Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-20 / 43. szám

LULU >. ’ Nem nyújtott ez a százhar­mincöt perc semmi újat, a : nháztörtínet naptára nem jelöli majd piros betűvel, > ivek múltán a szereplőkben ; > ellialvánj'odnalc a most tre keltett figarák; m '.'•'s. iförömmel, felszabadult jó- jdvvel néztük végig. Miért? . iert bennünk él a „játszó ’.ember”, amit úgy látszik, -csak ideig-óráig tudnak el- íhallgattatni a színházakba is 'belépőt váltó retrográd szel­lemi áramlatok. A játékot Michel André, Szenes Iván és Fényes Sza­bolcs komponálta, nagy ru­tinnal, ismert gegekkel. Ez a recept éppen úgy magában hordja a sikert, mint a bu­kást. Hogy a József Attila Színháztól egy estére kölcsön­vette a tévé is, az nem any­ujára a szerzők, mint inkább ;; kitűnő szereplők érdeme. A vígjáték tartalmára ■— a naiv Lulu hogyan válik rablók cinkosává és a milliókat érő bőrönd rejtegetése közben hogyan találja meg a boldog­ságát — nem sokáig fogunk emlékezni. Voith Ági csinos, temperamentumos, jó humorú i aluját azonban már nem olyan könnyű elfeladni. Voith vérbeli komédiás. De nem azért, mert jól énekel és nagyszerűen táncol. Egész lé­nyéből sugárzik a játék sze- ■'rstete. Mintha a színészet nem is tanult „mestersége'’ • .’.na (de mennyire az'.), olyan könnyed természetes­séggel képes egyik pillanat­ról a másikra hangulatot te­remteni, váltani. Nagy játék­kultúrája ellenére sem alkal­maz soha külsődleges eszkö­zöket. Stílusban, kvalitásban egyaránt méltó partnere Bod­rogi Gyulának, akinek eré­nyeit talán már nem szüksé­ges felsorolni. A hátralevő néhány mon­datot inkább Szemes Marinak ^tartogassuk. Főiskolás korától Uezdve, nagyon ritkán csalódj 1unk ebben a tehetséges szi-í uésznőben. A vidéki közönség azonban csak jobbára egyol­dalú filmszerepeiből ismer­heti. Ezért volt öröm szomba­ton este látnunk, mennyi tűz­zel és technikával formálta meg a „dinamit babát”, az előadás karikírozó stílusának megfelelően. Horváth Gyula, Szabó Ottó, Turgonyi Pál és nem utó'sósorban Káló Fló­rán játéka azt bizonyította, no’v a József Attila Színház együttes és stílusteremtő ere­je igen dicséretre méltó. (gyarmati) Keddtől vetítik Új lány a csapatban Ravel Lyubimov szovjet rendező egy fiatal tornász­lányt választott filmje főhő­séül, s életének egy rövidke szakaszával az ifjúságot és a - sortot érintő oly sok kér­désre kereste a választ, hogy ez bizony eleve lehetetlenné tette a meggyőző állásfogla­lás. A lány és egy furcsa fiatal festőművész viszonyában a szerelmen kívül az absztrakt képzőművészetek problémái jelentkeznek. A lány és özve­gyen maradt édesanyja kap­csolatában a mai fiatalok és az egyedül maradi asszonyok 'gondjai villannak fel. A lány és első edzője kapcsolatából fény derül a sportot élethiva­Ismét telt ház, s a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház szakemberei szerint az elő­adás végén olyan hosszan tar­tó tapsvihar volt, amire régen nem volt példa a Milan szerb király egykori lovardájából a jugoszláv színjátszás egyik legtekintélyesebb központjává varázsolt színházban. Madách Imre Mózese, a Nemzeti Szín­A „géppuskalábúak” Színház a haleitcipokhen Bodrogi Zoltán balettmester a pozíció és mozdulat tisztaságát, harmóniáját vigyázza. Már hogyne emlékeznénk Zola és Toulouse-Lautrec vi­lágára, ennek is egy szelet­kéjére; a táncosnőkre. Milye­nek is voltak? Soványak, mindig' éhesek és ágrólsza- kadtak. Szárnyalni csak szépen fej­irodalma van. Ha a fogalma­zásokból csoportokat alko­tunk: az egyik oldalon a fé­nyes karrier leírásait olvas­hatjuk. a másikon pedig a re­ménytelen elesettséget. Ha mindebből kivonatoljuk a költészetet, marad számunkra egy általános tanulság: a ba­lett-táncosokat sohasem be­csülték túlságosan. A gond — ez tagadhatatlan — áthúzódott a mi világunk színházi életébe is; most.sem becsüljük eléggé a- színnazi varázslat, az illúzió nagyra hivatott hordozóit, Azt már tudjuk; zenés szín­ház balettkar nélkül béna, gyenge vagy közepes tánc- kórussal sivár, jó táncosokkal szárnyaló. Szárnyalni csak szépen fej­lett szárnyakkal lehet. Hogy köznapira fordítsuk a szót; a Miskolci Nemzeti Színház ba­lettkara — önhibáján kívül — még nem nyújtja saját kénességeit. A naookban jelen voltunk egy próbán. Micsoda munka, tásul választó nők nagy kon­fliktusára: házasság vagy sportkarrier? Végül a lány új egyesülete országos hírű. ám öregedő bajnoknő-sztárjának barátsága arról ad hírt: em­berileg milyen megpróbálta­tásokat okoz, amikor egy nagy versenyző képtelen ab­bahagyni a rendszeres spor­tolást. Ez utóbbi problémát kivéve a többi mind csak a felszínen érintődik ebben a filmben. Kárpótlásul viszont Irina Je- liszejeva, a főszereplőnő meg­győző játékát és sok-sok, na­gyon szép tornaversenyt ka­punk. B. L. ház együttese és Sinkovits Imre az újvidéki siker után szinte eksztázisba hozta a belgrádi közönséget is. Ez a Nemzeti Színház szombat esti, utolsó jugoszláviai fellépésé­nek mérlege. A Nemzeti Színház együt­tese vasárnap délelőtt haza­utazott Belgrádiak milyen rendkívüli igyekezet! — Bélévé ...! Battemente tendus ...! — pattogtak a ve­zényszavak a tükrös terem­ben. Bodrogi Zoltán balett­mester szigorú és követke­zetes. • A lányok s fiúk egj’aránt fáradhatatlanok. Pedig — kü­lönösen a fiúk — soványaié, látszik rajtuk a napi 5—6 órai megfeszített munka nyoma. Mikor cigarettára gyújta­nak, arról beszélgetünk: mi­lyen rosszul fizetik őket. 1400—1700 forint körül kap­nak. majd mindegyikük al­bérletben lakik, ez maga öt­száz forint havonta. Poroszlay Éva szólótáncos. Tíz évig tanult, fizetése jelen­leg 1600 forint. — Színházban egy táncosnő harminc-harmincöt érés ko­ráig csillog. Utána a színpad számára megöregszik — mondja Füsti Molnár Ágota, mintegy utalva arra, hogy tíz­évi tanulás után csak tíz-ti- zenkét esztendeig szolgál a balettcipő. A kérdés bizony tolakodik: vajon érdemes-e? — Mi szeretünk táncolni. Erre adtuk az életünket, ami ugyan rövid, de ez már a tánc természetéből adódik — kap­csolódik beszélgetésünkbe Pálinkás Kati. Borbély György (Poroszlay Évával és Füsti Molnár Ágo­tával együtt szólótáncos), a (Ágotha Tibor felvétele) fokozottabb megbecsülést em­líti. Tudjuk, miről van szó, nemcsak anyagiakról, hanem a szakma és a kritika na­gyobb figyelméről. Erős a vágyakozás önálló produk­ciókra, a táncos tudomány minden fortélyának bemuta­tására. Reménykedhetünk benne, hogy színházunk e kí­vánságokat is teljesíti majd. A szép lányok, a jó moz­gású balett-táncosok a zenés színházak lelkei. Való igaz, hogy cipőikben mozgalmas színház húzódik meg, s klasz- szikus szóval élve „géppuska­lábuk” nélkül nincs tempera­mentum, báj és harmónia. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Filmklubok vagy bérletes mozik? Egy pécsi vita tanulságai Apáink, nagyapáink, akik megbabonázva figyelték a mozgó­képet, a kor nagy attrakcióját, ma sokszor értetlenül ülnek a mgzik nézőterén. Bosszankodnak, ha nincs happy end, mind­untalan régi sztárokat emlegetnek, s túlságosan is szürkének, racionálisnak tartják a ma moziját. Érthető tehat, ha jó né­hány filmklub bérleteit az idősebb nemzedék vásárolja meg, hogy az Orgonavirág­zással vagy a Dankó Pistával elégítse ki évtizedes nosztal­giáját. Tanuljunk meg látni Tévedés ne essék: nem saj­náljuk Tasnádi Fekete Máriái vagy Jávort az idősebbektől. Nem baj, ha a szóban forgó filmeket bemutatják. Csupán az ennél többre hivatott film­klubokat sajnáljuk. Mert a filmklub nem valamiféle bér­letes mozi, hanem a filmesz­tétika iskolája, a néző to­vábbképzésének formája kel­lene, hogy legyen. Ebben egyetértettek az V. pécsi játékfilmszemlén ta­nácskozó klubvezetők is. Csakhogy a klubokat nem ők tartják fenn, hanem valamely költségvetési szerv, amely so­hasem feledkezik meg a be­vételi tervről... Summa sum- márum, a klubok elsődleges feladata, az ismeretterjesztés, így bizony háttérbe szorul. Már pedig, ha nem tanítjuk meg látni az embereket — erre nagy filmesztétánk, Ba­lázs Béla már régen felhívta a figyelmet —, akkor a leg­jobb alkotások előtt értetle­nül áll a közönség, vagy nem is nézi meg azokat. A nagy­korúságát élő magyar film — melyet ma már a legjobbak között jegyeznek szerte a vil­iágon. szemben a felszabadu­lás előttiekkel, melyeket fi­gyelembe sem vett a külföldi kritika — jogosan igényli az értő közönséget. A megtűri vendég Mivel iskola-rendszerünk­ben megtűrt vendég csupán a filmesztétika, az ismereteket a klubokban kell elsajátítani. Sürgető igény tehát a klubok műsorának tartalmi felfrissí­tése. Kapjanak több' helyet és időt a magyar múvészfil- mek! Pécsett megállapították; szocialista klubmozgalomról nálunk alig beszélhetünk még. A klubok csak akkor kaphatnak méltó tartalmat, ha a filmeknek nem csak a formai, technikai megoldásait taglaljuk, hanem az ábrázolt világ, a társadalmi valóság tükrözésének mértékét, mód­ját is megvizsgáljuk egy-egy alkotást értékelve. Erre a feladatra természe­tesen csak igen jól felkészült klubvezetők vállalkozhatnak. Minél előbb meg kell tehát kezdeni a film-ismeretterjesz­téssel foglalkozó szakemberek intézményes képzését. És elhangzott Pécsett még egy óhaj: a tévé, mely évente másfélszáznál is több filmet mutat be, segítsen többet a filmkultúra terjesztésében. GY­Yéget ért a vándorgyűlés Vita a munkásirodalomról A Miskolc városi Tanács dísztermében ért véget teg­nap a háromnapos irodalom­történeti vándorgyűlés, me­lyet a Magyar Irodalomtörté­neti Társulat, a Városi tanács és a TIT közösen rendezett meg. A záróülésen az egyik legtöbbet vitatott és legizgal­masabb témával, a munkás­irodalommal foglalkoztak. Botka Ferenc, az irodalom- tudomány kandidátusa, Mun­kásirodalom — szocialista irodalom című vitaindító elő­adásában a szocialista iroda­lom történetének felvázolásá­ra vállalkozott, A hozzászólók arra kerestek választ, milyen is legyen a munkásirodalom, vagy általában a szocialista irodalom a szocializmust épí­tő társadalomban. A legközelebbi vándorgyű­lést tavasszal, Sopronban ren­dezik meg. éjféltől reggelig ELKÖLTÖTTE A BEVÉTELT Mészáros Barna 19 éves budapesti lakost, aki egy zöldségboltban volt eladó, az­zal bízta meg az üzletvezető, hogy a napi bevételt — 18 OOti forintot — csekken fizessen be a vállalat számlájára. A fiú elszórakozta a périzt. Sió­fokon több ezer forintot fize­tett ki egy reggelig tartó dí- nomdánomért. Most már szánja-bánja, mert egyévi börtönt kapott tettéért. LAKAT ALATT A VONATRABLÚ FELESÉGE Melbourne külvárosában letartóztatták Ronald Biggs- nek, a nagy angliai vonatrab­lás még szabadon levő tagjá­nak feleségét. Az asszonyt tiltott letelepedés miatt állít­ják bíróság elé. TÖMEGES KARAMBOL Párizs közelében az este tömeges karambol történt. A sűrű ködben húsz autó rohant egymásnak és 15 ember meg­sebesült. MEGFOJTOTTA A milánói esküdtszék 12 évi börtönre itéllé Francesco Tedeschi 41 éves camion- sofőrt. aki meggyilkolta sze­retőjét. öt gyermek apja. fe­lesége folyton szemrehányást tett neki szeretője miatt. Az. erdőben megfojtotta a leányt és a holttestet hazavitte fele­ségének annak bizonyítására, hogy véget vetett mindennek. Ezután feljelentette magát. ÉNEKELVE MENEKÜLT MEG Mario del Monaco, a híres olasz tenorista Brazíliában turnézik. Rio de Janeiro— Sao Paolo közötti autósztrá­dán terroristának nézték, ezért feltartóztatták. Roppant hasonlított az egyik keresett terroristára. Sehogyan sem akartak neki hinni. Erre el­kezdte énekelni az „O sole mio” nápolyi dalt. Rögtön bo­csánatot kértek tőle és szaba­don engedték. HÁZI SZTRIPTÍZ Londonban egy sztriptíz táncosnő, aki pályafutását be­fejezte, iskolát nyitott. Célja: a feleségek is tanulják ki a látványos vetkőzés művésze­tét, hogy a férjek odahaza maradjanak és ne „túlórázza­nak” a drága lokálokban. A tanfolyam iránt rendkívül nagy az érdeklődés. MŰANYAG­BOMBÁKKAL, ACÉLRUDAKKAL Műanyagbombákkal és aeél- rudakkal felíegyverzett diá­kok intéztek rohamot Szato japán miniszterelnök rezi - denciája, valamint a tokiói központi börtön épülete el­len. A rendőrség 22 diákot; letartóztatott. A REICHSTAG FELGYÜJTÁSA Egy európai bizottság meg­állapította, hogy a berlini Reichstagot 1933-ban Hitler parancsára az SS és az SA 10 tagú csoportja gyújtotta fel, ahová egy titkos föld alatti alagúton át jutottak be. ELSZABADULT RAKÉTA Az NSZK-beli Bitburgban levő amerikai légitámaszpon­ton véletlenül elsült egy Phantom vadászbombázó egyik rakétája. Az végigsüví­tett a kifutópályán, súlyosan megsebesített egy amerikai katonát, majd egy kisvárostól nem messze csapódott a földbe. Eksztázisban volt a belgrádi közönség is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents