Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-24 / 21. szám
Közellenségünk: nzaj Akár a Nagykörúton... Ma már műszerekkel mérhetjük a falevelek susogását és a mértéken felül erősített beat-zene intenzitását. Sokan nem hiszik — vagy talán nem akarják elhinni — pedig tudományos vizsgálatok megállapították, hogy a túlzottan harsogó zene folyamatos hallgatása hallásgyengüléssel, idegrendszeri károsodással jár, hallucinációkra, alvászavarokra és — a tanulóifjúságnak jó lenne komolyan venni! — a koncentráló készség gyengülésére vezet! Hangorkán A rádió kikapcsoló gombjával könnyen segíthetünk a fenti problémán. Sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk az utcán. Diesel-járművek, autóbuszok, tehergépkocsik, dömperek hangorkánja tobzódik a főútvonalakon, a miskolci „villanyrendőrnél”, a selyemréti aluljáró környékén, a Csabai-kapuban. Itt a zajerősség eléri a halláscsökkenést előidéző szintet. A huzamos ideig tartó motortúrázta- tás, vontató-dobogás, versenymotoroknak a közúti forgalomban való részvétele, az előírt hangtompító berendezések fel nem szerelése és végül — de nem utolsósorban — egyes fényreklámok elektromos transzformátorának zúgása szinte lehetetlenné teszi városunk egyes körzeteiben a nyugodt pihenést. A zajkeltésben Miskolc alig marad el a budapesti Nagykörút és Marx tér, vagy — a külföldi példák közül egyet önkényesen kiragadva — Párizs legforgalmasabb góca, az Étoile mögött. A miskolci KÖJÁL munka- egészségügyi osztályvezető főorvosától, dr. Bocsor Ernőtől kapott adatok szerint a városi tbc-gondozó kórház II. emeleti kórtermében mintegy 20 százalékkal erősebb a zajszint annál, amit az általános balesetelhárító és egészségvédő óvó rendszabályok — mint legmagasabb határértéket — megengednek. Bírságot fizetnek Az elmúlt években nem fordítottak elég gondot az épülő új házak hangszigetelésére sem. Egy alagsori kopá- csolás zaja végiggyűrűzik akár a huszadik emelet magasságáig is. Külföldről érdekes adatok jutnak el hozzánk a zaj elleni védekezésről. Bírságot fizet a repülőgépirányító személyzet, ha a megengedettnél hosszabb ideig járatja a repülőtéren a repülőgép-motorokat. Szellemes kis készülékek nemcsak a gépkocsik sebességét mérik, hanem kibocsátott zaját is, és külföldön már nem számít újságnak, ha fizetési csekket kapnak az autótulajdonosok, mert járművükkel túllépték a megengedett zajszintet. A legközelebbi műszaki ellenőrzés alkalmával bevonhatják a rendszámtáblájukat is. A mi közúti ellenőrző szerveink nem szerezhetnének-e be ilyen okos kis készüléket, nem tilthatnák-e el városunkban is a jelzőkürtök hasOTálatát, nem kaphatnának-e kisebb-nagyobb pénzbírságról szóló fizetési csekkeket a zajos járművek fenntartói, egyes járműveket nem tilthatnánk-e ki a város központjából? Nem volna-e ezzel — minden lakójának megnyugtatására — kevésbé zajos a mi szeretett városunk? Dr. Völgyi Béla A vízgazdálkodás — világprobléma A vízgazdálkodás az utóbbi években világproblémává vált. A legfőbb ok: a növekvő népsűrűség, a tömegek fokozódó kényelmi igénye (egyre többen akarnak fürdőszobát), az iparosodás, s ezen belül a vegyiparnak az egész világon tapasztalható ugrásszerű fejlődése. A tengerhez közel levő országok a víz sótalanításával próbálnak segíteni magukon, A Szovjetunióban például már 1959 óta termelnek tengervízből ipari vizet. Az ENSZ illetékes osztályának bemutattak egy napi 200 millió liter teljesítményű sótala- nító berendezésről készült tervezetet, amely szerint 4 ezer liter víz sótalanítási költsége már csak 42 cent lenne. Nyugat-Németország 213 millió márkát fordít a Boden- tavi, 250 kilométer hosszúságú víztávvezeték építésére. De vajon mihez kezdenek majd, mondjuk 10 év múlva, azok az országok és területek, amelyek nem rendelkeznek tengerrel? A feleletadás nyilván nagy gondot okoz majd a szakembereknek. Ny. I. Gőzölt akácfurnér A Faipari Kutatóintézet szakemberei rendkívül érdekes kísérletsorozatot végeztek az igen kemény és emiatt nehezen megmunkálható akácfurnérral, amelyet már régóta igyekeznek valamilyen módon praktikusabbá tenni. A hosszas próbák végül is sikerre vezettek: a hőkezelés hozott eredményt. A telített gőzzel végzett hidrotermikus kedés eredményeként gyakran 00 százalékkal is csökkennek az akác szilárdsági értékei, például az ütés-tűrés és a hajlított-szaki tó szilárdság. A gőzfürdetés után az akácból olyan vékony falemezt lehet előállítani, amelynek tulajdonságai hasonlítanak a tölgy, a szil, a bükk és a kőris színfurnérjának műszaki mutatóihoz. A hőkezelés során az anyag színe is megváltozik. Nemcsak a furnér felülete, hanem a teljes keresztmetszet elszíneződik, tehát az anyag mechanikai megmunkálás után sem változtatja meg a színét. Mosolygó történelem Liszt Ferenc tanítványa Liszt Ferenc korában egy fiatal, ismeretlen zongoraművésznő Jénában hangversenyt adott. Az impresszárió, aki attól félt, hogy a terem nem telik meg, felkérte a művésznőt, hogy a hangversenyt hirdető plakátokon nevezze magát „Liszt-növendéknek”. Ez majd vonzza a közönséget. A művésznő megfogadta a tanácsot, ám pontosan a hangverseny napján Liszt éppen Jénába érkezett. A fiatal művésznő rettenetesen megijedt. Hirtelen elhatározással felkereste a mestert, s meggyónta neki a „Liszt-tanítvány” esetet... A barátságos és jóságos Liszt Ferenc egyáltalán nem háborodott fel, sőt igy szólt a megszeppent hölgyhöz: — Mi sem egyszerűbb, mint ez! ön most rögtön eljátszik néhány darabot a ma esti programjából. Aztán bátran állíthatja, hogy „Liszt-növendék!” A hölgy a szálló zongorájához ült, és néhány darabot játszott Lisztnek, aki egy-két megjegyzést tett és bizonyos helyesbítéseket javasolt. Majd igy szólt: — Na, látja! Most már ön valóban Liszt-tanitvány! Tanácsaim pedig bizonyára hasznára válnak a ma esti hangversenyén. De Gaulle és a festmények De Gaulle volt francia elnök és André Málraux íróminiszter bizalmas barátok voltak. Ma már mindketten nyugdíjban vannak, s Franciaországban számos anekdota jár szájról szájra róluk. A festészetben nem volt túságosan jártas De Gaulle, ezért megkérte Malraux-t, hogy adjon neki magánórákat a festészet történetéről és jelenlegi irányzatairól. Málraux szívesen eleget tett a kérésnek és néhány hétig „órákat adott" az elnöknek a múlt és a jelen legnagyobb festőiről. A tanfolyam befejezéseként elvitte De Gaulle-t a "Louvre-ba, ahol az elnöknek azonosítania kellett a híres festményeket. De Gaulle megállt egy gyönyörű kép előtt, egy percig szemlélte, majd így szólt: „Ez Cézanne”. — Nem, elnök úr — válaszolta Málraux —, ez Van Gogh. — Ez itt Monet — jelentette ki De Gaulle egy másik festménynél. — Majdnem eltalálta, mon président, ez nem Monet, hanem Manet. Néhány lépéssel odább De Gaulle megállt egy hatalmas keret előtt és felvillanyozva így kiáltott fel: — De most már nem tévedek! Ez Picasso! Málraux egy pillanatig zavartan hallgatott, majd így válaszolt: — Tévedett, uram ... ez nem Picasso, hanem tükör ... fggw Az iszlám GLÓBUS CSÚCS A naptár véletlene úgy hozta, hogy a mohamedán országok vezetőinek a marokkói Rabatba ösz- szehívott csúcsértekezlete éppen egy héttel a Biztonsági Tanács legutóbbi közel-keleti tárgyú határozatát követően kezdte meg hétfőn munkáját. Mégsem e naptári véletlen, hanem a napirend teszi, hogy most az iszlám csúcsról szólva, a Biztonsági Tanács határozatára utalunk. Mind az ENSZ-palotában, mind pedig a marokkói fővárosban ugyanis a jeruzsálemi Al Áksza mecset felgyújtása szerepelt — illetve szerepel — a napirenden. Ez a mecset, a mohamedán világ egyik szent helye, Jeruzsálem izraeli megszállású óvárosában állt, s így felgyújtása ismételten az arab területek megszállására, az izraeli bekebelezési törekvésekre irányította a közfigyelmet. Kérdés azonban, hogy az iszlám csúcsértekezlet vajon eredményesebben fogja-e tudni érvényre juttatni állásfoglalását, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve a Biztonsági Tanács? Ez a kérdés azért is jogos, mert már a rabati értekezlet előkészületei megmutatták, hogy a részvevők nem egyértelműen fogják fel a csúcs feladatát. Míg ugyanis az Egyesült Arab Köztársaság, az értekezlet tulajdonképpeni kezdeményezője, a napirend felvázolásánál az izraeli agresszió és a megszállás tényé- ből indult volna ki, a nyugati tájékozódásit országok inkább a mecsettűz eseményére kívánták összpontosítani a figyelmüket. A z iszlám világa, a mohamedán országok köre igen kiterjedt: gondoljuk csak meg, hogy földrajzilag is az afrikai Tanzániától a távol-keleti Indonéziáig terjed. De ha a kört szűkítjük is, és csak az iszlám csúcsot kezdeményező „arab magra’’ pillantunk is, máris szembeötlik, hogy ennek a „magnak” mennyire különbözőek a sejtjei. Nasszer egyiptomi elnök, akinek országa igen erőteljesen tájékozódott a nem kapitalista fejlődés irányába, az iszlám csúcs megszervezésére éppen Fejszál királyt kérte fel: annak a Szaud-Arábiának az uralkodóját, amely hagyományosan az imperialista és tíj- gyarmatosító politika egyik talpköve az arab világban. A mohamedán országokban ugyan, múltjuknál fogva, általában igen nagy szerepe van a vallásnak, ám ez mit sem változtat azon, hogy egyikük-másikuk éppen belpolitikai rendszere vagy külpolitikája folytán olykor távolabbra kerül egy iszlám országtól, mint egy „családon kívülitől”. E z a tény akkor is eleve korlátokat szabna a csúcstalálkozónak. ha egyes vezetők távolmaradása — vagy éppen bojkottja — következtében ez a csúcs nem lenne csonka. Ilyen körülmények között a rabati értekezlettől hiba volna látványos eredményeket várni, összehívása azonban így is jelzi, hogy a jeruzsálemi mecsettűz nyomón támadt aggodalom általánosabb, mintsem első pillantásra tűnhetett volna. Ha ehhez az értekezlet végeztével megfelelő állásfoglalás is csatlakozik, az diplomáciai- lag akkor is jelentős lépés lesz, ha gyakorlatilag nem is változtat majd a közel-keleti erőviszonyok alakulásán. Serény Péter „Ne is mutassátok meg senkinek...” A Gárdonyi-hagyaték sorsa te "m -■‘-■nnwiS1. í&fe# y i # I H 9 / > o - "■$ £ rr, **i:vn* a !*w-- ■ . VN * sfM-t? ' (jJUtíVV! "M * t f ^ mm I*« Í&r.,----v x. . .. v.i „*«»» .. -v(u* - > i.::;:-■. -. ,x i-.foataáhs --•■■■ ntiYi'il'i' i ÉttT" ' ★ Gárdonyi titkosírásos noteszének egy eddig nem publikált lapja. A jobb sarokban, lent, az író „önportréja”. Negyedszázadnyi időn át élt és dolgozott egri remeteműhelyében Gárdonyi Géza. Méreteiben is hatalmas irodalmi hagyaték maradt utána: több ezer kötetes könyvtár, kéziratok, feljegyzések, naplótöredékek. Az író legidősebb fia, Sándor, apja hagyatékának nagy részét magánál tartotta, elzárta, s titkolta bármiféle anyag létezését is. Tiszteletben tartotta az atyai intelmet: „Ne is mutassátok meg senkinek, ne is • emlegessétek!” A 43 esztendőn át ismeretlen irodalomtörténeti vonatkozású és jelentőségű Gárdonyi-hagyaték — 23 320 lap kézirat, több mint ezer levél, több száz személyi és családi okmány, nagy mennyiségű, titkosírással készített cédula, naplótöredék — az egri vármúzeum tulajdonába került, ahol dr. Koromoai János mü- zeu’ógus. az irodalomtö^é- neti gyűjtemény kezelője, végzi immár a nagy tömegű anyag rendezését. — Gárdonyi az élet minden helyzetét, felhasználta gondolatok, ötletek, témák gyűjtésére — mondja a kutató. — Hirtelen felébredve gvakran leírta álmait, hogy az ..éjszaka látott” helyzeteket, vagy eseményeket beleszője egv-egv novellába, regénybe. Az utókor és a kutatók szempontjából hasznos szokása volt. bo°v a leekezdetle- gesebb vázlatát. ieevzetéf sem debta e1 ötvenhárom borítékban 1145 cédulát számoltak me«' erek részletes vizsgálata ér+A1’^ fí*1vn^^‘o-«ít*>«:oVnt pH maid eaves mővek Haln.lnjlá- s»ra. szövegének változataira, vjsszbanaiára. A borítékokban tevő cédulákon nvnrnon követhető az anvaggyűjtés minden mozzanata. Javíthatatlan javító is volt Gárdonyi Géza. Kéziratait újra meg újra átjavította. Hogy az agyonjavítgatott kéziratlapokat miként fogadták a nyomdászok, könnyű kitalálni abból a piros ceruzás kérlelő üzenetből, amely a ..Jancsi dódé” című novellájának lapszélén olvasható: ..Szedő úr! Kedves munkatársam' Káromkodni vétek!” A gazdag hagyaték múzeumi gondozójának naplójában félszáznál több téma sorakozik, amelyek tudományos feldolgozásra várnak (új életrajzi adatok az ifjúkorról,- az író tanítóskodása, újságíróskodása. Gárdonyi és a színpad. Gárdonyi világnézete. munkamódszere, mindennapi élete stb.) Elsőnek a levelezés kerüli feldolgozásra az irodalmi hagyatékból. A vármúzeum most megjelenő évkönyve közli valamennyi jelentősebb (584) levél tartalmi kivonatát. Ezután az okmányanyag és a kéziratok feldolgozása következik. A roppant hagyaték fő részleteinek publikálásához több mint öt év szükséges még. Legutoljára marad a titkosírásos anyag megfejtésének technikai lebonyolítása. A nagyobb mennyiségű titkosírásos kézirat, a sok új adat és szempont Gárdonyi Géza életére és munkásságára vonatkozó kutatás új lehetőségeit tárja fel, s egyszersmind az író új irodalomtörténeti portréjának megrajzolását sürgeti. Patakír Dezső
