Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-30 / 52. szám

* Válasz és viszontválasz „Semmi pénzért” jr Évát nem lehet elcsábítani 15 ezer fénycső — 4 ezer higanygőzlámpa Miskolc felett világos az ég A i újságot az olvasóktól érkező levelek, javaslatok, bírálatok éltetik. Igen, a bí­rálatok is, hiszen ha meg­alapozottak, többet segíthet­nek a — távolról sem téved­hetetlen — toliforgatónak akárhány udvarias, felületes dicséretnél. A reklamáció — hagvéte- létől, s a feladó személyétől függetlenül — még akkor is kiváltja munkatársainkban az utólagos kontroll igényét, ha a cikk megírása előtt lel­kiismeretesen, alaposan tá­jékozódtak. Kissé lehangoló azonban, ha újravizsgálva, mérlegelve a tényeket is, tö­kéletesen jogosnak találjuk a reklamációt szülő bíráló cik­ket. Különösen akkor, ha fe­lelős beosztásban levő em­ber marasztal el bennünket igazságtalanul. Olyan* ember, aki bizonyára saját maga is hangoztatja termelési tanács­kozásokon és egyéb fórumo­kon a bírálat jogosságát, szükségességét. Hadd idéz­zünk néhány példát. Nem azzal a céllal, hogy „vissza­vágjunk”, hanem azért, hogy tisztábban lássunk. Cikkünkben helytelenítet­tük, hogy a Béke téren levő gyorskiszolgáló étteremben szeszt is árusítanak, s kezd kocsmajelleget ölteni ez a fontos és egyébként jó étte­rem. A cikk megjelenése után a városi tanács arról értesített bennünket, hogy egyetértenek észrevételünk­kel, sőt határozatban be is tiltották a szeszárusítást a gyorskiszolgálóban. Csakhogy levelet kaptunk a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat vezetőségétől is. és ebből már csak elmarasztalást le­hetett kiolvasni. „Rosszul tájékoztatták az olvasót” — írják, mivel a vállalat veze­í.apunk tegnapi számában megívtuk a III. kerületben lakó Barczi Gyula baggervezető kál­váriáját, , amelyet egy olajkályha vásárlása során kellett végigjár­nia Tiszaszederkényben, a köz­ségi ABC-áruházban. Közöltük, hogy Szabó Antal, a bolt veze­tője, szerkesztőségünk közben­járására ígéretet telt: a kérdéses olajkályhát odaadja Barczi Gyu­lának, ha nem írunk róla a lap­ban. Arról is hírt adtunk, hogy ennek az ígéretnek a birtokában sürgöny óztunk Barczinak, meheí a kályháért. A módszert, termé­szetesen, kifogásoltuk. S a történél folytatása: Barczi Gyula ismét motorra ült. boldogan utazott Tisza- szederkénybe. zsebében a kályha árával. Ott a legna­gyobb meglepetésére Szabó Antal azzal fogadta, hogy: — A kályha el van adva. Neki nem parancsol a DH szer­kesztősége. Barczi mehet az atyaúristenhez, akkor sem lesz övé a kályha, amiért ki- pellengéreztette. Barczi Gyula elkeseredet­ten érkezett vissza hozzánk. Az eljárás inkorrektsége módfelett elképesztő volt. Is­mét telefonáltunk tehát Sza­Valamennyi vállalatnál részt vesznek a lakáselosztó bizottságok munkájában a fiatalok képviselői. A rendel­kezésre álló lakások 20 száza­lékát fiatalok kapják. Mivel az új családot alapítók döntő többsége fiatal, ez az arány alacsony. Az utóbbi időben növekedett ugyan a felépített lakások száma, de a fiatalok­nak kiosztott lakások száma tősége fellebbezett a tanácsi döntés ellen, és egyébként is: „a vendégek zöme kultúrált körülmények között fogyaszt­ja a szeszt”, csak „egyes na­pokon fordul elő, hogy italos emberek is bekerülnek az étterembe”. Szerintünk „egyes napokon” se kerüljenek be oda — van kocsma Miskol­con éppen elég —, megfelel az étkezés után az üdítő ital is, éppen úgy, mint a Széche­nyi utcai Expressz étterem­ben. Vitába szállt velünk a Nagymiskolci Állami Gazda­ság vezetősége is, pedig nem­csak személyes tapasztalata­inkra támaszkodhattunk, amikor papírra vetettük bí­rálatunkat. A tanács végre­hajtó bizotíságának ülésén és egyéb fórumokon, ahol a város zöldségelláíásáról esett szó, egyértelműen megfogal­mazódott: az állami gazda­ság boltjában az elmúlt nyá­ron általában szűkös válasz­tékot talált a friss zöldség­ből a vevő. A Beton- és Vasbetonipari Művek egyes árucikkeinek rossz minőségét a többi kö­zött azzal mentegeti, hogy a felelős MEO-vezető időköz­ben kitépett az üzemből. És — sajnos — még so­rolhatnánk néhány hasonló reklamációt. Nem akarjuk elejét venni a számunkra is hasznos vitáknak, nem akar­juk visszautasítani a jogos észrevételeket. De kérjük, bogy a megbírált vállalatok vezetői mielőtt megsértőd­nek, nézzenek körül a por­tájukon, győződjenek meg róla. hogy nincs-e mégis ja­vítanivaló, és arról értesít­senek bennünket, mit tettek a sokakat bosszantó hibák megszüntetése érdekében. BÉKÉS DEZSŐ bó Antalnak, aki most már nem csupán azt tagadta, amit Barczinak mondott, de azt is, hogy szerkesztőségünknek ígéretet tett. — Csak tegyenek ki az új­ságba, majd megválaszolok én maguknak! — mondta, amikor emlékeztettük koráb­bi beszélgetésünkre. Nem vitatkozni akarunk Szabó Antal boltvezetővel, mivel a tények mindenkép­pen elegendők. Ezek pedig a következők: 1. A kereskedő feladata, hogy eladja az áruját a ve­vőnek. aki készpénzzel fizet érte. 2. A vevő joga. hogy meg­vásárolhassa. 3. A DH nem ..parancsolt”, még csak nem is kért, csu­pán érdeklődött az első eset­ben. s erre az érdeklődésre — minden külön kérelem nélkül — kapta az ígéretet. 4. A boltvezetőnek nincs jogában visszatartani semmi­féle árut, különösen nem. ha az hiánycikk. 5. A szocialista kereskede­lemben megengedhetetlen a ezzel szemben nem nőtt. A fiatalok égető lakásproblémá­ján próbálnak segíteni a KISZ-lakásépítési akciók, s ezeket a kezdeményezéseket jelentős mértékben támogatja a városi tanács, az OTP me­gyei fiókja, az LKM és a BÁÉV is. Még sincs minden lehetőség kihasználva, külö­nösen a vállalatok adhatná­nak több segítséget. Éva szép lány. Nemcsak i szemre, hanem a neve sze- I rint is: Szép Évának hívják. I A Marx téri iparcikk-áru­vevőkkel való packázás, s különösen tilos egy vezető beosztásban levő személynek. 6. Szabó Antal szavahihető­ségét erősen kétségesnek te­kintjük. Figyelmünket kéret­lenül is felhívta arra: nem bizonyítható, hogy a kályhát végül is mikor adta cl, hi­szen ő „szabad kasszás” rend­szerrel dolgozik. Vajon hogy érti ezt? Ki gondolná, hogy a mis­kolci kirakatokban díszelgő női topánok némelyikének alapanyaga valamikor egy dél-amerikai pampán legelé­szett? A végzet azonban — vágóhíd képében — csakha­mar utolérte, és nem sok idő telt bele, a marha bőre egy kereskedelmi hajó raktárá­ban. az Atlanti-óceánon rin­gatózott, majd Hamburgon, Rotterdamon, Rijekán ke­resztül egyenesen Miskolcra, a Bőripari Vállalat Besenyői utcai telepére érkezett. Évente 120 ezer sertés, 40 ezer marha, 20 ezer juh és bárány bőrét érlelik a hatal­mas betonpincében. A vágó­hidakról érkező nyers bőrö­házban dolgozik. A nyolc ál­talános elvégzése, után, 19(55. szeptember 1-én került ide, négyórás munkára. Aztán ke­reskedelmi tanuló lett. Ez év nyaran szabadult, jeles bizo­nyítvánnyal. — Jöjjön el hozzánk dol­gozni! Kap 1450 forint alap­fizetést és magasabb jutalé­kot. mint az itteni harminc százalék. Aztán meg az sem elvetendő, hogy a mi áruhá­zunk sokkal szebb lesz, mint ez. És éppen ilyen fiatal el­adókat szeretnénk .. .­A csábítás az épülő Cent­rum Áruházba szólt. Éva azonban ezt válaszolta: — Nem megyek én más boltba semmi pénzért... — Itt mennyit keres? — Az alapfizetésem 950 fo­rint. De hát... Ttt nőttem fel a gyár mellett, itt is la­kom. Csaknem minden máso­dik embert ismerem. A ve­vők közül is. És olyan szép ez a bolt. Nézzék csak! Meg­van itt minden ... (Ruttkoy—Agotho) kei itt tárolják, sózzák, köle­sekbe rakják, szárítják. A víz elvonásához egy év alatt körülbelül 400 mázsa sót használnak fel. Egy hónap elteltével a kiszárított marha­bőr darabja 700, a lóbőré 200 forintot ér. Az értékes cipő-, ruha-, kabátalapanyag egy része ezután a hazai kikészítő üzemekbe kerül, a többit pe­dig exportálják. „Jó bőr a magyar bőr” — mondják a külföldi szakemberek, amit bizonyít, hogy az idén 150 tonna velúrkabátnak való sertésbőrt szállítottak a mis­kolci telepről Jugoszláviába. A hazai alapanyag mellett sok import küldemény is ér­kezik ide. Dél-Franciaország- ból — ahol egy nagy feldol­Néhány év alatt sokat vi­lágosodott az esti Miskolc. Pedig tulajdonképpen nem is régen kezdte meg az ÉMÁSZ Miskolci Igazgatósága — a városi tanács megrendelésére — a közvilágítás korszerűsí­tését. 1962-től cserélik folya­matosan az izzólámpás fény­forrásokat, A város utcáin és terein ma már 15 ezer 100 fénycsö­ves és 4 ezer higanygőzlámpa- fényforrás van, izzólámpából csunán 7 ezer 200 darab ma­radt. Szürkületkor úgyneve­zett alkonykapcsoló gondos­kodik automatikusan a köz- világítás bekapcsolásáról. Fi- geczki Pál, az ÉMÁSZ fenn­tartási csoportvezetője el­Tovább tart az őszi száraz­ság, beszédtéma maradt a víz, amiből egyre több kel­lene. Miskolc lakói a nyári csúcs­idényben 38 ezer 600 köbmé­ter vizet használnak fel na­ponta. ősszel sem sokkal ke­vesebbet. A város lakóinak 75 százaléka, mintegy 140-—150 ezer ember, vezetékből kapja a vizet. A vízfelhasználók száma a lakások számának növekedésével együtt, sőt an­nál rohamosabban nő. Az átlagos óránkénti vízfogyasz­tás ma már eléri a másfél li­tert. (Az adatokoan nem sze­repel az a mintegy 40 ezer Évek óta beszédtéma a miskolci ifjúság otthontaían- sága. Ezen az otthontalansá- gon semmi esetre sem a szü. lőj ház hiánya értendő, hisz ez aránylag keveseknek prob­gozó központban évente 25 millió juhot hajtanak vágó­hídra — minden évben nagy mennyiségű, ruhának, cipőbé­lésnek való bőrt vásárolnak a szakemberek, de az USA- ból és a dél-amerikai orszá­gokból származó nyersbőrt is érlelnek a telepen. A gabonaraktárral társbér­letben élő betonpínce — a környékbeliek nem kis bosz- szúságára — egész évben árasztja a kellemetlen szagot, vonzza a legyek millióit. Az „illat” érthető, sokkal ke­vésbé az, hogy ez a — külön­ben hatalmas értékekét rejtő — telep miért nem a város szélén működik. PUSZTAI ÉVA mondotta: évente átlag 3 ezer 800 órán keresztül világíta­nak Miskolc fényei, több mint 7 millió 600 ezer kilo­watt áramot fogyasztanak, csaknem 12 millió forint ér­tékben. A közvilágítás korszerűsí­tése a következő években to­vább folyik. Az új lakótele­pek már a legmodernebb HGL-lámpákat kapják, de a belváros fénycsöveit is ezek­kel váltják fel. A Déryné ut­cában már megtörtént a cse­re, jövőre pedig a Szentpéteri kaput és a Kazinczy utcát lát­ják el higanygőz világítótes­tekkel. A 7 ezer 200 darab izzólámpát folyamatosan cse­rélik ki. (révo) kutakból látnak el vízzel.) A városi vízmüvek 1 köb­méter vizet átlagosan 43 fil­lérért állít elő. Az önköltség a vizet adó telepek szerint változik. A legolcsóbb vizet a Szinva-forrás 5dja, az innen nyert víz köbmétere mind­össze 8 fillérbe kerül. A ta­polcai víz a legdrágább: egy köbméterének előállítási költ­sége 60 fillér. A két határeset között foglal helyet az anna- barlangi víz (10 fillér), a Fel­ső-forrás vize (20 fillér), s a várkörnyéki források vize (50 fillér köbméterenként). E for­rások egyyítgs vízhozama el­éri a napi 64'ezer köbmétert. léniája. Hiányoznak azonban az ifjúsági találkahelyek, szó­rakozóhelyek, egy olyan ott­hon, ahol a fiatalok beszél­gethetnek, együtt szórakoz. hatnak. A sok vitát kiváltott Fórum eszpresszó valamikor ilyesmi céllal épült. .. „A KISZ Központi Bizott­ságától: 4 millió 300 ezer fo­rint. A városi tanácstól: 2 millió forint. A megyei ta­nácstól: 800 ezer forint” — olvasom a KISZ Borsod me­gyei Bizottságán a tervezett ifjúsági házhoz hozzájárulok listáján A Győri kapuban, az Üt- torőház szomszédságában már elkezdték a megye köz­ponti ifjúsági házának épí­tését. Az eredeti tervek sze­rint az építőknek március 15- re kell átadniok az épületet, s április 4-én. felszabadulá­sunk ünnepén már fel is avathatják az ifjúsági köz­pontot. A négyszintes épületben 250 férőhelyes előadóterem, könyvtár, különböző szakköri és klubhelyiségek lesznek. Szívesen fognak látni min­den fiatalt Miskolcról és a megye bármely helységéből. Az ifjúsági ház egyben a me­gyei klubok módszertani köz­pontja is lesz. Még egyszer utazunk az olajkályha körül Fiatalok lakásproblémái RADVÁNYI ÉVA Hasznos, de túl szagos munka Bőrfeldolgozó a város szívében Legolcsóbb a Szinva-forrás vize ember, akiket köz- és niagán­lavasszal nyílik v Ifjúsági ház a Győri kapuban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents