Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-12 / 11. szám

Tavaly kilenc galeri! számollak fel A szülők helyett is törődjünk velük „Olyan lesz öregségünk, amilyen gondot fordítunk gyerme­kink nevelésére.’ (Makarenko) Ezzel az idézettel kezdődik a III. kerületi tanács jelen­tése, amelyet a városi tanács gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlete elé terjesz­tett. E jelentés szerint a ke­rületben 318 gyermekkel kü­lönösen sokat kell törődni. <5k ugyanis olyan családban élnek — az Erdőalja-telepen, a Vargahegyen, a Tatárdom­bon. a Béke-szálló és a Szik­ra mozi környékén —, ahol dívik az italozás, a ga­rázdaság, s rosszak a lakásviszonyok. A gyermek az iskolában napi hat órán át hallja és látja a szépet, mindezt azonban le­rombolják azok, akik legkö­zelebb állnak hozzá: a szülők, a közvetlen környezet. Belényesi István, a III. ke­rületi tanács ifjúságvédelmi albizottságának elnöke mind­ezek ismeretében javasolta például, hogy jó lenne itt he­tes napközi otthont létesíteni, és jobban igényelni az üze­mek (LKM, DIGÉP, Csokolá­dégyár) segítségét akár az esti ellenőrzésekhez, akár az alkoholelvonásra utaláshoz is. Ez a javaslat éppúgy he­lyesléssel találkozott, mint a következő: a város ktsz-ei ke­ressék meg a módját annak, hogy miként építhetnének közösen egy otthont a Mr. Golz San Franciscoitól a miskolci lakásszövetkezetek iránt érdeklődik Mr. Paul Golz. az amerikai takásszövetkezetek szövetsé­gének elnöke San Frannciscó- ból érkezett Miskolcra. Uta­zásának célja, hogy megis­merkedjék a borsodi és buda­pesti lakásszövetkezetek mun­kájával. A MÉSZÖV Borsod megyei központjában tett lá­togatása alkalmával megkér­tük, nyilatkozzon magyar- országi tapasztalatairól. — Sokat még nem tudok mondani, mivel tegnap ér­keztünk Budapestre. Ám a miénk is lakásépítő szövetke­zet. és ezek a szövetkezetek a világ minden táján hasonlíta­nak egymáshoz. Egy ilyen lá­togatás mindenesetre sok ú.i gondolatat ébreszt. Ezekből szeretnénk hasznosítani né­hányat. a mi sajátos körül­ményeink között. — Milyen formai keretek között működnek az Ön hazá­jában a lakásépítő szövetke­zetek? — Központunk New York­ban székel, de majdnem min­den államban vannak szövet­kezeteink. Többségük Kali­fornia, Cansas . és Michigan területén tevékenykedik. A mi intézményünk állami se­gítséggel, főképpen a szegé­nyek és kisebb fizetésűek ré­szére épít lakásokat. Elsősor­ban a szegények igényeinek kielégítésén fáradozunk. — Az Egyesült Államokban mennyi pénz szükséges ah­hoz. hogy valaki szövetkezeti lakáshoz jusson? — A belépő lakásszövetke­zeti tagok először a lakás árá­nak 1 százalékát fizetik be. A havi törlesztés azonban ki­teszi a kereset negyedrészét is. A különösen szorult anya­gi helyzetben levők — pél­dául a munkanélküliek — la­kásfenntartási és részletfize­tési költségét átmenetileg ál­lami támogatásból fedezzük. — Önöknél mennyi egy szö­vetkezeti lakás ára? — Állami támogatással dol­gozunk, de nálunk az állam csak akkor nyújt anyagi tá­mogatást, ha a megépítendő lakásban a nappali szobán kívül minden két családtagra jut egy-egy hálószoba. Egy hattagú család lakásának ára h&zzávetőlegesen 300 ezer fo­rintnak megfelelő összeg. Egv ilyen lakás alapterülete át*a- gosan 110 négvzetméter. Az Újdonsült tulajdonos 100 dol­lár lefizetése ellenében köl­tözhet a lakásba. — Mi lesz útjuk következő állomása? — Itt a városban két lakás­szövetkezetet látogatunk meg, holnap a tapasztalatcserét Budapesten folytatjuk. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a lakáskérdés problémáinak megoldását Magyarországon hogyan segíti a szövetkezeti forma. L P. Miskolcon tanuló, de vidékre való, leendő szakmunkásoknak. Jelenleg ugyanis ilyen otthon nincs. Ezek a tanulók vagy naponta vonatoznak, vagy drága és kifogásolható albér­leti lakásokban élnek. Így pedig könnyen rossz társa­ságba sodródhatnak. — Azt hiszem, ezt legin­kább mi bizonyíthatjuk — hallottuk a munkaértekezle­ten a rendőrséget képviselő Sebő Lajos alezredestől. — Az utóbbi időben nőtt"a fia­talkorú bűnözők, jogsértők száma. Hangsúlyozom azon­ban, hogy ne essttnk túlzásba, és ne tételezzük fel, hogy egész ifjúságunk rossz. Hiszen a Miskolcon és a já­rása területén élő összes fia­talkorúnak mindössze a 0,7 százalékáról beszélhetünk el­marasztalóan. Ennek ellenére természetesen egyre fokozzuk erőnket az ifjúság nevelésére. Tavaly például kilenc galerit számoltunk fel. A bűnözések okait kutatva, a tanácskozás megállapította, hogy az évtizedekkel ezelőtti munkanélküliség, nyomor megszűntével most a családi nevelés hiá­nya, a környezet fele­lőtlensége. a rossz ba­rátok, az iskolai, a munkahelyi nevelés fo­gyatékosságai játsza­nak szerepet. Mindezek megszüntetése ér­dekében a munkaértekezlet továbbra is szorgalmazza például az esti ellenőrzéseket az utcákon, tereken, az albér­letekben, a rendeletek meg­tartását a szórakozóhelyeken, a felvilágosító előadásokat városszerte, s az ifjúságot vonzó, jó programokat. És ezekhez segítséget is kér. A város egész lakosságától. R. A. Még kellemes idővel örvendezteti meg Tapolca vendégeit a vénasszonyok nyara, de már becsukta kapuit az Anna étterem, üresek a Sziget presszó asztalkái és a tó sarkában — n „téli kikötőben”? — pihennek a ladikok. A két kislegény most az egész „flottát” birtokolja. Választmányi ülés (Tudósítónktól.) A KTE Miskolci Gépjármű­közlekedési Szakcsoportja megtartotta választmányi ülé­sét. A szakcsoport első fél év­ben végzett munkájáról tar­tott beszámoló után egyhan­gúlag Valykó Istvánt, az AKÖV igazgatóját választotta elnökévé, és Szanyi Géza csoportvezetőt titkárává. KÜBLIK FERENC Fiatalok klubja A vasutasok Vörösmarty Mihály Művelődési Házát ed­dig is sok fiatal látogatta, hi­szen vonzza őket a képzőmű­vészeti, az irodalmi, az eszpe­rantó és a gyermekszakkör. Szeptember 13-tól pedig bizo­nyára még többen eljönnek ide szombatonként, vasárna­ponként. Ilyenkor ugyanis es­te hét, illetve hat órától aá egyik ismert miskolci tánc­zenekar, a Styrol együttes szereplésével rendeznek tánc­estet. Veszélyes vizeken O A falábú herceg A TENGERÉSZEK hangu­lata a tíz nap alatt sem rom­lott; hajósok számára, akik megszokták a várakozást, ez nem hosszú idő. Csak a ha­zatérésük időpontjának bi-, zonytalansága volt kellemet­len. 1 Az a tudat viszont, hogy rádiótávírón állandó össze­köttetést teremthettek mun­kaadójuk, a DETERT vezető­ségével, s utóbbi a legmesz- szebbmenökig gondoskodott hozzátartozóikról és törődött velük is, megnyugtatta őket. Süveges László kapitány jú­nius 27-én még ezt is olvas­hatta: ,,Sok boldog névnapot kívánok. Hosszú táviratod tárgyalás alatt, ölel Bores Feri.” E táviratban az volt az ér­dekes, hogy a kereskedelmi osztály vezetője tegezte a kar. pitányt, holott a hivatalos táviratozások során mindig magázták egymást. Ami a „hosszú” táviratot illeti: a Székesfehérvár pa­rancsnoka előző nap közölte a hajózási központ vezérigaz­gató-helyettesével, hogy „je­lenlegi megítélés svferint Szu- ezi-csatorna megnyitásának ideje kilátástalan, amelyet massawai ügynök informá­ciója is megerősít. Utalva ha­jók Vörös-tengerről való út­irányára”. Tájékoztatta felettesét arról is, hogy a rakomány Massa­wa-ban történő kirakása ese­tén a vörös-tengeri kikötők közötti fuvarozás lehetősége igen korlátozott. Továbbá: „Vörös-tenger—Földközi-ten­ger fuvardíjak 50 százalékkal emelkedtek Afrika megkerü­lése miatt. Bőr shipperek fu­vardíj-különbözet térítését felajánlották . .. Kérem meg­fontolni Afrika megkerülésé­nek gondolatát, mely Bejru­tig kb. 12 600 mérföldet és kb. 60 napot jelentene. Itte­ni információk alapján Afri­ka megkerülésének javaslata kedvezőbb.” HOSSZÚ HETEKNEK kel­lett még eltelniük, amíg a Székesfehérvár megkaphatta a „Via Cape' "-parancsot. Az Afrika-kerülő útnak ugyanis több akadálya volt. A DE- TERT-nek engedélyt kellett kérnie a Leningrádban szé­kelő, ám képviselettel Buda­pesten is rendelkező, úgy­nevezett regiszter hivataltól, hogy a csak beltengere köz­lekedésre alkalmas 1300 ton­nás hajó kifuthasson az In­diai-óceánra, majd „átvitor­lázzon” az Atlantira. Ráadá­sul az előbbi óceánon a mon­szun szél uralkodott (az arab „mauszim” szó évszakot je­lent), amely a hajókra rend­kívül veszélyes. Akadály volt az, is, hogy a kapitány'- nem rendelkezett több mint másfél-száz tengerészeti tér­képpel, amelyek nélkül gon­dolni sem lehetett a hosszú útra. így hát tovább vártak honfitársaink sorsuk jobbra fordulására. A körülményeik egyre rosszabbodtak. Külö­nösen a hőség miatt sokat szenvedtek. A kabinokban már éjszakánként sem bír­ták ki, ezért a fedélzeten sát­rakat vertek, ezek alatt pró­báltak aludni. Végül már a sátor is meleg volt, felfeküd­tek hát a raktárak tetejére. Rádióztak — a magyar rádió -Szülőföldünk című műsorát mindig meghallgatták —, s beszélgettek; így tartották magukban, egymásban a lel­ket. Egyszer csak elfogyott az ivóvizük, s az élelmiszert is pótolniok kellett. A kapitány rádión révkalauzt kért a ki­kötőből, hogy addig hadd köthessenek ki, amíg feltöl­tik készletüket. A pilot — miután megüre­sedett egy hely a rakparton — motorcsónakon felkereste a Székesfehérvárt, s bevezet­te a kikötőbe. Negyven körüli, hatalmas termetű, vöröses skót férfi volt, azokban a napokban várta hazájából a feleségét. Nagyon összebarátkozott a magyarokkal, amiben szere­pet játszott az is, hogy szen­vedélyes bélyeggyűjtő lévén, számos magvar bélyeggel megajándékozták. TÖBBSZÖR IS FELKE­RESTE a hajót, s olyankor magával vitte nagydarab, csúnya kutyáját, amelyet me­rev lábai miatt a tengerész­humor nyomban elv/.í resztéit falábú hercegnek. TARJAN ISTVÁN (Következik: Sztrájk Adenben.) Az sem mellékes Vannak olyan hibák, amelyekkel évről évre találkozik, s az írott szó erejébe vetett hittel — tollhegyre is tűz a lelkes újságíró. Az idők múltával szinte kezes háziállattá szelídülnek, e fogyatékosságok; csak füttyenteni kell nekik, s máris elö- ugranak, hogy megnyalják a zsurnaliszta tintás ujjait. A népi ellenőrzés vaskos jelentéséből is elém sompolygott- néhány ősrégi probléma, de most sorra elhessegettem magam­tól valamennyit. Valami újra, frissre vágytam; valamire, aminek olvastán szinte önmagától mozdul kezemben a vitézi toll. Végül a következő megállapítás indított írásra: .,.4 WC helyiségek javítása megtörtént, az újabb ellenőrzés idején már elfogadható, tiszta állapotban voltak.” És nem azért ra­gadtam tollat, mert feltűnően ritka hiba megszüntetéséről esett itt szó. Bárki tanúsíthatja, aki gyakran megfordul a. miskolci vendéglátó üzletekben, hogy — tisztelet a kivétel­nek — többnyire kritikán aluli állapotokat talál a mellék- helyiségekben. Az viszont, már ritkaság, hogy a vállalati vagy vállalaton kívüli vizsgálat e mellékhelyiségekre is kiterjed. S egye­nesen kuriózumszámba megy, ha az ellenőrök egy idő után felülvizsgálják: történt-e időközben előnyös változás. Valahogy nem ildomos nálunk ilyen „közönséges ” témával foglalkozni. Pedig hányszor, de hányszor előfordul, hogy az ember kénytelen kézmosás nélkül odatelepedni a damasztos, porcelános éttermi asztalhoz, mert ha csap akad is, de szap­pan és tiszta törülköző alig. Az egyéb berendezések tiszta­ságáról nem is beszélve! A vendéglátóipar általában azzal védekezik, hogy maguk a vendégek törnek, zúznak, piszkolnak — részegen — a mel­lékhelyiségekben. De vajon hol részegedik le a vendég? Nyil­ván ugyanott, ahol később takarítani kell utána. Azaz csak kellene, mert ugye: „nincs elég takarítónő”. Azért a pénzért, amit kínálnak, lehet, hogy nincs. Csakhogy takarékoskodni másutt kellene. Minden üzletnek el kell bírnia ezt a költséget. Mint ahogy el kell bírnia a papírtörülközők, szappanok árát. még akkor is, ha egyik-másik vendég innen szerzi be otthoni szükségletét. BÉKÉS DEZSŐ Miskolci veteránokkal (alálko%o11 Szagyilenko altábornagy Szagyilenko altábornagy 1943-ban a kijevi nemzetközi partizániskola parancsnoka volt. 1944-ben földet ért ejtő­ernyőjével Közép-Szlovákiá- ban, ahol részt vett a Szlo­vák Nemzeti Felkelés harcai­ban. A Magyar Honvédelmi Szövetség meghívására Bans­ka Bystricából érkezett teg­nap hozzánk Szagyilenko elvtárs. a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának megünneplése után. A városi pártbizottság épü­letében találkozott a mis­kolci veteránokkal. Szívesen hallgatta beszámolójukat az 1943-as diósgyőri béketünte­tésről és a Miskolc környéki partizánharcokról. Szerényen elutasította magától a hős­nek és az idegennek szóló érdeklődést. Csak ennyit nyilatkozott: — Lipeckben élek, félúton Moszkva és Kijev között. Két fiam van, az egyik mér­nök. a másik most fejezi be a főiskolát. A lányom pedig tanítónő és ... ejtőernyős — az utolsó szónál büszkén ki­húzta magát. — Ügy tudom, Szagyilenko elvtárs könyvet is írt. — Igen, írásaim partizán­emlékeket dolgoznak. fel. A Szovjetunióban öt könyvem jelent meg, Csehszlovákiá­ban egy Szagyilenko elvtárs egy­napos miskolci tartózkodás után tovább utazott. Tavasz- szal ismét visszatér hazánk­ba. hogy velünk együtt ün­nepelje felszabadulásunk ju­bileumát. A magyar parti­zánharcokkal foglalkozó könyvét rövidesen magyar nyelven is olvashatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents