Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-07 / 32. szám

I Uj nemzedék, más nemzedék Mióta a világ világ, a fel­nőttek mindig megkérdezik egymástól, rezignáltén vagy dühösen: mit várhatunk a mai fiatalságtól? Ma is ezt kérdezik a char­leston és a „bukj-el” szoknya egykori „forradalmárai'1, akiknél; egy kisvárosi dzsessz- estjükről ezt írta a helyi lap: „Bemutatkozott a majom- zenekar.” Úgy látszik, a jelzők nem változnak. A fiatalok mindig kitalálnak valamit, amivel maguk ellen hangolják az élemedettebb korosztály tag­jait. akik az évtizedek folya­mán sok mindent elfelejtenek, még saját ifjúságukat is. Pedig hát a mindig jelen levő és ható természeti törvé­nyeken aligha vehetünk erő­szakot. Évekkel ezelőtt a Halálka- nyár című film vetítésekor tanúja voltam, mint szöknek ki a filmet néző középiskolá­sok a moziból. A felháboro­dásunk jogos volt, hiszen a film elsősorban gyermekeink­nek készült, mert az apák, akik átvészelték a szörnyű pusztulást, még mindig, s egyre jobban érzik csontjaik­ban a megbénító orosz telet. A 15—16 éveseknek azonban mindez ..csak” történelem, lecke, amit illik megtanulni. Ám ne higgyük, hogy több­ségük rosszabb, lelkiismeret­lenebb. mint az apák. Az áhí­tott és megkarcolt változáso­kat érezzük rajtuk. Ebben a világban pedig lekoptak a szülő és gyermek viszonyáról a formaliiásdk sallangjai. A cipő, a ruha, a jó lakás nem vívmány, csupán természetes feltétele az életnek, amit ma­gától értetődően fogadnak el. s vesznek tudomásul fiatal­jaink. Kopogóbb stílusuk, szenv­telennek tűnő hangjuk mö­gött ne kutassuk feltétlenül a cinizmust. A mai gyerekek nem kevésbé romantikusak, érzékenyek, mint a háború előtti korosztály. Ezt bizonyí­tandó, elég, ha egy pillantást vetünk a könyvtárak statisz­tikájára. Hogy egyre kedvezőtlenebb a fiatalkorúak bűnözési sta­tisztikája? Hogy annyit olva­sunk hippikről, huligánokról? Ez már nemcsak a gyerme­kek felelőssége — s most egyébként sem a kirívó dol­gokról szólunk. A nagy átlag miatt pedig nem kell szé­gyenkeznünk. Igaz. ugyan, hogy nem lábad könnybe a szemük egy érzelmes Straus keringő hallatán, fitymálják a lakás édeskés nippjeít, ha nevetni akarnak, régi emlék­könyveket olvasnak, fintorog­nak a nagymama préselt vi­rágai láttán, „hogy oda ne rohanjak’- — kiáltanak fel, ha előkerül a családi album. ..süket fejnek” tartanak jól szituált és köztiszteletnek örvendő embereket, de a leg­kisebb igazságtalanság, a so­kak számára természetes pro­tekció, a régről magunkkal hozott hazudozás, n.vafogás és modorosság hihetetlenül föl­háborítja őket. Nem félnek hatalmasságo­kat, és van saját véleményük, ha nem is kiforrott. Egyszó­val fiatalos handabandázá- suk, allűrjeik ellenére tisz­tább az erkölcsiségük, mint az előbbi generációké. Ezt akartuk. Nem? Igaz, vágyaik nem úgy jelentkeznek, ahogy azokat beléjük plántáltuk, hogy magunknak szerezzünk elégtételt a régen elszenve­dett sérelmekért. De hót min­den nemzedéknek a maga útját kell járnia. Nem kell ezt az utat ki párnázni, de gonddal helyezzük el a tilal­mak, feddések sorompóit is. (gyarmati) Telefonon jelentkezett színésznek Azt hisszük, senki sem vi­tatja, hogy Makay Sándor egyike színházunk Igen nép­szerű tagjainak. Mint operett­színészt, komikust egyaránt szereti a közönség, azt azon­ban kevesen tudják róla, hogy igen kitűnő karikaturis­ta is. Aki a színház büféjé­nek falán levő rajzait látta — meggyőződhetett róla. Ma- kay Sándor ebben a szezon­ban rövidesen egy vidám kri­miben jelenik meg a miskol­ci és az egri közönség előtt, Alfonso Paso spanyol szerző ön is lehet gyilkos című mű­vében. Amikor lakásán felkeres­tük, .éppen a darabra készült. A szobában eredeti módon el­készített lámpatartók, virág­díszek, feleségéről készült re­lief a falon, famaszk és egy XVI. századbeli hajó meg­mintázott mása fogadja a be­lépőt. Mert színművészünk nemcsak karikatúrákat szeret rajzolni, hanem iparművésze­ti tárgyakat is gyárt házi használatra. Karikatúráiból egyet, amelyet saját magáról készített, mellékelünk is kis portrénkhoz — döntse el a közönség, hogy tetszik. De mondjunk talán vala­mit Makay Sándorról, a szí­nészről. Pontosabban: mond­ja el ő maga. — A volt Stühmer-gyárban dolgoztam mint cukorfőző, és ott szerepelgettem. Egyszer az az ötletem támadt, hogy a te­lefonkönyvből kikeressem Ruttkay Ottónak, a kaposvári színház akkori igazgatójának hívószámát és ismeretlenül jelentkezzem nála. Ruttkay úgy meglepődött a „pofátlan merészségen”, hogy azonnal fogadott. Én voltam az, aki a megbeszélt randevúról —- elkéstem. Ennek ellenére két nap múlva találkoztunk. Énekszámomat meghallgatta, aztán közölte velem, hogy „ez nálunk Kaposvárott még a kórusban is kevés”. Lehet, hogy tündérmesének hat, de néhány hónap múlva a Ci­gánybáróban énekeltem Ka­posvárott. További pályámon is szerencsém volt: hol ez, hol az betegedett meg, beug­rottam és játszottam. 1962-ben Ruttkay után jöt­tem Miskolcra, amikor ő itt igazgató lett: újrakezdtem mindent. Aztán jött az első nagy szerep, s tavaly végre elértem, hogy „kinőttem az operettből”, prózát játszot­tam. Most készülök az ön is lehet gyilkosban újabb prózai szerepemre. (mát«) Várostörténeti miniatűrök A gyorskocsi és a gyorsparaszt Iséierősöm, K. N. (nem KN) ma délelőtt panaszko­dott, hogy a pesti expresszel 98 perc helyett még ki­lenc perc késéssel érkezett... Bizony baj! — mondtam és elgondoltam a következőket: A miskolci kereskedelem egyik érdekes szakaszában, a XVIII. század második felében honosodott meg a „fogadott szekerek” intézményes szakmája. Egy-egy ilyen szekér három-négy lóval indult, letakarva hozta- vitte az árut Kassáról, Debrecenből. Pestről. Kóberes szekérnek hívták. (Angol megfelelője a covered wa­gon, magyarul meg az ekhós szekér.) Ahány stáció, annyi lócsere és annyi két-két forint volt a pluszdíj, az alapdíjon — 6 frt 8 krajcáron — felül. Tíz mázsányi áru lehetett a teher, a rossz utak többet nem engedtek meg. No meg 3—4 utas. A kereskedő többnyire lovon ment a kocsi után. Ezt nevezték személyforgalomnak. Így fizetett pl. 1785-ben Pataki György ,,a Cathrinn lánynak Pestrül való idehozataláért" 7 rhénes forintot, ami nagy pénz volt, közel két aranynak felelt meg. 1791-ben pedig a Pozsonyban tanuló Gerga fiúnak ..egy átalog aszúbort” küld, aminek értéke 45 rhforint, díja Pestig 3 rhforint volt. A fuvarosok, úgy látszik, becsületesek voltak. 1844-ben már bejegyzett gyorskocsi-vállalkozókat ta­lálunk, akik hetenként ötször indítottak gyorskocsit, s kizárólag személyeket szállítottak. Pestre az utazás 24 órát vett igénybe — alvás nélkül. A miskolci lóváltó állomás, ahová a postát is vitték, a Hotel zur Stadt Pest volt (Tanácsház tér 7.). A cseh irodalom klasszikusa, Bozena Nemcová 1851- ben Miskolcról Tiszakesziig ment szekéren két útitár­sával, egy miskolci kereskedővel és egy kassai nemes­sel. Tiszakeszin két órát vártak a Neptun hajóra, erről előbb lerakták a sok baromfit, birkát, aztán felszálltak rá (mellesleg a haión utazott „báró Haynau generális úr” is segédtisztjével). Szolnoknál azután vonatra ültek. Pestre ugyanis csak 1859-től lehetett utazni vonattal, "oka)—Nyíregyháza—Debrecenen keresztül. Ez így 362 "''méter. Időben pedig 12 óráig tartott. v -ndf ..csak enmnit akartam mondani..." vomaromy József „A magyar földön a történeti, művészeti emlékek sorsa tragikus volt. A római provincia emlékanyagát a népvándorlás pusztította el; eltűntek a szláv építkezés nyomai is. Árpád- kori művészetünket a tatárjárás tizedelte meg, a gótika és a reneszánsz emlékeit pedig a török hódoltság. Az osztrák ura­lom alatt a barokk építőkedv formálta át, amit a török meg­hagyott vagy épített. A XX. század fordulóján a városi fejlő­déssel együtt járó telekspekuláció sok szép emléket törölt el. Végül a második világháború fejezte be a műemlékek pusz­títását. A megmaradt történeti értékeket sokszor a kutató ásó hozza napvilágra.” Vár ah, kastély ok randevúja Magyar műemlékek kiállítása Dr. Dercsényi Dezső tollá­ból olvastuk az idézett néhány mondatot, amely híven kife­jezi azt a szándékot, amiért itt nálunk, Miskolcon, a Ga­léria termeiben kiállítást ren­deznek. Az október 12-én, déli tizenkét órakor nyíló tárlat tablóin történelmi korok ad­nak egymásnak randevút. Ma­gyar műemlékek helyezked­nek el egymás mellett, s bő ismertetését adják hazánk történelmi értékeinek. A kiállítást dr. Szabó Já­nos építési és városfejlesztési miniszterhelyettes nyitja meg, ezt követően az érdeklődők megismerkedhetnek hazánk műemlékeivel — Dobos La­jos művészi fotói kalauzolnak Pannónia várai, kastélyai kö­zött, e képek vezetnek el bennünket Észak-Magyar ­ország históriás vidékeire. A figyelem körébe vont gazdag látvány azt óhajtja bizonyítani, hogy az évezre­des pusztulás ellenére is áll­nak, tanítanak, szólnak hoz­zánk műemlékeink, feltámad­tak halottaikból romjaink, mert népi államunk bőkezűen áldozott rájuk. (p—I) Tegnap esti hangverseny A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Zene- és Ének­tanárképző tagozata és a Ne­hézipari Műszaki Egyetem kulturális bizottsága közös rendezésében nagy sikerű hangversenyre került sor teg­nap este a Bartók-teremben A zömmel barokk és roman­tikus művekből összeállított műsor szereplői a Zeneművé­szeti Főiskola tanárai és hall­gatói voltak. A hangverseny műsorán négy Bach-darab is szerepelt. Elsőként az A-dűr hegedű­zongora szonátát hallhatunk Gál Károly és Papp Gábor előadásában. Különösen a második tétel virtuóz élet­öröm-igenlését és a harmadik tétel álmodozó, lírai jellegét sikerült hiánytalanul meefor- málniok. A G-dvr Concertino Virág Endre előadásában az orgonamuzsikát kedvelők né­pes táborának okozott örö­met. A népszerű f-moll zon­goraverseny szólistája az igen tehetséges másodéves főisko­lai hallgató, Komoróczy Zsu­zsa volt. Kidolgozott, szép- hangú. kulturált zongorajá­téka megérdemelt nagy sikert aratott. A G-dúr branden­burgi versenyt az intézet vo­nószenekara játszotta lendü­letes, kissé kiegyenlítetlen hangon. A szokottnál valami­vel súlyosabb előadásmód gá­tolta a szellemes, koncer- táló jelleg kidomborodását. Ugyanakkor a basszus szólam helyenként túl vékonynak, jellegtelennek tűnt. Kincses Margit szombaton még Chopin zongoraverse­nyének szólistája volt, ezen a koncerten pedig ugyancsak a romantikus zongora iroda lom­nak hódolt Chopin Asz-dúr mazúrkájával és két Schu- mann-darabbal. Különösen' a schumanni világ aorólékos- ságát, finomságát, hangulat- költészetét sikerült, maradék- ta'anul elénk varázsolnia. Rőazey Ferenc L'szt E-d.úr polonaise-ének látványos, virtuóz előadásával emelte a hangverseny sikerét. H?vön F-dúr fúvósötösének előadása (Hegedűs Gyula. Bákonví Tamás. Novák Jó­zsef. Mészáros Imre. Nemes Ferenc) kellemes változatos­ságot jelentett a barokk és romantikus művek sorában. PARATlFUSZ-RIADŐ Faratifusz-riadót rendeltek el az osztrák Schneeberg kör­nyékén. Az egyik üdülőben 25-en súlyosan, megbeteged­tek, Köztük van az üdülő sza­kácsa, akiről kiderült, hogy bacilusgazda. Legutolsó főzt- jében a paratifusz kórokozók milliárdjait találták. Puch- bergben, ahol a megbetegedés történt, 14 napos karantént rendeltek el. FELFORDULT A ZSÚFOLT AUTÓBUSZ A jugoszláv fővárostól 300 kilométernyibe dél-keletre fekvő Vranje környékén fel­fordult egy zsúfolt autóbusz. A szerencsétlenség 14 halál­esetet okozott. 24 embert kór­házba szállítottak. JACQUELIN, A GANCSVETÖ Jacquelin Onassis észrevet­te, hogy Mannhattan egyik színházcsarnokában egy 170 centiméter magas és 76 kilo­gramm súlyú fotoriporter le akarja fényképezni. Szabá­lyos dzsudo mozdulattal gán­csot vetett a riporternek és leterítette azt. Egy héten be­lül ez volt a második ilyen botránya a néhai Kennedy volt feleségének, Onassisné- nak. SZÉTTÉPTE A MEDVE Az EAK országos cirkuszá­nak menazsériájában megva­dult a Murad nevű négyéves medve. A feldühödött állat megtámadta ápolóját és mi­előtt bárki közbelépett volna, szétmarcangolta a szerencsét­len embert. KERINGŐZŐ GÉPKOCSI Az éjszaka önállósította magát egy bécsi autóbusz. A széles úttesten keringőzött, majd merész piruetteket írt le. Elsodorta a parkoló sze­mélyautókat, áttörte egy női divatszalon üvegkirakatát. Kiderült, hogy egy beszeszelt utas menet közben leütötte a gépkocsivezetőt. Ez késztette az autóbuszt ámokfutásra. Sérülés nem történt, csupán a horogütéstől a vezető orra vérzett. KIGYULLADT Texel holland sziget part­jai előtt összeütközött egy nyugatnémet és egy görög hajó. Az NSZK hajóról sike­rült egy odaérkező mentőha­jónak 19 férfit és 2 nőt meg­menteni. A legénység 15 tag­jának sorsa eddig még isme­retlen. A görög hajó pedig az összeütközés következtében kigyulladt. A legénység egy része mentőcsónakba szállt. EMBERRABLÁS Álarcos, fegyveres gengsz­terbanda feltartóztatta a svájci konzul gépkocsiját, fi­át és annak barátját elrabol­ta, az ellenálló konzult pedig súlyosan megsebesítette. Mindez a kolumbiai Cali-ban történt. Carlos Lleras állam­elnök összehívta minisztereit. A nyomozás mindeddig ered­ménytelen. TÍZ ÉVET KAPOTT Alphonse Alley volt Daho- may-i elnököt az állambiz­tonsági bíróság az ország bel­biztonsága elleni bűncselek­mények vádjával tíz évi bör­tönre ítélte. LETARTÓZTATÁS A Sao Paulo-i rendőrség jelentése szerint „letartóztat­tak egy forradalmi csoport” 19 ‘ tagját. A csoport tagjai közül hárman állítólag részt vettek Elbrick amerikai nagykövet elrablásának megszervezésé­ben. í

Next

/
Thumbnails
Contents