Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-31 / 53. szám

Mi az Ön véleménye az új mechanizmusról? Felmérés a gépgyárban Noha másfél év nem nagy idő, az új gazdaságirányítási rendszer rendelkezései, sza­bályozói már úgyszólván a gazdasági élet teljes szférájá­ban éreztetik hatásukat. A vállalati irányítási rendszer kialakítását és bevezetésének elősegítését szolgálta az a fel­mérés, amelyet a Diósgyőri Gépgyár pártbizottságának agitációs osztálya végzett a közelmúltban a vállalat dol­gozói között. 68 százalék „igen” A felmérést végzők a 29 kérdést tartalmazó kérdőívvel együtt tájékoztatót adtak köz­re, amelyben nyíltan és őszin­tén ismertették a vállalat je­lenlegi problémáit, s ezek egy részének megoldására mód­szert is ajánlottak. Maguk a kérdések, amelyeket 250 fő­osztályvezető, egységvezető, osztály- és üzemvezető, párt- aiapszervezeti titkár és ter­melésfelelős kapott meg, a vállalati irányításra és elosz­tásra, a termelés szerkezetére, szervezetére és minőségére, valamint a vállalatvezetésről alkotott véleményre vonat­koztak. A 29. kérdés így hangzott: „Hisz-e abban, hogy a beér­kezett javaslatokat, vélemé­nyeket a vállalatvezetés fi­gyelembe veszi, s döntései meghozatalánál felhasznál­ja?" A megkérdezettek 68 százaléka felelt „igennel". A nemleges válaszok okait nyil­ván feltárják majd a válla­latnál, hiszen ez egyik záloga lesz a jól működő belső me­chanizmus sikeres megterem­tésének. Valódi kép A vállalati pártbizottság a felmérés egyik legnagyobb eredményeként könyvelhette el, hogy a válaszokból a mindnyájunkért való aggó­dás, a tenni akarás és a se­gítőkészség hangja csendül ki A válaszok nyomán kibon­takozó kép valódi érzéseket takar. Akadtak néhányan, akik a láthatatlanságot a „jól oda- mondásra” használták fel. Megváltozik a vállalat élete A kérdezők elsőként arra vártak választ, hogy nagy változást hozott-e az új gaz­dasági mechanizmus a válla­lat életében? Nem is annyira a 78 százalék „igen” és a 11 százalék „nem” aránya az ér­dekes (a többi nem válaszolt), hiszen ez várható volt. Ennél izgalmasabb a válaszok in­doklása. Az Igenlők — véleményük alátámasztására — elmondták például, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta a piacon eladható árut kell termelnie a vállalatnak, s így pénzük állandó forgásban van. A válaszok között olvas­ható, hogy a mozgóbér, a na. gyobb ösztönzés, vagy a 44 órás munkahét bevezetése egyaránt változást eredmé­nyezett, és az Is, hogy a vál­lalat most már szabadon gaz­dálkodhat az általa megter­melt javakkal. A „nemmel” válaszolók többek között arra hivatkoz­tak, hogy a bürokrácia, a nemtörődömség, a felelősség átruházása még ma is gya­kori, s nem sokat változott a vállalatnál az anyagi elisme­rés rendszere sem. S végül akadtak olyanok is. akik a kérdésre ezt válaszolták: az Miskolciak pályázata l „Élményeim a szabadság hajnalán A Déli Hírlap szerkesztősége a város, valamint mi ország relsza- baüulasanak So. évfordulója al­kalmából pályázatot hirdet „Él­ményeim a szabadság hajnalán" címmel. A pályázaton miskolci és környékbeli lakosok, valamint azok vehetnek részt, akiket a fel- seabadulást közvetlenül megelőző és követő hónapokban valamilyen kapcsolat fűzött Mlskotchoz. A pályázók maximum nyolcvan gépelt sorban — vagy olvasható kézírással - Írják io a 25 évvel ezelőtti élményeiket, visszaemlé­kezéseiket, s küldjék el a szer­kesztőség címére: Déli Hírlap, Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky utca 15. (Pályázóink a borítékra Ír­ják rá: Felszabadulási pályázat.) Az elfogadott pályamunkák köz­lését 19«». deeember 1-én kezdjük és — a beérkezett közölhető kéz­iratok mennyiségétől függően — március elején fejezzük be. A megjelent Írásokért a szerkesztő­ség tlszteletdljat fizet, ezenkívül a hat legjobb pályaművet az alábbiak szerint jutalmazza. I. díj: Külföldi társasutazás. (Az IBUSZ miskolci irodájának és a DH szerkesztőségének közös dija.) It. díj: 120« forint értékű tárgy­iutalom. (Felajánlotta a Miskolci Festőipari Ktsz.) ni. díj: 10M forint értékű élel­miszer-ajándékkosár. (A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál­lalat ajándéka.) IV. díj: ZorkiJ—«. fényképező­gép. (Az Állami Biztosító megyei fiókjának jutalma.) V. díj: 80Ő forintos vásárlási utalvány (Miskolci Állami Áru­ház). VI. ülj: 300 forint értéknek meg­felelő tárgyjutalom. (Az OTP me­gyei igazgatóságának ajándéka.) A* ünnepélyei eredményhirde­tést 1970. április 2-án tartjuk. Sok sikert kíván a pályázóknak A DÉLI HÍRLAP szerkesztősége Kérdezzen I Az illetékes válaszol Páldeák István, a Győri kapu M. számú házban lakó olvasónk két kérdésére kér választ a Déli Hírlaptól. Első kérdése: miért használjuk azt a szót, hogy: le­építés? — Másik kérdése: „Miért keU Bratlslaval Televíziót Imi magyar újságban, magyaroknak?” 1. Olvasónknak teljesen iga­za van abban, hogy a „leépí­teni” sz<* fából vaskarika. „Ami egész, ami ép volt, an­nak a fogyasztása csak bon­tás, esetleg csökkentés lehet, ée nem leépítés.” — Az épí­teni ige létrehozást jelöl. El­lentéte a bontás, és nem a „leépítés”. Igyekezni fogunk, hogy „leépítsük” ezt a hely­telenül eluralkodott szót. 2. Bratislava (a régi Po­zsony) Szlovákia fővárosa. S mint Ilyen, ez a hivatalos ne­ve. Nyilvánvaló, azért írjuk: Bratislavai Televízió, mert olyan, hogy Pozsonyi Televí­zió — nincs. A sserk. új mechanizmus a vezetők körében nagy változást ho­zott, a beosztottaknál és „me- lósoknál” azonban nem. (Folytatjuk.) Ny. I. Sötét órák a fényes főutcán A főutcai világítás és a ki­rakatok fénye kellemessé - te­szi az esti sétát városunkban. De ha valaki arra kíváncsi — mert véletlenül otthon felej­tette karóráját —, hogy meny­nyi az idő, az utcai órák nem sietnek segítségére: sötétbe burkolóztak. Nem lehetne az utcai órá­kat kivilágítani? — V — November végén már kapható lesz az üzletekben az üve­ges húsleves, a vadas marhaszelet, a zöldborsófőzelék és az egyadagos marha• és sertéspörkölt, melyeket a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár miskolci bemutatóján ismert meg a közönség.. Mosolygó történelem Takarékosság Pierre-Aug'-stih ffeáiirnárchais (1732*-1799), francia vígjátékíró, nagy emberismerő volt, Amikor Mirabeau 1785-ben visszatért Francluorszégba, felkereste Beau- marchaist, s kérte, hogy kölcsönözzön neki tizenkétezer frankot. Beaumarchais a kölcsönt megtagadta. — Pedig ön igazán könnyen rendelkezésemre bocsát­hatná ezt az összeget. — Kétségtelenül. De kedves grófom, nagyon jól tu­dom, hogy a kölcsön visszafizetésének meghatározott napján összevesznénk. Inkább vesszünk össze most. Így megtakarítok tizenkétezer frankot. A sebész dicsérete Guillaume Dupuytren (1777—1835), a híres francia sebész, egy alkalommal egy nemes embert operált meg. aid a jól sikerült operáció ellenére, szívgyöngeség kö­vetkeztében meghalt. Így nagy vagyonát a nemes egyet­len unokaöccse örökölte. Az unokaöcs egy alkalommal meglátogatta a sebészt és elkezdte dicsérni kiváló tehetségét, s szaktudásét. Dupuytren, aki szerény ember volt, hogy elébe vág­jon a további dicséreteknek, így szólt az ifjúhoz: — Van talán egy másik nagybátyja, akinek szüksége lenne rám? Egy lépéssel közelebb Korábban hírt adtunk ró­la, hogy a megyei és a vá­rosi tanács vb, valamint a Hazafias Népfront két bi­zottsága kezdeményezésére a jövő év februárjának végé­től két héten át borsodi— miskolci napokat rendeznek Budapesten. Azt a célt szol­gálja a rendezvény, hogy ha­zánk felszabadulásának 25. évfordulója ünnepkörében a főváros lakói, s azokban a napokban az ország más ré­szeiből, valamint a külföld­ről Budapestre látogatók kö­zül is számosán megismerjék szűkebb pátriánk társadal­mi. gazdasági és kulturális életének az elmúlt negyed­század alatt elért eredmé­nyeit. A kezdeményezés dicsére­tet érdemel, méltó ahhoz a szerephez, amelyet a legna­gyobb megye, s székhelye, az „észak fővárosa” jelzői méltán megérdemlő Miskolc a szocializmus építésében be­tölt. Nem dicsekvő „önmuto- gatásról" van szó, hanem kötelességteljesftésről: a nem jelentéktelen színfoltot ké pezó tudományos és művé­szeti előadásokkal, kiállítá­sokkal gazdagítani az öntu­datunkat, hazafias érzésein­ket tápláló képet, amely dol­gozó népünk alkotóerejét fe­jezi ki. A rendezvény feladatai­nak egy-két héttel azelőtt történt körvonalazása után a konkrét tennivalók irányítá­sára megválasztott operatív bizottság Varga Gáborné, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese hivatali helyiségében tegnap délután megbeszélést tartott. A város vezető szer­veit Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese képviselte. Megvitatták a részvételre felkért nagyobb vállalatok, üzemek, különbö­ző intézmények javaslatait, s alapos mérlegelés után meg­határozták, hogy azokból melyeket mellőzik, illetve valósítják meg. A szükségesnél gazdagabb választék állt rendelkezé­sükre, ami bizonyítja, hogy az érdekeltek szívügyüknek tartják a borsodi—miskolci napok sikerét. A további tennivalók ösz- szehangoiását, koordinálását is szolgálta a megbeszélés. Az ügy tehát, háromnegyed millió borsodi /közös ügye, egy lépéssel közelebb került a megvalósításhoz. Több lé­pés következik még ezután, s kétség nem fér hozzá: a mlndannyiunkat képviselő Illetékesek együttmunkálko- dása sikerre viszi a sokrétű rendezvényt. T. I. Az izgága zsiráf Különleges tudakozó A legkülönbözőbb kérdé­sekkel fordulnak telefonon a fővárosban a posta külön­leges tudakozójához. A fekete ribizli Egy időben például sokan azt kérdezték, hogy mennyi a zsiráf vérnyomása. Ezt azonban a különleges tuda­kozó nem tudta. Felhívták hát az Állatkertet, ahol a következő választ adták: ők sem tudják, mert a zsiráf oly izgága, hogy nem lehet mérni a vérnyomását. A tu­dakozó száma (170-100) vi­dékről nem hívható ugyan, egy zalaegerszegi telefonáló mégis tnterurbán megkér­dezte: hogyan kell befőzni a fekete ribizlit? Egy-egy esemény, külföldi államférfiak látogatása, fut­ballmérkőzés, a kérdések özönét zúdítja a különleges tudakozóra, azaz a négy JÖVENDÖLÉS Röpködnek a táskák, sapkák, vonalzók. Meg a gyerekek, kifelé az iskola kapuján, a járdára, az úttest közepére. Szürke Skoda tülköl, óvatosan halad mel­lettük. Hirtelen koppon az oldala, vezetője felszisszen. A járdaszegély mentén megáll. Kiszáll, nézi, nézi, hol pattant le a zománc. Ám a kocsi oldala sértetlen — pici leheteti a kavics. Hanem azért nem hagyja annyiban a.dol­got .. — Melyikőtök volt? — kérdi komoran. Vá­lasz nincs, csak bűnpártolás a szemekben. Végül akad egy árulkodó. — Az ni, az a kék sapkás... — Te voltál? — Itt már tagadásnak nincs helye. — Én. De nem akartam, csak véletlenül... Gondolkodik a férfi, mit tegyen. A fülét nem cibálhatja meg, bár néha nem ártana az efféle nevelési módszer sem, de inkább híve a makarenkói pedagógiának. — Szóval te dobtál... S mondd, nem félsz hogy beviszlek az iskolába és megmondalak a tanárodnak? — Ä. ne tessék ilyet tenni ezért a csekély­ségért! Különben is, mondom, csak véletlen volt. Meg én szeretem is az autót... — Ültél már Skodában? — kap a szálon a férfi. — Nem? Ülj be, elviszlek a sarokig. A gyerek először tétovázik, aztán beül a vezető mellé. Szótlanul haladnak a következő sarokig. — itt vagyunk, szállj ki. — A gyerek ká­szálódik. Már a kilincsen a keze, amikor megszólal: — Kösz, bácsi, jó kis járgány a Skoda. Csoóókolom! — Várjál csak egy pillanatra! — szól utána a férfi. — Mondd csak, ha felnősz és lesz egy autód, aztán egy ilyesféle fiú, mint te vagy, oldalba dobja egy kővel, te mit teszel majd? Váratlanul éri a fiút a kérdés. Laposakat pislog, fülét dörzsöli a tenyerével — töri a fejét. — Mit teszel? — Semmit. — Semmit?/ Hogy-hogyl — A gyerek sze­me kacag. «. — Mit tetszik gondolni, amikor én már nagy leszek, hol lesznek ezek az autók? Ak­kor már legalább helikopteren járunk, vagy... vagy... hát mit tudom én. De az autó már biztosan ócskaság lesz... Csoóóko­lom! Bevágja az ajtót és eliszkol. lányra, fiatalasszonyra. Mert egy-egy műszakban mind­össze négyen látják el ezt a szolgálatot. — Minden kérdésre tud­nak válaszolni? — Nem. De azért tanácsot, további információ-lehetősé­get mindig ajánlunk — mondják. — Csak arra a kér­désre válaszolunk, amelyre biztonságos adatot tudunk. — És honnan tudnak eny- nyi mindent? Egy szekrényben tartott lexikonok, könyvek, össze­fűzött folyóiratok tömkele­gére mutatnak. Havonta egyébként 25 ezer a tudako­zások száma. A különleges tudakozó 1938 óta működik. A posta azzal a céllal hozta létre, hogy közérdekű felvilágosí­tást, információt adjon az érdeklődőknek színházról, moziról, ügyeletes üzletek­ről, vendéglők, gyógyszertá­rak nyitva tartásáról, stb. Az élet, a gyakorlat azon­ban sokkal szélesebb infor­mációs szolgálatot követelt Öt és félmillió kíváncsi A terem, amelyben a kü­lönleges tudakozó helyet ka­pott, asztalokkal, telefonok­kal zsúfolt. Itt adnak felvi­lágosítást a közületi és egyé­ni előfizetők telefonszámóról Is, itt a cím és szám sze­rinti tudakozó, a normál „a"- hang, az ébresztőszolgálat a pontos idő, a mese, a to­tó-eredmények, a lottószá­mok és az időjárásjelentés szolgáltatás. Kilencven keze­lőnő bonyolítja le az évi csaknem öt és félmilliós for­galmat, és 23 millió hívásra válaszol a gépi információ. Az ébresztőszolgálat mun­katársai mesélik: egyszer — technikai okokból — elma­radt egy kiskatona ébresz­tése. A posta a parancsnok­ságnak levélben igazolta az ébresztés elmaradását, a ka­tona elkésésének okát. A kö­vetkező héten már húsz kis­katona kérte: a posta vál­lalná magára a késésüket... K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents