Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-05 / 5. szám

I Reggel a „Bizi44-ben Olcsón, de nem ócskát — Ez a kép nem ér többet 100 forintnál. Csak annyit adhatunk érte. A festmény gazdája sértő­dötten vonul az ajtó felé. Ott azonban lelassít, s rövid ha­bozás után visszafordul. Le­mondóan legyint, s odaadja a képet a százasért. A becsüsökkel nem lehet alkudni. Képzettek, sok éves rutinnal végzik munkájukat. A háztartási gépek először szakértők kezébe kerülnek, a festmények értékét pedig ka­talógus segítségével állapít­ják meg. Kik vásárolnak? Az áruház üzlethelyisége is fél tízkor nyílik. Az eláru­sítók nem olyan óvatosak: egyszerre engednek be min­denkit. Nagy az érdeklődés mindennap. — Mi nem árulunk ócska­ságokat — mondja önérzete­sen Kiss Miklós, az üzletve­zető-helyettes. — Becsüseink vigyáznak arra, hogy ne ke­rüljön rossz minőségű áru a polcokra. A Bizományi Áruház a készlet zömét magánosoktól vásárolja, a többit közvetle­nül a gyáraktól, a biztonsági tartalékból. E cikkek minősé­ge kifogástalan, itt mégis ol­csóbban kaphatók. A gépeket a szokásos garanciaidővel árusítják. A „Bizi” a társadalom minden rétegéből csábít vá­sárlókat. Van. aki a különle­geset, az egyedit keresi, a bar­kácsolók a régebbi gépekre vadásznak. Sokak számára szinte sport egy-egy olcsó és mégis divatos cikk felkuta­tása. Szemmelláthatólag ke­vesen jönnek ide csupán anyagi számításból. A becsit a hajthatatlan — Mutassa csak, kedve­sem, ezt a kabátot! Biztosan jó lenne a fiamra, ő is ilyen szép szál ember, mint maga — mondja, miközben szakér­telemmel tapogatja a bélést. Láthatóan elégedett a mi­nőséggel. — Megmondhatja a be­csüsnek, hogy már van rá vevő. Fél tízkor nyílik az ajtó. Mindenki nyomakodna előre, de a becsüsök óvatosak: egy­szerre csak két embert en­gednek az irodába. Megkez­dődik a vevők és az eladók harca. , Reggel kilenc óra. A Bizo­mányi Áruház Hunyadi utcai bejáratánál már megjelen­nek az első vásárlók. Perce­ken belül hosszú sor áll az ajtó előtt. Árgus szemekkel figyelik a becsüsökhöz tartók csomagját, hátha éppen most viszik a „nagy fogást”. Fejkendős nénike ugrik fürgén egy munkásruhás fia­talember elé: Hosszú ideje nem kaptak újságot a Szentpéteri-kapui lakók. Leszámolt a hajdani árus, elárvult a pavilon. Talán ma délelőtt ismét láthatjuk hírlapokkal telve. Hűtőgép és festőhenger Mkalmi segítség a háztartásban E. i. ' A Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalat Széchenyi ntcai üzlethelyiségében átla­gosan 1300 ember fordul meg havonta. Olyan háztartási eszközöket visznek haza, me­lyeket még nem volt módjuk — vagy az egyszeri haszná­latra nem tartották érdemes­nek — beszerezni. Miskolcon több mint 200 család tárolja ételkészletét a vállalat hűtőszekrényeiben. Ezekre a kölcsönző egyéves szerződést köt, amely — ha a bérlőnek továbbra is szüksé­ge van a gépre — meghosz­szabbítható. Ha a készülék annyira jó, hogy alkalmi gaz­dája nem szívesen válik meg tőle. kétévi használat után meg is veheti. Ugyanezek a szabályok érvényesek a bolt 25 nagy képernyős Star tele­víziójára is. Mór megérkezett 65 új tí­pusú gyermekkocsi, s még huszonötöt várnak. A kisma­mák hamar elvitték a meg­levőket, mert minimális a kölcsönzési díjuk. Keresik a csecsemőmérleget is, amely­ből 8 van összesen. Ez a mennyiség az igényekhez ké­pest kevés. Csökkent az érdeklődés a kisebb háztartási gépek iránt. Kevesebben kéj.;ík a porszí­vót. a parkettkefélöt. a cent­rifugát. Fppen ezért mosó­gépből a korábbi 50 helyett már csak tizennégyet tart a vállalat. A nyár legforgandóbb cik­kei, a sátor, a gumimatrac, bőrönd, fényképezőgép, az autóra szerelhető csomagtartó utón most mór sűrűn veszik kölcsön a falfestő hengereket is. Télen leginkább a rádiót, lemezjátszót és magnetofont kölcsönzik. E. I. Műsoros est, vetélkedő Holnap este munkás- és katonafiatalok találkoznak a Diósgyőri Gépgyár műszaki hházában. A találkozót a kö­zelgő néphadsereg napja al­kalmából rendezik. A fiata­lok gazdag programot dol­goztak ki, amelyben műsor és szellemi vetélkedő is van. Villanyszerelők vetélkedője Szombaton reggel 6 órakor a Lenin Kohászati Művek vnllamosmotor-javító üzemé­ben megkezdődnek a Ki mi­nek mestere? vetélkedő helyi döntői. Az első napon az LKM 32 legjobb villanysze­relője a város ipari és szol­gáltatóüzemeinek legjobbjai­val méri össze tudását. A verseny első három helye­zettje jut be a vasárnap reg­gel ugyanott kezdődő megyei döntőbe. A kis érdeklődő Vacsorafözés ideje. Az azzal járó gondok­ba merülve igyekszem az élelmiszerboltba. — Néni kérem, Béla még mindig a strandon van? A Mártival? Négy év körüli bájos csöppség áll előttem. — Béla? A strandon? Mártival? — kérdem kissé megrökönyödvev — Igen, drágám, való­ban a strandon van — emlékszem aztán, mert a 16 éves fiam hollété­ről tudtam. — De miért kérdezed? — Ah, semmi, sem­mi . .. Csak ... csak sokszor csókolom. M. Veszélyes vizeken ® Idegtépő éjszaka SÖTÉTSÉG BORULT a vízre, s a hajóra. Tengeré­szeink szemét elkerülte az álom. Most nemcsak a szol­gálatban lévők ügyeltek meg­feszített figyelemmel, hanem mind a huszonhármán. Vilá­gítás híján tapogatózva köz­lekedtek a Székesfehérvár fedélzetén, a kabinok előtti • folyosón. Mindenütt csend volt, ame­lyet csak néha zilált szét egy­két egyiptomi légelháritó ágyú hangja. A hajó legénysége rendkí­vül nyugodtan viselkedett. Mindegyikük tudta: palás­tolni kell a belül feszülő iz­galmat; a legparányibb ide­geskedés nyilvánítása még nagyobb aggodalmat, s végül pánikot szülne. Pedig még arra az eshetőségre is felké­szültek, hogy netán bombát dob rájuk valamelyik izraeli repülőgép. Gondolatajk nemcsak az életük és a hajó megmentése körül forogtak, hanem haza is szálltak: csak itthon, sze­retteik körében ne okozzon bajt az aggódás! Igen: huszonhárom magyar tengerész családja sem aludt azon az éjszakán. Szülők, fe­leségek, gyermekek, testvé­rek. menyasszonyok (akik ál­talában megközelítő pontos­sággal tudták, hogy merre járnak övéik) latolgatták: odaát, a Vörös-tengeren, vagy ideát, a Földközi-tenger meg­szokott és biztonságosabbnak vélt vizein van-e mór a Szé­kesfehérvár? TÖBBEN ÉBREN voltak a MAHART tengerhajózási részlegénél, a DETERT-nél is. 5 másnap, június 6-án. reggel 6 óra 24 perckor a kereske­delmi osztály vezetője rádió­távírón a következő párbe­szédet folytatta a hadizóná­ban kényszerű veszteglésre ítélt hajó kapitányával: — Történt valami az éjjel? — Nem volt semmi. Most megyünk Green Island an- choragera. Csatornából sonth bound hajókat nem láttunk. Rendkívüli helyzetre való te­kintettel vételezhetünk-e 40 tonna gázolajat? — Ha könnyen lehetséges, vételezzen, ha bármi nehéz­ségbe ütközik, ne. Olaja Bej­rutig vagy Port Sudan-ig ele­gendő-e? — Gázolajunk 58 600 kg, kenőolaj 1330 kg. — Londonon át 40 tonna olajat rendelünk, bár nem tudjuk, ez hírközlési nehézsé­gek miatt most megy-e? Ha bármi nehézségbe ütközik, vagy ez késedelmet okozna az áthaladásban, olajat hagy­ja el. Bejrutig vagy Port Su- dan-ig elegendője van. A FENTIEKBŐL két lénye­ges dolog derül ki: az egyip­tomi révkalauz (pilot) már felkereste a hajót, hogy átve­zesse a szuezi oldalra, más­részt: a csepeli kikötőben székelő DETERT-nél azt a lehetőséget is fontolgatták már, hogy ha a Székesfehér­vár a Szuezi-csatornáp át nem tud a libanoni Bejrutba jutni, akkor a délkeletre — légvonalban is mintegy 1200 kilométerre — fekvő Vörös­tengeri kikötőben, Port Sú- danban lesz kénytelen mene­déket keresni. Nem sokkal később ezt a tájékoztatást küldte Süveges László: „Pilot mondja: átha­ladás csatornában csak nap­pal. Mi kb. holnap kerülünk sorra. Ügynökség még nem volt.” Délután négy óra 42 perc­kor viszont már a követke­zőket olvashatták a .budapesti központban: „Ügynökség kö­zölte, csatorna forgalomra le­zárva, olaj- és vízszolgáltatás felfüggesztve.” TARJAN ISTVÁN (Következik: Induljon Port Sudanba!) * Városunknak kevés az olyan patinás, hangulatos tere, mint a centrumban levő Tanácsház tér. Amióta pedig lebontottak a Hunyadi utca elejét korábban éktelenítö ..barakk-boltsort”, teljes pompájában tárulkozik fel a szemlélődő előtt az Auas, s rajta büszkeségünk: a tévé-torony. Jó lenne, ha a város- rendezés során ez a terület megmaradva továbbra is olyan térnek, ahol szívesen pihennek meg a miskolciak és a város vendégei egyaránt. (Fotó: Ágolha) Hűségj utalom, kitüntetések a bányásznapon Szeptember 6-án. holnap reggel zenés köszöntővel éb­resztik Pereces lakosságát. Délelőtt a XIX. bányásznap alkalmából rendezett ünnep­ségen a Miskolci Bányaüzem 2550 dolgozóját több mint 10 és fél millió forint hűség­pénzzel jutalmazzák. Külön jutalmat és Kiváló Dolgozó kitüntetést kap 14 bányász, Kiváló Bányász kormányki­tüntetést az üzem három dol­gozójának adnak át. Délután gazdag sportműsorral folyta­tódik a bányásznapi ünnep­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents