Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-30 / 26. szám

Lesz-e karácsonyi csapolás? Amikor az Oádi Kohászati Üzemek III. számú kohójá­nak holnap reggel kezdődő átépítéséről beszélgettem Nagymarci Lászlóval, a kohó. üzem vezetőjével, önkéntele­nül is az a hóbortos nyugati festő jutott az eszembe, aki elhatározta, hogy életének egyik „fő műveként” a tár­gyak nemének meghatározá­sával foglalkozik. Ha ez az ember a vizsgált tárgyak közé be- 'ta volna a most átépí­tő kerülő nagy kohót Is, minden bizonnyal azt állapí­totta volna meg, hogy ez „tal­pig férfi”. A 111-as kohót ugyanis utoljára 7 eszténdő- vel ezelőtt építették át, s ak­kor úgy tervezték, hogy a kö­vetkező ilyen rekonstrukcióra (i év múlva kerül sor. A kohó azonban egy évvel tovább bírta az iramot. A hét év alatt, saját becslésem szerint, mintegy félmillió tonna nyersvassal járult hozzá a gyár termeléséhez. A holnapi leállást csaknem egy éven keresztül készítették elő a szakemberek. Az előké­szítés utolsó fázisában már minden anyagot igyekeztek felhalmozni a kohó közelé­ben, hogy az építés kezdeté­re kéznél legyen. Minden re­mény megvan arra, hogy nem lesz zökkenő az eredetileg 70 napra tervezett munkában. A Kohászati Gyárépítő Vállalat és az Özdi Kohászati Üzemek dolgozói szeretnék a határ­időt lerövidíteni, s még a ka­rácsonyi ünnepek előtt befe­jezni a munkát úgy, hogy a kohóból akkor már nyers­vasat lehessen csapolni. HORVÁTH KÁLMÁN Ác „Győri-kapu dél lakótelep" a neve a maketten látható — Fekete Miklós városrendező és Cservenyák Lajosné, Deák Frigyes, Krisztik Pál, Rózsa Sándor, Nagy Zoltán építészek tervezte — épületcsoportnak. A lakótelep a Lenin Kohászati Művek közelében épül, s az onnan kikerülő szennyező­dés miatt csak a tőle távolabb fekvő területeken találhatók majd magasabb épületek. A 2600 — zömmel házgyári — lakás mellé egy 20 tantermes isko­lát, óvodát, bölcsődét, ABC-áruházat, két élelmiszerüzletet, éttermet, szolgál­tatóházakat is építenek. Az új telep eddig elkészült 'lakásaiba már beköltöz­tek a lakók. (Agotha Tibor felvétele) KISZ-tábor épül Tapolcán l Kapunyitás: jövőre Bővíteni kell a fiatalok üdülési, pihenési, továbbkép­zési lehetőségeit, azaz újabb, télen-nyáron működő táboro­kat kell építeni — tűzte ki célul a KISZ VII. kongresz- szusa. Ennek szellemében Ta­polcán hamarosan rendezési- építési munkálatokat kezde­nek; a 200 férőhelyes új ifjú­sági tábor jövő nyáron már fogadja a fiatalokat. A tapolcai autóskempinggel szemközti területet az erdő- gazdaság bocsátotta a KISZ városi bizottsága rendelkező­Kis éji zene a Zámenhof utcában A Zámenhof utcában 66 család panaszkodik, hogy a lakásukkal szemközti házból, Szarka Ferenc géplakatos mű­helyéből kihallatszó zaj elvi­selhetetlenül bántja őket: . a kisiparos cjjel-nappal dolgozik, rendszeresen 8—10 bedolgozót alkalmaz. A nehéz vaslemezek kalapálásakor a Szinva-patak jó akusztikájá­ból adódóan a. bérházi laká­sok zárt ablakai mellett is beszűrődik a zaj a szobákba.” — Hónapok óta> ígérgetik, hogy megkapom a telepenge­délyt a Petneházy utcában — panaszkodik. Műhelyében üzemek és tsz- ek részére közérdekű, ha­laszthatatlan megrendelése­ken dolgozik. Elismeri, hogy a határidős munkái miatt a csendrendeletet is megszegve, késő éjjel is dolgozott. — Csak én egyedül vállal­tam az országban, hogy fény­kép után sürgősen elkészítek egy fermentálót! — véde­kezik. Ez népgazdasági érdek volt. — Mester, mit szólt volna hozzá, ha csak egy kulcsot viszek magához részeltetni? — érdeklődöm. — Szívesen állok a lakosság rendelkezésére is — mosolyog hamiskásan —, megszoktam én csinálni a „csóró” szom­szédoknak az ilyet ingyen is! SZ. I. sére. Most folynak a földmé­rési, térképezési munkák, a beruházási vállalat KISZ- fiataljai, az Ifjúsági Társa­dalmi Tervezőiroda tagjai, az építkezések programtervét készítik. A jövő év elején megkezdik a terület rendezé­sét, megépítik a kerítést és egy 200 személy befogadására alkalmas épületet. Űj sátra­kat vásárolnak, s az átalakított csanyiki tábor faházait is ide szállítják. A tervek szerint a jövő nyáron megnyitja kapuit a tapolcai ifjúsági tábor. v A következő években sport­pályákat, s egész évi üzemel­tetésre alkalmas épületeket készítenek el. Előrelátható­lag 5—6 évig tart az építke­zés. A KISZ városi bizottsága reméli, hogy az impozáns terv ' megvalósításához segítséget kapnak az üzemektől, intéz­ményektől, a felsőbb szervek­től és természetesen városunk 24 ezer KISZ-fiataljának ön­zetlen munkájára is számíta­nak. (pusztai) Kritikán aluli as alkatrész-ellátás Az autó ma már nem luxuscikk Panaszkodnak az autósok: a személygépkocsik számának növekedésével nem tart lé­pést az alkatrész-ellátás. Mis­kolcon több mint három éve lakat van az AUTÓKER egyetlen Borsod megyei szak­üzletének ajtaján. Ha valaki mégis megtalálja az ellátó vállalat József Attila utcai kirendeltségét, alaposan el­megy a kedve az autózástól. Blokk helyett számlaerdő A raktárépület elárusító termében tömeg tolong. Na­ponta fél 10-től csak fél 2-ig tart az eladás. Ilyenkor négy óra alatt 300—40Ö „C” betűs rendszámú kocsi tulajdonosa vásárol alkatrészeket, tarto­zékokat. És ez csak a kész­pénzes vásárlók száma. Raj­tuk kívül itt fordul meg a megye valamennyi vállalatá­nak anyagbeszerzője is. Így aztán valamennyien tanulmá­nyozhatják az autókereskede­lem bürokratikus munka- módszereit. Blokk helyett valóságos számlaerdővel fogadják a ve­vőt. Egyetlen filléres alkat­részhez is csak többszörös cikkszámozás, iktatás, köny­velés, indigózás után juthat az ember. Függetlenül attól, hogy valaki százezres tétele­ket kíván vásárolni, vagy csak egy tömítőgyűrűt, gyer­tyát. „Felét sem lehet kapni” Feltéve, ha kap. Mert van olyan Skoda-tulajdonos, aki Mire a szemüvegét megkereste, már késő volt A Molnár-szikla legendája tízszer is járt a telepen és máig sem tudott főtengely­hez, akkumulátorhoz jutni. Mások két éve hiába keresik a Moszkvics munkahengert, talpas csapszeget. S arról az autós ne is álmodjon, hogy Wartburghoz, Trabanthoz, Moszkvicshoz új gumit talál. Nincs kormányösszekötő-rúd. Trabant cseremotor; törött lámpaüveg helyett még komplett fényszórót sem ad­nak. És folytathatnám to­vább, de ehelyett csak az egyik vállalat anyagbeszerző­jét idézem: „Katasztrofális az ellátás. A szükséges alkat­részeknek felét sem lehet kapni. Egy-egy darabért többször utazhat Pestre az ember”. Zarándokút a határon túlra Ha a sok-sok szaladgálás után valaki azt hinné, hogy az említett alkatrészek beszerez­hetetlenek — téved. Legtöbb­ször egyik-másik maszeknál négy-ötszörös áron minden kapható. Rosszabb esetben mindenki kiválthatja az útle­velet, átruccanhat valame­lyik szomszédos országba — És a busz megy tovább Az Ady-hídnál vagy húsz ember várja az 1-es autóbuszt. Köztük egy szürkeruhás fiatalember; bal karja felkötve, gipsz- sinben, jobb kezének is csak az ujjvégei látszanak ki a géz- tekercsből. * Jön a busz a vasútállomás felől. Hosszú, csuklós. Ben­ne a szokásos zsúfoltság, ajtóinál a szokásos tolongás. A szürkeruhást könnyen félrenyomják. Utolsónak lép fel, majdnem kiesik a már mozgó, de még nyitott ajtajú kocsi­ból. Elvergődik a kalauznőig. A megállóknál előbbrerázódik. At utasok megbámulják hófehér kötéseit. És az egyensúlyozó képességét. Mert kapaszkodni nem tud. A Győri-kapuban már az első ajtónál áll. Zökkenő. Az első ülésen egy 30 év körüli férfi, hasonló korú asszonytársával jót nevet. A szürke­ruhás ugyanis nekiesett a mellette álló kislánynak. A fiatal­ember is mosolyog. Bocsánatkérően. A kislány visszamosolyog. Elnézően. Aztán belekarol a fiatalemberbe. — Megengedi? Segítek állni magának. Két-három megállót mennek igv. Ekkor a kislány megérinti n jelzőgombot és sűrű bocsánatkerések közepette közli, hogy sn inos, neki itt le kell szállnia. Mások is leszállnak. A fiatalember mellett megüresedik kél hely. Égy fürge mozgású férfi zuhan az egyikre. Terebélyes asszonyság plattyan a másikra A szürkeruhás feje nekivágó­dik a kapaszkodó korlátnak. Egy turistafelszereléses nő elölről hátra furakszik a kalauznőhöz: — Hát nézze már! Nincs az embereknek szemük?! Nem lát­ják. hogy az a fiatalember vem tud kapaszkodni? Legalább mago szóljon már oda. hogy adja át a helyét valaki! — Bizony, elég nagy szemtelenség — mondia nyugodtan a kalauznő. — De én nem látok előre a tömegtől. Es a busz megy tovább. RUTTKAY ANNA Ember szállt le a Holdra. Lézertükörrel mérik a Hold— Föld távolságot. Innen is messzire látni, akár a Holdig is. A csúcs ke- resztjé mementóként borul az útra. Sok egyéni tragédia szemtanúja volt. A Molnár-szikla legendája: a szikla árnyékában az el­múlt század elején a gyors folyású Szinva-patak malmot táplált. (A malom alapjait az építkezés során sikerült is fel­fedezni. Az alapkövet 1802- ben helyezték el.) A hajdani gazdag molnár család egyet­len leánya beleszeretett a ná­luk dolgozó molnárlegénybe. A reménytelen szerelem kilá- tástalavsága rávitte a két sze­relmes fiatalt, hogy önként végezzenek életükkel. A szikla őrzője és a le­genda legnagyobb éltetője Békés Gyula erdész, az erdő nagy szerelmese. Sajnos, nem találtam otthon, csak a fele­ségét és leányait. Ök mond­ták el, hogy az elmúlt napok­ban részeg emberek kitépték a keresztet. Békés Gyula még aznap felment új keresztet állítani. • — Nem azért, mert vallá­sos vagy istenfélő ember, csak tudja, nagyon a szívünk­höz nőtt. Még be is kátrá- nyozta, hogy ne tudják meg­fogni, kicsavarni. Rosszak az emberek — mondta az erdész felesége. Hatvanöt méter magas. Gyalog vagy 10 perc, s a hegy hátulról nem is olyan mere­dek. Szép a kilátás, a csönd meditálásra késztet. A fülledt városi levegőből itt készül a tömény ózon. Lenéztem és ülve hallgattam. Kapusi József idegenként bolyongott a faluban, sokan látták, turistának is nézhet­ték. Elnyűtt arcán 10 év bör­tön nyomai voltak, 10 éve ölte meg menyasszonyát. S 10 hosszú év után még mindig úgy érezte, vezekelnie kell. A gyerekek találták meg reggel a bokrokban. Órája megállt, fél 7-et mutatott. Kezében egy háromlevelű lóherét szo­rongatott. Alsóhámorban az öregek nem szívesen beszélnek a szikláról, misztikus hely. Megszokták, hogy időnként feltekintsenek, s ha üres, megnyugszanak. — Kövirózsát szedtem a parti részen, amikor észre­vettem. hogy egy férfi öltözik fent. Mondom, jöjjön már anyukám ki — meséli az er­dész lánya —, de mire anyám megkereste a szemüvegét, késő volt. Én láttam. Űjra a csúcson. Magyar- ország előkelő helyet foglal el az öngyilkossági statisztiká­ban. Nem hinném, hogy a sziklának sok köze van eh­hez. Kísérőm sóhajtott. Követ­tem tekintetét, amellyel vé­gigsimogatta a felettünk su­sogó fiatal nyárfákat, az erdei út testőrségét. Szomorkásán összehúzott szemében egyszer csak fény csillant. A fák hal­hatatlanságára. a faültetök halhatatlanságára gondolha­tott. Szántó István vagy megkérheti külföldre utazó ismerősét, barátját — és a legközelebbi hibáig ví­gan rophatja a kilométereket. Kevesen tudják, hogy néha egy ékszíjért is elzarándokol­nak külföldre a „boldog” autótulajdonosok. A borsodi autósok tulajdonában levő 30—35 kocsitípus közül a miskolci AUTÓKER lerakat­nál mindössze néhányhoz árusítanak alkatrészeket. Többnek a három éve épített raktárban nem jut hely. Nem speciálisan miskolci problémáról van szó. (A Nép- szabadság a napokban rész­letesen elemezte az autóal­katrész-hiányok okát.) Ben­nünket mégis érzékenyebben érint, mert Borsod megyében rosszabbak a közlekedési vi- szonvok, mint az ország más vidékein. Az AUTOKER-nek ezért is kellett volna fokozot­tabb figyelemmel kísérni a miskolci szaküzlet sorsa körül kialakult többéves vitát. IAHUCSKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents