Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-26 / 23. szám

Szeretünk tisztán látni Szeretünk tisztán látni, ha — népiesen szólva — zseb­bevágó dolgokról van szó. A zseb alatt most az a nagy is értendő, amelyben az egész társadalom vagyonát őrzik. A népi ellenőrzés két kis ügye is ezt igazolja. Kis ügyek, hiszen nem országos méretű visszaélésekre, csalásokra fi­gyeltek fel a bejelentők. Többen azt tették szóvá panaszos levelükben, hogy a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalat órás részle­gében olyan műveleteket — például tisztítást, üvegcserét — is felszámoltak, melyekre nem hívták fel előre a meg­rendelő figyelmét. Nem csalással vádolták te­hát a bejelentők az órásokat. Pusztán azt kérték — a NEB közbenjárásával —,, hogy kapjanak idejekorán pontos tájékoztatást arról, miért és mennyit kell fizetnek a vé­gén. Jogos óha j ez? De meny­nyire! Talán furcsának tűnik, hogy az órajavitások után egy távol cső területről em­lítünk példát. Az egyik mis­kolci vállalat vezetőjét azzal vádolták a panaszosok, hogy tapolcai építkezéséhez válla­lati fuvart és vállalati anya­got Is felhasznált. A vizsgá­lat megcáfolta a bejelentés lényegét. Annyi azonban mégis kiderült, hogy a válla­lati kocsi gyakran járt Ta­polca felé, bár az igazgató ilyenkor hivatalos ügyeket Is intézett. Vásárolt minimális mennyiségű anyagot is a vál­lalattól, de törvényes keretek között. Ezek után talán világos is, miben hasonlít e két ügy egymáshoz: a panaszosokat mindkét esetben az nyugta­lanította, hogy nem látnak tisztán, amikor a zsebüket érintő dolgokról van szó. Az urásüzlet megrendelői saját pénzüket, áz említett vállalat panaszos dolgozói a társada­lom vagyonát féltették. Aggodalmuk jogos volt akkor is, ha a népi ellenőr­zés vizsgálata nem derített föl falrengető szabálytalan­ságokat. Tisztán, nyíltan kell intéznie az órásnak is és a vállalatvezetőnek Is minden olyan ügyet, amiben sokan mások érdekeltek. így min­dig megmarad irántuk a bi­zalom, és elkerülhetik a gyanakvó pillantásokat. Fantázia és cipőhegyek Az utca művészei es Egyenlőtlen fejlődés „agylopás” * A kirakatokat két-három hetente rendezi át. Most a barna szín, a hulló levelek, az orkán­kabát és a félcipő uralja a vitrineket. De ez a mesterség mindig egy szezonnal előbbre dol­gozik, a műhelyekben már készülnek a karácsonyi tablók, hirdetések. Szabályos krimit mutat be kirakataiban egy müncheni áruház. Halottakkal, álarcos orvtámadókkal, „akik” ter­mészetesen a cég keményka­lapját, kígyóbőr cipőjét, es­télyi ruháját viselik. London­ban párductestű, Buddha-ka- rú női fantázia-alakok hök­kentik meg a vevőket. S nálunk? Egy tál száraz köró, lilára festve. A háttér őszi hangu­latú, barna fal. A félig nyi­tott üvegtábla mögött a kitű­nő kirakatrendező: Török Zsolt. Csinált tavasszal egy kira­katot, csupa sárgából. Sokan megálltak előtte. Legszíve­sebben szürrealisztikus, meg­hökkentő, kicsit színpadias vitrint komponálna. Sok vib­ráló, játékos fénnyel, egy szin árnyalataival, néhány darab áruval. A mindennapi munkában azonban a lehetőségekhez kell alkalmazkodnia. A Cent­rum Áruháznak — ahol dol­gozik — hatalmas árukészle­te, s nagyon kevés kirakata van. A fantázia gyakran kénytelen alkut kötni a tor­nyosuló pulóverekkel, szőve, tekkel, cipőkkel. A kirakatrendezők az utca művészei. Meghökkentenek,: csalogatnak, alakítják a di­vatot. a közízlést. De nemes, feladatúk megvalósításához/ nagyon is prózai kellékek szükségesek. Nemcsak grafi­kusnak, szobrásznak kell lenniük, hanem villanyszere­lőnek, könyvkötőnek, aszta­losnak is. Mindezt pedig egyetlen szűk kis helyiségben, ahol a fűrészpor elmázolja a festéket; két ember nem dolgozhat egyszerre egy na­gyobb tablón. Ha a gépiek megindulnak, egymás szavát sem érteni. A magyar kirakatrende­zőknek nemzetközileg is elis­mert tekintélyük van. Ghá­nában iskolát szerveztek, s itthon is magas szinten ta­nítják e művészet ábécéjét, a grafikát, az árurendezést, a művészettörténetet. A miskolci kirakatokban a mű-levelek mellett néha látni egy tál szamárkórót is, lilára testve, őszi hangulatú, tompa barna fal előtt... (pusztai) A termelés növekedésének nagymérvű egyenlőtlensége jellemezte a tőkés országok gazdaságát tavaly és az idei év elején. Ezt olvashatjuk a Mirovaja Ekonomtka című szovjet lapban. A megállapítást érdekes adatok támasztják alá. Kitű­nik belőlük, hogy Nyugat- Németország és Japán lénye­gesen felülmúlta a két régi európai nagyhatalmat. Angliát és Franciaországot. Ugyanekkor a még mindig élenjáró legfejlettebb tőkés állam, az Egyesült Államok termelésének igen jelentős hányadát a háborús gépezet emészti fel. Washington Bonnra tá­maszkodó politikája jóvoltá­ból ma már a nyugat-európai államok helyzetét beárnyé­kolja a Német Szövetségi Köztársaság amerikai támo­gatással megteremtett, egyre fenyegetőbb gazdasági ha­talma. „A nyugati országok kénytelenek felülvizsgálni Bonn-nal való kapcsolatukat, mert az NSZK újra a saját fontosságának és gazdagságá­nak tudatától túlontúl fűtött drámai hős veszélyes szerepét kezdi játszani" — fogalmazta meg ezt a kollektív félelmet Geneviéve Tabouis, a francia külpolitikai újságírás nagy­asszonya. Nyugat-Németor-' szágot viszont — mint ez saj­tójából kiderül — egyre in­kább aggasztja, hogy „a tár­sadalmi össztermék volume­ne tekinteté ben Japán meg­előzte Nyuaat-Németországot és a második helyre került a tőkés világban". A nagy amerikai monopó­liumok fő küzdőtere az ol­csóbban termelő, éppen ezért a tőkebefektetést jobban ka­matoztató Nyugat-Európa. ezért nem indokolatlan az a védekező-hadiárat, amelyet a nyugat-európai vállalatok folytatnak. Ez az „új európai Ipari ha­talom” koncentrációra kény­szerítette a nyugat-európai nagyvállalatokat, hogy véde­kezni tudjanak a behatolás ellen. Hiszen az amerikai be­fektetései: összege Nyugat- Európában 1950-ben még csak 1,7 milliárd dollár volt, tavaly pedig már 18 milliárd- ra emelkedett. Az Egyesült Államok gaz­dasági behatolása egyben elő­segíti az „agylopást”, más szóval Nyugut-Európa leg­jobb szakembereinek álszip- kázását. az óceánon túlra. Mégpedig igen egyszerű mód­szerrel: az USA nyugat-euró­pai vállalatai alkalmazzák őket magasabb bérért. A fize­tésemelést a nyugat-európai olcsóbb termelési költségek teszik lehetővé. MÁTÉ IVAN Színekkel a Dinári- Alpokról J. Hoglic professzor, a nem­zetközi hírű karsztkutató tart ma este előadást a MTESZ Szemere utcai székházában. A zágrábi Földrajzi Intézet Igazgatója a Dinári-Alpok karszt. és barlangformálról beszél, előadását színes vetí- , -tett képekkel szemléltetve. Kitüntetések az Öntödei Múzeum átadása alkalmából Mint már hírt adtunk róla, tegnap délelőtt Budapesten átadták rendeltetésének az LKM kezelésében lévő Köz­ponti Kohászati Múzeum leánymúzeumát, az Európá­ban egyedülálló öntödei Mú­zeumot. Az új kultúrtörténeti létesítményt dr. Molnár Já­nos művelődésügyi miniszter- helyettes adta át Horváth Ferencnek, az öntödei Vál­lalat vezérigazgatójának, aki. tői a Lenin Kohászati Mű­vek nevében Káli Lajos igaz­gató vette át gondozásra és megőrzésre. Az ünnepélyes átadás után dr. Verő József professzor méltatta a mú­zeum jelentőségét, majd Hor­váth Ferenc vezérigazgató leleplezte a múzeumban fel­állított Ganz Abrahám-mell- szobrot. A múzeum átadása alkal­mából számos, a múzeum létrehozásában, felépítésében és berendezésében részes szakember kapta meg az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kitünte­téseit, A Zórkóczi Sámuel emlék­érmet kapta: dr. Énekes Sán­dor, az LKM vezérigazgatója és Kiszely Gyula, a Kohásza­ti Történeti Bizottság titkára, az LKM budapesti kirendelt­ségének vezetője. Az OMBKE a múzeum lé­tesítése alkalmából emlékpla­kettet alapított. Ennek arany fokozatát kapta többek kö­zött dr. Molnár János műve­lődésügyi és dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszter- helyettes. Több más kitünte­tett mellett az emlékplakett arany fokozatát kapta dr. Énekes Sándor, az LKM, Gá- csi Miklós, a Diósgyőri Gép­gyár vezérigazgatója. Káli Lajos, az LKM igazgatója, Kiszely Gyula, a Kohászati Történeti Bizottság titkára és ifj. Kiszely Gyula, az öntö- dej Múzeum igazgatója. Ti­zenöten pénzjutalomban ré­szesültek. * Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület, valamint az öntödei Múzeum felhívással fordul a szakemberekhez, • gyárak dolgozóihoz; amennyiben olyan tárgy vagy hagyaték birtokában vannak, amelyet a múzeum hasznosítani tud­na, ajánlják fel az Öntödei Múzeumnak. Ezzel segítsék hozzá hazánk és Európa első öntödei múzeumát, hogy még hűbben és részletesebben mu­tathassa be az egyetemes és a magyar öntészet történetét és fejlődését. Ny. I. Szüretre késsülnek Hegy alján Napsütéses, meleg idő kö­szöntött újra Tokaj-Hegyal- jára, ahol különösen nagy szükség van — a remélhe­tőleg — hosszúra nyúló „vén­asszonyok nyarára”. Termé­szetesen a szólő miatt, amely ezen az őszön kiemelkedően gazdag szüretet ígér. A fur­mint és hárslevelű tőkék szinte roskadoznak a tömött fürtöktől, s ha a száraz, naoos idő eltart még vagy 3-4 hétig, a szemek kihasadoznak, töp- pedni kezdenek és a nemes penész hatására megindul az aszúsodás. Ezt várják a gaz­daságok nagyon, hiszen az aszú teszi igazán a tokajit világszerte a „borok királyá­vá”. A diákok is örülnek a ki­tűnő termésnek, ami szá­munkra azt jelenti: idén is szükség lesz a munkájúra. A Tokaj-hegyaljai Állami Gaz­daság a sátoraljaújhelyi és a sárospataki középiskolákkal már megkötötte a szerződést, s e szerint csupán ebből a két városból több mint kétezer diák vesz részt a kellemes szüreti munkákban. Ez egyébként ősi hagyo­mány .Hegyalján, hiszen a ré­gi írások szerint 300 évvel ez­előtt Lorántffy Zsuzsanna szőlőföldjein, a Megyeren, Király-hegyen, Orémuszon, Nyűgödön, később pedig a fejedelemasszony által a kol­légiumra hagyatékolt dombo­kon minden évben a pataki diákok végezték a szüretet. A kollégiumban külön diák­ra, latin nevén a vini praebi- torra bízták a szőlómívesség irányítását. Október hatodikán kezdik a diákok a szüretet. A két ősi város diákjaihoz néhány miskolci gimnázium tanulói is csatlakoznak. így hát a fiatalok derűs kedve, szüreti vidámsága tölti majd be a mustízű, mézillatú Hegyalját azon a héten Sátoraljaújhely­től Tokajig. Meghatározták a Hold és a Föld közötti távolságot A Fort Davis-i obszervató­rium (Texas állam) tudósai­nak sikerült egy, a Hold fel­színén Neil Armstrongék ál­tal felállított lézertükörről visszaverődött lézernyalábot felfogniuk, s ily módon négy­méteres pontossággal megha­tározták a két égitest közötti távolságot. Es* 373 787 kilomé­ter és 265 méter. Az obszervatórium szerint az utóbbi időben a rossz lég­köri viszonyok akadályozták meg, hogy lézernyalábbal cél- batalálják a Hold felszínén hagyott tükröt. Rövidesen ál­lítólag 15 cm-es pontosság is elérhető lesz a két égitest kö­zötti távolság mérésében. Válasz olvasónknak Kié lesz a lakás? Szabó László miskolci ol­vasónk (Bem u. 14. sz.) a Nem lehet Ingyen lakni! című cikkünkre reagál. Ebben há­rom olyan főbérlőről írtunk, akiket a bíróság ítélete alap­ján kilencven napon belül ki kell költöztetni kényelmes ta­nácsi lakásukból, mert évek óta nem fizetnek lakbért. Ol­vasónk kérése: Szíveskedjenek figyelem­mel kísérni, hogy mi történik a lakásokkal? Ki kapja meg ezeket? Kitől? Ki fizeti meg a MIK-nek a tartozást? Hová, milyen körülmények közi költözik a régi lakó? Szives válaszukat levélben vagy a nyilvánosság előtt várja, s előre is köszöni egy 1959, ok­tóber iO-tól lakásra váró ol­vasójuk. Nos, kérésének készséggel tettünk eleget és a MIK igaz­gatási osztályának vezetőjé­től, Légrádi Gézától a követ­kező választ kaptuk: — A bírósági ítéletnek megfelelően a tanács ktny- szerkiköltözést hajt végre. A lakbért nem fizetők szükség- lakásba kerülnek. Az elma­radt összeget munkahelyük­től, a fizetésből tiltják le. A megüresedett lakást a tanács annak a családnak adja, ame­lyik az igénylési ntvsoron következik. A választ konkrét példák­kal tudják bizonyítani. Re­méljük, ez megnyugtatja ol­vasónkat. R. A.

Next

/
Thumbnails
Contents