műemlékek pusztítását. A megmaradt történeti értékeket sokszor a kutató ásó hozza napvilágra.” Vár ah, kastély ok randevúja Magyar műemlékek kiállítása Dr. Dercsényi Dezső tollából olvastuk az idézett néhány mondatot, amely híven kifejezi azt a szándékot, amiért itt nálunk, Miskolcon, a Galéria termeiben kiállítást rendeznek. Az október 12-én, déli tizenkét órakor nyíló tárlat tablóin történelmi korok adnak egymásnak randevút. Magyar műemlékek helyezkednek el egymás mellett, s bő ismertetését adják hazánk történelmi értékeinek. A kiállítást dr. Szabó János építési és városfejlesztési miniszterhelyettes nyitja meg, ezt követően az érdeklődők megismerkedhetnek hazánk műemlékeivel — Dobos Lajos művészi fotói kalauzolnak Pannónia várai, kastélyai között, e képek vezetnek el bennünket Észak-Magyar ország históriás vidékeire. A figyelem körébe vont gazdag látvány azt óhajtja bizonyítani, hogy az évezredes pusztulás ellenére is állnak, tanítanak, szólnak hozzánk műemlékeink, feltámadtak halottaikból romjaink, mert népi államunk bőkezűen áldozott rájuk. (p—I) Tegnap esti hangverseny A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző tagozata és a Nehézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottsága közös rendezésében nagy sikerű hangversenyre került sor tegnap este a Bartók-teremben A zömmel barokk és romantikus művekből összeállított műsor szereplői a Zeneművészeti Főiskola tanárai és hallgatói voltak. A hangverseny műsorán négy Bach-darab is szerepelt. Elsőként az A-dűr hegedűzongora szonátát hallhatunk Gál Károly és Papp Gábor előadásában. Különösen a második tétel virtuóz életöröm-igenlését és a harmadik tétel álmodozó, lírai jellegét sikerült hiánytalanul meefor- málniok. A G-dvr Concertino Virág Endre előadásában az orgonamuzsikát kedvelők népes táborának okozott örömet. A népszerű f-moll zongoraverseny szólistája az igen tehetséges másodéves főiskolai hallgató, Komoróczy Zsuzsa volt. Kidolgozott, szép- hangú. kulturált zongorajátéka megérdemelt nagy sikert aratott. A G-dúr brandenburgi versenyt az intézet vonószenekara játszotta lendületes, kissé kiegyenlítetlen hangon. A szokottnál valamivel súlyosabb előadásmód gátolta a szellemes, koncer- táló jelleg kidomborodását. Ugyanakkor a basszus szólam helyenként túl vékonynak, jellegtelennek tűnt. Kincses Margit szombaton még Chopin zongoraversenyének szólistája volt, ezen a koncerten pedig ugyancsak a romantikus zongora iroda lomnak hódolt Chopin Asz-dúr mazúrkájával és két Schu- mann-darabbal. Különösen' a schumanni világ aorólékos- ságát, finomságát, hangulat- költészetét sikerült, maradék- ta'anul elénk varázsolnia. Rőazey Ferenc L'szt E-d.úr polonaise-ének látványos, virtuóz előadásával emelte a hangverseny sikerét. H?vön F-dúr fúvósötösének előadása (Hegedűs Gyula. Bákonví Tamás. Novák József. Mészáros Imre. Nemes Ferenc) kellemes változatosságot jelentett a barokk és romantikus művek sorában. PARATlFUSZ-RIADŐ Faratifusz-riadót rendeltek el az osztrák Schneeberg környékén. Az egyik üdülőben 25-en súlyosan, megbetegedtek, Köztük van az üdülő szakácsa, akiről kiderült, hogy bacilusgazda. Legutolsó főzt- jében a paratifusz kórokozók milliárdjait találták. Puch- bergben, ahol a megbetegedés történt, 14 napos karantént rendeltek el. FELFORDULT A ZSÚFOLT AUTÓBUSZ A jugoszláv fővárostól 300 kilométernyibe dél-keletre fekvő Vranje környékén felfordult egy zsúfolt autóbusz. A szerencsétlenség 14 halálesetet okozott. 24 embert kórházba szállítottak. JACQUELIN, A GANCSVETÖ Jacquelin Onassis észrevette, hogy Mannhattan egyik színházcsarnokában egy 170 centiméter magas és 76 kilogramm súlyú fotoriporter le akarja fényképezni. Szabályos dzsudo mozdulattal gáncsot vetett a riporternek és leterítette azt. Egy héten belül ez volt a második ilyen botránya a néhai Kennedy volt feleségének, Onassisné- nak. SZÉTTÉPTE A MEDVE Az EAK országos cirkuszának menazsériájában megvadult a Murad nevű négyéves medve. A feldühödött állat megtámadta ápolóját és mielőtt bárki közbelépett volna, szétmarcangolta a szerencsétlen embert. KERINGŐZŐ GÉPKOCSI Az éjszaka önállósította magát egy bécsi autóbusz. A széles úttesten keringőzött, majd merész piruetteket írt le. Elsodorta a parkoló személyautókat, áttörte egy női divatszalon üvegkirakatát. Kiderült, hogy egy beszeszelt utas menet közben leütötte a gépkocsivezetőt. Ez késztette az autóbuszt ámokfutásra. Sérülés nem történt, csupán a horogütéstől a vezető orra vérzett. KIGYULLADT Texel holland sziget partjai előtt összeütközött egy nyugatnémet és egy görög hajó. Az NSZK hajóról sikerült egy odaérkező mentőhajónak 19 férfit és 2 nőt megmenteni. A legénység 15 tagjának sorsa eddig még ismeretlen. A görög hajó pedig az összeütközés következtében kigyulladt. A legénység egy része mentőcsónakba szállt. EMBERRABLÁS Álarcos, fegyveres gengszterbanda feltartóztatta a svájci konzul gépkocsiját, fiát és annak barátját elrabolta, az ellenálló konzult pedig súlyosan megsebesítette. Mindez a kolumbiai Cali-ban történt. Carlos Lleras államelnök összehívta minisztereit. A nyomozás mindeddig eredménytelen. TÍZ ÉVET KAPOTT Alphonse Alley volt Daho- may-i elnököt az állambiztonsági bíróság az ország belbiztonsága elleni bűncselekmények vádjával tíz évi börtönre ítélte. LETARTÓZTATÁS A Sao Paulo-i rendőrség jelentése szerint „letartóztattak egy forradalmi csoport” 19 ‘ tagját. A csoport tagjai közül hárman állítólag részt vettek Elbrick amerikai nagykövet elrablásának megszervezésében. í
