Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-23 / 46. szám

I Tízből hatan törzsgárdisták Szavatosság Szeretem a gyümölcslé-fé­léket. Nem alkoholellenes tüntetésből, hanem egészsé­ges tulajdonságaikért. Szíve­sen iszom értekezleteken is — bevett jó szokás lett a kí­nálata, hogy elviselhetőbbé tegye a hosszas ülést —, hi­szen üdít és hasznos a niko­tintól sanyargatott gyomor­nak is. Különösen, ha valóban friss az ital. A napokban egy értekezle­ten azonban nem az ital íze, hanem a látványa rázott fel a kábaságból. Kézbe fogtam a Nyíregyházi Konzervgyár által palacko­zott Narancsitalt, hogy össze­lötyköljem kissé, hadd oszol­jék szét az üveg alján levő sűrű üledék. Hirtelen valami gyanús feketeséget látok a lé­ben. Nézem, nézem ... Bogár, eléggé fejlett példány. Fajta szerinti megállapítása lehe­tetlen már... Aztán néztem a címkére bé­lyegzett palackozási dátumot: 1969. május 23. Alatta: szava­tossági idő négy hét. Május 23. és október 21. között — két nap híján — öt hónap az intervallum. A kereskedelem­nek ezt az üveget már réges- rég ki kellett volna vonnia a forgalomból. De hogyan került bele a bogár? Talán olyan tulajdon­sága van a Narancsitalnak, hogy a szavatossági idő le­járta után ízeltlábúak te­nyésznek ki benne? Lehetsé­ges, ezt nem tudom. Azt vi­szont igen, hogy az ilyen ital nem üdít. hanem dühít. Kü­lönösen. ha az ára ráadásul vetekszik az alkoholéval.. . (—a) Tíz dolgozóból hat törzs­gárdatag a Miskolci Vas- és Fémipari Klsz-nél, ez is jelzi a dolgozók ragaszkodását munkahelyükhöz. A vezető­ség nem feledkezik meg az utánpótlás neveléséről sem, a fiataloknak különböző ked­vezményeket biztosítanak. Sokan élnek a továbbtanulás lehetőségével: nyolcán tech­nikumba, hatan gimnázium­ba járnak. Egy-egy fiataljuk felsőfokú technikumban, mérnöktovábbképző tanfolya­mon és marxista egyetemei tanul. Ne csak a nők... A nők már régóta kézi­munkáznak a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház szak- körébeh. Gyakran késő estig elidőznek itt, s előfordul, hogy egy-egy férj ezt nem veszi nagyon szívesen... „Jöjjenek hát ide a férfiak is! Készíthetnének például kovácsoltvas-munkákat, bar­kácsolhatnának kedvükre.” Az asszonyok javaslatát párt­fogolta a ház vezetősége: villamos hegesztőberende­zést és 9000 forintos szer­számkészletet vásárolt. Janu­ártól, szakoktató irányításá­val. szeretnék megindítani a férfiak barkácsoló szakkörét. Ki lesz cipész, ács, kalapos, kőműves? Öregszenek a kisiparosok Varosunkban 780 kisiparos dolgozik. Tíz éyvel ezelőtt csupán az I. kerületben 1060 mesterember tevékenykedett. Hová lettek? Felmérések iga­zolják : elöregedtek, meghal­tak, megbetegedtek, mások pedig, a jobb kereseti lehe­tőség miatt, vállalatoknál he­lyezkedtek el, vagy elköltöz­tek. Talán már nincs szüksé­günk a kisiparosok munkájá­ra? De igen. A peremkerüle­tekben, az új városrészekben a lakosok nem tudják hol ja­víttatni például cipőiket, ház­tartási alkalmatosságaikat, nincs a közelükben varrónő, szabó, asztalos, sőt kevés a fodrász is. Az állami és a szövetkezeti ipar hálózatát vi­szont gazdaságtalan lenne fej­leszteni ezeken a helyeken. Ezért tehát új iparigazolvá­nyokat szeretnének kiadni. Az I. kerületi tanács éppen a közelmúltban mérte fel — és pénteken, október 24-én a ta­nácsülés meg is vitatja —. hogy a területén összesen 37 kisiparosra van szükség. Ci­pész kellene például a Mar­tintelepre, a Bábonyibérc, a Szentpéteri és a Csabai kapu környékére, lakatos a Somo­gyi Béla utcába, és igenyel a kerület két ácsol, négy bádo­gost, öt kőművest, két tető­fedőt, négy vízvezetékszere­lőt, három órást és még sok­féle mesterembert is. Randevú (Agotha Tibor felvétele.) Vit>'illók az Avas oldalán Fortélyos honfoglalók A deszkákkal, bádogleme­zekkel támogatott vMylllót egv szélvihar könnyedén fel­kapná. Lakói eddig egy Mis­kolc környéki faluban, saját házukban éltek, de a férj megunta az ingázást. Gondol­tak egyet, és önkényesen ide költöztek, az Avas oldalá­ba. Most várják az \tj lakást. Ha megkapnák — közölték diszkréten — a sógor is hoz­zájuk költözne. Számos tortélyt ismernek azok. aki a járt út megkerü­lésével akarnak lakáshoz jut­ni. Romos épületeket, fás­kamrákat, vagy éppen mel­lékhelyiségeket szállnak meg. néhány hónapig meghúzzák magukat, aztán — nem saj­nálva a 30 forintos okmány­bélyegei — kihívják a kerü­leti tisztiorvost, nézze meg. milyen körülmények között élnek. Mások szanálásra ítélt, már üres, vagy még lakott épületekbe költöznek be. ugyancsak lakásszerzési szán­dékkal. Csupán az idén 17 család költözött be — önké­nyesen — olyan jó minőségű lakásokba, amelyek átmene­tileg. különböző okok miatt, üresen álltak. Tavaly, a Győ­ri kapui építkezések megkez- .dése előtt volt gyakori ez a fajta ..honfoglalás”, de visz- szatérő gondot okoznak az. Avasra és a Szondi-telepre költözők is. Sok lakásfoglaló emellett még 3 ezer forintig terjedő pénzbírságot Is ki­szabhatnak. Ebben az évben tíz családot költöztettek vissza eredeti la­kásába, másik hét esel ben pe­dig szükséglakást utalnak ki. A szabálysértési hatóság mind a 17 lakásfoglalót pénz­bírsággal büntette. (pusztai) Mit adhat a két gyár ': Széljegyzetek egy ülés után Mit adhat városunk két legnagyobb, országosan is rangos gyára, a Lenin Kohá­szati Művek és a Diósgyőri Gépgyár? Mindenekelőtt a kívánt mennyiségű és jó minőségű termékeket. Gyárt­mányaikra nagy-nagy szük­sége van az országnak itthon is, és a külfölddel történő kereskedés végett is. — Ezek­ben nincs hiány. Jó híre, be­csülete van mindkét gyárunk­nak, s mi, városlakók, erre büszkék vagyunk. De mit adhat a két gyár magának a városnak, amely­nek — joggal mondhatjuk: lelke, életének jóformán meg­határozója. A napokban ve­zércikkben fejeztük ki az ál­talános elismerést a Diósgyőri Gépgyárnak azért az elsősor­ban anyagi segítségért, társa­dalmi munkáért, amelyben a várost részelteti. Most nem ilyen támogatásra gondolunk. Kedden a városi párt­végrehajtóbizottság a Lenin Kohászati Művekben folyó pártpolitikai életről tárgyalt. Ott hangzottak el azok a gon­dolatok, kívánságok, amelyek tömören így fogalmazhatók meg: a két gyár és a város politikai-szellemi arculata is forrják jobban össze. Ez a gondolat nem úgy vetődött fel, mintha a két nagyüzem külön, a városétól eltérő éle­tet élne. Szó sincs erről, hi­szen a két gyárnak a város politikai, gazdasági és társa­dalmi életére gyakorolt ha­tása közismert. A két és fél évtizedes folyamat fokozásá­ról van szó. Mindkét nagyüzem sajátos helyzetben van. Lényegéből, szervezettségéből adódik, hogy ha nem is könnyebben, de alaposabban és eredmé­nyeiben mélyrehatóbban megbirkózik a fejlődés fel­adataival, mint a kisebb üze­mek, intézmények. A megye, a város munkásosztályának gerince dolgozik e két nagy- vállalatnál. Nyilvánvaló tehát a kívánság, amikor nemcsak anyagi, hanem — gazdasági és politikai vonatkozású — szellemi kihatást is várunk tőlük. A gazdaság új mechaniz­musa minden tekintetben új­szerűségeket követel és szül is. Mind a Kohászati Művek­ben. mind a Gépgyárban — érthetően — hamarabb „ta­lajt fogott" az újszerűség. Té­nyek igazolják ezt, akár a gazdasági életet, akár a poli­tikai teendőket vizsgáljuk. Közismert például az a veze­tési stílus, amely a Lenin Ko­hászati Művekben meghono­sodott, s amelv mindenkép­pen követésre méltó. Tanul­mányozásra érdemes — a sok között — a termelésszerve­zés. a saját erőből történő fejlesztés, a mechanizmus új rendszeréhez történő ésszerű igazodás. És a pártélet ta­pasztalatai is sok újat adnak, sőt a sajátos gondok-nehéz- ségek is. De ésszerű-e, ha e jó ta­pasztalatok csak a két gyár­ban okosítanak? Az ország sok gyárából, üzeméből, kere­sik fel nagyüzemeinket ta­pasztalatszerzés végett. Igaz, többnyire hasonló jellegű gazdasági egységek. Ám itt nem csupán a géogyártásra és kohászatra vonatkozó ta­nulságok szűrhetők le. Ezek „helyi használata”, az adott­ságoknak megfelelő alkalma­zása mindenképpen hasznos lehet szűkebb pátriánkban is. A jó példákért sokszor mesz- szire utazunk, holott itt is vannak, a szomszédságunk­ban. A város és a két gyár kö­zötti kapcsolat természetesen kétoldalú dolog. Ám a két üzem speciális helyzetéből adódnak olyan feladatok is, amelyek csak ott, gyáron be­lül oldhatók meg. Csak egyet­len példát. A „nagyüzemi szinten” történő káderneve­lés eleve a két gyár egyik „profilja”. A városnak is, a megyének is folyamatosan szüksége van irányító-után­pótlásra. Jóllehet nem csupán a megyének és a városnak adott sok-sok kiváló ember­anyagot a két gyár, hanem az országnak is — a folyamat nem szakad meg, újabb és újabb erőkre lesz szükség. A két pártbizottság akkor előrelátó, ha megfelelő, jól képzett kádertartalékkal ren­delkezik s nem okoz nekik gondot, ha egyik vagy másik tisztségviselőjüket más terü­letre viszik; a tartalékból azonnal pótolni tudják a tá­vozót. — De ez csak egyetlen példa, még sokat megemlít­hetnénk. Ezernyi szál fűzi össze a két gyárat a megyével, a vá­rossal. E szálak legyénél: egyre erősebbek és mind sok­oldalúbbak. Miskolc — mun­kásváros. Az élet egyenesen megköveteli, sőt törvény- szerű, hogy a két mammui- üzem vetítse fényét a vá­rosra. Előadás a meteorológiáról Követésre méltó kezdeme- nvezést valósított meg a Bar­tók Béla Művelődési Központ azzal, hogy előadássorozatot rendez a két diósgyőri nagy­üzem szocialista brigádjainak a tudományokról. Október 27-én, hétfőn délután, a mű­velődési központ nagytermé­ben a meteorológia különbö­ző kérdéseivel és problémái­val ismerkedhetnek meg a brigádtagok Az előadást dr. Zách Alfréd meteorológus tartja. Jubileumi csapolás 10 millió tonna vasat adtak étidig a diósgyőri kohók Az ellen a rongyrázás el­len emelünk szót, amelyet naponta látunk— és érzünk! — az utcákon, a bérházak belső udvarán: ablakokban, erkélyeken, folyosókon. — Valahol csak ki kell ráznunk a porrongvot. a sző­nyeget! Nincs még minden­kinek porszívója — há’oorog- hatnak erre a háziasszonyok. Nos, nem akarjuk megbán­tani őket, csupán figyelmük­be ajánljuk, hogy ne csak a saját otthonuk, hanem az utca. a város rendjével is tö- Nctjeaek. A tanácsi rendelet’ szerint reggel 6 és 10 óra kö­zött lehet porolni, mégpedig a bérleményhez tartozó po­rolónál. A folyosón, az udva­ron csak kefével vagy sep­rővel tisztogathat a lakó. Az ágynemű és ruhanemű kira­kását, szellőztetését is az em­lített időpontban kérik. Egy kis jóakarattal min­denki teljesíteni tudja ezeket a kívánalmakat, és a tanács­nak nem kell büntetnie. Aki ugyanis a szabályokat meg­szegi, ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. *. A. 500—600 forintos albérletből menekül, másokat a Nyírség­ből vonzanak ide a gyárak, de vannak olyanok is. akik sok évvel ezelőtt beadott lakás­igényüket így szeretnék ..meg­sürgetni”. A rendeletek kijátszásával, önkénveskedve senki nem juthat lakáshoz. A tanácsok ennek szellemében, többféle eljárást indíthatnak az ilyen emberek ellen. Visszate­lepíthetik őket eredeti la­kásukba, vagy — az elfoglal­nál rosszabb — szükségépü­letet utalhatnak ki nekik* s Holnap délelőtt 11 órakor jubileumi csapolás kezdetét jelzi a kolomp megszokott hangja a ' Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójánál: 10 millió tonna nyersvasat adott eddig az országnak, a nép­gazdaságnak a három diós­győri kohó. Mi minden készült ebből az irdatlan mennyiségű vas­ból, mennyi acél, mennyi gép. mennyi alkatrész. .. Olyan jubileum ez. amelyre méltón büszkék nemcsak a nagyol­vasztó gyárrészleg kohászai, vezetői és dolgozói, hanem a 18 ezres gyár egész kollek­tívája. Az első diósgyőri kohó épí­tését még 1913-ban kezdték meg. de a világháború miatt csak 1926 egyik nyári napján csapolhattak belőle nyers- vasat. Az emlékezek bizonyá­ra felsorolják majd a diós­győri nyersvasgyártás pionír­jainak nevét is, mint ahogy megemlékeznek az 1927-ben épült, de termelni csak 1936- ban kezdő kettes kohóról, s a 3-as számmal jelzett fiatal óriásról, a 700 köbméteres nagykő hóról. Kit is lehetne kiemelni a sok-sok ember közül a forra­dalmi hagyományaikról és helytállásukról mindig híres diósgyőri kohászok közül e nagyszerű ünnep ürügyén ? Hiszen valamennyien részesei voltak a mindenkori munká­nak. mely ily ritka ünnepet termett. A nevek hosszúra nyúló felsorolása helyeit hadd mondjunk csak annyit most nekik: büszkék vagyunk rájuk. Nr. I.

Next

/
Thumbnails
Contents